Nógrád Megyei Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 203-228. szám)

2011-09-10 / 211. szám

2011. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT 5 Hatvan éves a vármúzeum Fülek. Szeptember 12. (hétfő) és 14. (szerda) között ünnepli fennállásának 60. évfordulóját a Füleki Vármúzeum. Alapítá­sának ötlete ugyan már 1941- ben felmerült, de a második vi­lágháború eseményei félbesza­kították az elindított folyama­tot. így csak a füleki járás 1951- es kialakítása után rakták le az alapokat Az alapítók közül há­rom szakember nevét minden­képpen érdemes megemlíteni: dr. Molnár Zoltán, idős Drenko József és idős Jozef Kiinda vál­lalták magukra az ide kapcso­lódó feladatokat. Az utolsó élő múzeumalapító, Győri György, ma Losoncon él. A háromna­pos ünnepségsorozat hétfőn 16.30-kor kezdődik a Városi Honismereti Múzeum felújított Fő utcai épületének ünnepé­lyes átadásával. A hat helyi képzőművész - Jacsmenyík Jó­zsef, Kovács Péter „Garp”, Frantisek Mráz, Jana Bialová, Koós Gábor és Németh Géza - „együttHATás”. című kiállításá­nak megnyitóján a vendégeket a Botos Pál Band jazz-zenekar szórakoztatja. A Városi Honis­mereti Múzeum termeiben kedden 10 órától a II. Koháry István, utolsó füleki várkapi­tány, halálának 280. évforduló­ja kapcsán megtartandó nem­zetközi történelmi konferenciá­val folytatódik. „A Koháry és a Coburg család emlékezete Barstól Gömörig” című tudo­mányos tanácskozás célja egy­más mellé tenni az eddig elért levéltári, műemléki, történelmi és irodalomtörténeti kutatási eredményeket. Kapcsolódik eh­hez az érintett családok legis­mertebb képviselőinek életére, valamint a hozzájuk fűződő al­kotásokra, műtárgyakra és mű­emlékekre vonatkozó legújabb tudományos ismeretek kölcsö­nös bemutatása. Ezen a rendez­vényen tizenkét szlovákiai és magyarországi szakember szá­mol be kutatási eredményeiről. A program 17 órakor a vár Bebek-tornyában folytatódik, ahol tárlat nyílik. Ezt követően a Szlovák Nemzeti Múzeum po­zsonyi Régészeti Múzeuma „A középkori konyha a régészeti leletek alapján” című kiállítását nyitják meg, majd könyvbemu­tató következik. Szeptember 14-én, szerdán a konferencia résztvevői tanulmányútra in­dulnak a Koháryak nyomá­ban, Fülektől Csábrágig. Cs. E. Nógrádszakál. A magyar-szlovák térségi vasutak helyzetével kap­csolatban tartanak konferenciát a Magyar Közlekedési Klub, az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgá­ri Társulás és a nógrádszakáli önkormányzat közös szervezé­sében szeptember 12-én, hétfőn 10 és 14 óra között a helyi általá­nos iskolában. A rendezvényen elsőként Radvánszky Judit Nógrádszakál polgármestere köszönti az egybe­gyűlteket, majd az Ipoly-völgyi vasút megvalósíthatósági tanul­mányáról számol be Lőrincz Má­ria projektvezető, a Középső Ipoly-mente Regionális Fejleszté­si Ügynökség, az Ipoly-hidak Új­ORSZÁGJÁRÓ - GAZDASÁG A kulcsszó: a játék Salgótarján. Vannak dolgok, amelyeket érezni kell. Érezni és hinni benne. így kezdődik a nagy dolgok születése. Nagyné Hajdú Györgyi pályafutása min­denki számára tanulságos tör­ténet. Beszélgetésünk elején ki­hangsúlyozta, hogy talán a leg­fontosabb az, hogy nagyon sze­ret salgótarjáni lenni, itt szüle­tett és bárhová is vitte az útja, ide tért vissza. Általános isko­lás éveit a Gagarin falai között töltötte, meghatározó volt szá­mára, hogy nagyon erős iskola volt, kiváló tanárokkal. Kiemel­ve közülük egyet, Horváth Gab­riellát, aki az alapokat lerakta. Az általános iskola után Balas­sagyarmatra került.