Nógrád Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-25 / 197. szám

3 2011. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE Ipolybalogi orgonista koncertje Balassagyarmat. Molnár Ottó ipolybalogi kántor, karnagy ad orgonahangversenyt augusztus 28-án 19 órától a Szentháromság­plébániatemplomban. A művész diplomakoncertjéből játszik Bach-, Böhm-, Franck- és Piemé- műveket. A belépés ingyenes, adományokat a templom elfogad. Folklór-fotópályázat Nógrád megye. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár, a szlovák ki­sebbségi önkormányzat, vala­mint a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület pályázatot hirdet a nógrádi nemzetközi folklór­fesztiválokon és a Nógrád me­gyei nemzetiségi találkozókon készült fotókból. A téma a nem­zetközi és hazai folklór: a népze­ne, népi zenekari fellépések, szólisták, néptáncosok. A bekül­dési határidő szeptember 20. A zsűri által kiválasztott képekből kiállítást rendeznek a könyvtár galériájában decemberben. Természetesen, az anyatejjel RimÓC. A napokban tartottak anyatejnapot a község gyer­mekházában, amit Benkó Józsefné védőnő szervezett meg. Az eseményen nagyon sok érdeklődő kismama vett részt. A védőnő arra hívta fel a kismamák figyelmét, hogy az anyatej a legegészségesebb, leg­megfelelőbb táplálék a babák számára. A szoptatás ugyanis nem csak a babák táplálék igé­nyét elégíti ki, hanem megadja az anyához való közelség, bizton­ság, megnyugvás érzését, vala­mint örömet szerez babának és anyának egyaránt. Benkó Józsefné azt is elmondta, nagyon fontos, hogy az anyuka türelmes és kitartó legyen, valamint azt is, hogy a szülőnek meglegyen a kellő akarata babája szoptatásá­hoz. Ezzel ugyanis megalapoz­hatja gyermeke testi és lelki fej­lődését. A hasznos tanácsadás és az előadások után, a megjelent anyukákat vendégül látták, vala­mint kulturális műsorral ked­veskedtek nekik. A védőnő azt hangsúlyozta, mai világunkban rendkívül sok a tápszeres baba. Ezért lett minden év augusztusa - a WF10 szervezetének ajánlása nyomán - az anyatej hónapja, míg augusztus elseje, a szopta­tás világnapja. Életem legszebb románca, a tánc Szécsény. - Életemben a legszebb románc a tánc - vallja a szécsényi Takács Berna­dett, aki az idén diplomázott a Magyar Táncművészeti Főiskola tánc és próbave­zető szakán, néptáncoktatóként. Berna­dett egész lényéből sugárzik a tánc szere- tete. Amikor a színpadon van, nincs szá­mára más csak a tánc csodálatos varázsa, a közönség. Mi nézők, akik élvezzük a könnyed lépéseket, átadjuk magunkat a zene és a tánc harmóniájának, csodáljuk a táncosok kifogyhatatlan energiáját, szug- gesztív előadását azt mondjuk táncolni könnyű, az csak szórakozás.- Amíg összeáll, elkészül egy koreográ­fia azt egy hosszú, nehéz, kitartó munka előzi meg. Bizony van, amikor a huszadik próba után már leroskadunk a székre, de az előadás mindenért kárpótol, és mindent el­felejtet velünk - mondta a friss diplomás. Jfogyan is kezdődött? Bernadett már egé­szen pici gyermekkorában vonzódott a nép­művészethez és a néptánchoz. A nagyma­ma a Szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezet­ben dolgozott, ahol az unoka megcsodálta, megszerette a szép palóc viseletét. Édesap­ja mézeskalács-készítő mester. Több falusi, városi rendezvényen ott volt a termékeivel. Bernadett, aki elkísérte őt a vásárokra, leg­többször a színpadon táncoló néptáncoso­kat figyelte. Első osztályos volt, amikor tag­ja lett Sebestyén Edit által vezetett Boróka együttesnek. Később a helyi művészeti is­kolában Hájas Tibor tanítványa volt. Két­ezertől Oláhné Csercsics Ivett és Oláh József által vezetett Iglice tánccsoportban táncolt és táncol. A csoportnak nagyon sok hazai és külföldi fellépése volt, így többek között jártak Szlovákiában, Csehországban, Len­gyelországban, Olaszországban, Törökor­szágban. Berna­dett elhatároz­ta, hogy élethi­vatásának vá­lasztja a néptáncot és annak oktatá­sát. A fóti nép- művészeti szak- középiskolába felvételizett. Az intézetben a fő tantárgya volt a néptánc, de ta­nult néprajzot, táncelméletet, járt balettórákra, s természetesen elméle­ti tárgyak is szerepeltek az órarendben. Kettős életet élt, hétköznapokon iskolájá­ban tanult, próbált és fellépett. Hét végén az Iglice tánccsoportban táncolt. Iskolájá­ból sok emlékezetes fellépésen vett részt. Ezek közül a legemlékezetesebb: táncolt Budapesten a Nemzeti Múzeum előtt a március 15-i ünnepélyen. Nagy megtisz­teltetés volt számára, hogy bekerült azon kétszáz néptáncos közé, akik 2007-ben „Egy ország születése” műsorban a Hő­sök terén táncoltak. Szerepelt a Kossuth téren, a főváros egyhetes adventi várako­zási rendezvényen a Vörösmarty téren. A sikeres érettségi után mi sem volt termé­szetesebb, mint a táncművészeti főiskola. Ötszörös volt a túljelentkezés, de ő felvé­telt nyert. A főiskolán továbbfejlesztette táncképességét, gyarapította elméleti is­mereteit.- A főiskola lehetővé tette, hogy külső szakembert is felkérhetek a szakdolgoza­tomhoz konzulensnek. Szeretném megem­líteni a fiatal szakember, Palucz Norbert ne­vét, aki konzulensem volt, sok segítséget kaptam tőle. A szakdolgozatomat a rimóci népviseletből írtam - mondta. Takács Bernadett tagja a Palócfóldi Népi Iparművészek Egyesületének. A pedagógi­ai vénával, empátiával megáldott fiatal, az emberekkel könnyen teremt kapcsolatot, több gyermekfoglalkozást is vezetett, a tá­borokban néptáncot tanított a fiataloknak.- Hogyan tovább?- Tanulmányaimat mesterképzésen folyta­tom tovább. Nyilván olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol mindazt, amit tanultam, át tud­jam adni másoknak is - mondta Takács Ber­nadett, akinek lényében régen tanyát vert a népművészet és a néptánc szeretete. Szenográdi Ferenc Boronával ütköztek Két fiatalember vesztette életét kedd este Csécse kö­zelében, miután motorkerékpárral nekihajtottak a szemből érkező mezőgazdasági vontató boronatár­csájának. Csécse. Egy mezőgazdasági vontató a hozzá kapcsolt boro­natárcsával Csécse irányába tartott augusztus 23-án, ked­den este. Egy egyenes, enyhén emelkedős útszakaszon a falu felől érkező motor - eddig is­meretlen okból - nekihajtott a forgalmi sávjába átnyúló boro­natárcsának. A kétkerekűt egy 25 éves ecsegi fiatalember vezette, mö­götte utasként egy 34 eszten­dős fiatalember ült. Mindketten a helyszínen életüket vesztet­ték. A Nógrád Megyei Rendőr­főkapitányság salgótarjáni köz­lekedésrendészeti alosztálya szakértők bevonásával vizsgál­ja a baleset körülményeit - kö­zölte Lászlók Nóra, a rendőrség sajtóügyeletese. RÓLUNK SZÓL BARÁTHI OTTÓ Egy emlékmű apropóján Tombol az augusztusi nyár, izzik a levegő Salgótarján belvárosának betonrengetegében. Elönt a forróság, amikor kilépek az Alexandra köny­vesboltból a Mérleg úti térre. A város vízért kiált, magam is hűsítőre szom­jazom, mégis lehorgonyzók - nem is először - az újabb furcsa látványos­ság megtekintése miatt. Jó ideje drótkerítés éktelenkedik a téren, pedig a kivitelező régen meg építette a Bánya lábunk alatt c. em­lékművet A háromszor három méte­res, járható üvegfodémmel lefedett, fold alatti bemutatóhely bányarészle­tet ábrázol egy dolgozó vájárral, és a bányászatra jellemző eszközökkel A szélénél egy fekete gránittömbön az emlékmű adatai szerepelnek. A be­ruházás uniós támogatással, hétmil­lió forintból valósult meg. Ezt sokan tudjuk, tudják, de még nemigen lát­juk, látják. Egyrészt a kerítés miatt (amit egyszer csak elbontanak) más­részt meg, mert az üvegfödém még nincs megtisztítva, tehát zavarja (ta­lán majd mindig is) a láthatóságot, ami egy emlékmű lényege lenne. Et­től kezdve ezer kérdés is felmerül? Miért áll még mindig itt ez a ronda kerítés? (Van itt elég korlát - külön­ben is - mondják, a mindig ellenke­zők. ) Miért nem adták már át az em­lékhelyet? Ilyen emlékmű kellett-e? Éppen itt kellette elhelyezni? Amiről az ötletgazdát (netán a város lakos­ságát) is érdemes lett volna valahogy megkérdezni - a kivitelezés előtt. Minderről megoszlanak a vélemé­nyek. Tény: a Tarján környéki szénbá- nyászamak óriási múltja, a telepü­lés várossá válásában és fejlődésé ben is elévülhetetlen szerepe van. A bányászat csúcsidőszakában, az 1960-as években több mint tízezer em­bernek adott munkát, családjának kenyeret Ezért is minden ötlet, szán­dék és cselekedet, ami a bányászha­gyományok felelevenítését célozza, a bányáknak és a bányászoknak emlé két állít, tiszteletet érdemei Ennek a bányai emlékműnek az ötlete és a városi önkormányzat for­rásszerző akciója is becsülendő. Az emlékmű kivitelezése, elhelyezése azonban már inkább tanulságul szolgálhat Mert a most még nem lát­ható emlékhely a másik célját, Sal­gótarján turisztikai vonzerejének nö­velését maiformájában aligha elégít­heti ki. Talán, ha látható lesz. Vagy akkor sem? Történelmi táborok három helyszínen 2010. június 1-jével vette kezdetét a „Kapcsolataink történelme” című programsorozat, melynek keretében négy ország: Ausztria (Bécs), Szlovákia (Ipolybalog), Románia (Tordaszentlászló) és Magyarország (Borsosberény) részvételével, fiatalok számára ren­deztek történelmi táborokat három helyszínen. Borsosberény. A programsoro­zat elsődleges célja a közös tör­ténelmi emlékek, hagyomá­nyok és mindezekkel együtt Eu­rópa kulturális és nyelvi sokszí­nűségének megőrzése volt. A nemzetközi kapcsolatok még a 2010-es év elején kibővültek a Széchenyi István nevét viselő, Bécsben működő cserkészszö­vetséggel. Az elmúlt nyáron ke­rültek megrendezésre a tábo­rok Ipolybalog, Tordaszent­lászló és Borsosberény helyszí­neken. Az idei év májusában a fent említett cserkészszövetséget lát­ták vendégül a herényiek, au­gusztusban pedig váltótáborokat rendeztek. Ennek a projektnek a záró rendezvényére 2011. au­gusztus 13-án került sor a borsosberényi falunap kereté­ben. A rendezvényen jelképesen megerősítették testvértelepülési kapcsolataikat egy-egy emlék­plakett átadásával. A falunap sokszínű program­jában mindhárom település kép­viseltette magát. A vendégek íze­lítőt kaphattak az egyes nemze­tek megőrzött és még élő hagyományaiból. Az ipolybalogi Buk- rétások, Aranka néni vezetésével tánccal és mesével ajándékozták meg a közönséget. A tordaszent- lászlóiak kalotaszegi táncokkal és csodálatos népviseletükkel kápráztattak el mindenkit. Majd színjátszó körük egy bohózattal szórakoztatta a résztvevőket. A borsosberényi fiatalok ez alka­lomból egy ’80-as évekbeli lakoda­lomba invitálták a közönséget, mind ruháikkal, mind ízes beszé­dükkel az akkori időket elevení­tették fel. Kora délutántól késő es­tig sok színes, szórakoztató prog­ram várta az érdeklődőket Lehe­tőség nyílt kürtőskalács-sütésre, kézműveskedésre (tűzzománc­készítés, zsugorkázás), íjász­kodásra. A falu apraja-nagyja, il­letve az odalátogatók és az ott tá­borozok kedvükre válogathattak a gazdag programból. Bár a falunapon a projekt lezá­rult, de elmondható, hogy ez a pályázat valóban elérte a célját: a részt vevő fiatalokat már vég­képp összeköti a barátság és szá­mukra már nem léteznek hatá­rok, esetleg némi távolság, amely legyőzhető. Education and Culture DG 'Europe for Citizens' programme EACH Education, Audiovisual & Culture Executive Agency

Next

/
Oldalképek
Tartalom