Nógrád Megyei Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 126-150. szám)
2011-06-24 / 146. szám
4 2011. JÚNIUS 25., SZOMBAT KULTÚRA Palóc népmesekutató az Aranykönyvben Lelki élményekben, felemelő pillanatokban gazdag ünnepség keretében adták át a minap Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Magyar Örökség-díjakat. A hatvanharmadik alkalommal kiosztott kitüntetések egyike a Magyar Örökség és Európa Egyesület bírálóbizottságának döntése szerint a salgótarjáni - jelenleg Somoskőújfaluban élő - Nagy Zoltán etnográfust, népmesegyűjtőt, illette meg. A Magyar Örökség-díjat a Magyarországért Alapítvány hozta létre 1995- ben, 2003-tól a Magyar Örökség és Európa Egyesület gondozza. A díj azoknak a személyeknek, intézményeknek, csoportoknak, szervezeteknek, teljesítményeknek adható, akik illetve amelyek tevékenységükkel hozzájárultak magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemelkedéséhez. Ezek együttesen alkotják a magyarság „Láthatatlan Szellemi Múzeumát”. A díjazottak kiválasztása demokratikus elveken és gyakorlaton alapszik: állampolgári jogon mindenkinek módjában áll javaslatot tenni. A bírálóbizottság évente négy alkalommal hét-hét díjat ítél oda és oszt ki színvonalas kulturális műsor keretében az arra érdemeseknek. A június 18-i díjátadó természetesen a Himnusz közös eléneklésével kezdődött majd a megjelenteket - díjazottakat, hozzátartozóikat, barátaikat, a laudátorokat és az ezúttal is nagyszámú érdeklődőt - Juhász Judit újságíró, a bírálóbizottság szóvivője köszöntötte. Ezt követően Hámori József professzor, a bizottság elnöke emlékezett meg a közelmúltban elhunyt Mádl Ferenc korábbi államfőről, aki a Magyar Örökség-díj alapítástól 2000-ig elődje volt ebben a tisztségben. A kegyeleti aktust követően az egyik díjazott, a veszprémi Liszt Ferenc Kórustársaság lépett a pódiumra s Szuromi Miklós, Somosné Farkas Edina és Kollár Kálmán vezényletével Udvatdy „Tél”, Karai József „Esti ima” című szerzeményével, valamint Vivaldi „Glória” című művének egy részletének előadásával bizonyította, hogy méltó e rangos kitüntetésre. Nagy Zoltán több mint három évtizede gyűjti a népdalokat, -meséket, -mondákat Kass János képzőművészeti életművét posztumusz ismerték el a Magyar Örökség-díjjal. A laudátor, Orosz István grafikus, filmrendező méltatásában utalt arra, hogy Kass rajzoló bal keze - amelyet filmről lehetett látni - éppoly legendás volt mint Puskás Ferenc jobbik, azaz bal lába. Ugyancsak halála után kapta meg a díjat Mécs László premontrei szerzetes, költő. „Vadócba rózsát oltok” című gyönyörű versét a felejthetetlen Sinkovits Imre nem kevésbé szép előadásában felvételről vetítették. A tudás és az élő hit iskolája, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium éppúgy bekerült a kitüntetettek sorába, mint Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás több évtizedes római szeretetszolgálata és az erdélyi, mezőségi Szék „szigetmagyar” település gazdag hagyományőrző kultúrája. Szék a negyedik város - Balassagyarmat, Hódmezővásárhely és Sopron után - amelyik megkapta a Magyar Örökség-díjat, viszont első a határainkon túli városok közül. A kihirdetés előtt a nyolcvankét éves Kányádi Sándor személyesen mondta el saját költeményét, a „Fekete-piros”-t, amely a táncházmozgalom „kultuszversének” tekinthető, majd négy jellegzetes népviseletű széki fiatal mutatott be helyi táncokat: legényest, lassút, csárdást, négyest és hétlépést. A nógrádi pedagógus, nyugalmazott magyar- és énektanár, egykori kórusvezető Nagy Zoltán több évtizedes gyűjtőmunkája és publikációs tevékenysége elismeréseként részesült a Magyar Örökség-díjban, amelynek okiratát illetve a vele járó úgynevezett aranyjelvényt Poprády Gézától,' a bírálóbizottság tagjától, az egyesület alelnökétől vehette át. A hetvenes évek közepén, második felében kezdte el gyűjteni és mintegy a huszonnegyedik órában megmenteni a feledéstől a hajdani summás- és bányászdalokat, a szájhagyományokban fennmaradt népmeséket, mondákat. Zabari kisgyermekkora óta vonzódott a tiszta erkölcsű kétkezi munkásokhoz, parasztemberekhez, érdekelte nehéz sorsuk, sok megpróbáltatáson átment életük. Körükben találta meg a „nótafák”-at, a mesé- lőket. Mindegyikükre tisztelettel emlékezik. „Én méhecske módjára csakgyűjt& je vagyok annak, amit a palócság az elmúlt évszázadokban néprajzi értékként létrehozott” - vallja szerényen, mintegy ars poeticaként. Kutatói pályája kezdetén főként dalos füzeteket, népzenei anyagokat tett közzé, 1987-től láttak napvilágot mesekönyvei, amelyek eleddig kilencet számlálnak többek között a Móra, az Akadémia és a Korona kiadóknál. 2008- ban saját kiadásában jelentette meg a „Kis népmese lexikon és -határozó” című, unikális értékű kötetet, amelyet ötévnyi munkával, sok-sok szakismeret, személyes tapasztalat, egyedi élmény birtokában állított össze. A meselexikon annak idején bekerült a könyvtár- ellátó tíz sikerkönyve közé. 2010-ben az ünnepi könyvhétre jelent meg a Balassi Kiadó Magyar Népköltészet Tára reprezentatív sorozatában Nagy Zoltán eddigi legnagyobb vállalkozása, a „Fanyűvő Jankó”, amely a Palócföld és Gömörország meséiből és mondáiból válogatott több mint 600 oldalt kitevő, a nyelvjárási és stílusjegyeket is meglúfilrMy kaiitorn agy lu Magyar SmII» Larkalariu Mammal Jctrtkornl A Magyar Orofcacg e» Es/«pa Egytuki ahal amatol cats ok loci buosviagoi t*i A Magyar Orökség-díj odaítélését igazoló okirat örökítő 351 szöveget. A teljes, mintegy 1500 darabos kéziratos gyűjteményt a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet őrzi, több száz mese azonban a Néprajzi Múzeum archívumában is megtalálható. A gyűjtő áldozatos tevékenységéért 1991- ben Nógrád megyétől Madách-dí- jat, 2001-ben Salgótarján Megyei Jogú Várostól Pro Arte-díjat kapott. A tekintélyes Magyar Örökség-díj egyértelmű megkoronázása munkásságának s elégtételt jelent az évek során az őt ért sérelmekért, hántásokért is. A díj átvételét követően Juhász Judit úgymond az „unokáink nevében is” megköszönte Nagy Zoltán munkásságát, életművét. A Magyar Katolikus Rádió és a Duna Televízió azonnal mikrofonvégre kapta a nógrádi kitüntetettet, aki a tréfás mesékről azt mondta: olyanok mint az orvosságok, de minden káros mellékhatás nélkül gyógyítanak. Nagy Zoltán neve bekerült a Magyar Örökség-díj oklevélmásolatait tartalmazó Aranykönyvbe, amelynek most betelt III. kötetét Hámori József átadta Csorba Lászlónak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának, hogy a korábbiakkal együtt őrzésre és kiállításra kerüljön. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. Csongrédy Béla Keresd a nőt (és a férfit)! Robert Thomas „Nyolc nő” című darabja nem véletlenül emlékeztet a „Tíz kicsi néger”-re, hiszen a francia író, színész (1927-1989) példaképének a világhírű angol bűnügyi szerzőt, Agatha Christie-t tartotta. A „Nyolc nő”-t 1961-ben mutatták be, majd Francios Ozan 2001-ben filmet is forgatott belőle. A lúray Ida és a Soproni Petőfi Színház közös produkciója 2009 novemberétől szerepel repertoáron, a minap a salgótarjáni közönség is láthatta. A különös történet szerint a külvüágtól elzárt házban reggel vérbe fagyva találják a családfőt, a vállalkozó Marcelt: kést szúrtak a hátába. A gyilkos nem lehet más, mint a lakásban tartózkodó hölgyek egyike. Mindenki gyanús: az áldozat anyja, felesége, (Bencze Ilona) üzlettársával csalja a férjét, az idősebbik lány, Suzon (Borbély Krisztina) „bizonytalan hátterű” terhes, a másik, Catherine (Rámsi Anita) krimiket faló féktelen kamasz, Gaby nővére, a vénlány Augustine (Halász Aranka) plátói szerelmet táplál Marcel iránt, a testvére, Herrette (Nyíró Bea) sem volt soha szeplőtlen a kapcsolataiban, ugyanaz a szeretője mint Gabynek s a neveA hölgyek - Louise (Keresztes Ildikó), Chanel (Tóth Judit), Gaby (Bencze Ilona), Catherine (Rárósi Anita), Augustine (Halász Aranka) egymást gyanúsítják a „bűntényben" húga, sógornője, két lánya, a nevelőnő és a szobalány egyaránt Ahogyan telnek-múlnak a percek, úgy lepleződik le a kivétel nélkül ravasz, számító és rátarti szereplők személyisége, enyhén szólva zűrös életvitele. A zsémbes, pénzét dugdosó Mamy (Pásztor Erzsi) nem veti meg az alkoholt, Gaby lőnő, Chanel asszony (Tóth Judit) is megéri a pénzét. Persze Marcel (aki nem jelenik meg a színen, de akiről mindenki beszél) sem makulátlan: a szobalányt, Louise-t (Keresztes Ildikó) nem csupán háztartási alkalmazottnak vette fel... A szerző ügyesen fonja a kölcsönös vádaskodások fonalát, úgy, hogy a nézőben felmerüljön: hátha nem is ölték meg Marcelt. S valóban: Catherine olvasmányélményeinek hatására csupán megrendezi a merényletet, kíváncsi a reakciókra. S komédiáról lévén szó, ez rendben is van, az azonban nemcsak váratlan, de indokolatlan is, hogy Marcel - pénzügyi zavarai miatt - megölje magát s ezzel tragikus végkifejletet kölcsönözzön a jellem- és főleg helyzetkomikumban bővelkedő darabnak. Böhm György jó tempójú rendezése nem emel ki egyetlen szereplőt sem, esélyt teremt valamennyiüknek az érvényesüléshez. S ők nagyjában-egészé- ben egyformán élnek is a lehetőséggel. A figurákhoz jól illő jelmezek és a polgári lakásbelsőt imitáló díszletek tervezése Túri Erzsébetet dicséri. Ugyancsak elismeréssel lehet szólni Vinkó Józsefről, aki magyar színpadra alkalmazta Robert Thomas művét. A „Nyolc nő” - amellyel Salgótarjánban befejeződött a 2010/2011-es színházi bérletsorozat - eredetileg nem szerepelt a József Attila Művelődési és Konferencia-központ által meghirdetett darabok között, a változás azonban egyáltalán nem rontotta az átlagszínvonalat. Az utolsó előadáson szavazott a közönség az elmúlt évad leginkább tetszett produkciójára, a „Vastaps-díj"-ra, az eredményhirdetés az őszi évadnyitón lesz. Innentől kezdve az érdeklődés, a figyelem immár a következő szezonra irányul, amelynek tervéről a jövő szombati, július 2-i számunkban szólunk. CS.B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Hölgyem vegyen fel valamit, kölcsön adom a melltartómat!" Szerencsés nyertesünk: Dunai Marcell, Pásztó, Akácfa út 13. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. június 30-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át
