Nógrád Megyei Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 126-150. szám)

2011-06-08 / 132. szám

2 2011. JÚNIUS a, SZERDA A NAP TÉMÁJA Robert Maly (Folytatás az 1. oldalról.) Mohi település manapság már nem létezik. A lévai járásban lévő falut 1295- ben már okiratok említették, a 13 szá­zadban pedig már templommal is ren­delkezett. Egy ideig Csák Máté birtoka volt, de 1388-tól már Lévához tartozott. Református templomát 1787-ben építet­ték, de tornyát csak 1821-ben állították föl. 1873-ban 113 házból állt a település és 742 magyar lakójavolt. 1938-ban Ma- gyarórszághoz csatoltak, de á háború és az újabb „ország csere” után a köz­ség lakóinak egy részét deportálták. A végzet akkor érte utol a Mohit, ami­kor a területet kijelölték az erőmű föl­építésére. A Csehszlovák kormány meg­szüntette, lakóit a Léván és Verebélyen helyezték el. A házakat lerombolták, csak a templomot hagyták meg, ami a mai napig ott áll az atomerőmű közvet­len szomszédságában. Többszőrre épült Nem volt egyszerű sorsa magának az erőműnek sem. Bár az építkezést már 1982-ben megkezdték, pénzhiány mi­att 1991-ben félbeszakították a munká­latokat. Egészen 1995-ig csönd honolt a munkaterületen. 1998-ban az első, 2000-ben a második blokkot indították be, a másik kettőt 2008-óta építik to­vább. Várhatóan azok 2012-ben, illetve 2013-ban kezdhetik meg az energia ter­melését. A működő két blokk 440 MW teljesítményű, évente egyszer 3-4 hétre leállítják őket karbantartás és fűtő­anyag utántöltés miatt. Várhatóan élet­tartamuk végét 2028-ban, illetve 2030- ban érik el. Ez és Szlovákia másik atom­erőműve (Bohunice, ami szintén nincs légvonalban száz kilométerre a magyar határtól) az ország energiaellátásának 55 százalékát teszi ki. Ha megépül a másik két reaktor, akkor az ország akár exportálhat is majd elektromos áramot. Bejutni majdnem lehetetlen A parassapusztai határátlépést köve­tően alig egy órát buszoztunk mire el­értük az erőművet. Már messziről lát­szanak a hűtőtornyok, döbbenetes a méretük, csakúgy, mint a kerítések fel­építése. A dupla kerítések mellett ka­merák figyelik a bejutni szándékozó­kat, de ott állnak az őrtornyok is, amik látogatásunk idején üresek voltak. Utunk először a látogatóközpontot is magában foglaló, ideiglenes iroda ne­gyedbe vezetett. Ide még buszostól jutot­tunk be. Az erőmű olyan, mint egy ki­sebb város, ebben a bizonyos negyed­ben még posta is volt. Vendégségben a szomszédban „barátunknál'' az atomnál A látoga­tóközpont­ban meg­kaptuk a leg­fontosabb inst­rukciókat, mit lehet ebből volt kevesebb - és mit nem lehet a terü­leten, milyen szabályokra kell figyelni, ha bejutunk. Volt olyan a csapatunkban, aki ekkor még nem is sejtette, hogy nem látja majd az erőművet bentről. Felkészültnek tűnnek Mohi felépítése korszerűnek szá­mít a hasonló létesítmények között (később épült, így egyértelműen mo­dernebb a mi Paksunknál is), ezt már az erőmű sajtókapcsolatokért is fele­lős vezetője mellett az egyik főmérnök is igyekezett tudatosítani bennünk. El­képesztő számokkal és adatokkal bom­bázták a hallgatóságot, kit jobban, kit kevésbé fogtak meg ezek. Kitértek a szi­gorú szlovák és nemzetközi előírások­ra, amelyeknek mind megfelelnek és beszéltek a meglévők mellett épülő re­aktorokról. A közel 2,8 milliárd eurós beruházás keretében készül majd el a hármas és a négyes reaktor reményeik szerint 2012 év végéig. Az előadások után érkezett a résztve­vők „kérdészáporának” első része. Kér­dések merültek föl a hűtésre használt vizeket, az eddigi üzemzavarokat, az el­használt fűtőelemeket, a megtermelt energiát illetően. Robert Maly és Ladislav Kompon nem győztek válaszolni. Elmondták, hogy a hűtésre használt vízhez a Garam folyó­ból jutnak, de egy 3000 köbméteres sa­ját víztározójuk is van végszükség ese­tére. Ezekkel a rendszerekkel 7 köbmé- ter/másodperc vízhozamot tudnak biz­tosítani, de az erőmű szükséglete maxi­mum 2 köbméter/másodperc. Az üzemzavarok közül egy 2004-es ese­ményt emeltek ki, de rögtön hozzátet­ték azt is, hogy akkor sem volt veszély­ben a lakosság, csupán a teljesítményt kellett csökkenteni. Az elhasznált fűtő­elemeket illetően elmondták, hogy je­lenleg az erőmű területén tárolják őket (hat évig), majd húszévnyi hűtés után lehet véglegesen elhelyezni azokat. 2030-ra készül el az a mélytároló, ahol végleg elhelyezik az elhasznált fűtőele­meket. Kiemelték, hogy az újabb két blokk megépülésével, Szlovákia ener­giafüggősége jelentősen csökken, hi­szen az eddigiekkel ellentétben akár ex­portálhat is a megtermelt áramból. Lapunk kérdése - ami a tavalyi üzemzavarra vonatkozott és amiről csak idén tavasszal szerezhettünk tudo­mást - a szakemberek elmondták, hogy egy kisebb szivattyú meghibásodásá­ról volt szó, tűz keletkezett, amelyet munkatársaik kézi oltókészülékekkel eloltottak. Bár látszott rajtuk, hogy nem tulajdonítanak ennek nagyobb jelentő­séget a hallgatóságot mindez nem nyug­tatta meg. Őszintén szólva meg is értem őket, hiszen ekkor hangzott el harmad­szor, milyen erősségű földmozgást bír ki a Mohi atomerőmű. A gond mindösz- sze annyi volt, hogy mindháromszor más értékeket említettek. Először 7-es, aztán 7,5-es, majd 8-as erősségű ren­gést is kibírt volna az elmondottak alap­ján a létesítmény (Fukushima 9-es ren­gést szenvedett a Richter-skála szerint). Aki figyelt annak mindez feltűnt és mi­nyítóterem szimulátorba, másrészt busszal körbevitték a társaságot az erő­mű belső úthálózatán. Az irányítóte­rembe Robert Maly kísérte el a társasá­got, itt találkoztunk a mohi erőmű ve­zérigazgatójával is, aki külön miattunk jött le a szimulátorba. A korábban em­lített „kérdésözön” második része itt kö­vetkezett. Nagyjából ugyanazon kérdé­sek hangzottak el, de igazán „jól tűr­ték” azokat vendéglátóink egészen ad­dig a pillanatig, amíg Ökrös László visz- sza nem tért az általam már feszegetett 2010 év végi balesetre. Itt szemmel lát­hatóan indulatosabban, de úriember­hez méltóan válaszolt a vezérigazgató. Igyekeztek megértetni velünk a működési elveket Is re megnyugodott volna a polgármeste­rekből álló különítmény ez újra sugdo- lózásra adott okot. Volt, aki maradt és volt, aki ment A látogatóközpont után újabb buszo­zás következett, végre bejuthattunk a belső területekre. Volt azonban olyan, aki csak gondolhatott erre. A látogatók személyi adatait több héttel előre kellett jelezni, így aki ezt nem tette meg az bi­zony úgy tűnt nem juthat be. így többen, köztük a Becsó Zsolt helyett a megyei közgyűlést képviselő Barna János alel- nök is a távozás mellett döntött. Mi akik bebocsátást nyertünk szigorú fémdetek­toros beléptetést és adategyeztetést kö­vetően mehettünk be, de fotós kollégám még a fényképezőgépét sem hozhatta be. A szervezők persze biztosítottak minket, hogy az erőmű fotósa jön ve­lünk és kapunk majd fotókat, erre vissza is térnék a későbbiekben. Az persze egy­értelmű, hogy a szigor pont a biztonság megőrzéséért van. Az egyértelmű, hogy illetéktelen személyek nem léphetnek a belső, szigorúan védett területekre. A belső látogatás két részből állt. Egy­részt betekintést nyerhettünk egy irá­nem igazán értem miért nem örökíthet­tük meg azt a termet, hiszen az erőmű publikus honlapján találni róla fotót... A buszos körtúra előtt vendéglátóink egy csoportképpel kedveskedtek volna nekünk, ha az erőmű fotósa tudott vol­na képet készíteni. Szerencsére kollé­gám a segítségére sietett, így végül kat­tant a gép, az eredményt pedig láthat­ják is. A buszról - amellyel különleges vendégekként kezelve körbejárhattuk a belső területeket - megfigyelhettük, ahogy az egyik hűtőtornyot felújítják. Elképesztő méretű szerkezetről van szó, aminek segítségével másodpercenként akár egy köbméter vizet is el tudnak Válaszában - mint ahogy a nap folya­mán többször is - elhangzott Paks ne­ve is. Elmondása szerint jó néhány ha­sonló kisebb üzemzavar van naponta erőművekben. Pakson is többtucat ilyen jellegű baleset volt már és egyéb­ként is előrébb járnak az EU által előírt tesztek kapcsán mohiban. Személy szerint szívesen megjegyez­tem volna az igazgató úrnak, hogy ez biztosan így van, csak mi hozzájuk élünk közelebb és az uralkodó szélirány is tőlük, felénk jellemző, de mindezt nem tettem, mert ekkor egy töjkéletes magyarsággal beszélő mérnököt faggat­tam a terem másik végében. A párkányi születésű, tapasztalt mér­nök elmondta, hogy az irányítóterem egy blokk irányítását szolgálja. Egyszer­re három, négy ember dolgozik egy mű­szakban, blokkonként. Kizárólag mér­nökök végezhetik a kontroll munkát (ez korábban nem volt követelmény) és leg­alább három hónapig gyakorolnak mi­előtt önállóan végezhetnének el egy műszakot. Egyébként ember legyen a talpán, aki a sok kijelző és gomb között el tud igazodni. Bár ezt fotóval igazolni nem tudjuk, de higgyék el több száz kapcsoló van a paneleken. Egyébként Erről szól minden, az megtermelt elektromos áramról ........... ./lor - ------ \^i< pá rologtatni a hűtés során, ha szükség úgy hozza. Néhány pillantást vethettünk a dup­la kerítésrendszerre, a biztonsági ka­merákra, az épületekre és az épülő má­sik két blokkra. A gigantikus hűtőtor­nyok már állnak, egyelőre a terveknek megfelelően készül a beruházás. Bár fo­tózni nem lehetett, néhány képet sike­rült beszereznünk ’a hatalmas épít­ményről. Elképesztő méreteket' ihattunk, hi­hetetlen biztonsági szigort tapasztal­tunk és némi hiányérzet maradt a tár­saságban, legalábbis ezt szűrtem le a beszélgetésekből. Volt aki túlzónak tar­totta a biztonság bizonygatását, volt aki úgy érezte a szigorú szabályok túl misz­tikussá teszik az egész létesítményt. Érthetők a kétkedők problémái, de gyor­san hozzáteszem azt is, hogy minden erőművet Európában, így a Mohit is fo­lyamatosan ellenőrzik a különböző szervezetek és az Európai Unió is. Elvileg tehát biztonságban vagyunk, itt Nógrád megyében. Saját szemünkkel győződhettünk meg a mohi erőműben uralkodó rendről, ahogyan észrevettem mégis sokan kétségekkel távoztak. Per­sze még is értem, hiszen adtak rá okot. Apróságok ezek, amiket már említet­tem is - a három földrengési érték, vagy épp az állandó „Paksolás” - mégis va­lahogy ezek maradtak meg a polgár- mesterekben. Az viszont kétségtelen, hogy nagyon sok kérdésre megnyugta­tó válaszokat kaptunk. Ezt erősítette meg lapunknak Ökrös László is, aki elmondta, többségében pozitív tapasztalatokat szereztek a pol­gármesterek a látogatás során. - Jó volt látni, milyen szigorú biztonsági és hal­lani milyen komoly technológiai szín­vonalat igyekeznek tartani a szakem­berek. Persze követnünk kell az erő­művet érintő eseményeket és tarta­nunk kell a kapcsolatot a megfelelő csa­tornákon. A falvak vezetői is megismerkedhettek Mohival és ez so­kat segít a lakosság hiteles tájékoztatá­sában - foglalta össze a látottakat a vé­delmi bizottság titkára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom