Nógrád Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-06 / 182. szám

4 2011. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT KULTÚRA „Jól megünnepelt” évfordulók tanulságokkal Három számnak van nagyon fontos szerepe annak a kiadványnak a jellemzésében, amelyről az alábbiak­ban lesz szó. „Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok évkönyve XXXIV.” - olvasható a címben, ami azt jelenti, hogy az intézmény immár harmincne­gyedik tudományos periodikája az előző esztendőhöz kötődik. A megjelenés dátuma azonban már az idei évre, 2011-re utal. A több mint három évtizedes folya­mat, tradíció hatása éppúgy fellelhető az összeállítás­ban, szerkesztésben, mint a változások, az aktualitá­sok természetszerű jelenléte. Csongrády Béla Az utóbbi években alakult ki az ebben a számban is tapasz­talt rovatrend, amelyben törté­nelmi (történelemtudományi), irodalomtörténeti, művészettör­téneti, régészeti, néprajzi, ter­mészettudományi, múzeumpe­dagógia tanulmányok és úgy­mond közlemények sorjáznak egymás után. (Kivételt a tavalyi évkönyv jelentett, amikor az egész szám a 2009-ben ötvene­dik évfordulóját ünneplő Nóg­rád Történet Múzeum tisztele­tére rendezett „Múzeumok a közművelődésért” című konfe­rencia kéziratanyagára épült.) Ugyancsak hagyomány - ösz- szefügg a kiadvány útra indítá­sának eredeti céljaival - hogy a kötetben szereplő szerzők dön­tő többségükben nógrádiak, zö­mük a megyei múzeumi szerve­zet munkatársa. E megállapítás^ az itt bemutatott 2010-es év-* könyvre is egyértelműen igaz. A felsorolt rovatokban közzétett Bercsényi Kinga, dr. Hír János, (néhai) dr. Krolopp Endre, Pászti Andrea, Rács Csaba, Steib Janka, Virág Attila, Za ndler Krisztián, Zentai Eve­lin által írott, szín­vonalas, jól dokumen­tált dolgoza­tok mind­egyike meg­érdemelné, hogy leg­alább emlí­tés szintjén szó essék róla, de a re­cenzió mű­faja, terje­delmi kö­tő 11 s é g e szükségszerű kiemeléseket kö­vetel. E művelet eleve szubjektív jellegű, bármennyire igyekszik is figyelembe venni néhány álta­lános szempontot,, így például a téma iránti feltételezett - tehát szintén nem egzakt - érdeklő­dést az újságolvasók részéről. Kazareczki Noémi - a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumból - „Fekete krónika...” címmel arról értekezik, hogy a 20. századi eleji nógrádi sajtóban - jelesül a balassagyarmati kiadású Nóg­rádi Hírlapban, a Szécsényi Hír­lapban illetve az Ipolyban - ho­gyan tükröződnek az arra a kor­szakra jellemző bűnügyek, ame­lyek a „Hírek” rovatban leg­gyakrabban lopás, útonállás, verekedés, gyilkosság, öngyilkos­ság címsza­vakban a legkülönfé­lébb módon konkretizá­lódtak. A sok külön­leges eset tanulságai közül e he­lyütt mind­össze egyet idézünk a szécsényi Ipoly 1922/14-es számából, amely igen­csak isme- r ő s e n cseng las­san egy év­század távlatából is: „Nagy mér­tékben elszaporodott az alkalmi bűnözések száma. A pénz ördö­ge, a hirtelen meggazdagodás vá­gya úrrá lett az embereken. A va­lutával kapcsolatos csalások tö- megjelenségként léptek fel. Újabb és újabb intézmények létesülnek, hogy a mulatni vágyásnak a leg­körmönfontabb módon álljanak szolgálatára. A legbizzarabb, a legerotikusabb ötletek ezreit ne­héz pénzzel fizetik meg, akik könnyen keresik a pénzt... ” Teljesen más témájú, de ugyancsak a „Történelem” ro­vatban jelent meg Balogh Zol­tán, a Nógrádi Történeti Múze­um munkatársa tollából a „Nyel­vében él a nemzet” - A magyar­ságtudat hirdetése a Salgótarjá­ni Acélgyári Olvasóegylet zászlaján című tanulmánya, amely a megyeszékhely múltjá­nak, kulturális életének egyik legfontosabb színhelyét, az 1878-ban alakult intézmény működését veszi górcső alá, ki­emelve az olvasóegylet kultikus tárgyát, az 1902-ben felszentelt díszzászlót, amelyet a soknem­zetiségű gyári és városi környe­zetben - mint Wabrosch Béla az olvasóegylet monográfusa fogal­mazott - évtizedeken át „emel­kedett önérzettel” használtak a „magyar érzelem és hazafiság ébren tartására.” A zászló utol­só nyilvános szerepeltetése a la­vina-katasztrófa salgótarjáni ál­dozatainak 1944. január 22-i gyászszertartásához kötődött. 1945 után e becses jelképet a Kohász Művelődési Központban őrizték az egyesület jogutódai. 2007/2008-ban a zászló a Nóg­rádi Történeti Múzeumban ren­dezett az „Évek és emlékek: fe­jezetek Salgótarján 85 éves vá­ros múltjából” című kiállítás egyik leglátványosabb relikviá­ja volt. Jelenleg is a múzeumban található az ilyen célra megvaló­sított zászlószekrényben. A „Művészettörténet” című rovat egyik írása - K. PeákJldi- kó salgótarjáni művészettörté­nész jóvoltából - direkt módon foglalkozik Földi Péter Kossuth- díjas festőművésszel, méghozzá új nézőpontból, szobrainak jel­legzetességeire fókuszálva és megállapítva, hogy „Földi Péter plasztikai alkotásai szerves ré­szei egy nagyon sajátos, egyedi hangvételű és motívumkincsű művészi világnak. ” Shah Gabriella - aki szintén a Nógrádi Történeti Múzeum mű­történésze - tanulmánya eseté­ben Földi Péter „Én istenem, Én Istenem” című festménye, az „Igazi Önfeláldozás” képi megje­lenítése „csak” inspirációt jelen­tett ahhoz, hogy feldolgozza a keresztre feszítés, a kálvária-áb­rázolás történetét a magyar kép­ző és iparművészetben az állam- alapítástól - a román, gót, a re­neszánsz és barokk művészeten át -a huszadik századig. A „min­denkori mérce - írja Shah Gab­riella - Krisztus karja, mely ölel, áld, védelmez és megvált." A „Közlemények" című rovat írásai különösen azért érdeme­sek a figyelemre, mert kiemel­kedő évfordulókat összegeznek. Nagy Csilla, a Palócfóld szer­kesztője - akinek néhány oldal­lal előbb, az „Irodalomtörténet”- ben is jelent meg dolgozata „Nyelv, kultúra, heterogenitás Mikszáthnál ” címmel - mint a 2010-es Mikszáth-emlékév me­gyei koordinátora tekintett visz- sza a centenárium sokszínű, de Ifj. Szabó István: Benczúrfalvai kor­pusz (1994) - Illusztráció Shah Gabriella tanulmányához egységes koncepció alapján ösz- szehangolt nógrádi programso­rozatára. Dr. Szirácsik Évának - aki mú­zeumigazgatóként szerkesztője, kiadója is az évkönyvnek - szin­tén második írása került a „Köz- lemények”-be. Előbb, a történel­mi rovatban a Koháryak 18. szá­zadi építkezéseit elemezte, itt vi­szont a Nógrádi Történeti Mú­zeum és a helyi társadalom sokoldalú kapcsolatát mutatja be a salgótarjáni múzeum „jól megünnepelt” ötvenedik évfor­dulója apropóján, „...a múzeum bizonyította, hogy társadalmi igény van a működésére. A ha­gyományőrzés és megújulás ket­tős igénye hívta életre kiállítás- és programtervezetünket, s az a vágy, hogy múzeumunk még so­káig szolgálhassa a szűkebb-tá- gabb közösség igényét” - írta Szirácsik Éva. A kemény kötésű könyv kifejező, egyszer­smind dekoratív borítótervét Birká s Babéit és Moravszki András készítette Zenei tábor „Rákóczival” Megalapításának kerek évfordulóját - a harmin­cadikat - ünnepli az idén az Akkord Kohász Fú­vós Kisegyüttes. 1981-ben néhányan - a zenei elő­életű Diósi János és Patakfalvi Zoltán kezdeménye­zésére - az együttmuzsikálás örömére ala­pozva határozták el a zenekar életre hí­vását. A jubileumi év programja még a korábbiakénál is gazdagabb, szí­nesebb. Erre utal - többek között - hogy március és április hónap­ban a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesülettel sikeresen szervezték meg a „Muzsika képekben” című fotópályázatot és kiállítást, amely­nek a József Attila Művelődési és Konferencia-központ adott helyet. Ősz­re tervezik az ünnepi hangversenyt. Ugyanakkor az idén sem szüneteltetik az immár szokásosnak, hagyományosnak tekinthető rendez­vényeiket. Ilyen az 1995-ben indított zenei tábor is, amelyet néhány éven át Sárospatakon tartottak, jó ideje azonban már a magyar tenger partjára tették át a nyári „összetartás” színhelyét. A közelmúltban is Balatonkenesén táboroztak, az ottani tájházzal, a kultúrát kedvelő és támogató közösségekkel évek óta jó a kapcsolatuk. Ismét felléptek a római kato­likus templomban s több térzenét is adtak a stran- dolóknak. Az ez évi zenei tábor azonban egy ki­emelkedő eseményről marad különösen emlékeze­tes az akkordosok számára: közreműködhettek ugyanis a balatonakarattyai Rákóczi fa-emlékhely­nél rendezett ünnepségen. A néphit szerint Rákó­czi fejedelem annak idején ehhez a már akkor is évszázados fához kötötte a lovát. A Balatonfelvidék legöregebb szilfája 1964-ben szinte még teljes lombko­ronát növesztett, de rá három évre, 1967-ben utoljára zöldellt ki. Ma már csak az emlékét őrzi a lakos­ság. A Rákóczi-szabadságharcot lezáró 1711-es szatmári béke há­romszázadik évfordulója alkalmá­ból a Rodostóból indult s Tarpába érkezett, öt országot átszelő 3100 ki­lométeres kerékpáros emlékmenet - élén Hidvégi-Üstös Pál hagyományőrző ext­rémsportolóval, ez évben Sárospatak Rákóczi-nagy- követével - érintette Balatonakarattyát is, mint egyikét a Rákóczi-emléket őrző mintegy hatvan te­lepülésnek. Az Akkord nagy megtiszteltetésnek érezte, hogy mintegy Nógrád megyét - amely ugyancsak figyelemre méltó Rákóczi-emlékhelyek- kel rendelkezik - is képviselve, köszöntő indulót játszott az akarattyai Rákóczi fánál, az emlékme­net tiszteletére rendezett bensőséges hangulatú fo­gadáson, a Rodostóból hozott facsemete elültetésé­nél. A salgótarjáni zenészek kézjegyükkel látták el a menet emlékkönyvét is. A nyári zenei tábor­nak az is célja, hogy az Akkord - zenét ta­nulók fiatalokkal kie­gészülve - szakmai­lag jól felkészüljön a jövő évadra, a soron következő feladatok­ra. Az utóbbiak köré sorolandó az őszi sal­gótarjáni bányarém- fesztiválon és az ugyancsak szeptem­beri, erdélyi óradnai magyar napokon való újabb részvételük is. Cs. B. A salgótarjáni Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttes játszotta a köszöntő indulót Balatonakarattyán a Rákóczi-emlékhelynél tartott ünnepségen JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Azért járok autóbusszal, mert imádom a kihívásokat ” Szeren­csés nyertesünk: Szakolczai György, Pásztó, Jókai út 17. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. augusztus 4-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Rákóczi út 12.). Az 1000 forintos vásár­lási utalvány szintén itt vehető át CT FAKERÉK VASAB­RONCSA u FILMCÍM: NORMA fi TÖRÖK AUTÓJEL SZÍN­ÜLTIG VtÜTj C MODERN ENERGIA­FORRÁS AMERIKAI TITKOS­SZOL­GÁLAT £ MUSICAL: MY ... LADY £_ HÓNAP, RÖVIDEN J*1 MINŐSEÉG­ELLENŐR RÉGI, KOPOTT, ÓCSKA tt­A DEUTÉ­RIUM ÉS AZ EZÜST VEGYJELE SZIGETEK SZICÍLIA FÖLÖTT „PALÓC" ALMA KÉPZŐ, A -VE PÁRJA ÚJ-ZÉLAND ŐSLAKÓJA NÉV NÉL­KÜL, RŐV. KÖZVE­TÍTI AZ ESEMÉNYT A TÉVÉ HATÁRO­ZOTT NÉVELŐ VITÉZ, HARCOS JAPÁN VÁROS MENET­RENDI RÖVI­DÍTÉS SZAG LÓ­SZERV ÉPÜLET­SZÁRNY NÉMÁN BORÍT I ZSIDA­HEGY RÉSZE! h h DUPLÁN: VÁROS MÉLY­HEGEDŰ SZER­KEZET TÖBB DA­RABBÓL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom