Nógrád Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-26 / 198. szám
SPORTTUKOR 2011. AUGUSZTUS 26., PÉNTEK 10 Minden szempontból bizonyítottunk hegyikerékpár I. Trans Hungária Maraton Az elmúlt hét második felében zajlott hazánk első többnapos hegyikerékpáros maratonja a Trans Hungária, a „Bringával a borok és vizek útján” mottóval. A sportolók négy nap alatt Nagymarosról Tokajba 377 kilométer és a hozzá tartozó 7400 méter szintkülönbség leküzdése után érkeztek meg. A hatfős nógrádi különítményből öten tudták a teljes távot abszolválni. Kéri István A versenyzők dolgát a kemény útszakaszok, a hőség és a fáradtság nehezítette, ám kárpótolta őket a térség és a táj szépsége, a helyi lakosok vendégszeretete. A 153 induló Nagymaros - Hollókő - Bükkszék - Diósgyőr, Szerencs - Tokaj szakaszokkal haladt előre, etaponként átlag 5 órás időtartam alatt. A négy napos verseny minden egyes szakasza a klasszikus maratoni versenyek hosszűtávjának felelt meg. Augusztus 17-én, szerdán reggel tömegrajttal startoltak el az aznapi 100 km-es távra vállalkozók. A153 induló teljesítményét a nagy meleg nehezítette, így a 30 fokos hőségben közel 1000 liter víz fogyott el az útvonal öt pontján felállított ffissítőállomásokon. Az első nap 2200 méteres szintkülönbséget kellett le- küzdenie a versenyzőknek a gyönyörű nógrádi hegyek között. Poros, száraz pálya, kemény lejtőzések és a melegben tik- kadt versenyzők küzdelmes csatái a hegyekkel - ez látszott a versenyzőkön az első epikus szakaszon. A második napon a Trans Hungária Maraton hegyikerékpárosai töretlen lendülettel vágtattak Tokaj felé. A 32 fokos nyári meleg továbbra is nehezítette a végvári útvonalon kerékpározó legények és hölgyek dolgát Folyamatos volt az ivóvízpótlás; a terep nehéz, tüdőszaggató, száraz és poros, de mindezek és a sziklás terep ellenére is fantasztikus sebességet diktáltak a legjobbak. A második etapon összesen 1890 méteres szintet kellett feltekerniük a Mátrában. A kékestetői mászás nagyon megerőltető volt, láthatóan sokkal nehezebb, mint amire a mezőny nagy része számított! A Bükk hegységen átvezető 96 ktiomé- teres 3. napi szakasz egy erős mászással indult az összesen 1980 méteres szintből- az első 30 kilométeren több mint 900 métert kellett kitekerniük. A 3. etap végén- záró akkordként - egy erős lejtőzés következett. Ez volt a szakasz legmeredekebb része, ami korábban a lejtőző szakág („downhill”) verseny nyomvonala is volt már. A 4. és egyben az utolsó nap talán a legszebb rajt-környezetben volt részük a versenyzőknek, hiszen a 377 kilométeres távot vállalók közvetlenül a szerencsi várból indulhattak el. A Trans Hungária Maraton utolsó etapja a bicikliseknek még nem annyira ismert Zemplén hegységben volt kijelölve, persze a három napos hosszú távú szakaszok után ez egy kicsit - hosszát tekintve - könnyített pálya volt. A 66 kilométeres távon 1270 méteres szintet kellett összesen leküzdenie a versenyzőknek, a legmagasabb pont 471 méteren volt. Az útvonal szőlőkben, egy vulkánból kivájt kőbányában, a gyönyörű Zempléni-hegység domborulatain volt végig vezetve és érintette a minőségi borászatáról híres Erdőbényét is. Dósa Eszter (Vitalitás SE) a vegyes párosok versenyében állt rajthoz és hozta a kötelezőt, megnyerték kategóriájukat.- Úgy gondolom, a szervezők igencsak magasra tették a mércét a Trans Hungária Maraton életre hívásával - összességében egy versenyzőbarát, jól szervezett, fantasztikus hangulatú eseményen vehettünk részt - kezdte beszámolóját Dósa Eszter.- Bebarangoltuk szinte teljes Észak-Ma- gyarországot; a Börzsöny lábától indulva a Cserháton és a Mátrán át, majd keresztülszeltük Bükköt is, míg a Zemplénihegységen átkerekezve megérkeztünk Tokaj főterére. Úgy gondolom, ezen az eseményen minden rajthoz álló megtalálhatta a számítását: a lelkes túrakerékpárostól az élmezőnyig, hiszen sokszor igencsak nagy figyelmet Igénylő részekkel is kedveskedtek a szervezők. A települések vendégszeretete igen kellemes meglepetés volt számunkra, hogy helyi specialitásokkal, ételkülönlegességekkel vártak minket a frissítőállomásokon, lelkesen szurkoltak a házak előtt. Jó volt itt lenni, remélem jövőre folytatás következik! A master férfiak között találtuk meg a legtöbb nógrádi indulót a rajtnál, összesen négyet. Sajnos a tokaji célba csak hárman érkeztek meg, Melihercsik János Rákos Tamás (Salgótarjáni HKE) térdproblémái miatt kényszerült feladni az eseményt a második szakasz után. Két „hazai” versenyzőnk csatáját élmény volt nézni, Takács Gábor (Salgótarjáni HKE) és GombolaiLászló (Vitalitás SE) folyton folyvást egymás üldözték, előfordult, hogy hat órányi tekerés után is mindösszesen másfél perc különbséggel értek célba. A kategória 45 indulójából Takács a 18., Gombolai a 19. helyen érkezett meg Tokajba, versenyidejük 21 óra 4 perc, valamint 21 óra 34 perc volt a négy szakasz alatt. Szita Tamás (Salgótarjáni HKE) „óvatos” kezdéssel indult neki a nem mindennapos erőpróbának. Míg az első szakaszon harmincadikként ért célba, az utolsón már lényegében Takáccsal együtt haladva abszolválta a távot a 22. pozícióban, a végelszámolásnál a 25. helyen található a hivatalos eredménylistán. A szenior kategóriában állt rajthoz talán az esemény talán legidősebb indulója, Melihercsik János, a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület elnöke. A verseny ideje alatt a tagok közötti beszélgetésekből egyértelműen kiderült, hogy ettől jobb motivációt nem nagyon lehet adni egy csapatnak, hiszen mindenki elismerően nyilatkozva, felvillanyozva emlegette, hogy milyen jól halad „az öreg”, aki végül a hatodik helyen ért célba kategóriája tíz indulója közül.- Egyszerűen minden elképzelésemet felülmúlta a rendezvény! - kezdte Melihercsik János. - Egy igazi élmény volt, nagyon örülök, hogy ott lehettem az első Trans Hungária Maratonon. Gratulálok a rendezőknek és mindenkinek, aki bevállalta, hitt a verseny és a saját sikerében. Azt tapasztaltam és döntően ez olvasható ki a fórumokon írt beszámolókból is, hogy mindenki elégedetten és egy örök pozitív élménnyel távozott. A 4 nap azon túl, hogy egy nagy kihívás és megterhelés volt több, eddig egymást nem - vagy alig - ismerő embereket hozott egymáshoz közelebb és alakított ki barátságokat. Abszolút csapatmunka volt és a csapatba nem csak a rendezőket, hanem a versenyzőket is beleértem. A szervezettség kiváló volt, az útvonal egyenesen fantasztikus - igazi mountain-bike maraton útvonal. Nagy mászások, kemény, technikás lejtők - különösen a harmadik napi, Diósgyőr előtti utolsó kilométereken, amely szakaszt csoda, hogy a szervezők be merték tenni! Sokan sajnálhatják - és már gondolom, már sajnálják - hogy nem jöttek el... Én örülök, hogy ott lehettem, ez számomra több volt, mint egy maraton! - zárta értékelését Melihercsik János. Az eseményt abszolútban esélyeshez méltóan Blazsó Márton (Szegedi KSC) nyerte, számára mindösszesen 15 óra 17 perc szükségeltetett átszelni az Északiközéphegységet. Az első és a második szakasz által Nógrádot is érintették a versenyzők, alúk elismerően nyilatkoztak a vendégvárásunkról, hiszen hol „rezesbanda”, hogy házi sütemény várta a mi településeinken áthaladókat a taps és a biztató szavak mellett. A maratonok szerelmeseink a többnapos hazai versenyre vélhetően egy évet még várni kell, de egynapos eseményen már most vasárnap indulni lehet. A Top Maraton Sorozat utolsó állomásához érkezett, a versenyzőnk „hozzánk”, a Mártába érkeznek, ahol várhatóan a korábbiakhoz hasonlóan a legnagyobb nógrádi részvétel várható ezen szakág megmérettetései között. Nógrádi szemmel is nézhetjük atlétika Szombaton rajtol a világbajnokság A hétvégétől 9 napig a sportvilág Daegura figyel majd, ahol a nógrádi származású kétszeres olimpikon, Ajkler Zita is szerepelt pár éve. A többszörös magyar bajnok ugrónő az Eurosport egyik szakkommentátora lesz a világbajnoki közvetítésnek (augusztus 27- szeptember 4.). A Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) honlapja a minap közölte az egykori „Sese” klasszisának gondolatait, élményeit a távol-keleti városról. Az alábbiakban ebből az írásból szemezgettünk. Nem gondoltam volna 2003- ban, hogy Daegu még egyszer komoly szerepet fog játszani az életemben - erre tessék, mégis. Akkor ott volt ugyanis az Universiade - ami napjainkban éppen a közeli Kínában zajlott, sok remek magyar eredménnyel - most pedig ott rendezik az idei atlétikai világbajnokságot, amit az Eurosport éjjel-nappal-hajnal- ban élőben ad - így ismét izgatottan várom, csak most már picit másféle ez az izgalom. Daegu a klasszikusnak mondható távol-keleti épülethalom. Hatalmas felhőkarcolók, rengeteg út, emberek mindenhol. Köztük kedves kis park, félkész szökőkút, imitált játszótér, patakocska kezdemény. Benne volt a szép lehetősége, csak akkor még nem bontakozott ki teljesen. Tulajdonképpen a falu nagyon hasonló volt egy olimpiai faluhoz: Ajkler Zita megvolt az éjjel-nappal nyitva tartó étterem, játékterem, mosoda, mozi és rengeteg programmal szórakoztattak a helybéliek. A verseny zökkenőmentes volt, eltekintve a rendszeresen naponta eleredő esőtől. Tényleg nem telt el szinte nap, hogy az egyébként 30-35 fok feletti hőmérséklet ne csökkent volna maximum 1-2 fokot és ne zuhogott volna. Hol jobban, hol kevésbé - de sosem sokáig. A páratartalom is meghökkentően nagy volt, főleg a magyar viszonyokhoz képest. Mindettől függetlenül nem emlékszem arra, hogy a klíma rendkívül zavaró lett volna. A versenybírók szigorúak, de nem elvakultan parancskövetők voltak: az ésszerűség határain belül volt szabadsága a versenyzőknek. Tudtunk rendesen melegíteni, volt fedett rész és műfüves pályák is a közelben. Rosszabb körülmények között is indultam már, azóta pe- dig eltelt majdnem 10 év és most ráadásul egy világbajnokságra készülnek. Megtesznek mindent, ami tőlük telik, ebben biztos vagyok. Sőt, abban is, hogy még többet is. Akkor nem volt nagy tömeg, de igyekeztek jó hangulatot teremteni a hatalmas stadionban - ha éppen el nem mosta az eső. Dr. Kovács Dusán Nekem az volt a harmadik Universiadém és a két évvel korábbiról, Kínából picit keserű szájízzel jöttem haza: távolugrásban az utolsó sorozatban ugrottak le a dobogóról és lettem végül egy centivel negyedik. De az élet néha furcsa fricskákat oszt. Daeguban visszakaptam a pekingi bronzérmemet, ráadásul ugyanúgy: hatodik kísérletre ugrottam fel magam a harmadik helyre, egy centivel. Ugyanaz a szituáció, csak most fordítva... Ez az egyetlen érmem azóta is, és hatalmas becsben is tartom, főleg e kis előzmény tükrében. Emellett hármasugrásban is hatodik voltam és volt váltónk is, ahol végül 5. helyen végeztünk. Akik a helyszínen lesznek, biztos vagyok benne, hogy számtalan csodát fognak megélni, látni - és remélem, jut majd belőle nekünk itthonra is. Pár egyéni csúcs, döntő vagy álmaink érme már elég lenne - de ha a versenyző kihozza az aznapi maximumot magából és úgy jön le a pályáról, hogy megtett minden tőle telhetőt a sikerért akkor nincs senkinek joga követ vetni rá. Akkor arra a napra az rendeltetett, és ha nem jön ösSze, úgyis magát az indulót bántja mindig a legjobban. Ráadásul a kiemelkedő eredményhez szinte még a csillagok kedvező állása is kell. Szóval, aki megcsinálta a szintet, kijutott, az a szememben már egy igazi hős, hiszen olyan teljesítményt elért, amivel a világ legjobbjai között viszi kis hazánk hírnevét és történjen bármi is: nálunk jobban senki nem fog szorítani, izgulni értük és nem lesz büszkébb sem! Mindent bele, hajrá magyarok! Ajkler Zita egyik társa a közvetítések során szintén nógrádi gyökerekkel bír majd, a balassagyarmati származású dr. Kovács Dusán 34-szeres válogatott, olimpián elődöntős volt Atlantában, és 15-ször nyert magyar bajnokságot A mai napig tartja az országos csúcsot400 méteres gátjutásban. A magyar vb-keret: Baji Balázs (Buda-Cash Békéscsaba, 110 m gát), Fazekas Róbert (Haladás VSE, diszkoszvetés), Kazi Tamás (DSC-SI, 800 m), Kürthy Lajos (Mohács TE, súlylökés), Kővágó Zoltán (SzHSE, diszkoszvetés), Németh Kristóf (Dobó SE, kalapácsvetés), Pars Krisztián (Dobó SE, kalapácsvetés), Farkas Györgyi (BHSE, hétpróba), Madarász Viktória (Buda-Cash Békéscsaba, 20 km gyaloglás), Márton Anita (Buda-Cash Békéscsaba, súlylökés), Orbán Éva (VEDAC, kalapácsvetés), Papp Krisztina
