Nógrád Megyei Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 203-228. szám)
2011-09-23 / 222. szám
12 2011. SZEPTEMBER 23., PÉNTEK SPORTTÜKÖR Hegyre fel atlétika. A balassagyarmati Jamrik család két tagja, a 14 éves Egon és a nála egy esztendővel fiatalabb Panna is részt vett a hét végi piliscsabai hegyi futóversenyen. Az egy nappal korábban a balassagyarmati Zelenka István- emlékversenyen is rajthoz álló fiatalok vasárnap a 7 kilométeres távon húztak futócipőt, Egon saját korosztályában a hetedik helyen ért célba 47:50 perces idővel, míg Panna 50:58-cal lett ötödik. A Magyar Hegyi- és Terepfutó Szövetség és a X2S Team által szervezett rendezvényen 14 és 35 kilométert lehetett még választani. Sidi bronzérmes sportlövészet. Sidi Péter a harmadik helyen végzett a légpuskások csütörtöki versenyében a sportlövő Világkupa-sorozat wroclawi döntőjében. A szám idei Európa-bajnoka, illetve tavalyi világbajnoki ezüstérmese a viadal honlapja szerint 597 körrel zárt az alapversenyben, ehhez tett hozzá 104-et a döntőben. A 701-es összeredményénél csak a kínai Csu Csi-nan és az olasz Niccolo Campriani ért el többet. Sidi szerdán hatodikként végzett a kisöbű szabadpuskások 3x40 lövéses összetett versenyében. A végeredmény. Légpuska: 1. Csu Csi-nan (kínai) 703,8 kör (600), 2. Niccolo Camriani (olasz) 701,4 (598), 3. Sidi Péter 701,0 (597). Nyerni mennek NŐI VÍZILABDA EB-SELEJTEZŐ. A magyar női vízilabda-válogatott Franciaországban játszik a hazaiak legjobbjaival szombaton Európa-bajnoki selejtezőt. Merész András együttese az A betűjelű négyes tagjaként eddigi mind a négy mérkőzését megnyerte, így a hétvégi ellenféllel szembenit is a Kőér utcában, ahol 14-7-re győzött március végén. Most vendégként nyilván nehezebb dolga lesz, ám meglepetést jelentene, ha elmaradna a magyar győzelem. Még úgy is, hogy ezúttal sem a szóba jöhető légiósok, sem a junior-világbajnokságon minap ezüstérmes csapat pihenőt kapott tagjai nincsenek a 15 fős utazó keretben. „Sok fiatalt viszek Nancyba, nyugodtan játszhatunk a franciák ellen, hiszen a selejtezőcsoportunkat már megnyertük” - mondta Merész András szövetségi kapitány. Az első két helyezett vehet részt a januári, hollandiai Európa-bajnokságon. Szuper visszatér jégkorong. Szuper Levente visz- szatér az Arizona Sundogs jégkorongcsapatához: a válogatott kapus újabb egy idényre kötelezte el magát a Central Hockey League-ben (CHL) érdekelt klubhoz. - Voltak anyagi és egyéb feltételeim, ezek teljesülnek. A feleségem is velem tarthat, ami fontos számomra. Október 5-én utazom ki, 10-én kezdődik az edzőtábor, 21-én pedig a szezon - mondta Szuper. A 31 éves hokis nagyon jó teljesítményt nyújtott az előző szezonban, 18 győzelmet, 13 vereséget és ó hosszabbításos vereséget könyvelhetett el az alapszakaszban, a 2342 védett perc, az 1240 védett lövés és a 18 siker pedig új klubcsúcs volt. Az összefogás szép példája E hét végén, pontosabban szombaton véget ér a díjugratók idei megyei bajnoksága. Kezdő lovas, illetve az ifjúsági kategóriában már korábban eldőlt a cím sorsa, ám közel öt hónap és tucatnyi verseny után a felnőtt győztesek kiléte egyelőre még ismeretlen. Versenyzők és szakemberek egybehangzó véleménye szerint remek évet zárt a sportág, ám az idei idény más volt, mint az eddigiek. De kezdjük talán egy kicsit messzebbről a történetet... Sz. P. díjugratás. Megyénkben nagy hagyományokkal bírnak a lovasversenyek, legyen éppen szó akár fogathajtásról, akár díjugratásról. Míg a környező megyékben csak elvétve vagy egyáltalán nem rendeznek effajta megmérettetéseket, addig Nógrádban kora tavasztól szeptember végéig - azaz a szabadtéri szezon ideje alatt - minden hónapra jutott legalább egy megyei rendezésű forduló. Kazáron, Pusztaszántón, Bánkon, Karancskesziben és Somoskőújfaluban idén is remek versenyeket láthatott a sportág iránt érdeklődő (és szerencsére már egyre nagyobb számú) nézőközönség, közöttük olyan országos szinten is ismert és elismert erőpróbákat, mint a Platthy József-emlékver- seny vagy a megyei sportversenyek „zászlóshajójának” számító Toyota Kupa. Persze a díjugrató lovas nem az a fajta ember, aki a szezon többi szabad hét végéjén lábát lógat- va.várná a következő megyei fordulót, inkább böngészve az országos versenynaptárt megkeresi a számára legelőnyösebb helyszínt. A nógrádi versenyzők - a megye sajátos földrajzi helyzeténél fogva - a színvonalasabb viadalokat biztosító helyszínektől viszonylag távol vannak, ezért az elmúlt években egyre többen a hosszabb magyarországi túrák helyett inkább északi szomszédunk felé vették az irányt. Szerencsére ez a sportág Szlovákiában is egyre népszerűbb, így nem kell nagy távolságokat megtenni a lovasoknak egy-egy igényesebb verseny reményében. Persze ez a dolog működött fordítva is, így egyre több Fülek, illetve Losonc környéki versenyző kvalifikálta magát itthoni versenyekre. Innen pedig már csak egy lépés volt - ha nem is éppen kis lépés - megvalósítani egy közös rendezésű bajnokságot. Az ötletet először Kakuk József vetette fel, akit úgy hiszem már nem kell bemutatni a lovassportokban egy kicsit is járatos olvasóinknak. Az ő hathatós anyagi és erkölcsi támogatását is bírva kezdődtek meg a tárgyalások, de oroszlánrészt vállalt az ügy „tető alá hozása” érdekében Hesz Mihály elnökségi tag, korábbi megyei elnök, valamint szlovák részről Alexander Bagdal és Kubik Milutin is. így megszületett a közös rendezésű Nógrád-Közép- szlovákiai Kupa, majd március végén a szakág képviselői, - a Nógrád Megyei Lovassport Szövetség részéről Szita Gabriella elnök, míg a másik fél részről Eubomír Pauco, a szlovák lovasszövetség közép-szlovákiai szervezetének elnöke - kézjegyükkel is ellátta azt a szerződést, amivel útjára indították ezt az Európában is egyedülállónak számító versenysorozatot. S talán összefogás sportértékén túl jó és követendő példát is mutatott a lovastársadalom a (nagy)politika irányába: a vélt vagy valós ellenséges érzelmeket háttérbe szorítani egy nemesebb ügy érdekében, lám lehet ezt így is csinálni! A puding próbája persze az evés, de az ötlet osztatlan sikert aratott a versenyzők körében is, amit mi sem példáz jobban annál, minthogy az eddigi 10 versenynapon 64 lovas több mint 1400 startot jegyzett. Persze ne feledkezzünk meg a vonzó díjazásról sem, a sorozat végeztével közel 2,5 millió forintnyi pénz- és tárgyjutalom kerül majd kiosztásra a győztes és a helyezettek között. Az „i”-re a pontot pedig az idei utolsó, e hét szombati versenynap teheti fel. A Somoskőújfalui lovasstadionban megrendezésre kerülő végső erőpróba méltó helyszínt biztosít a rendhagyó verseny záró felvonásának. Hosszú nap elé néznek a szervezők, hiszen az előzetes startlistán már most több mint 100 induló neve szerepel. A verseny 10 órakor veszi kezdetét, és optimális esetben 16 óra után minden kategóriában győztest avathatnak majd. Talán nagy titkot már nem árulunk el azzal, hogy 2011-ben kezdő lovas kategóriában Szikom Bertold, ifjúsági kategóriában Fodor Flóra mondhatja már magát Nógrád megye bajnokának, a felnőttek mezőnyében pedig a Bandi testvérpár „csatájából” győztesen kikerülő lovas vitrinjébe kerül majd a trófea. Nemes állatokkal egy nemes ügy érdekében... A belépés természetesen ezúttal is díjtalan, a sportág szerelmeseinek a megjelenés pedig kötelező! Játékostársak emlékeznek Szojka Ferencre Életének nyolcvanegyedik évében, szeptember 17-én elhunyt Szojka Ferenc, az SBTC egykori kiváló játékosa, 28-szoros válogatott, az Aranycsapat tagja, aki az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett a nemzeti tizeneggyel, s 1956-ban Magyarországon az év labdarúgójává választották. Salgótarján város és Nógrád megye díszpolgárát, a Magyar Sportért-díj második fokozatának kitüntetettjét szeptember 24-én, szombaton 9.30-kor kísérik utolsó útjára a salgótarjáni régi temetőben. Az elhunytat Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, Nógrád Megye Önkormányzata, a Magyar Labdarúgó Szövetség és az SBTC saját halottjának tekinti. Szojka Ferencet pályafutása során csábították fővárosi csapatok, de nem ment el Salgótarjánból, hűséges maradt a Stécéhez. A zseniális játékosnak fantasztikus pályafutása volt. Egykori játékostársak, így emlékeznek vissza rá. Dávid Róbert, az SBTC lege n d á s fedezetje: - Feri kivételes labdarúgó-pályafutását nekem könnyű volt megismerni, hi- Dávid Róbert szén közel egy évtizeden át egy fedezetpárt alkottunk. Ő 1950-ben, míg én 1947-ben igazoltam az SBTC-be. Elsőként 1952. március 2-án játszottunk együtt - Szemző Gyula volt az edző - a Dorog elleni Lies hazai mérkőzésen (ekkor állt össze a Szojka-Dávid fedezetpár - szerk.), s utoljára 1960. április 9- én a Vasas elleni idegenbeli 2:0- ás vesztes mérkőzésen szerepeltük együtt. Élvonalbeli játékosként segítettük öregbíteni az SBTC jó hírnevét. A Stécé nevét örökre a szívünkbe zártuk. Barátok voltunk, tiszteltük egymás képességeit. Élmény volt minden mérkőzésen egymás mellett játszani, ismertük egymás gondolát. Jó közösségben dolgoztunk, célunk mindig a győzelem volt. Magas színtű játéktudással rendelkezett, rendkívül képzett volt technikailag, jól tudta szervezni a támadójátékot, fejjátéka is kiváló volt. Példa lehet a mai fiatalok számára. A fekete-fehér klub 1920-as fennállása óta mi ketten játszottunk legtöbbet együtt megszakítás nélkül. Isten veled Ferikém! Nyugodj békében, várj meg az égi mezőkön, ahol újra együtt fogunk játszani. Ferencz Gyula, az SBTC egykori kiváló játékosa, tizenöt éven át a Nógrádi Megyei Labdarúgó Szövetségnek az elnöke, majd tiszteletbe- Ferencz Gyula li elnöke, a Magyar Labdarúgó Szövetség korábbi elnökségi tagja: - Nagyon nehéz szavakat találni egy olyan alkalomból, amikor egy játékostól, egy nagyon jó baráttól, egy igazi sportembertől kell búcsút venni. Egy olyan embertől, akinek életeleme volt a sport, a labdarúgás. Én 1962-ben kerültem Salgótarjánba, Szojka Feri (Rozoga) akkor már sokszoros válogatott volt, az Aranycsapat tagja, és az SBTC csapatkapitánya. Nagy szeretettel fogadott, sokat segített a csapatba történő beilleszkedésemhez. Titkos Pali bácsi volt az edző, és nem volt könnyű feladat számomra a legendás középhátvéd Jancsik Misi pótlása. Szinte természetes volt, hogy Szojka Ferit tekintettem példaképemnek. Mérhetetlen alázat jellemezte a játékát, imádta a futballt. Természetesen azt a briliáns technikát, amivel ő rendelkezett nem tudtam megtanulni, de a labda továbbítását, pontos mélységi pasz- szokat sokat gyakoroltuk együtt az edzéseken. Sajnos csak 1966- ig játszottunk egy csapatban, mert szerintem egy kicsit korán hagyta, hagyatták vele abba az aktív játékot. Különböző szinteken edzősködött. Jellemző rá, hogy még 60 évesen is inkább megmutatta, miként kell rúgni a labdát - hogy az abba az irányba is menjen ahová akarjuk - mint hogy szóban elmagyarázza. Az, hogy jól választottam példaképet nem csak játéktudása bizonyította, hanem emberi magatartása is. Azt hiszem az áprilisban róla felavatott szobrot nyugodtan nevezhetjük a hűség szobrának is, mert Szojka Feri mindig hűséges maradt Salgótarjánhoz és az SBTC-hez. Hívták őt nagyhírű budapesti csapatok, előnyös ajánlatokkal halmozták el, de ő itt maradt a városban, a csapatánál. Ez a klubszeretet példával szolgálhat a mai fiataloknak, akik tisztelet a kivételnek, csak hírből ismerik azt a fogalmat, hogy klubhűség. Természetesen ezt a szép sportpályafutását Szojka Feri nem érhette volna el, ha nem ál) mellette jóban-rosszban, felesége Ica asszony és kedves családja. Személyében nagyon nagy veszteség érte a magyar labdarúgást, Nógrád megye és Salgótarján sporttársadalmát. Nem csak egy focistát, egy szimbólumot, a futballt mindhalálig szerető embert veszítettünk el. Básti István, az SBTC egykori remek játékosa, olimpia bajnok: - Szerencsés embernek mondhatom magamat, olyan szempontból, hogy akkor kerültem fel a felnőttek közé, amikor még Szojka Ferenc játszott. A képességeit mindenki tudta, hiszen az Aranycsapat tagja volt, mely mindennél többet mondott. Úgy néztünk rá, mint egy „Istenre”. Nagyon sokat köszönhetek neki, sokat tanultam tő- Básti István le. Rutinos volt, a játékintelligenciája kimagaslott, látott a pályán, technikás volt. Az Aranycsapat tagjai gyakran versenyeztek, hogy egy karosszékbe 10 méterről ki tudja többször beemelni a labdát úgy, hogy az ott is maradjon. Ezt a versenyt legtöbbször Feri nyerte meg, olyan társak között, mint például Puskás, Bozsik, de sorolhatnám tovább a neveket. Ez is bizonyítja milyen rúgótechnikája volt. Nekem is fájt, hogy abbahagyatták vele a futballt, mert jó lett volna még pár évig együtt játszani vele. Öröm volt vele egy csapatban' szerepelni, amit tanultunk tőle azt később én és a játékostársaim kamatoztattuk a pályán. Balogh Tibor