- Az óvónőképző nagyon so­kat adott nekem, mert tizenéve­sen pedagógiát, pszichológiát ta­nultam. Rádöbbentettek arra, hogy a gyerekekkel játszani kell és játszani jó. Én ebben hiszek azóta is. Chikány tanárnő és Molnár tanár úr, sosem felejtem el őket, rendkívüli pedagógusok voltak. Ezen az úton el kellett in­dulnom. Bár óvónő nem voltam soha, mert látszott, hogy a na­gyobb korosztály vonz engem leginkább. A kézügyességem so­kat fejlődött az idő alatt, nagyon szerettünk énekelni is. A peda­gógusi érdeklődés megmaradt, de a kulcsszó: a játék. Oktatni is kell, azonban ha tudsz játszani a gyerekkel, mindegy hogy mi­lyen korú, akkor nyert ügyed van, mert igazi pedagógus le­szel. 18 évesen Nógrádmegyerbe került, ahol tanítani kezdett. Volt olyan diákja is, aki majdhogy­nem vele egykorú volt, de meg kellett szerettetnie a tanulást. Amikor beszél ezekről az évek­ről, szemében látszik, hogy gyö­nyörű évei voltak. Meséli a törté­neteket, amelyek az évek múlá­sával sem koptak el.- Minden órára vittem vala­milyen játékot, és ez volt a va­rázsszó. Nem úgy mentem be, hogy: Na gyerekek olvasunk!, hanem minden este elővettem a könyveimet és kiválasztottam azt a játékot, amiről úgy véltem értik és szeretni fogják. Imádták ezeket, úgy versengtek, hogy melyikőjük az ügyesebb vagy épp a gyorsabb. A mai napig em­lékszem ezekre a pillanatokra. Megnyertem ezeket a gyereke­ket és nem volt gondom velük, mert érezték azt, hogy nem ha­jolok le hozzájuk, hanem őket Nagyné Hajdú Györgyi emelem fel. Azt gondolom, ha valaki így tud tanítani, az soha nem fog hisztériázva kimenni az óráról. Mikor elment pedagóguskép­zőbe, egy idő után visszahívták Megyerbe. Úgy döntött vissza­költözik és férjével együtt az is­kola szolgálati lakásában laktak nagyon rossz körülmények kö­zött. Befűteni nem lehetett, a la­kás pedig hideg volt. A körülmé­nyek miatt egy évet bírtak. Első gyermeke születése után lehető­séget kapott, elhívták őt az úttö­rő elnökségbe, mert ezekkel a ja­varészt romaszármazású gyere­kekkel bábfesztivált nyertek. Mi­vel népművelést akkor már ta­nult a főiskolán, úgy döntött kipróbálja magát.- Nagyon tetszett, hogy ren­dezvényeket lehetett szervezni, az ünnepségektől kezdve a téli úttörő olimpiáig. Tábort vezet­Jászfényszarun. Az ő szíve vágya az volt, hogy a főiskolákon elter­jed ez a módszer, mert ez egy csoda. Játékosan olyan önisme­retre tesznek szert a tanulók, amely az élet minden területén használható és ez nem színész képzést jelent. Annyira mélyen tudsz magadba nézni és a má­sikba, ráadásul előjönnek a kre­atív képességeid is, hiszen al­kotsz, megéled az alkotás örö­mét. Egy olasz orvos fedezte fel, amolyan szobaszínház jelleggel és ezt adaptálták angol szakem­berek a pedagógiába. Sajnos ez sosem volt elismert képzés, de annyira szerettem, hogy „nem tudtam tőle szabadulni”. Volt rendőrségi szóvivő, majd TV bemondó. Folyton kutatta, hogyan tudna minél inkább ki­teljesedni a drámapedagógia út­ján, de lehetőségek híján meg­oldhatatlannak tűnt a feladat. Él­ni azonban kellett, így hitel segít­ségével vállalkozó lett.- Az iskolákat végigjártam, de sehol nem kellett a drámapeda­gógia. Péntekről hétfőre döntöt­tük el, hogy üzletet nyitunk, és mint egy vakugrás belevágtunk. Évek teltek el, mire jött egy le­hetőség. A József Attila Művelő­dési és Konferencia-központ igazgatói posztjára pályázott, amelyben leírta a történetét, mindazt, amelyet tanult és tizen­hat évnyi gyakorlatát a drámape­dagógiában. Elmondta, hogy sze­retné a minőségi kultúrát beve­zetni és meghonosítani, többek között a reklámtevékenységet ki­bővíteni, a honlapot megújítani és mindezt eljuttatni az embe­rekhez. 2009-ben igazgató lett. Igényes koncertek voltak, nagy nevekkel, olyan színházakat ho­zott ide, amelyekről előtte nem is hallottak, világszínvonalú ren­dezők alkotásait és a legkelen­dőbb előadásokat, amelyek igen, néha borzolták a kedélyeket, de pont ez volt a cél. Az ébredés. Mert olyan mindegy, hogy rózsa­szín szemüveget hordunk vagy lehunyt szemmel járunk. Mindennek van üzenete, a szó­nak és a cselekedetnek is, amely végül célba ért, csak az adó és a vevő változott meg. 2010 decem­berétől megannyi megpróbálta­tás után, visszakanyarodott a drámapedagógiához. A fiatal te­hetségekhez, a tanításhoz. Meg­álmodott valamit, amelyet időt és energiát nem sajnálva igyek­szik megvalósítani, mert mint mondja: - A kultúrához minden­kinek joga van - a Talent szüle­tése változást hoz a mindenna­pokba. A pesti pinceszínházak és zenekarok műsorai mellett műhely-munka, aprószínház és olyan zenekarok hallhatóak majd, amelyeket ez idáig csak a fővárosi fesztiválokon láthattak. A Kolibri Színház egyik darabja is látható lesz, amely szülőknek szól. Olyan szülőknek, akiknek komoly gondjuk van a gyerekük­kel a droggal kapcsolatban. Ki­egészítve ezt egy beszélgetéssel, ahol egy drámapedagógus vála­szolja meg a kérdéseiket. Progra­mok sokasága mélységes társa­dalmi mondanivalóval. A jövő te­hát folyton változik, nem áll meg soha. Arra a kérésre, hogy fogal­mazza meg élete alapgondolatát, a válasza ez volt: - Cselekvés és kíváncsiság. Mert a megoldás mindig a cselekvésben rejlik. Krajcsi Klaudia Konferencia a vasutakért jáépítéséért Polgári Társulás el­nöke. 11 órától „Eurégiós térségi vasutak Németországban” cím­mel Háry Márk, Magyar Közleke­dési Klub képviseletében tart elő­adást, majd a Magyar-Szlovák Vasúti Napok jövőjéről és az Ipoly-völgyi vasút kapcsolatairól szól dr. Serfőző András az Ipoly- hidak Újjáépítéséért Polgári Tár­sulás nevében. A továbbiakban felkért hozzá­szólók, a magyar és szlovák kor­mányzati képviselők, az érintett térségek és települések vezetői, szakmai és társadalmi szerveze­tei fejtik ki véleményüket a témá­val kapcsolatban. Zárásként pe­dig KáldiIstván fejlesztési szakér­tő (MÁV Zrt. Fejlesztési Főosz­tály) és Perger Imre, a MÁV­START Zrt. képviseletében „Ho­gyan illeszkedik a MÁV elképze­léseihez a társadalmi igényként felmerült járatok indítása?” cím­mel tartanak előadást. Mint megtudtuk, az Ipoly-völ­gyi vasút megvalósíthatósági ta­nulmánya a Magyar-Szlovák Ha­tárközi Együttműködési Program keretében uniós támogatással ké­szült el, 2010-ben. Ez alátámaszt­ja, hogy a térség fejlődéséhez, az ott élők életminőségének javulá­sához szükség van a Párkány- Balassagyarmat-Ipolytarnóc- Losonc eurégiós vasútra.- A gyakorlati megvalósítás azonban elakadni látszik, annak ellenére, hogy az Ipolyság-Dré- gelypalánk között hiányzó 6,3 ki­lométeres szakasz újjáépítéséről a magyar és a szlovák miniszter- elnök szándéknyilatkozatot írt alá 1999-ben. Ipolytarnóctól Lo­soncig pedig a pályát teherszállí­tásra jelenleg is használják, a sze­mélyszállítás megindítása csak finanszírozás és hatósági enge­délyezés kérdése - áll a Magyar Közlekedési Klub lapunkhoz elju­tatott tájékoztatójában, amely azt is magába foglalja: a Novohrád- Nógrád régióban magyarok és szlovákok óriási örömmel és re­ménnyel ünnepelték a határbon­tás napját, 2007-ben. Ám a vasúti kapcsolat azóta nem javult, ha­nem romlott Határok nélkül már életképes lehetett volna a i Nyitány az iskolagalériában Salgótarján, a skáid Petőfi Sándor Tagiskolájának galériá­jában nyílt meg Osgyáni Lajos kisterenyei alkotó - az Art 11 művészeti csoport tagja - fest­ményeinek kiállítása. A tanu­lók kedves műsorát követően Szeberényié Érdi Éva, a bátonyterenyei művelődési .központ igazgatója mondott megnyitóbeszédet. Az ünnep­ség keretében Steib Péter, az is­kola új rajztanára és galériave­zetője köszönte meg elődje, a nyugalomba vonult Mosoniné Mézinger Éva munkáját. Húszezret fizet a „filléres” borért Balassagyarmat. Két bolti tol­vajt is tetten értek egy nap alatt nemrég Balassagyarma­ton. Egy 55 éves őrhalomi nő mintegy ezerháromszáz forint értékben pakolt különböző termékeket a táskájába az egyik áruház polcairól. Az al­kalmazottak azonban ezt ész­revették és visszatartották őt a rendőrök kiérkezéséig. Né­hány órával később, egy má­sik boltban egy 46 esztendős váci férfi járt hasonlóan, aki a nadrágjába rejtett egy üveg kétszáz forintos fehérbort, majd megpróbált fizetés nél­kül távozni. Kiderült, hogy az­nap egyszer már lopott ilyen nedűt az üzletből.- A járőrök mindkét sze­mélyt előállították a Balassa­gyarmati Rendőrkapitányság­ra, ahol tulajdon elleni szabály- sértés elkövetése miatt indult velük szemben eljárás. A férfit - aki korábban már követett el ilyet - őrizetbe vették, a városi bíróság pedig gyorsított eljárás keretében húszezer forint pénzbírsággal sújtotta őt - kö­zölte Lászlók Nóra, a rendőrség sajtóügyeletese. Templomjáró túra Salgótarján. A Tájak-Korok- Múzeumok salgótarjáni klubja az Acélgyári úti római katoli­kus Szent József templomban tartotta az úgynevezett temp­lomjáró túra záróredezvényét. Az ismeretterjesztő programot orgona- és kórusmuzsika gaz­dagította s elhangzottak irodal­mi művek is. 2005/2006-os menetrendben közlekedő Miskolc-Fülek-Salgó- tarján-Hatvan közötti járat, ehe­lyett megszüntették. 2009-ben megszűnt a Bánréve-Sajólé- nártfalva határátmenet, majd 2011. május 1-jén a Fülek-Somos- kőújfalu járat is. Észak-Magyaror- szág és Dél-Szlovákia 250 kilo­méteres határszakaszán jelenleg csak Szob-Párkány és Hidasné- meti-Kassa között tudnak az uta­sok vasúton átmenni és csak nemzetközi járattal. Magyar-szlo­vák regionális vasút, ami a határ­menti települések egymásközti közlekedését, Ipolyság, Balassa­gyarmat, Szécsény, Losonc, Fü­lek, Feled és Kassa térségi köz­pontok elérhetőségét szolgálná: nincs. tem, kapcsolatteremtő- és önis­mereti játékokat játszottunk, mindezt drámapedagógiás ala­pokon. Mikor Jászberénybe mentem tanulni, ott változott meg igazán az életem, mert meg­ismertem a mesteremet, Kovács Andrásné Rozika nénit. Ő még mindig vezet drámacsoportokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom