Nógrád Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-02 / 153. szám

2011. JÚLIUS 4., HÉTFŐ 201I.hu 5 EU-ELNOKSEG Civ interjú Sikeresnek ítéli a most végződő magyar EU-elnökséget Győri Enikő. A Külügyminisztérium államtitkára szerint teljesítette azt a célját, hogy emberközelivé tegye az uniót. „NEM VOLT MAGYAR VIRCSAFT A horvát csatlakozással vé­gezte talán a legnagyobb munkát a magyar EU- elnökségi stáb, de a legfon­tosabb vívmány az lehet, hogy sikerült elérnie, a tagországok kimondták: a jövőben is szükség van mezőgazdasági és felzárkó­zási politikára. Gyükeri Mercédesz- Az emberekhez közeli elnök­séget tűztek ki célul. Mennyire sikerült ezt megvalósítani?- Azt hiszem, sikerült polgárközeli elnökséget vinni. Egyrészt olyan témákat tűztünk napirendre, amelyeknél az volt a fő cél, hogy jobbá tegyük az euró­paiak életét. Beszélhetünk a gaz­dasági kormányzásról, hiszen an­nak is az a lényege, hogy ne a jö­vő generáció rovására éljen a mostani. Az eladósodás ugyanis ezt jelenti. De ha az agrárpolitikát említjük, vagy a gyors válságke­zelést az e-kóli baktériumfertőzés kapcsán, az mind az emberek biztonságos élelmezéséről szólt.- Van egy olyan olvasata is a polgárközeliségnek, hogy a magyarok mennyire érezték magukénak az elnökséget?- Volt, aki azzal támadott min­ket, hogy a magyarok számára nem lett ünnep az elnökség. Nem értek egyet, hiszen voltak népsze­rű lakossági és kulturális rendez­vényeink is, de az elnökség első­sorban kemény munka. Elhang­zott az is, hogy az elnökség túl Budapest-központú, de volt, aki azt mondta, hogy túl keveset vol­tunk a fővárosban. Ebből én azt a következtetést vontam le, hogy ta­lán éppen egészséges egyensúlyt találtunk. Úgy vélem, jó döntés volt Gödöllőre költöztetni a ta­nácsüléseket: jó befektetés volt, hiszen maradandó fejlesztéseket hajtottunk végre a kastély lovar­dájában, amelyet ötven év alatt nem sikerült felújítani.- Az emberek most többet tud­nak az unióról, mint fél éve?- Azt hiszem, mostanra az, hogy pontosan mi is történt, át­ment a köztudatba. Abban bízom, hogy a magyarok számára már ismerősen cseng a Duna-straté- gia vagy romastratégia kifejezés. Azt nem is vártam el, hogy a jog­szabály-alkotási folyamatokat ért­sék. Ők az eredményt várják, hogy Európa által jobb legyen az életminőségük. Azt azonban sze­retném, ha értenék: az unió kö­vetkező többéves költségvetési keretéről szóló, most kezdődő tár­gyalásokra biztos cölöpöket tud­tunk leverni. Például arról, hogy legyen a jövőben is közös agrár- politika, meg tudtuk győzni a többséget. Azt pedig már egyhan­gúlag mondta ki a 27 tagország, hogy maradjon kohéziós politika.- Brüsszelben hogyan ítélték meg az elnökséget?- Nem volt magyar vircsaft: tiszteletben tartottuk a hatáskörö­ket. Nem játszottuk túl a szere­pünket, ami fontos, hiszen azt mindenki figyeli Brüsszelben, át­A rövid felkészülési idő ellenére sikerült egységes stábot kialakítani, az ő munkájuk révén ma jobban ismerik Magyarországot - véli Győri Enikő lépjük-e az uniós intézmények közötti láthatatlan vonalat. Ez így nagyon jó együttműködést szült.- Ez a jó együttműködés az Európai Parlamenttel mintha nem lett volna annyira egyér­telmű. Nemcsak a magyar kor­mánnyal szemben a médiatör­vény miatt megfogalmazott bí­rálatokra gondolok, de a hatos jogszabálycsomagra is, amely­nek elfogadása a parlamentben akadt most el.- A parlamenttel szerintem jó volt az együttműködés, de ne fe­ledjük el, hogy az EP az unió leg- politikusabb szervezete. Nem vá­rom el, hogy a többi párt tapsol­jon a Fidesz-kormánynak. Nem mondom, hogy a január nem tő­lünk volt hangos, de nem láttam annak jelét, hogy az együttműkö­dés emiatt akadozott volna. A ha­tos jogszabálycsomagnál pedig maguk a képviselők mondják azt, hogy a magyar elnökség ennél többet nem tudott volna tenni. Volt 2029 módosító indítvány, eb­ből maradt egy, ami elég jelentős eredmény. A nézeteltérés abból adódik, hogy a még tavaly ősszel Deauville-ban született fran­cia-német megállapodás alapján a németek kiharcolták az állandó válságkezelési mechanizmust - erről a magyar elnökség idején meg is hozták a konkrét döntést a tagállamok és 2013-tól feláll. Ezért cserébe a franciák azt kér­ték, hogy ne automatikusak le­gyenek a fegyelmezeüenül gaz­dálkodó tagországokkal szembe­ni szankciók. Az EP ezt elutasít­ja, nagyobb automatizmust sze­retne látni, míg a tagországok kormányait tömörítő tanács nem. Senki nem várta el tőlünk, hogy ezt megoldjuk, hiszen van egy megállapodás Merkel és Sarkozy között, amelyet támad az EP.- Személy szerint mire a leg­büszkébb?- Nagyon kevés időnk volt fel­készülni a feladatra. A csapatot mégis sikerült úgy összeková­csolni, hogy egy hangon tudtunk beszélni Brüsszelben. Föl tud­tunk karolni politikai szempont­ból is érdekes témákat, mint pél­dául a családpolitika. Rá tudtuk irányítani a figyelmet olyan kér­désekre, amelyek nem feltétlenül tartoznak az uniós jogalkotáshoz. A legjobban a válsághelyzetek igénylik a nagy tetteket, és várat­lan krízisből jutott nekünk bő­ven, mind a fukusimai földren­gés, szökőár és atomerőmű-ka­tasztrófa, mind az észak-afrikai válság kapcsán. Nagyon gyorsan reagáltunk, de átgondoltan, a töb­bi uniós intézménnyel egyeztet­ve. Mellesleg az uniótól kapott minden „házi feladatot” el tud­tunk végezni. Névjegy 1992-BEN végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egye­tem nemzetközi kapcsolatok szakán. PhD-tanulmányait 2000-ben itt végezte, Európa szakirányon. 1992-1999 KÖZÖTT az Ország- gyűlés EU-bizottságának ta­nácsadója, főtanácsadója. 1999-2003 között Magyaror- szág római nagykövete. 2003 őszétől a Fidesz-frakció EU-munkacsoportjában stáb­főnök. 2009-2010-BEN európai parla­menti képviselő. családos, két gyermek édes­anyja.- Az elnökség egyik fő eredmé­nye a horvát csatlakozás lezá­rása lett. A sikert azonban nem leheti biztosra venni.- A csatlakozás érdekes folya­mat volt: ha nem nyomjuk olyan vehemensen, akkor most nincs meg a végső döntés. A horvátok kitartásán és kemény munkáján túl, azt hiszem, ez az a terület, ahol ez tényleg elmondható ró­lunk. Tény, hogy a bővítés most nem népszerű téma az unióban. Benne van a levegőben a félelem, ennek a falait kellett áttörnünk. Ehhez az Európai Bizottság meg­nyerése volt a kulcs. Meg kellett értetnünk mind a tagországok­kal, mind Brüsszellel, hogy törté­nelmi pillanat van, ha most ezt el­mulasztjuk, sokkal hosszabbra tolódhat ki a csatlakozási folya­mat Akkor pedig milyen alapon vártuk el a horvátoktól, hogy tel­jesítsék a nem kevés áldozattal járó felkészülési feladatokat?- A schengeni bővítéssel kap­csolatban is ez volt a stratégia?- Ott más volt a helyzet. A hor­vát csatlakozás merész volt, de beírtuk a programba. Schengen- nél azonban azt mondtuk, min­dent meg fogunk tenni, de nem fogalmaztuk meg célkitűzésként, mert tudtuk, hogy reménytelen. Mielőtt átvettük az elnökséget, megszületett a francia és a német belügyminiszter levele arról, hogy a románoknak és a bolgá­roknak nincs helye a schengeni övezetben. Rengeteg kétoldalú egyeztetés árán sikerült azt elis­mertetni, hogy szakmailag mind­két ország felkészült, és hogy leg­később szeptemberig meg kell hozni a politikai döntést. Én ezt óriási eredménynek tartom.- Az elnökség mottója az „Erős Európa” volt. De ha végigtekin­tünk a hat hónapon, azt látjuk, hogy az euróövezet minden, csak nem erős. Mennyire sike­rült teljesíteni azt a célt, hogy erősödjön meg a bizalom a va­lutaunióval szemben?- Úgy gondolom, erősebb lett Európa. Nem az euróval van a probléma, hanem azzal, hogy több államban adósságválság van. Az elnökségi trió mindhá­rom tagjának jutott egy-egy ilyen ország: a spanyoloknak a görö­gök, a belgáknak az írek, nekünk a portugálok, és még ráadásnak megkaptuk a görögöket. Ezért van szükség a hatos jogszabály- csomagra, amely 99 százalékos biztonsággal megakadályozza az ilyen helyzeteket, vagy ezért van szükség az európai szemeszterre, amely az átláthatóságot teremti meg. Azt gondolom tehát, hogy ahol szerettük volna mélyíteni az összefogást, ott ezt el is értük, és meggyőződésem, hogy a bővítés­től is erősebb lesz az unió.- Ehhez mennyit kellett na­ponta dolgozni?- Az elnökség vége után talán nem kell hétvégén és éjszaka is dolgozni, de most még csak re­ménykedünk ebben. A júniusi csúcs után is folytatódott a mun­ka, és ez így marad a júliusban is. De azért szeretném lassan meg­próbálni, tudok-e még 7-8 órát aludni éjszakánként.- És mi lesz augusztus után?- Szeptembertől újra tagállam­ként működünk. Készítünk egy külügyi stratégiát, amelynek lesz egy integrációs vonulata. Azt az elismertséget és tőkét, amelyet szereztünk az elnökség során mostantól a nemzeti érdekérvé­nyesítésben lehet kamatoztatni.- Mi lesz ezzel a stábbal?- Egy részétől búcsút veszünk, egy része állandó státusba kerül. A brüsszeli Állandó Képviselet kétszáz körüli létszáma vissza­megy száz körülire. Az az érdek, hogy akik ilyen tapasztalat birto­kában vannak, maradjanak a rendszerben, de nem biztos, hogy azonnal lesz mindenkinek helye a közigazgatásban. Tartalék állo­mány létrehozásán gondolko­dunk, amelyből a tárcák átvehet­nek embereket.- Milyen tanácsokkal adják át az elnökséget a lengyeleknek?- Sokat egyeztettünk velük az elmúlt hetekben, ez júliusban is folytatódik. Őket elsősorban az in­tézményi összefüggések izgatják, az, hogy a lisszaboni szerződés szabta új keretek között mit lehet tenni egy elnökségnek. Az összeállítás Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma támogatásával készült

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom