Nógrád Megyei Hírlap, 2011. május (22. évfolyam, 100-125. szám)

2011-05-05 / 103. szám

2 2011. MÁJUS 5., CSÜTÖRTÖK A NAP TÉMÁJA Iskolánk, újra itt vagyunk! (Folytatás az 1. oldalról) alakult kamaraegyüttestől Bar­tók egyik művét hallhatta a kö­zönség. Aztán Karácsonyáé Kaposi Ida és Valecsikné Ta­más Zsuzsanna vezényletével, Torják Vilmosné zongorakísé­retével még többen és többen énekeltek: a teljes nagykórus Liszt weimari népdalát adta elő, majd az összkar előadásá­ban népdalok csendültek fel. A nyolcadikosok pedig hu­morosan felidézték az elmúlt, több mint egy év zökkenőit, mialatt átmeneti időre más al­ma materek padjait koptatták.- Születésnapot jöttünk kö­szöntem, az újjászületés pilla­natait éljük - kezdte köszön­tőjét Székyné dr. Sztrémi Me­linda, Salgótarján polgármes­tere, aki a városvezetés nevé­ben, az iskola fennállásának ötvenedik évfordulóján aján­dékozta meg az intézmény kö­zösségét azzal, amire már hosszú évek óta sokan vártak: a felújítás tervének bizonyos­ságával. Ez azóta látványos eredményt mutató valóság lett, jelentős támogatás elnye­rése és a hozzátett önerő volt a feltétele. A tervezés fázisá­ban azonban nemcsak a fel­újítást, a bővítést is elhatároz­ták, ezért építették be a tető­teret. Együttgondolkozás, sok izgalom jellemezte az előké­születi fázist a közgyűlés, a polgármesteri hivatal és az oktatási intézmény pedagógu­sai számára is. A költözés után pedig a várakozás hó­napjai következtek. „Hatal­mas összefogás” mutatkozott meg a szervezés, a készülő­dés, a szükséges önerő előte­remtése kapcsán is, amiért köszönetét mondott kedvező döntéseiért a közgyűlésnek a városvezető.- Tizennégy hónap eltelté­vel egy csodálatos, XXI. száza­di, minden elemében megújult Salgótarján varosvezetesenek célja, hogy korszerű iskolákat létesítsen a varos gyermekei számára Salgótarján önkormányzata 2009-ben az Észak-magyarorszá­gi Operatív Programból nyert támogatást az iskola felújítására, szám szerint 489 881 976 forintot. A csaknem 300 millió forin­tos önrésszel így összesen 772 563 055 forintot fordítottak az in­tézmény külső-belső korszerűsítésére és bővítésére. Bő egy évig tartott az építkezés, amelynek során az ötvenéves, ütött-kopott, itt-ott már veszélyes állapotban lévő épületet telje­sen újjáépítették. A kivitelezési szerződést 2010. január végén ír­ták alá, amely nemcsak a Kodály tagiskoláról szólt, hanem az Arany János tagintézmény nyílászáróinak cseréjéről is, hiszen a pályázat ezt is magában foglalta. Az utóbbi munkák még tavaly megvalósultak. A Kodály Zoltán tagiskola felújításának alapvető célja a bőví­tés volt. A meglévő tantermeken túl hat új tanterem létesült. A tanulók létszáma a beruházást megelőzően 425-450 fő között mozgott, a bővítésnek köszönhetően 550 fő lett az elhelyezhető létszám. Szaktantermeket is kialakítottak: természettudományi előadó, idegen nyelvi, számítástechnikai, rajz-, ének-zene terem, technikai műhely, egyéni fejlesztőszoba, csoportszoba áll a ne­bulók és tanáraik rendelkezésére. Korszerűen felszerelt, 600 adagosra növelt főzőkonyha épült, és megvalósult az épület tel­jes akadálymentesítése, amely lift építését is magában foglalja. Salgótarján városvezetésének célja, hogy korszerű iskolákat lé­tesítsen a város gyermekei számára. Éppen ezért nem elaprózott felújításokat kívánnak, hanem egy-egy jelentős beruházással fej­leszteni akarják az intézményhálózatot. Ezen szemlélet jegyében cseréltek az elmúlt években több iskolában nyílászárókat, s eb­ben a szellemben tettek meg mindent ezért a pályázati sikerért is - olykor árral szemben küzdve. Ezt a város számára létfontos­ságú beruházást ugyanis hosszas előkészítés, többszöri pályáza­ti indulás előzte meg. A legtöbb önkormányzathoz hasonlóan a nógrádi megyeszékhely sincs jó anyagi helyzetben, ezért jelen­tett különösen sokat a Belügyminisztérium 141 millió forintos EU Önerőalap támogatása, melyet tavaly ítéltek meg az önkormány­zat számára a SKÁID Kodály Zoltán Tagiskola és Arany János Tag­iskola felújításához. mérés, a biztatás hangján erő­sítette meg a jelenlévőket egy­részt abban, hogy jó döntése­ket hoztak a beruházást meg­előzően. Mint mondta, büszke lehet a város az oktatására, s értékeket teremtő munkájuk­kal büszkélkedhetnek a peda­gógusok is. Hozzátette: egy is­kola akkor jó, ha a diákok és a pedagógusok jól érzik benne magukat, s ha a falai között munkálkodók között szálak szövődnek, s ezek túlmutat­nak a nyolc-nyolc éveken. Egy a vendégeket kalauzoló hetedikes látható örömmel mutatta az ünnepség előtt, mi­lyen csodás lett az ő Kodályuk. Nem titkolta^ mennyire sajnál­Iskola- és városvezetők a megnyitón A város szívében, ünneplő­be öltözött felnőttek között öt­éves kisfiú szaporázza lépteit. A nap a szemébe süt, mégis ki­tartóan felfelé emeli buksiját, mintha a horizontot pásztázná tekintete. Valamit keres... Az­tán továbbra is szemmel tartva talán a felhőket, kicsit csalódot­tan kérdezi: mama, hova lett innen a nagy daru? Nagyanyja félig mosolyogva, megértve unokája hiányérzetét, szeretet­tel válaszol: emlékszel, milyen sokáig dolgozott itt, hányszor jöttünk megnézni? Tudod, sok munkája volt, de már mind el­végezte, s most megnézzük, milyen az, amit csinált Vendégek voltak ők is a teg­napi Kodály-ünnepen, s mikor megpillantották, mi van oda­bent az új falak között, csak ámultak a látványtól egy vi­dám forgatagban... Azt a kis buksit nézve a nagymama arra gondolt: bizony minden gyer­mek ilyen iskolát érdemelne. Gyülekezés az ünnepi átadás előtt épületet vehetnek most birto­kukba a tanulók, pedagógusok - mondta Székyné dr. Sztrémi Melinda, s köszönetét fejezte ki valamennyi segítőnek. A kö­vetkezőkben még sok-sok öt­ven évet kívánt az újjászüle­tés ünnepén a Kodálynak. Ta­nulói közösségétől pedig azt kérte, hogy őrizzék meg azt a csodát, amit most kaptak, s amit pedagógusaik adnak szá­mukra tanulóéveik során. Sokak jó szándéka kellett ahhoz, hogy rendelkezésre áll­janak a szükséges anyagiak az iskola fejlesztéséhez, amely mindannyiunk kincsei: az ide járó gyerekek jövőjét szolgálja. Egyebek mellett erről szólt be­szédében Pokorni Zoltán, a Fi­desz alelnöke, a parlament ok­tatási, tudományos és kutatási bizottságának elnöke. Az elis­A teljes nagykórus Liszt weimari népdalát adta elő ja, hogy már csak egy évig jár­hat ide, s hogy irigyli az elsősö­ket. A nyolcadikosok nemrégi­ben azon izgultak, hogy csak itt ballaghassanak... Somogyiné Quallich Lenke, a tagintézmény vezetője szavai szerint fantasz­tikus érzés ilyen körülmények között folytatni. Az intézményvezető ajándé­kokat és megannyi „köszönö- möt” osztott szét az esemény záró részében. Miközben rövi­den emlékeztetett arra, hogy háromszáz kéz dolgozott ezen az épületen a kivitelezés ide­jén, s azután is jöttek a szü­lők, illetve más civilek, hogy a környezet is megszépüljön. Az ünneplés a Kodály Zoltán Táncművészeti Egyesület utánpótláscsoportjának tánc­műsorával ért véget. Mihalik Júlia

Next

/
Oldalképek
Tartalom