Nógrád Megyei Hírlap, 2011. május (22. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-12 / 109. szám
4 2011. MÁJUS 12., CSÜTÖRTÖK KÖZÉLET A mérleg nyelve csal Az április 6-i Nógrád Megyei Hírlapban megjelent vadkárok és védekezésről megjelent cikkhez volna néhány kiegészítésem, ugyanis szerintem nem nagyon volt lehetőségük a károsultak szemszögéből a valóságot nyilvánosságra hozni. Az én bekerített területemen belül még egy zárt terület van és az erős hujongatásra hajnalban ebből a dupla karámból ugrik ki a szarvas, egymásra tolonganak a birkák ijedtségükben. Lapujtőn több mint 50 hektár azért nem művelhető, mert állandóan feltúrják a vaddisznók. Karancsalja határában az úgynevezett Napraforgósban a vadhálót is szétnyomja a vaddisznó. 17 hektár víkendtelkem teljesen tönkre van téve, az almafák lerágva, mindenfelé feltúrva a föld, akár egy szántás. Tönkretettek kerítést, utat, több millió forintot építettek bele kisfizetésű emberek. A panaszra az a válasz, ott nem lőhetnek. Nem is ott kell hanem, amikor oda közeledik. Karancsberényi magángazdák mondják, 20-25 szarvas legeli a vetéseket Nincs védekezés, az a válasz, nem lehet kilőni. Tv-ből, rádióból, újságból azt halljuk, minden jó irányban működik, szervezetten van mindenre megoldás, kifelé haladunk a válságból. Másokat meg tönkretesznek néhány ember érdekében. Ha keservesen létrejön, javulna, kártérítést abban sem köteles kifizetni az erdészet Azaz forduljak bírósághoz. Fél év múlva például, mire kitűznék a tárgyalást, hogyan lehetne már abban a vadkárt megállapítani. Mi földtulajdonosok jól tudjuk, miért van így a vadászati törvény megoldva, azért mert státusszimbólum a vadászat. Képviselőktől kezdve vezető személyiségek már a vadászok, a kisemberek ma már esetleg hajtják a vadakat. Horváth Ágoston Stratégiával az üvegipar megmentéséért nyílt levél Olvasom az újságcikkeket, hallom a híreket, személyesen is látom a fejleményeket: sokadszor is meghirdették a felszámolás alatt álló öblös- üveggyár értékesítését. Volt és jelenlegi gyári dolgozók az újraindítás kérését szorgalmazó leveleik sokaságát küldik a minisztériumok és a miniszterelnök részére, tüntetést szerveznek, tüntetnek a pénzügyi támogatás biztosítása érdekében. Úgy tudom, hogy a körültekintő működés megteremtésére megfelelő tulajdonosi szervezeti formára, valamint az állami szerepvállalásra is készült javaslat, amely az illetékesek asztalára került. Az eddig készült dokumentumokat és az esetlegesen már megfogalmazott válaszokat teljes körűen nem ismerem, nem is ismerhetem, de a sajtóban megjelentek alapján talán nem nagy tévedés azt gondolnom, hogy nincs még olyan reményteljes, felelős nyilatkozat, amely alapján bízhatnánk a pozitív folyamatok megindulásában. Ebben a bizonytalanságban és a közel 120 éves nógrádi, salgótarjáni üvegipar fejlődéstörtének ismeretével ültem a számítógép elé, hogy nem kívülállóként, de nem is a problémakezelő csapat tagjaként éljek állampolgárként, üveggyáriként javaslattételi lehetőségeimmel. Megítélésem szerint ebben az ügyben nem várakozni és hallgatni kell, hanem fel kell vállalni a széles körű, közös gondolkodást. Meg vagyok győződve arról, hogy a gyár, a salgótarjáni üvegipar jövőjével kapcsolatban sem rendelkezik senki a bölcsek kövével, de lehetősége van mindenkinek erről elgondr 'kodnia és ennek eredményét közkincsé tennie. Természetesen nem teljes körű megvalósíthatósági tanulmány elkészítését lehet elvárni minden jóindulatú szerep- vállalótól, de egy-egy gondolat, javaslat körültekintő megvizsgálása, egyeztetések lefolytatása minden szaktudással és felelősséggel rendelkező salgótarjáni ember kötelessége. Én a régi múltból kiindulva a hosszú távú gondolkodást, a széles körű egyeztetést hiányolom a mai döntések előkészítésében. tyem azt kell szűkkörűen felvetni, hogy ntentsük meg az öblösüveggyárat. Véleményem szerint a valós kérdés: Mire alapozzuk az üvegipar további, salgótarjáni jelenlétét?! A kérdésre adandó válaszok több oldalról, szakszerű szempontok szerint vizsgálva szedhetők egy érvcsoportba: 1. Milyen alapanyagra, energiára, egyéb infrastruktúrára tervezhető az üvegipar városi jövője? 2. Az elképzelések mit tartalmaznak a termékszerkezetet illetően? 3. Hol, melyik helyszínen, milyen nagyságú területen lehet az üveggyártást újraindítani? 4. Milyen volumenű termelés valószínűsíthető? 5. Van-e felmérés, egyeztetett elképzelés a létszám nagyságát, struktúráját illetően? Egy levél, esetleg sajtótermék esetén nincs nagy terjedelmi lehetőség a teljes körű kifejtésre, a kérdésekre csak tézis szerű megfogalmazások adhatók: 1.120 évvel ezelőtt a szén szolgált tüzelőanyagként. Ma már nincs bánya, nincs szén, még nincs nagy mennyiségű magyarországi fóldgázbányászat. Tüzelőanyagként városunkban elsősorban a faaprítékot és még néhány mezőgazdasági termék egészét, vagy egy részét vehetjük figyelembe. Az ezekből előállított villamos energia lehetne az alapbázis, adhatná az olvasztási hőenergiát Az erőműben keletkezett gőz, meleg víz biztosíthatná a város távhőjét, nyáron a strand vizének kellemes hőfokát. A vasúthálózat nagymértékű felújításra szorul, a közúthálózat fejlesztése további befektetéseket kíván. 2. 1924-1925. évek során Zoltán Frigyes közgazdász három elképzelést is kidolgozott annak érdekében, hogy az 1923. év során leállított Salgótarjáni Palackgyár Rt. újra termeljen és kerüljön a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. irányítása alá, mint nagy szén- és villamosenergia-fogyasztó. Ezek között a zöldpalack- üveggyártás mellett a fehéröblösüveg- termelés elképzelés kapott prioritást, a második verzió a táblaüveggyártás bevezetésére, a harmadik javaslatként a hosszú távú bérleti szerződésre tett javaslatok is megállták volna a helyüket. Ma is át kellene gondolni a több lábon állás érdekében egy kijelölt főprofil mellett a kellő biztonságot adó, a sikeres működést szolgáló részprofilok megnevezését. Az asztali üvegáru, mint esetleges vezértermékcsoport mellett, a szigetelőüveg-gyártásnak, a járművek szél- védőüveg-előállításának, a speciális szí- nessíküveg-gyártásnak, a díszmű- üvegtermelésnek, vagy valami más árunak van piaci realitása? 3. Helyszínnek csak az öblösüveggyár területe jöhet szóba? A síküveggyár, az ipari park, a volt NÁÉV-ipartelelep területe nem kerülhet vizsgálat tárgyává? 4. Valószínű nem a mennyiségi, hanem a minőségi szemléletű termékgyártás lehet a megfogalmazott cél. Ennek alapján is széles körű piacfelmérést kell végezni, a jövő kellő megalapozása érdekében. 5. Igen sarkalatos pontja a salgótarjáni üveggyártásnak a megfelelő számú és szakmai tudású gyári kollektíva újraszervezése. Pontos felmérés szükséges egy vezetői stáb felállításához, a hadrendbe állítható szakmunkások vissza- csábításához, rövid és hosszú távon is működőképes képzés megteremtéséhez. A felvetett kérdések és a néhány mondatos reagálások nem egy hatástanulmány részei, de éppen azt inspirálják, hogy készüljön több ilyen szellemi termék, szerveződjön néhány alkotóműhely a városi jövőt is meghatározó további kérdések és válaszok végiggondolására. Sarló Béla Andor nyugdíjas üzemmérnök és közgazdász AMATÖR LISZT TEHETSfGKUTATÓ PÁLYÁZ/ Szintén zenélsz? Ha te is zenélsz, játszd el Liszt egy művének részletét művészi íziésed szerint. Töltsd fel videódat, és nyerd meg az E.ON nagy értékű díját! Bővebb információ: faceb www.eon.hu A Magyar Olimpiai Gyémántfokozatii .oom/zeneon . 9« Pf A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Elballagtak a Váci diákjai Bátonyterenye. A elmúlt idő- denképpen kiemelkedő lesz. A adandó Váci-jelvény átnyújtásászakban különféle megfontolások, vélemények során a Váci Mihály Gimnázium jó néhány, jövőbeni sorsát érintő elképzelés, hír látott napvilágot. A középiskolában rendre, rendben zajlik az idei érettségi vizsga s a tanintézet készül a következő tanévre. A 49. évében működő iskolában az idén negyvenöt végzős tanuló ballagott. A létszám is jelzi a tanintézet speciális helyzetét, ha úgy tetszik erényét: a családias légkört, a barátságos jelleget. A jövő tanév az iskola életében a fél évszázados múlt méltó emlékezete, megünneplése okán (is) mintöbb ezer itt végzős diák, s az ő gyerekeik közül sokan mai napig visszajárnak (nemcsak gondolatban) s kötődnek alma materükhöz. Itt szerzett és megőrzött - szellemi, emberi és erkölcsi - értékek, hagyományok felelevenítése, újraélése és értékelése, ide gyökerező sikeres életutak megismerése várható majdan a programok sorában, s természetesen a napjainkban itt tanulók is hozzájárulnak az iskola történet gyarapításához. A hagyományok jegyében került sor az idei ballagási ünnepen a kiemelkedő tanulmányi és közösségi munka elismeréseként ra is. Váci-jelvényt és kitüntető oklevelet vehettek át Bodzás Szabina és Kubinyi Róbert, mindketten 12. b osztályos tanulók, valamint Obreczán Éva a 12. a osztályból. A patronálói díjat azoknak a szülőknek ítélik évről évre, akik az iskolát segítő, magas színvonalú tevékenységükkel támogatják, segítik az oktató-nevelő munkát. Váci patronálói díjat kapott Berze Istvánná, valamint Tóth Józsefné Molnár Andrea. A jelentkezésekkel, beiratkozásokkal folytatódik a történet, várják a leendő kilencedikeseket Bátonyterenye, s a kistérség alapfokú intézeteiből.
