Nógrád Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-27 / 199. szám
20Í1. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT 3 NÓGRÁD MEGYE Felkészítés sofőröknek Salgótarján. Közös felkészítést szervez a katasztrófavédelemnél és a hivatásos tűzoltóságoknál dolgozó gépjármű- vezetők részére a Nógrád Megyei Kormányhivatal Közlekedési Felügyelősége, valamint a Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság. A közlekedés veszélyei szükségszerűvé teszik a hivatásos sofőrök rendszeres elméleti és gyakorlati képzését. Ennek érdekében Berecz György, a katasztrófavédelem megyei igazgatója és Balázs Béla, a felügyelőség főosztályvezetője tekintette át a lehetőségeket az oktatás végrehajtásával kapcsolatban. Az érintett állomány teljes körű felkészítését ez év szeptember 13-án, a Közlekedési Felügyelőség tanpályáján tartják. Toldi-nap szombaton Alsótold. Változatos programokkal rendezik meg a XV. Toldi-napot augusztus 27-én, szombaton (azaz ma) az óvodaudvaron. A rendezvény 11.45 órakor ünnepélyes megnyitóval indul, majd a Demény Team „Motorosok(k)” showjával folytatódik. A pásztói rendőrkapitányság a biztonságról fog előadást tartani, ezután az érdeklődők Borbély László, a Nemzeti íjász-szövetség főtitkárának bemutatóját tekinthetik meg „íjász nemzet vagyunk...” címmel. Többek között kézműves sarok, légvár és trambulin, illetve fotóka- valkád várja a gyerekeket egész nap. íjászkodásra és lö- vetésre 14 órától lesz lehetőség, közben a nagyobbakat kovács bemutatóval, a kisebbeket bábszínházas mesedélutánnal szórakoztatják. A csapatverseny és erőpróba 15.30 órakor kezdődik, ezt követi az eredményhirdetés, a tombolasorsolás, és a Toldi lakoma. A hangulatfelelős a Karancs Old Boys Szaxi-Dixi lesz 19 órától, a Szivárvány Táncszínház és a Junkiri Tűzzsonglőr Kör közös műsora előtt pedig a településről szóló kvízjátékban vehetnek részt az ellátogatok. 21.15 órától „Indul a buli!”, zenél a To-Fi Band. „Motorától a csillagokig" Bállá István idén augusztusban a Mohoráért érdemérmet is átvehette a hálás községtől (Folytatás az 1. oldalról.) Tolnay Klári lelkes rajongója - aki amúgy is rabja a színi világnak - a színházaktól aztán megszerezte a kosztümöket, ruhákat, s archivált fotókat gyűjtött, a színésznőtől pedig megkapta személyes tárgyait. így állt ösz- sze a párját ritkító kollekció. A művésznő kitüntetései között a két Kossuth-díj, az érdemes és kiváló művész kitüntetés és a középkereszt is látható. A kiállított színpadi ruhák között szerepel a „Katyi ruha”, „Blanche pongyolája”, „Nóra” és „Maude” kosztümjei. A Tolnay család 131 éves zongorája ugyancsak megtekinthető az emlékházban. De nem csak a sokak által jól ismert varázslatos házról érdemes beszélni, hanem arról a misszióról is, amelyet a ház felavatásának évében létrejött egyesület képvisel. Tolnay Klári arcai címmel vándorkiállítást szerveztek, a színművésznő halálának 10. évfordulóján meghirdették a „Mohorától a csillagokig” Tolnay Klári emlékversenyt, évente megemlékeznek a színésznő születésnapjáról, s Párkány László és dr. GógLaura, a művésznő életének legfőbb ismerői is tartottak előadást a halhatatlan hírességről. A Tolnay- hagyomány és hagyaték méltó őrzése, ápolása mellett szellemi, művészeti központot hozott létre a Bállá István vezette egyesület. A színházteremmel és galériával bővült emlékház kiállítások, koncertek, ismert művészekkel, színészekkel, tollforgatókkal való beszélgetések színhelye. Hogy csak néhány nevet említsünk: vendége volt már a háznak Őze Áron, vagy tanúja lehetett a közönség a „Színészportrék” sorozat keretén belül megrendezett pódiumbeszélgetésnek a Jászai Mari-díjas Venczel Vera színművésznővel, s megbizonyosodhatott afelől: az Egri csillagok Vicuskája, a Pillangó Hitves Zsuzsikája, a Kárpáthy Zoltán Szentirmay Katinkája, a Fekete város Rozálija, az Isten hozta, őrnagy úr! Ágikája éppoly tüneményes, bűbájos jelenség, mint amikor hosszú évekkel ezelőtt egy ország szívébe lopta be magát a ragyogó tehetségű, elbűvölő, törékeny kislány. De bemutatkozott az emlékházban Sápi Hedvig is, a fémszállal szőtt gobelinek ifjú és ígéretes alkotója, kinek erős hangulatiságú művei jól illeszkedtek a miliőhöz, hiszen díszlettervezőként is tevékenykedik, vagyis a színház világa igen közel áll hozzá is. Vadas Zsuzsa író-újságíró, a Nők Lapja szerkesztő munkatársa „Tuti dilik" című könyvét is itt mutatták be. A Técsi Zoltán újságíróval való kötet en beszélgetés kapcsán egy re ndkívül színes egyéniség, egy sokat látott és tapasztalt ember bölcsessége, kiforrott gondolatai mutatkoztak meg a közönség előtt. S hogy az egyesületi elnök művészetéről is szóljunk éppen Técsi Zoltánt kell idéznünk, aki Bállá István Bőr-Szín-Ház című tárlatáról azt mondta: - Bállá István bőrész legalább annyira szín, mint lélek, s hogy mindez el ne szálljon az égbe, illetve legyen hová tapadnia, ott a vázként szolgáló „ház”. Falak, amik az ő esetében bőrből vannak, de lélektől átjárt, színekkel bevont bőrből. Rozsos István kiváló művész, a Magyar Állami Operaház magánénekese egy megnyitójában úgy vélte: - Bállá István ikonjai, szobrai, képei dallamokat indukálnak. Vidámakat, szomorúakat. A kultúrát nem éppen pie- desztálra állító világunkban itt állunk a szépség, a harmónia, a békesség, az öröm, a hit ezer színe és játékossága között. Mohai Gábor előadó- művész szerint Bállá István műveli a csodát: - Virtuozitása, technikája azt a csodát közvetíti, amellyel egy gyermek rácsodálkozik a világra. Valami elindítja nála az isteni gépezetet, a játék örömét, az alkotás állapotát, a gyermeki rajongást, csapongást és nyitottságot. Női arcok szépsége, az arany, az ezüst, a gyöngy, a drágakő fénylő, csiüámló, szikrázó ragyogása árad a művekből, amelyek keretbe foglalják a múló időt. A Tolnay emlékház megálmodójának szobrai, bőrképei, ikonjai, ékszer-képei az egyházi tematikához való vonzódást, s az ehhez köthető technikai hagyományokat egyaránt mutatják. Ezt sugallja az ikonfestészeti tradíció, a kép és a keret archaikus ■ összhangja is. Ugyanakkor a hagyományt friss képzőművészeti eredményekkel gazdagítja, elsősorban a huszadik századi művészeti irányzatok dekorativitá- sa érvényesül művészetében. Céljai megvalósításához hozzásegíti a bőr megmunkálás és festészet magas fokon művelt technikája. Szép, üde képeket alkot, amelyek megszólítják az embert, s amelyek eredeti vizuális élménnyel ajándékozzák meg a látogatót. Bállá István egyébként Székesfehérvártól a Stefánia palotáig, Belgiumtól az Operaházig jóval több, mint száz alkalommal mutatta be különleges szépségű, nehéz anyagból készülő, de az ő kezei között lelket kapó, megszelídülő, belülről, a mélyből ragyogó munkáit, amelyeknek elképzelése színházi előadásokon ülve fogant meg benne. Sokaknak szerzett örömet műveivel, de sok örömet jelent jelenléte választott falujában is: nem véletlen, hogy idén augusztusban a Mohoráért érdemérmet is átvehette a hálás községtől. A színházteremmel és galériával bővült emlékház kiállítások, koncertek, ismert művészekkel, színészekkel, tollforgatókkal való beszélgetések színhelye. CZENE GYULA A szó ereje Az utóbbi két évtizedben a világon létjogosultságot nyert a tartalomelemzés a társadalomtudományi módszerek között. Elsősorban a szociológiában, a pszichológiában, a politológiában és a média- kutatásban vizsgálják a szavak súlyát és várható hatását, következményeit Ma már általánosan elfogadott álláspont, hogy a szavak örökre nyomot hagynak agyunkban, azok is amelyeket hallunk, s azok is, amelyeket kimondunk, s befolyásolják életünket. A szó olyan, mint egy élőlény, eleven, lüktetőerő: teremt, vagy rombol, közel hoz, vagy eltávolít, elragadtat, vagy elszomorít. Szavaink szolgálhatják életünket, szűkebb és tágabb környezetünk gazdagítását, de a szavak ölni is tudnak. Megölhetik a szeretetet, a barátságot, a jóban való hitet. Sajnos Európában szinte egyedülálló módon eldurvult nálunk a politikai nyelvhasználat is. Egy ideje valósággal ömlik a televízióból, a rádióból és az internetből is az ocsmánykodás, s mások be- piszkolása. Szinte divattá vált a gyűlölködés, politikai ellenfeleink szavakkal történő megleckézteté- se, megalázása. Pedig tudomásul kellene vennünk, hogy a mérgezett nyűként ható szavak megkeserítik mindannyiunk életét, azokét is, akik „kilövik”. A szavak titka, hogy bejutnak az agyba, ott gépi kóddá fordítódnak és hatnak cselekedeteinkre, mint mostanában sajnos már idehaza is megtapasztalhattuk. Akadnak, akik úgy gondolják, hogy a gyűlöletbeszédet jogi eszközökkel kellene korlátozni. A társadalomtudománnyal foglalkozók többsége szerint viszont a szankciók nem vezetnek eredményre. Sikert a politikai és az értelmiségi elit önkorlátozása hozna számunkra. Úgy tűnik azonban, hogy erre még várni kell. Jó lenne, ha napjaink szörnyű tragédiája, a norvégjai mészárlás elgondolkodtatna mindannyiunkat A szó nagy erő. A legnagyobb hatalom, ami az embert, s csak az embert jellemzi Ne éljünk vissza vele, s ne használjuk romboló eszközként! Malmöi sportcentrumot vezet az egykori tornászlány Balassagyarmat. Nem túlzás azt mondani, hogy az 1960-as években egy egész város ismerte Huttyán Katalin nevét. Balassagyarmat lakossága szívből tapsolt az ünnepségeken kedvenc tornászlánya gyakorlatai láttán, s szinte egyként drukkolt mindenki, hogy a rendkívül tehetséges Kati bekerüljön a magyar tornászválogatottba. A ma Svédországban élő Katalin az anyai ág, a nagygazda Balkó-család révén tősgyökeres balassagyarmati. Édesapja, Huttyán András, a város egykoron híres asztalosmestere és focistája Arad mellől érkezett az Ipoly-parti településre, ahol egy tánciskolában ismerte meg későbbi feleségét, négy gyermeke anyját. A család második szülöttének tornakarrierje a Bajcsy úti általános iskolában kezdődött. A családjában „szöcskének” nevezett, örökmozgó kislányt Rátkai István, a Balassi Bálint Gimnázium hajdani tornatanára fedezte fel, így kezdett Katalin először atletizálni: a magasugrásban, távolugrásban, futásban egyként ügyesnek mutatkozott. Általános iskolás korában edzésekre járt a salgótarjáni köz- gazdasági iskola torna szervezetébe, s a heti háromszori edzésen megalapozta tornatudását. A nyolcadik osztály végén a Bajcsy iskola udvarán már megcsodálhatta szabadgyakorlatait a közönség: a cigánykerék, a hídál- lás, a szaltó elkápráztatta a Huttyán Katalin gyarmatiakat A Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközép- iskola a legszebb éveket hozta el Katalin életében. Oláh Zoltán testnevelő lett az osztályfőnöke és edzője: a négy év alatt minden nap edzett. A szabadgyakorlatok, a gerenda, a felemás korlát és az ugrás mestere lett a kis „szöcske”, egymás után hozva a dicsőséget alma materének és dr. Ethei Lajos igazgató úrnak. Járási, megyei versenyek győzteseként ünnepelték, tornában megnyerte a gimnáziumok közötti országos megmérettetést, s 1965- ben bekerült a magyar ifjúsági tornász válogatott 12-es keretébe. 1967-ben aztán olyan arcul- csapás érte, ami máig is érzékenyen érinti: válogatott létére nem nyert felvételt a testnevelési főiskolára.- Politikai okokból egy másik lány került a helyemre - jegyzi meg még ma is könnyekkel a szemében. De úgy látszik, ennek így kellett történnie. A fővárosba költözve a Spartacusban folytatta pályfutását, külföldi versenyekre vitték, közben a balettel és művészi tornával is megismerkedett. 1968-ban aztán egy Lengyelországban megrendezett Európa- versenyen találkozott egy svéd edzővel, aki rövid ismeretség után megkérte a kezét. Balassagyarmaton valóságos népünnepély volt Kati esküvője. A híres Ma- dách-kutató, Szabó József evangélikus püspök adta össze az ifjú párt, a szertartás angol nyelven folyt. 1969 augusztusától Katalin már Malmőben élt, tornászkarrierjét 1970-ben és 1974-ben született fiainak nevelése szakította félbe. Első fia, Patrik - mit ad Isten - a svéd válogatott tornásza lett, második gyermekéből, Andre- asból pedig híres úszó vált. Az egykori gyarmati kedvenc ma egy nagy malmöi sportközpont vezetője, aerobicot tanít, de erősítéssel, rehabilitációval is foglalkozik. Második férjével, a hajdani svéd jég- korongozóval minden nyáron legalább három hétre hazalátogat szülővárosába édesanyjához és Gyarmaton maradt három testvéréhez. Ilyenkor a balassagyarmati Fitness Barlang és az Imi Gym Testépítő és Kondicionáló terem munkájába is besegít.- Balassagyarmatot nagyon szeretem. Ez a város egyszerre kicsi és nagy, itt kaptam meg a lehetőséget arra, hogy többet lássak a világból. Sohasem felejtem el, hogy én lehettem ennek a városnak a szeretett „tornászlánya”, és még ma is így emlékeznek rám, holott már négy unokám van. Alig várom, hogy hazajöjjünk, nekem mindig is ez a város marad a „haza”. Ha csak meglátom a város tábláját, már elönt a nyugalom, a kiegyensúlyozottság - fogalmaz Katalin, azt sem rejtve véka alá: házat kívánnak venni Magyarországon, hogy az év egy részét szeretett szülővárosában tölthesse. Szabó Andrea
