Nógrád Megyei Hírlap, 2011. május (22. évfolyam, 100-125. szám)

2011-05-07 / 105. szám

4 2011. MÁJUS 7., SZOMBAT KULTÚRA Pár-játék idézőjelben „Sok hűhó semmiért” - leginkább e Shakespeare-mű - amelynek címét azonban nem kell szó szerint érteni - jut az ember eszébe, látván Murray Schisgal „Szerelem, ó!” című színművét. Hiszen a pár-játéknak titulált darab­ban gyakorlatilag alig történik valami. A mesterséges szerelemi háromszög szereplői mindvégig ékelődnek, huzatodnak egymással, lelkiznek, csúnyáb­ban szólva hisztiznek, nyavalyognak. Ellen, a nő két férfi - Miit és Harry - között vergődik, hol az egyiknek, hol a másiknak a férje s közben egyikük sem boldog. Schisgal persze sokkal jobb író annál, hogy ne tudná: a nyűglődés, a lényegében oktalan öngyilkosságra készülődés kevés motiváció egy egész estét betöltő műhöz. Szándéka szerint mélyebbre akart ásni né­hány magánéleti konfliktusnál. Általánosít­ható problémákat kívánt megfogalmazni a különlegesre rajzolt figurák alakjában, sor­sában. Valójában azt veti fel, hogy ismerjük- e önmagunkat, ismerjük-e a másik embert akivel élünk, vagy élni szeretnénk, mit aka­runk kapni társunktól, tudatában vagyunk- e képességeinknek s egyáltalán vannak-e elérhető vágyaink, reális reményeink az élet­ben. E célját azonban - miután idézőjelbe te­szi és erősen ironikus hangvételben jeleníti meg - nem éri el, a nézők „alapjáratban” há­rom felnőtt ember gyerekesen naiv, már-már infantilis önmarcangolásának, mestersége­sen feltupírozott civakodásának lehetnek ta­núi. Életszerű sztorija - legalábbis a hagyo­mányos értelemben - nincs a darabnak. Harry - aki azért vált szerencsétlen, magá­nyos emberré, mert tizennyolc éves korában egy foxterrier lepisilte márkás nadrágját és azóta elvesztve életösztönét vergődik, ide- oda csapódik - New Yorkban egy híd tövé­ben - ahol beugrani készül a folyóba - talál­kozik huszonöt évvel korábbi osztálytársá­val, Milttel. Róla, a huszonkét karátos órát vi­selő, parfümmel „kezelt” magabiztos fiatal­emberről kiderül, hogy jól menő „üzletember” - nappal részvényekben, köt­vényekben utazik, esténként, éjszakánként pedig a „műkereskedelemben” értékesíthe­tő kacatokra vadászik a kukákban - és egy Linda nevű, a színen nem látható hölgy ked­véért válni akar feleségétől, a műveltnek tet­sző, de valójában megannyi haszontalan is­Szabálytalan szerelmi háromszög: fent Miit a ré­gi és legújabb férj (Lukács Sándor), alul Ellen (Hegyi Barbara) és Harry, a „közbülső’ férj (Tahi­Tóth László) FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ mérettél rendelkező Ellentől, aki viszont ek­kor még hallani sem akar a frigy felbontásá­ról. Miit rábeszéli a váratlanul felbukkant Harryt, hogy találkozzon Ellennel és próbál­ja magához édesgetni. A terv olyannyira si­kerül, hogy Ellen útjára engedvén Miit, hoz­zámegy Harryhez. A megváltozott szerep- osztás azonban mit sem old meg - az új há­zaspár együttélése zátonyra fut - sőt Miit is csalódik Lindában és most már ő akar ön­gyilkos lenni. Hármójuk újabb találkozása nemcsak a panaszáradatot indítja újra a ne­héz gyermekkorról és a felnőttkori csalódá­sokról, de ismét átrendezi az egymás közti viszonyokat is: Ellen visszacsábul volt férjé­hez Mikhez, az ismét egyedül maradt Harry pedig tényleg beugrik a vízbe, arra persze vi­gyázva, hogy időben és sértetlenül kimene­külhessen. S innentől kezdve - persze már műsoron kívül - kezdődhet minden elölről... Ebben a történet nélküli szózuhatagban, a nem kellően indokolt szélsőséges érzelem­váltásokban a színészeken több múlik, mint egyébként. Ők éltetik ezt a darabot. Ezt tet­te 1966-ban a vígszínházi bemutató alkalmá­val a RuttkayÉva, Bárdy György, Darvas Iván összetételű trió és 1995-ben a Budapesti Ka­maraszínház Salgótarjánban is látott előadá­sában Kerekes Éva, Nemcsák Károly és Rátóti Zoltán. Nincs ez másként e legfrissebb vál­tozatban sem. Ezúttal ugyancsak a Vígszín­ház művészei - Hegyi Barbara, Lukács Sán­dor és Tahi-Tóth László - vállalkoztak arra, hogy Czeizel Gábor rendezésében életet le­heljenek a nehézkes, nem igazán sikerült színműbe. Ezt elérendő jól mozgósítják ké­pességeiket, szakmai felkészültségüket, ru­tinjukat. Az egyszerű, de találó folyóparti díszlet és a karakterekkel összhangban lévő jelmez a salgótarjáni születésű Pilinyi Már­ta tervezését dicséri. A bérletsorozatban ere­detileg nem szereplő előadás egy a tíz produkcióból... Csongrády Béla Áradt a vers... Bár a tavaszi áradás jelzős kap­csolathoz - az utóbbi években kü­lönösen - rossz élmények tapad­nak, a Palóc Parnasszus szerkesz­tősége mégis felvállalta, hogy köl­tészet napi műsorának ezt a cí­met adja, kiegészítve persze négy betűvel, nevezetesen a vers szó­val. S ezt az áradást már jó szívvel, nyitott lélekkel fogadta a Szerda­társaság Irodalmi Kávéház nagy­számú közönsége, bizonysága- kéntannak, hogy - minden ellen­kezőjel, kedvezőtlen tendencia el­lenére - igenis manapság is van érdeklődés a költészet iránt Nem múltak el nyomtalan azok az idők, amelyekben Balassi Bálint, Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Nagy László élt és alkotott nem is beszélve nap­jaink más-más korú, de egyaránt kiváló költőinek végeláthatatlan soráról. Magyarország abban is párját ritkítja, hogy ünnepe is van a lírának, ráadásul egy költő szü­letésnapja vált azzá s maradt is fo­lyamatosan 1964 óta. A műsort Sándor Zoltán szer­kesztette és rendezte ötletesen, ha­tásos mozgáskombinációkkal. A helyi Pódiumstúdió és a Vertich Színpadstúdió hat tagja - Demus Péter, Kadlót Zsófia, Kovács Gábor, Pünkösdi Mónika, Sándor Zoltán és Sándor Zsombor - által invenci- ózusan, emlékezetből előadott ver­sek ismert és szeretett huszadik századi magyar költőket idéztek meg, nem mellőzve természetesen néhány jeles kortárs - mások mel­lett Kántor Péter, Varró Dániel, Za­lán libcjTVágy a már eltávozott létri György - írását sem. A szerkesztő­ség fontos szempontnak tartotta a sokszínűséget, azt, hogy a különbö­ző ízlésű, elvárású közönség sora­iban lehetőleg mindenki találjon önmaga számára kedves költőt, verset a huszonhárom mű között Az összeállítás öt ciklusra tagoló­dott Az elsőben szerelmes, a má­sodikban úgynevezett istenes ver­sek sorjáztak olyan klasszikusok­tól mint Ady Endre, József Attila, Márai Sándor, Tóth Árpád vagy a balassagyarmati kötődésű Szabó Lőrinc. Ars poeticák foglaltattak és az anyanyelv dicsérete hallott ki a következő ciklusból, mások mel­lett Kiss Dénes vagy Orbán Ottó ver­séből. A legösszetettebb tematiká­jú, mondandójú a negyedik rész volt, amelyben mások mellett CsoóriSándorésSomfyóGyörgyin- tellektuális, úgynevezett gondolati művei is helyet kaptak. S nem volt ellenére a publikumnak, hogy az elmélyült, veretes alkotások mellé a hatodik, befejező ciklusban né­hány humoros vers, nyelvi játék is felsorakozott jjéldául Parti Nagy La- /os vagy a határainkon túli, erdélyi Kovács András Ferenc tollából. El­nyerte a közönség tetszését Matúz Csilla közreműködése is: a zongo­raművész önálló számokkal illetve kísérettel járuljon hozzá az est sike­réhez. „Egy közösség, egy nép, nemzet szeretetébe bejutni, ott nyomot hagyni és megtartó emlékezetében megmaradni” - ez az író, a költő feladata, írta Vád Mihály a „Vallo­más fiataloknak” című jegyzeté­ben. Nos azok, akik a „Tavaszi versáradás” keretében megszólal­tattak, megmaradtak a köztudat­ban, közkincsként őrződik lírában rögzült szellemi örökségük.-csébé­Malek Andrea a dixiegálán Legutóbb eredeti hivatása szerint szí­nésznőként - Jason Robert Brown „Volt öt évünk” című darabjának nő főszerep­lőjeként Kamarás Iván társaságában - szerepelt Salgótarjánban Malek Andrea. Igaz akkor, 2008 szeptemberében, ab­ban a kamaramusicalben is kamatoztat­nia kellett énekesi képességeit, szakmai végzettségét. Most újra ide készül: a 27. Salgótarjáni Nemzetközi Dixielandfesztiválon május 14-én, szom­baton 20 órától a jazzgálán lép fel a Molnár Dixieland Band kíséretében a József Attila Művelődési és Konferencia- központ színháztermében. Malek Andrea állítólag már ötéves korában ki­jelentette, hogy híres művésznő lesz. Nem vélet­len, hogy ezt az „elhatározását” két zenész szülő­vel a háta mögött - édesapja Malek Miklós zene­szerző, édesanyja Toldi Mária táncdalénekes - ze­nei pályán látta megvalósíthatónak. A Bartók Bé­Malek Andrea a május 14-i gálaesten a salgótarjáni fesztivál egyik alapító zenekarával, a Molnár Dixieland Banddel lép fel la Zeneművészeti Szakközépiskolában klasszikus zongora szakán végzett, s onnan vezetett az útja a színművészeti főiskolára. Színházi karrierje 1987-ben a Vígszínházban az „Az ügynök haláé­val kezdődött, később fellépett a Fővárosi Operett­színházban, a Rockszínházban, a Madáchban, a Nemzetiben és több vidéki társulatban is. 1990-től a „Szomszédok” című teleregény orvostanhallga­tójaként ismerhették meg a tévénézők. Először 1993-ban jelent meg CD-je, amelyet követett még néhány. Kétszeres Artisjus-és Emerton-díjas éne­kes. Zenekara az ő nevét viseli. Malek Andrea jó ideje már bécsi színpadokon is játszik. Lapunk az osztrák fővárosban érte el tele­fonon. Rendkívüli szívélyesen válaszolt kérdése­inkre. Elmondta, hogy a negyvenéves jubileumi koncertjük óta rendszeresen fellép a szegedi szék­helyű Molnár Gyula vezette dixieland zenekarral. Már a megismerkedésük alkalmával, az első pró­bán kedvező hatást gyakoroltak rá, mert a színpa­don rajtra készen várták őt. Nagyon szeret velük énekelni, mert szép feladatokkal bízzák meg s nemcsak szimpatikus, jó kedélyű emberek, de va­lamennyien kiváló, tapasztalt muzsikusok is. Más­ként játszanak, mint a kezdő illetve fiatal zené­szekből álló együttesek. - Molnárék olyanok, mint a jó érett bor - jegyezte meg Malek Andrea. Közös repertoárjuk elsősorban az ő személyére szabott és hangszerelt dalokból áll. Olyan számokból, amelyekben nemcsak énekesi, hanem színésznői mivoltát is érvényre lehet juttatnia. Salgótarján­ban természetesen igazodnak a fesztivál s azon be­lül a dixieland zenekar és a jazzgála jellegéhez is. Érdekességként említette, hogy itt is előadják az „0, esi csornüje” refrénű híres, közkedvelt orosz népdalt is, amelyet ő először nem ismert fel az an­gol szöveg alapján... Telefoninterjúnk végén arra is rákérdeztünk, hogy itteni vendégszerepléséhez „mit szól” majd kisbabája, aki néhány hónapja érkezett a két nagy­fiú mellé. - Egész egyszerűen ott lesz velem má­jus 14-én az Önök városában, hiszen hosszabb ideig még nem nélkülözheti távollétemet - vála­szolta édesanya szerepében a kiváló hangadottsá­gú, Magyarországon és Ausztriában egyaránt si­keres színésznő. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ne keressünk tovább partnert az interneten, menjünk inkább együtt moziba. ” Szerencsés nyertesünk: Brena Jánosáé Cserhátsurány, Alkotmány út 2. Kérjük, mai rejt­vényünk megfejtését 2011. május 12-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Már­cius 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. C A HÉLIUM ÉS AZ OXIGÉN VEGYJELE RITKA FÉRFINÉV HIBÁS TERMÉK fi SÍR, NÉPIESEN RÓMAI EGYES FÉNY­FOLT IZOM­KÖTŐ SZALAG r IDŐ, ANGOLUL KÖZJOGI MÉLTÓSÁG VOLT Cl ÉSZAK, ANGOLUL VÉR­SZÍVÓ ROVAR KÉRDÉS SZE­MÉLYRE HELYSÉG: MEZŐ... ÖRÖKLÉS ANYAGA CL A NÁTRIUM VEGYJELE KASSÁK LAPJA V. LEGELŐK­RE ÜGYE­LŐ TISZT­VISELŐ V. KÉS RÉSZE EURÓPAI HEGY­VONULAT TÁJÉKO­ZÓDÁS ESZKÖZE fi VESZPRÉM MEGYEI HELYSÉG Cl PÁROSÁN SZÍT! ONNAN SZÁR­MAZIK r INDONÉZ SZIGET SKÓT JÁNOS ÁDÁM, BECÉZVE DURVA, KÍMÉ­LETLEN Est Cs.B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom