Nógrád Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-19 / 167. szám
4 2011. JULIUS 20., SZERDA NOGRAD MEGYE Emlékmenet II. Rákóczi Ferenc tiszteletére Kelemen szülőföldjén. Amikor átlépték a magyar határt, Nagycsegnél csatlakozott hozzájuk Szántó Sándor, aki nem lát, így a tandem bicikli második ülésén tekeri a pedált. Ugyancsak itt csatlakozott hozzájuk a kárpátaljai Tatár Károly, kerékpáros, ultrasportoló. A delegáció több magyar várost érintve július 13-án Budapestre érkezett. A Kossuth téren, a Rákóczi szobránál a fővédnökükkel, dr. Simicskó Istvánnal együtt emlékeztek a Rákóczi-szabadságharc hős katonáira. Július 14-én, csütörtökön megyénkben jártak. Romhányban fogadta őket Termán István, pol(Folytatás az 1. oldalról.) Kiemelten fontosnak tartom a II. Rákóczi Ferenc-szabadságharc 300. évfordulójáról való megemlékezést. A fejedelem az összefogás üzenetét közvetítette a Kárpát-medence népei felé, ez ma ugyanúgy aktuális. Mi ezzel az emléktúrával emlékezünk, s kifejezzük az összefogás fontosságát - mondta Hidvégi-Üstös Pál. A II. Rákóczi Ferenc Emlékmenet június 29-én Rodostóból indult és július 23-án, szombaton Tarpán a Kuruc Fesztivállal ér véget. Útjuk során több mint 3000 kilométert tesznek meg. Erdélyben 12 helyen jártak, többek között Zángonban, Mikes gármester, majd megkoszorúzták az 1710-es romhányi csata emlékművét. A csoport délután érkezett Szécsénybe, az 1705-ös országgyűlés városába. A túrázókat Sümegi Tamás, alpolgármester fogadta. Megmutatta a vendégeknek azokat a helyeket, amelyek a fejedelemhez kapcsolódnak. Jártak a kolostorban, Rákóczi szobájában, a múzeumban megnézték a Rákóczi kiállítást, a városháza dísztermében II. Rákóczi Ferenc nagyalakú festmény képét. Itt az alpolgármester szólt arról, hogy a szécsényiek hogyan őrzik és ápolják a fejedelem emlékét. Közösen megkoszorúzták II. Rákóczi Ferenc köztéri szobrát.-Búcsúzóul az alpolgármester a városhoz kapcsolódó és II. Rákóczi Ferenc emlékét őrző emléktárgyakkal kedveskedett a vendégeknek, akik Gyöngyösre kerékpároztak tovább. Szenográdi Ferenc Véradóknak ingyenes Salgótarján. A Nógrádi Történeti Múzeumban lesz véradónap július 21-én, csütörtökön 10-től 14 óráig. A szervezők és az intézmény felajánlásával a donorok ezen a napon ingyen látogathatják a múzeumi tárlatokat. Szombaton falunap Karancsberény. Reggel hét és nyolc óra között zenés ébresztővel, a programok ismertetésével indul július 23-án szombaton a falunap, amelynek eseményei különböző helyszíneken lesznek. A polgármesteri hivatal udvarán készül 8 és 12 óra között az ebéd, ugyanitt szintén délig egészségügyi szűrővizsgálatokon lehet részt venni, s innen indulnak a parlagfűgyűjtésben versenyzők is. A fut- ballpályán kerékpáros versenyt és futballmérkőzéseket tartanak, az orvosi rendelőben szakorvosokat lehet 8-tól 13 óráig felkeresni. Koradélután hirdetik ki a versenyek eredményeit, majd kulturális összeállítás szórakoztatja a jelenlévőket: lakodalmas szokást elevenít fel a nyugdíjasklub, fellépnek gyermektáncosok, műsort ad a Mucsínyi Népdalkor a Berényi Népdalkor és a Havanna tánccsoport. A rendezvényt 19 órától szabadtéri bál zárja. Harminc év gyógyszertárakban Kerekesné dr. Vörös Erzsébet a gyógyszerészek helyéről, szerepéről A VIII. Országos Patika Nap vidéki megnyitójának Salgótarján adott otthont a közelmúltban. A rendezvény felpezsdítette a város életét. A szakmai és az egészségügyi tájékoztató előadásokon, az ingyenes szűrővizsgálatokon, az elsősegélynyújtó, az újraélesztési bemutatókon sokan részt vettek. A patika nap szervezésének, lebonyolításának oroszlánrészét Kerekesné dr. Vörös Erzsébet, a Pécskő patika vezetője vállalta. Hogy elfáradt-e a munkában? Azt mondja, a jól végzett szellemi és fizikai munka sokkal inkább segíti, hogy kipihenje fáradalmait. Korona a pályán?- Mit gondol, miért esett a választás Salgótarjánra?- Nem vagyok szerénytelen, de úgy gondolom - és ezt talán a visszajelzések is bizonyítják - a 30 éves gyógyszerész pályámat, valamint a '89 óta végzett kamarai tevékenységemet ismerte el a Magyar Gyógyszerész Kamara vezetése.- Ez megtisztelő, de nem kis feladat volt.- Szinte gondolkodás nélkül igennel válaszoltam, amikor szóba került Salgótarján neve a patika nap vidéki megnyitója helyszínéül. Szakmai pályám elismerésének tartottam a feladatot. De fontos volt számomra önmagam megmérettetése miatt is, hogyan tudom megszervezni, folyamatosan kézben tartani a sokirányú szervezési és tartalmi tennivalót. A munka során aztán az is kiderült, hihetetlenül sokan ajánlották fel, hogy segítenek. Most éreztem magam igazán salgótarjáninak és ez nagyon jó érzés volt. Mert maga a patika nap olyan, mint amikor az i-re feltesszük a pontot. A lényeg az út volt, amíg eljutottunk a kitűzött célig. Olyan volt ez számomra mint egy utazás, amelyet azért szerétünk, mert új dolgokkal, új emberekkel ismerkedünk meg. Gazdag „útipoggyász”- Melyek voltak a legfontosabb dolgok, amelyek az „útipoggyászba” kerültek?- Mi az egészségügy helyzetét és ezzel összefüggő feladatainkat tartottuk a legfontosabbnak, mert ez minden állampolgárt érint. Sokan próbálnak tenni érte, nyilván jobbító szándékkal, a betegek ellátása, gyógyulása érdekében. Én most azt látom, hogy akár az orvosnál, akár a patikában jelentkezik a beteg, meglehetősen sok procedúrán megy keresztül. Azzal, hogy megvizsgálják, megkapja a gyógyszerét, koránt sincs rendben a dolog. Mert kissé magára marad, nem érzem azt, hogy az egészségügyben dolgozó szakemberek a továbbiakban közösen figyelemmel kísérik a beteg sorsát. A patika nappal arra is szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy ebben a számítógép uralta világban is szükség van az emberi kapcsolatokra, az orvos-gyógyszerész kommunikációra, konzultációra, éppen a beteg érdekében. Az orvosok elfogadták meghívásunkat és talán elindult egy pozitív gondolkodás is ebben az irányban. Meggyőződésem, ha a beteg, a gyógyszerész és az orvos nem nem működik együtt, nem lehet sikeres az egészségügy reformja... De sikerült megszólítanunk a lakosság különböző csoportjait is. Az volt a célunk, hogy az egészségtudatos, felelős életvitel fontosságát tudatosítsuk valamennyi korosztályban. Meg kell tanítani az embereket arra, hogy az egészségükkel drága kincsként bánjanak, óvják, védjék. A prevencióról nem csak beszélni kell, hanem megmutatni, hogyan lehet elkerülni a betegséget. Jó alkalom volt erre a Salgótarjánba elhozott szürőprogram és hasznosak voltak a gyakorlati bemutatók is. Nagyon sok embertársunkat veszítettük már el csak azért, mert egészségkultúránkhoz nem tartozott hozzá az újraélesztés. Itt a gyógyszertárunkban is volt már példa arra, hogy életeket mentettünk. Volt aki a kórházi ápolás után bejött és megköszönte az életbemaradását. S ha ez csak egy- szer-kétszer fordul elő, már akkor is megérte. Ugyancsak fontos dolognak ítéltük, hogy adjuk meg a tiszteletet elődeinknek, azoknak akiktől a szakmában és emberi tartásban is sokat tanultunk. Olyanokra gondolok, mint dr. Monoki Ferencné, az egykori Őrangyal patika vezetője, dr.Tarjáni Piroska, dr. Dénes Lajosné, vagy a gyógyszerész kamara alelnöke dr.Hankó Zoltán, aki itt volt fiatal gyógyszerész. De évről-évre megköszönöm a gyógyszertár valamennyi dolgozójának munkáját is. Amit itt végzünk, az csapatmunka. Egyedül nem sokra megy az ember, ők az én meghosz- szabbított kezeim. Szakmai végzettségük és a bennük lévő emberi értékek jogosítják fel őket arra, hogy részt vegyenek a betegellátásban. Valójában kevés a gyógyszerész, vannak akik elmennek és újak jönnek. De van olyan nyugdíjasunk is, aki visszajár, segít, ha szükségünk van rá. így Lukácsné dr. Séter Erzsébet és Köröskényiné dr. Betíz Zsuzsanna. Itt maradtak- Hosszú az út, amelyet megtett. Hogyan indult?- Szegeden végeztem az egyetemen 1980-ban és még abban az évben férjhez mentem. Férjem bányamérnök és szerződése volt a Nógrádi Szénbányákkal és Szorospatakon volt a munkahelye. Ez egyértelműen meghatározta közös életünket. Én az Alföldön születtem és számomra akkor nyílt meg a nógrádi világ, amikor ide jöttünk. Nagybátonyban kaptam szolgálati lakást és a 3 gyermekünk is itt cseperedett fel. Azt nem mondom, hogy nem kacsingattunk más irányba, de itt maradtunk. Az első munkahelyem a nagybátonyi gyógyszertár volt, majd elkerültem a település ófalusi részében lévő patikába. Közben önkormányzati képviselőnek is megválasztottak és 13 évig viseltem a tisztséget.- Mikor került a Pécskő patikába?- Még Nagybátonyban volt egy kis kitérőm, 17 év után a kisterenyei patikában dolgoztam 1 évig. Akkor a tulajdonos eladta a patikát és én Salgótarjánba kerültem. Egy egészen kis patikából, a város korábbi nagy gyógyszertárában vezető lettem. Éz szép feladat volt. A lakásunk ma is Bátonyterenyén van, onnan járok be Salgótarjánba. A gyerekeink közben felnőttek, a napokban megszületett az első unokám, s ez kimondhatatlan örömet jelent számomra. A kamara élén- Régóta visel tisztséget a gyógyszerész kamarában?- Amikor 1997-ben Nógrád megyében elindult a privatizációs folyamat, már a Nógrád Megyei Gyógyszerész Kamara elnöke voltam. Nehéz időszak következett 2007-ben, mert megszüntették a kötelező kamarai tagságot. Az volt a feladatunk, hogy együtt tartsuk a tagságot, megmaradjon a szervezet. Én azt tartom, ha egy anya megszüli a gyermekét, felelőséget vállal érte. Fiatal gyógyszerészként, még 1989-ben vettem a bátorságot és összehívtam a megye gyógyszerészeit és az országban az elsők között megalakítottuk a Nógrád Megyei Gyógyszerész Kamara Egyesületet. Hát valahogy így indult a kamarai munka a megyében.- Hogyan folytatódott?- Elkezdtünk dolgozni és 2009- ben meghívtak a parlamentbe az ünnepélyes doktori díszoklevél átadására. Az ünnepi percekben arra gondoltam, felemelő lenne ezt Salgótarjánban is megszervezni. S az álom valóra vált: 84 gyógyszerészünknek budapesti és szegedi egyetemi dékánok adták át a doktori díszoklevelet Sok más mellett, ide tartozik a legfrissebb rendezvényünk a patikanap is. S közben jó hír is érkezett, most június 1-től újra kötelező lett a kamarai tagság.- Miért tartja fontosnak ezt? Mit kapnak a kamarától a tagok?- Azt hiszem nem csak az a fontos, hogy kapjunk valamit, nekünk is adnunk kell. Tagként fel kell vállalnunk a szakma etikus képviseletét és helyes ha ezt törvény szabályozza. A szakma védelme is megköveteli ezt Az természetes, hogy a kamarai tagság előnyökkel is jár. Megismerhetjük és alkalmazhatjuk azokat az eredményeket, amelyet a szakma elért Véleményünk, tanácsaink a kamarán keresztül eljutnak a döntéshozókhoz, a politikai és az állami szervekhez. A gyógyszerész szakma megbecsülésének tartom, hogy doktori címet kaphatnak a gyógyszerészek is. Régi vágyunk volt ez, mert azt gondolom, hogy mi is az egészségügy részei, munkásai vagyunk. Nem lehet nélkülözni azt a végzettséget, szakmai kapacitást amellyel a gyógyszerész szakma rendelkezik és ez indokolja, hogy azonos szakmai rangja legyen az orvos társadalommal. VG Kerekesné dr. Vörös Erzsébet
