Nógrád Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-13 / 188. szám

4 2011. AUGUSZTUS 13., SZOMBAT KULTÚRA Rónart: művészek a sipeki erdőben Salgótarján- Rónafalu és Nógrádsipek jó néhány kilo­méternyire van egymástól, az elmúlt napokban - im­már negyedik alkalommal - megrendezett művészte­lep, a Rónart azonban összekötötte a két települést. Az idei nyáron azért lett a salgótarjáni székhelyű mű­vészeti műhely gyakorlati terepe éppen a sipeki erdő, mert Bakos Ferenc szécsényi festőművész falu széli háza ideális bázisnak bizonyult a „nature art” jegyé­ben szervezett kurzus megvalósításához. A Rónart Művészeti Egyesület a folytonosság megtartása mellett a megújulást is szem előtt tartotta az idei telep karakterének kialakítása során. Ezért döntöttünk úgy, hogy ott helyben hozunk létre saját ötlet­re alapozott, de közösen, mondhat­ni kalákában kivitelezett olyan műalkotásokat (is), amelyek beleillenek a természeti környezet­be és semmilyen érte­lemben nem károsít­ják az élővilágot - mondta Kovács Bodor Sándor fotóművész, aki a kezdetektől, 2008-tól - Bakos Fe­renccel együtt - vezeti a Rónartot Ő például egy kiszáradt patak­medret „dolgozott meg”: a kövek közé a művésztelep résztve­vőinek üzeneteit tar­talmazó üvegeket he­lyezett el, amelyek - akár helyben találnak olvasóra, akár távol­ban érnek célba - a de­koratív szerepen túl az erdei palackposta funkcióját is betöltik. A Kovács Bodor Sándor által jó szem­mel kiválasztott hely különlegessé­gét, mondhatni varázsát fokozza, hogy néhány kőre Palásti Erzsébet, a Rómából érkezett művész jele­ket is festett. Ugyancsak érdekes kísérletnek bizonyult Bakos Fe­renc elképzelése: egy görbe fából Palásti Erzsébet először vett részt a Rónarton, Kovács Bo­dor Sándor, Bakos Ferenc és Bakos Tamara törzstagok próbált meg nyilat formázni, ame­lyet végülis egy magyarnándori fi­atalember, az építész végzettségű, de a piktúrával is figyelemre mél­tóan kacérkodó, a sipeki pincesort festményen megörökítő Bőgős András mogyoróbokrokból kiala­kított boltívével együtt sikerült tel­jessé tenni. Tornyos Márton balas­sagyarmati számítógépes grafikus - aki korábbi tanulmányainak megfelelően fest is - Bőgős And­ráshoz hasonlóan szintén újonc volt a művésztelepen. Egy, a víz­nyelőhöz kihelyezett üvegajtóval, papírhenger-szőnyeggel kívánt mintegy új teret, távlatot nyitni a végtelen természetben. Bakos Ta­mara a Rónart törzsgárdistája - amellett, hogy egyéni stílu­sában rajzolt, festett is - léckeretbe felfeszített disz­nóbőrre tetovált különbö­ző kódokat s a patakmeder kövein ő is otthagyta a kéz­nyomát. Gelencsér János salgótarjáni alkotó hű ma­radt önmagához amikor megfestette sajátos forma- és színvilágú képeit, ugyanakkor videózta is a „nature art”-oL A mozdít­ható, szállítható művek nyüt nap keretében kerül­tek közszemlére Rónafalu­ban, a művésztelep köz­pontjában. A baráti beszél­getésen valamennyi részt­vevő arról számolt be, hogy jól érezte magát eb­ben a közösségben, sokat tanultak egymástól s kö­szönettel tartoznak min­den támogatónak - köz­„Szellemidézés” nógrádiakkal Gyorsan szalad az idő! - je­lenthető ki közhelyszerűen a leg­frissebb „Tempevölgy” kézbe vé­telekor. Hisz, nem is volt nagyon régen - 2008. július 26-án - ami­kor hírt adtunk róla, s a napok­ban immár a tizedik száma látott napvilágot az évszakonként megjelenő folyóiratnak, a Bala- tonfüred Városért Közalapítvány kulturális, művészeti, tudomá­Tempevölgy KULTÚRA • MŰVÉSZET tizedik wóm 2011. jóni> Juhi« Ferenc / Kovic* JóucíUmúó / Szabó Unió / Nagy Endre / Kclcceényi Látaló / Kabdebó Tamil / Gömöri György / Gíipir Irtván Gábor / Petrficzl Éva / Mezőit Miklós / Nagy Attila / Szirmai Péter / Petru Cardu / Gheorghe Grlgnrcu / Victor Mocanu / Leo Batnaru / Marín Soreacn / Aurel Antonie Silalkay Attila / Sava Bablé / Bányai János / SvetUlav M. Járté / Borbély János Takáts Márton / Solymár József ■ Nagy Ágnes / Bakó Endre t Bakonyi István Csontos János / Lukáts János / Kandó Péter . Mecsek Laura / Kilián László A Balatonfüreden megjelenő folyóiratnak a Salgótarján­ból elszármazott Praznovszky Mihály a főszerkesztője nyos kiadványának. A lap Jókai Mór 1858-ből datált „A magyar Tempevölgy” című írásáról kap­ta címét. Az író - aki közismer­ten sok szálon kötődött Füred­hez és egyáltalán a Balatonhoz - szerint a Tempevölgy - „ahol ma­gasabb szellemek dalolni tanítják a költőt, a nem költőt pedig érez­ni azt, amit a költő énekelt” - ne­vet hazánkban leginkább a Bala­ton vidéke érdemli ki. „Csak az fáj, hogy nem tudom azt olyan szépnek leírni, mint amilyennek láttam" - fogalmazott Jókai. S, hogy az általános értékein túl miért érdemes a figyelemre ez a folyóirat Nógrádban is, azt elsősorban a főszerkesztő sze­mélye magyarázza. Mint köztu­dott, Praznovszky Mihály salgó­tarjáni kötődé­sű, volt a szécsényi és a nógrádi múze­um igazgatója , kétszer is irá­nyította a Pa­lócföld szer­kesztőségét s a Mikszáth Kál­mán Társaság örökös tiszte­letbeli elnöke. Érdemes nyo­mon követni, hogy a Jókai nevével fém­jelzett, klasz- szikusan ele­gáns formá­tumban meg­jelent lapban Praznovszky Mihály hogyan érvényesíti konzekvens szerkesztési elveit. A három év során többször is előfordult már, hogy a tanulmányok, írások té­mája - például Csohány Kálmán pásztói gyökerű grafikusművész emlékének megidézése eseté­ben - volt nógrádi, többször vi­szont a szerzők idevalósiak. Ez utóbbi eset fordul elő a jelenlegi lapszámban is, amelyben két salgótarjáninak jegyzett szerző is szerepel. Gáspár István Gábor „Szellemidézés” című írásában párizsi élményeire alapozva ér­tekezik egyrészt Készéi István székesfehérvári költőről, aki Pá­rizsban is magyar maradt, más­részt Bemard Le Calloh ’h-ról, aki öt és fél éves magyarországi tar­tózkodás után lett következetes „magyarbarát”, továbbá tanárá­ról, Aurélien Sauvageot nyelvész­ről, aki az Eötvös Kollégiumban tanított francia nyelvet, szótárt szerkesztett, Franciaországban pedig megalapozta a finnugorisztikát és végül de nem utolsósorban a szegedi Madácsy Piroskáról, akit megérintett Bemard Le Calloc’h munkássá­ga. Madácsy Piroska - a 2006-os debreceni hungarológiai kong­resszuson elmondott és az Uj Forrás 2009/5-ös számában megjelent - tanulmánya szerint Bemard Le Calloc’h „hisz az Eu­rópai Unióban...ismer bennün­ket, mindent tud rólunk...látja erényeinket és hibáinkat...Talán éppen nehézségeinkből és gyötrel­meinkből fakadnak erőink. ” Handó Péter Sóshartyánban élő író - aki éveken át volt a Salgó­tarjánban kiadott Palócfóld szer­kesztője - a „Tempevölgy” ha­sábjain Marafkó László „Egyszervoltak” című, az Anony­mus Kiadónál megjelent novel- láskötetéről írt recenziót. Véle­ménye szerint az író „töményen és plasztikusan mutat rá múltja (és múltunk) személyes, kollektív és mitikus emlékezetének egy-egy olyan epizódjára, amely jelentős nyomot hagyott a történeti idő ben. ” Os. B. A művésztelep alkotói a nature art jegyében hagy­ták ott kezük nyomát a természetben tűk a salgótarjáni és nógrádsipeki önkormányzatnak, mint az erdő tulajdonosának, a Magyar Telekom Nyrt-nek - s mindenki­nek, aki segítette munkájukat. Palásti Erzsébet a Bakos Ferenc­hez fűződő barátsága révén került a művésztelepre, azaz az olasz vi­lágvárosból a két piciny település­re: Nógrádsipekre illetve Salgótarján-Rónafaluba. Egyéb­ként pedig hazajött Nógrádba, hi­szen annak idején a megyeszék­helyi Kodály Zoltán Általános Isko­lába járt, majd a bátonyterenyei Vá­ci Mihály Gimnáziumban érettsé­gizett. Mindmáig nagy szeretettel emlékezik Varga István tanár úrra, néhai „Varga szakira”, aki a Ko­dályban a tűzzománcművészet for­télyaival ismertette meg és Erdei Sándor szobrászművészre, aki ugyancsak segítette szakmai elő­menetelét. Palásti Erzsébet másfél évti­zede él Rómában, amelyet minden te­kintetben remek vá­rosnak tart Szellemi szabadfoglalkozású művész, bár tarnt is a privát képzőművé­szeti akadémián. Évente átlagosan há­rom kiállítása van s nemcsak az Örök Városban, hanem Ravennában, Milá­nóban is. Itt, a mű­vésztelepen - az em­lített kőfestés mellett - különleges, műfa­jilag nehezen beso­rolható színes grafi­kákat , kollázsokat készített, ame­lyek szatirikus emberkarakterek. Friss munkáin is láthatók az álta­la szívesen használt rajzos kaligrafikus jelek, amelyek azon­ban semmiképp nem tekinthetők szimbólumoknak. A motívumai­nak nincs életterük, kétdimenzió­sak. Általában komplementáris vibráló színek jellemzők képeire, de igazából nem a festőiség érdek­li, művészetében a jelrendszernek van meghatározó szerepe. Palásti Erzsébet készséggel beszélt arról is, amivel Rómában foglalkozik. Csinál szőnyegeket, tervez bútoro­kat, székeket s a ruhafestés sem idegen tőle. A tárgyak hasznossá­gát és esztétikai értékeit együtt ke­zeli s erre igyekszik ráébreszteni, sokféleképpen felhívni a figyelmet Ezt a célt szolgálja a Milánóba ter­vezett, várhatóan egy-két éven be­lül megvalósítandó divatbemuta­tója is. A különböző típusoknak - például az egyszerű, elegáns vise- letűeknek, az extravagánsaknak, a visszahúzódóaknak, az örökmoz­góknak - talál ki a személyiségük­kel, lelki beállítottságukkal rímelő komplett öltözéket, amelyet nem hivatásos modellek, hanem barát­női, mint átlagemberek mutatnak be, miközben meg is szólalnak, mesélnek önmagukról. AIV. Rónart keretében készült alkotások egy része értelemszerű­en ott marad a tetthelyen, a termé­szetben és idővel az enyészeté A nógrádi gyökerű, évek óta Ró­mában élő Palásti Erzsébet terveit is elmondta lapunknak lesz. Mindegyikről készült azon­ban dokumentáció, amelyet a ha­gyományos, úgymond mobil mű­vekkel, - festményekkel, grafikák­kal, rajzokkal stb. - együtt tervez­nek kiállítani elsősorban Salgótar­jánban, de más - a művésztelep résztvevői által érintett - nógrádi településen, Balassagyarmaton, Szécsényben is. CsongrádyBéla JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Határozottan cáfolom a hírt, miszerint romlik a városban a levegő. ” Szerencsés nyertesünk: Ponyi Gyuláné, Balassagyarmat, Móricz Zsigmond út 13/B. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. augusztus 18-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Rákóczi út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom