Nógrád Megyei Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 126-150. szám)
2011-06-28 / 148. szám
2 2011 JÚNIUS 28., KEDD ÉSZAK- ES NYUGAT-NOGRAD „Emlékedet örökbecsű nagy munkáid, virágaid, növényeid milliói fogják tovább őrizni" Borbás Vince halálakor, gyászoló hitvese eme meggyőződéssel teli gondolattal búcsúzott, amely a mai napig olvasható a tudós sírján. Munkásságát élete során rengeteg támadás érte, sok ellenzője és kritizálója volt tevékenységének, halála után azonban gyorsan átértékelődött életútja, ma pedig már egyenesen „a 19. század legnagyobb magyar botanikusának” nevezik - ezt is megtudhatták mindazok, akik megjelentek a napokban a Baglyaskő vár Természetvédelmi Látogatóközpontban. A Borbás Vince emlékére állított szobor leleplezésének pillanatai Salgótarján. Az új épület falai már-már szűkösnek is bizonyultak, hiszen a később érkezők már csak az előtérben elhelyezett székeken helyet foglalva hallgathatták Judik Béla, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Nógrádi Természetvédelmi Tájegységvezetőjének, a Karancs - Medves Természetvédelmi Alapítvány egyik irányítójának megnyitó gondolatait. Az 1992- ben életre keltett alapítvány „Nógrádi Értékekért" sorozata immáron kilencedik állomásához érkezett, amelynek apropója ezúttal Borbás Vince, megyénk elismert természettudósának szoboravatása volt. Az alapítvány már a baglyas-kői központ építésének megkezdése előtt elhatározta, hogy a területen kívánják majd kialakítani a neves nógrádi természettudósoknak emléket állító panteont, amelyben elsőként a Útkén (akkor még Ipolylitke) született Borbás Vince jelenik meg. Judik Béla megnyitója után dr. Matskási István, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatójának előadása következett a tudós munkásságáról. A szakértő elmondta, hogy Borbás a mai, témaspecifikus tudósokkal, szakemberekkel ellentétben komplexen tanulmányozta a növényeket és foglalkozott a botanikával, egységben tanulmányozta azokat a területeket, ahol megfordult. Életútja során 874 tudományos publikációt jegyzett - az egyszerű fajleírásoktól kezdődően egészen a nagy ívű, monografikus jellegű művekig, tanulmányokig. Nevéhez köthető például a mai napig is a Balaton kutatásának egyik alapját képező, a „Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes flórája” címet viselő, 1900-ban elkészített tanulmány, amely talán élete fő művének is tekinthető. Emellett kiemelhetőek még az Alfölddel vagy éppen Budapesttel és környékével kapcsolatos munkái is - bár utóbbiak közül sok már csak (természet) történeti értéket képvisel, hiszen több, általa leírt növénytársulás helyén ma már utak, lakótelepek találhatóak. A növények szeretete mellett az irodalom és a magyar nyelv is közel állt szívéhez. Több verset is írt, valamint kiváló nyelvérzékének köszönhetően kora legkiválóbb laün-fordítójának tartották tudóstársai, emellett pedig kiválóan tudott franciául - amely tudást autodidakta módon szerzett meg. A főigazgató különböző szakkifejezéseket, fogalmakat, természethez köthető folyamatokat is vázolt az érdeklődőknek, magyarázatként ahhoz, hogy a Borbás Vince által leírt, jegyzett fajok közül - a természet átalakulása következtében - ma már több nem található meg a Kárpátmedencében. Aktív munkássága kapcsán sokan „fajgyárosnak” nevezték, utalván arra, hogy véleményük szerint nem tudományos, hanem pusztán önös érdekek mentén végzi munkáját. Bírálói között többek között ott volt Jurányi Lajos botanikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Borbás egykori mestere, vagy éppen Herman Ottó természettudós is. Diákjai azonban szerették és becsülték, ugyanakkor mint magának való ember ismerték, ahogyan írták róla: „...köztünk ballagott a mi fehér-szakállas óriásunk”. Dr. Matskási István gondolatait azzal zárta, hogy bár volt néhány pályatársa, aki rendületlenül kiállt Borbás mellett (hiszen nevezték „a legzseniálisabb magyar fűvésznek” is), sajnos a nógrádi szakember munkásságát igazán csak az utókor kezdte becsülni és tisztelni, azt a megfelelő helyen kezelni és értékelni. A következő előadás a tudós életútjáról szólt, amelyet Karíné Menráth Réka, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság környezeti nevelője tartott. A szakember elsőként fontosnak tartotta elmondani, hogyan is köthető szervezetükhöz és működési területükhöz Borbás Vince neve. A litkei tudós volt az ugyanis, aki a Budai-hegységben található Szénások területén (1995 óta Európai Diplomás Terület) felfedezte a Pilisi lent (Linum dolomiticum), amely a világon csak és kizárólag itt található meg. A Pilisi lenre egy 1986-os, vélhetően májusi útján talált rá, majd a következő év januárjában mutatta be. A felfedezésétől kezdődően kiemelkedő jelentőségű természeti területként tartják számon a Szénásokat hazánkban. Az 1844. július 29-én, Litkén (Ipolylitkén) született tudós nehéz körülmények között nőtt fel, szegény családból származott. A gimnáziumba való beiratkozásra is csak 16 évesen nyílt lehetősége, amelyet aztán kitűnő eredménnyel végzett el. Innen a Pesti Egyetemre vitt az útja, ahol növénytant tanult - s már tanárjelöltként, tanított is. 1972-ben középiskolai tanár lett a Terézvárosi Állami Főreáliskolában, ahol ter- mészetfóldrajzot és földrajzot oktatott. A tanításhoz saját maga fordított tankönyvet, melyet "kiegészítésekkel használt, 1885- ben aztán saját tankönyvet is írt.1897 környékén kezdte írni „A Fátrahegység nemzeti és növényzeti alapon” című művét, amelyben elsőként jelent meg a magyar flóra származtatásának egyik máig napirenden tartott verziója, amelyet „Ősmátra-elméletként” ismer a szakma - egyszerűbben fogalmazva: a hegyről füvesedés elmélete. Ezt először Anton Kerner bécsi növénytanprofesz- szor vetette papírra, aki mellett Borbás is töltött néhány hónapot Innsbruckban, amikor állami ösztöndíjjal bejárta Európa növénytudományi központjait, így Lipcsét, Berlint, Koppenhágát és Münchent is. 1902-ben (többszöri próbálkozás után) talán legnagyobb álma teljesült, a Kolozsvári Egyetem növényrendszertani tanszékvezetőjének kérték fel, majd 1903-ban a Kolozsvári Egyetem botanikus kertjének igazgatója lett. Borbás Vince 1905. július 17-én, Kolozsvárott hunytéi, a feljegyzések szerint kedvenc növényei között ténykedve szívszélütés érte. „A 19.' század legnagyobb magyar botanikusa” a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (vagy ismertebb nevén a Kerepesi temetőben) nyugszik, az előkelő helyen található 19/1- es parcellában (többek közt Ady Endre mellett). A tudóst méltó körülmények között, ekkor már tudását és munkásságát elismerve búcsúztatták - zárta előadását Karíné Menráth Réka. A Borbás Vincének emléket állító szobrot Shah Gabriella művészettörténész méltatta és kiemelte Szabó Noémi szobrászművész munkája kapcsán azt, ahogyan a korábban hallott életpályája meghatározó elemei is megjelennek a művön. Az alkotás így több olyan növényt is ábrázol, amelyeket a tudós elsőként írt le. Megjelenik a Szent István Szegfű és hirdeti: „mindenki cipeli a maga keresztjét” - ahogyan a tudós is | tette ezt nehéz élete, pályatársai ; folyamatos támadásai közepette. | A bíbor kosbor a szerelmet, szép- 7 séget, finomságot ábrázolja, ! amely házasságához kapcsolható, a budai berkenye pedig a népi szimbolikában a jó- és rosszakaró emberek megkülönböztetésében segít. A fekete kökörcsin a betegség virágaként halálának, a növény a maga gyönyörűségével pedig az utolsó szép napnak a jelképe lehet. Végül pedig megjelenik a mindig zöld borostyán, amely „az öröklétet jelzi számunkra és azt, hogy ennyi év elteltével, ma mindanynyian itt lehetünk és tiszteleghetünk emléke előtt” - zárta gondolatait Shah Gabriella. Az előadások után a szobor leleplezésének pillanata következett, amely - igen hálás - feladatot az alkotó, Szabó Noémi szobrászművész, dr. Matskási István, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója és Dudás György, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság igazgatóhelyettese együtt végezte el. A megjelentek ezután körbejárták az alkotást, megszemlélve rajta az elemző előadásból hallott legkisebb részleteket is. A megtekintés után szinte mindenki útja egyből az alkotóhoz vezetett egy-egy szép szó, elismerő kézfogás, gratuláció erejéig. A Karancs-Medves Természetvédelmi Alapítvány emlékhely-avató rendezvénye állófogadással, kötetlen beszélgetéssel zárult. Kéri István Szabó Noémi szobrászművész gyermekei társaságában Nyolcmilliós befektetés a jövőbe Nagyoroszi. A településen megvalósuló beruházás valóban megfelel az Új Magyarország Fejlesztési Terv szlogenjének: „Befektetés a jövőbe”. A társadalmi infrastruktúra operatív program informatikai infrastruktúra fejlesztése a Börzsöny Általános Iskolában néven szereplő, TIOP-1.1.1-07/1- 2008-1109 számmal jelzett, az Európai Unió és a Magyar Állam által támogatott pályázati program során ugyanis a legkorszerűbb szemléltetési eszközök kerültek a nagyoroszi iskolába. Négy interaktív táblát a hozzá szükséges hordozható számítógéppel és projektorral, valamint tizenhat számítógépes konfigurációból álló informatikai oktatótermet vehettek birtokba az iskola tanulói és nevelői. A fejlesztés összértéke 8.181.080 forint volt. A még 2008-ban induló projekt kezdeményezője, az intézményi elképzelés támogatója Hornyák Endre, polgármester volt. A megvalósuláskor már utódja, Gönczöl lózsef köszönthette a projektzáró résztvevőit. A pályázat során számos közreműködővel, segítővel találkozott az intézmény. A pályázati programot a budapesti GKIeNET Internetkutató és Tanácsadó Kft. írta, a kivitelező munkálatokat pedig a szintén a fővárosban székelő WSH Számítástechnikai Oktató és Szolgáltató Kft. végezte. Már március közepén elkészültek a szereléssel, szükség volt azonban az interaktív táblák használatához arra is, hogy a pedagógusokat is megismertessék az új technikával. Egy tíz órás tanfolyamot szervezett számukra az Informatikai Számítástechnikai Tanárok Egyesülete, amelynek munkatársa, Toma- sovszky Edit felkészítette a nagyoroszi pedagógusokat a tábla kezelésére. Mindezeket követően aztán zökkenőmentes volt a nevében is a Börzsöny hegység elnevezését viselő iskolában az új technika bevezetése. Már eddig is fontosnak tartották a gyermekek oktatásában a szemléltetést, az új berendezések azonban ezt a törekvést kibővítik a modern korunk lehetőségeivel. Szinte nincs is olyan tantárgy, amelyhez ne nyújtana segítséget. Még a tornaórák sem kivételek ez alól. A projektzárón Vigyinszki Attiláné, az iskola pedagógusa tartott bemutatót a résztvevőknek. A padokban ez alkalommal felnőttek ültek. A jelenlévők megsejthették, hogy az új lehetőségek segítséget nyújtanak abban, hogy élmény- szerűbb legyen egy-egy tanóra. Megtapasztalhatták, hogy a legkisebbektől kezdve a végzősökig minden értő használója számára hasznos lehet az új eszköz. > « i *
