Nógrád Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-15 / 189. szám
2011. AUGUSZTUS 15., HÉTFŐ 5 A NAP TÉMÁJA Fakéregből, gyökerekből, taplógombából, mohából alkot természetszobrokat a Somoskőújfaluban élő, 71 éves Csengődi Ottó. Alkotásait nehéz kategóriába sorolni, azt mondja, a megnevezéssel a kiállítások szervezői is bajban vannak. Zsúfolt műhelyében láthatunk az erdő terméseiből összeállt bazaltömlést, dagonyában fekvő szarvasbikát, élethű kecskefejet, de készít ezekből az anyagokból használati tárgyakat is, faliórát, boroskészletet, hangulatlámpát. Kiderül, ahogyan beszél róluk, de rá is bólint: többre becsüli, amit a természet alkot. Munka persze azzal is van, a folyamat alapja pedig a fantázia. Amíg legtöbben továbbmegyünk az erdőben mondjuk egy fa kifordult gyökere mellett, Csengődi Ottó úgy nézi, hogy abból némi rásegítéssel szarvas lesz. Természetszobrok kéregből, gyökérből. taplógombából Dudellai Ildikó NÓgrád megye. A Somoskőújfalui ház szobájában ülünk le, és úgy érezzük, múzeumban vagyunk. Szarvasagancsok, vaddisznóagyarak, kitömött madarak, nyestek vesznek körül százszámra. Vendéglátónk 45-46 éve vadászik, korábban a Nógrád Megyei Vadászszövetség elnöke is volt, de ott vannak a falakon az édesapja és nagyapja által gyűjtött trófeák is. Egy zöld posztón, díszhelyen vadászereklyék: közel százéves táska, kürt, balta, zsebbe, illetve hátizsákba való kulacs, vadhívó kürt, vésett fokosok. A polcokon emlékeket idéző porcelánvázák, agancsba vésett, vízről felrepülő kacsa, tölténynek látszó miniatűr bicska, zsebóra szarvasbikával. A vadászat ural itt mindent, ez látszik a faliórákon, a képeken is. Az első alapanyagokat is vadászat közben gyűjtögetté, „olyan természetgazdag rész, mint a nógrádi, az országban sincs”. Az elemek, amint sorolja: kövek, korhadó fák, taplógombák, kérgek, gyökerek, tobozok, „minden, amit találok kint. Csontokat, elhullott vadak csontjait, azt is fel tudom használni. Van egy gyökérből készült krokodil, amibe elhullott szarvas fogait tettem be. Mindent, ami a természetben van, mindent” Átmegyünk Csengődi Ottó műhelyébe, ahol alig tudunk megfordulni, nehogy lesodorjuk az asztalokról a kisebb-nagyobb, és hatalmas méretű természetszobrokat. Egyiket-másikat így mutatja be: - Ez egy viharmadár akáctőkéből. Nem én vagyok az alkotója, én csak alakítottam rajta. Csak kicsit rendbetettem, letakarítottam. De ezt meg kell nézni: mintha lábak lennének.- Ez egy tengerikígyó. Hogy , természetesebb legyen, tettem szemet neki, más munkám nem volt vele. Itt van egy cápa, egy A természetszobrász kezében egyik legújabb alkotásával delfin, ami ugrik, egy tengericsikó, kis teknősök. Próbálom megfogalmazni, mit látok, de ezzel Csengődi Ottó is bajban van.- Hát, nem tudom. Van természetfestő, szobrász, grafikus, ami kategóriába tehető. Az én munkáimat akkor sem tudják hová sorolni, amikor zsűrizni viszem. Adtak nekem olyan nevet, hogy természetszobrász. De a szobrász farag. Ezeknek az a lényegük, hogy emberi kéz munkája a lehető legkevesebb legyen bennük. Csak annyira nyúlok hozzájuk, hogy bemutathatok, kiállíthatok legyenek. Nézünk egy nagyméretű tőkét, és valóban: kecskefej. Na, de ezt nem így találta - vonom kétségbe.- De, így találtam, így feküdt ez a tőke, itt van az eltorzult szarvrész, a lelógó fülek. Makkból tettem szemet, ennyi az egész. Elkorhadt mogyorógyökér a következő,, „mikor én ezt felvettem, no, mondom, ezt nekem küldték. Még a fejtartása is olyan, mint amikor ül a liba és nézi az eget". Van a szobrok között tölgyfátoké, vagyis szarvas. Akáctőke, azaz egy emberalak fogja át a jobb karjával a bőgő szarvasbikát. Fakéreg, amiben óriási bulldogfejet látunk, de van taplógombából lesen ülő vadász, és virágra szálló pillangó is. Utóbbinál - magyarázza - gyakran kérdezik, hogyan tudta így összeragasztani, de ezt is így egyben Csengődi Ottó. Egy jó fél méter szélességű, kivájt gombában például most készül a szentkúti kegyhely lourdes-i barlangja. Amikor ragaszt, újabban par- kettahézagolót használ. „Eddig Technokol ragasztóval ragaszt- gattam, a Technokolt kevertem fűrészporral, de hogy én ezzel mit kínlódtam”. Az új eljárást asztalosok javasolták. A használati tárgyakat a műhely másik részében találjuk. Ezeket Csengődi Ottó „műdolgoknak” nevezi, hiába, hogy ugyanazokból a természetes anyagokból készültek, de már saját elképzelés szerint, ezekben már nagyon sok kézi munka- Úgy érzem, mintha jobban értékelné a természetadtát, mint amire azt mondja, hogy mű, miközben az úgynevezett művel dolgozik - vetem fel, és Csengődi Ottó ezt nem is cáfolja.- Jobban is értékelem, meg nekem jobban is tetszenek, mint azok, amiket én készítek. Majd egy olyan alkotásra tereli a szót, amit érezhetően szeret:- Az, amit most tetszik nézni, „A vadászok hitvallása”. - Mutatja az emlékoszlopon elhelyezett tárgyakat: - A vadász szeresse a fegyverét, szeresse az istenét, szeresse a trófeáját, szeresse az italt (mert itt fogja a poharat), meg szeresse a nőt.- De nő nincs rajta! - szúrom ki, de tévedek:- Az el van bújtatva. Itt van hátul, hogy azt ne tudják a feleségek. Kiderül az is, hogy könnyű azért elsétálni az erdőben egy- egy kincs mellett, mert rögtön nem adja magát a figura. „Nyers állapotban nem is látni annyira. Amikor már megszáradt, akkor jönnek ki igazán a fa színei, domborulatai.” Van, ami érdekesnek tűnik, de nem lesz jó semmire, mert mire megszárad, darabokra törik. Néha az is eltörik, amit már lecsiszolt, lefestett.- Van, mikor már készen vagyok vele teljesen, no, mondom, még itt egy picit rámegyek a kefével, kész, eltörik. Akkor próbálok ragasztani, mert sajnálom már a befektetett munkát is. Itt van például a vízre szálló kacsa, ennek a nyakát már ragasztanom kellett. Hangulattól függ - mondja -, hogy egy-egy munkával mennyi idő alatt készül el. Három nap, egy hét, de van, hogy nincs is hozzá kedve.- Van, hogy egy-egy munkához háromszor, négyszer hozzáfogok, mert egyszerűen nem tudom, hogy mi jön ki belőle. De amikor bevillan, hogy ebből ez lesz, akkor addig abba nem hagyom, míg kész nincs. vette le a fáról. Mindössze két van. Akad itt hangulatlámpa, csápot ragasztott rá. gyümölcstartó, óra, gyertyatarA fák betegsége, és a fák ned- tó, pálinkás-, likőröskészletek, vével táplálkozik a taplógomba, siketfajd hátterű boroskészlet, amit kiválóan tud használni ékszer-és virágtartó. Csengődi Ottó életében már a második lépcső a természetszobrok készítése, először vármaketteket alkotott, szintén erdei alapanyagokból. Ezek közül Dürnstein, Ajnácskő, Fülek, Somoskő, Salgó, Hollókő és Füzér vára állandó kiállításon látható Somoskő vára alatt egy boltíves pincében. Mindezek alapján nehéz lenne kitalálni, hogy Csengődi Ottó, noha erdész szeretett volna lenni, végül édesapja szakmáját választotta, és férfi-női szabóként dolgozott. Úgy mondja, „ilyen váltóra került az élete”, de nem panaszkodhat, mert a szabómesterségben is kiélte magát.
