Nógrád Megyei Hírlap, 2011. április (22. évfolyam, 75-99. szám)

2011-04-11 / 83. szám

4 2011. ÁPRILIS 11., HÉTFŐ KULTÚRA Fináléközeiben az emlékév programja „Gyűjtsük össze és őrizzük emlékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal is / Üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő. ” (Ipolyi Arnold) Több fontos fejezete is volt már az elmúlt bő egy eszten­dő során a „700 éves Baglyaskő vára - Salgótarján” elne­vezésű rendezvénysorozatnak. Legutóbb - február 5-i lapszámunkban - a történelmi jubileum alkalmából hat művészeti ágban - makettépítő, képzőművészet, külön rajz, fotó, video-etűd, irodalom - különböző életkori kate­góriákban meghirdetett pályázatok tapasztalataival fog­lalkoztunk. Az alábbiakban a legilletékesebbek, az egyes szakterületek képviselői mondják el, hogy milyen jelen­tősebb események várhatók még a június 9-éig tartó em­lékév programjában. SziiácsikEva, a Nógrádi Történe­ti Múzeum igazgatója arról adott tájékoztatást, hogy április 16-án, szombaton „A város előtt...” című tudományos, honismereti konfe­renciával zárják azokat a helytör­téneti rendezvényeiket, amelyeket az évfordulóval összefüggésben szerveztek. A 10 órakor kezdődő előadássorozat interdiszciplináris­nak nevezhető, mert a történelmi témák mellett más tudományági dolgozatok is jelen lesznek. Hír Já­nos a salgótarjáni medence ősföld­rajziról, Zandler Krisztiim a város régészeti őskoráról, Rács Gyula a migrációról, a társadalmi mobili­tás problémaköréről, Veszelovszky Balázs az egyháztörténeti vonatko­zásokról, Bódi Györgyné pedig a szlovákság itteni megjelenéséről beszél majd. Sarló Béla az öblös- üveggyár múltjáról, Steib Janka a bányászat néprajzi vonatkozásai­ról, Nickel Réka pedig az acélgyári kolónia, életközösség jellemzőiről tart előadást Szabó János a város­sá alakulásig, tehát 1922-ig elem­zi a település sportját, SzirácsikÉva pedig a várak városaként mutatja Salgótarjánt a legrégebb időktől a dualizmus koráig. Az elhangzó - 15-20 perces - előadások szerkesz­tett anyagát nyomtatásban is terve­zik megjelentetni. A felszínre kerü­Szabó János, a Nógrád tánc- együttes művészeti vezetője el­mondta, hogy április 29-én, a tánc világnapi műsorukat a „700 éves Baglyaskő - Salgótarján” emlékév jegyében tartják. Ennek megfelelő­en a reneszánsztól kezdve több tör­ténelmi korszakon át jutnak el a „Nógrádi ízek” című Paluch Nor- bert-koreográfla bemutatásáig, amely azt is példázza, hogy mit si­került megőrizni az évszázadok tánckultúrájából. A versekkel is il­lusztrált előadáson a Nógrád mel­lett fellép a város két társastánc­csoportja, a Főnix és a Medalion. Andrássy Nóra, a József Attila Művelődési és Konferencia-köz­A 2010/2011-es tanévnyitó történelmi atmoszférája áthatja a jubileumi megemlékezés-sorozat egészét lő, az eddigiekhez képest pluszis­meretek illetve az új szempontú megközelítések ösztönözhetik a to­vábbi kutatómunkát és alapját ké­pezhetik egy várostörténeti mono­gráfia megírásának is. pont szakmai igazgató-helyettese, az emlékbizottság titkára minde­nekelőtt azt hangsúlyozta, hogy az intézmény akárcsak eddig tette, a továbbiakban is koordinátor szere­pet vállal az események szervezé­Mozart „fekete-arany látomása” „Nagypéntek felé haladunk. Vannak, akik az egyházi év körforgása, mások pedig saját vagy szeretteik halálának fenyegető közelsége miatt élik rekviemjüket. És látjuk, az erő, az egészség, a fénynek hitt világok előbb-utóbb összeomlanak. Boldogok, akik ilyenkor nem feledik azt a fekete-arany látomást, amit e csodálatos zenemű elénk tár” - mondta Kálmán Peregrin, a szentkúti bazilika rendházfőnöke abban az ünnepinek is nevezhető beszé­dében, amelyet a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar hangversenye, Wolfgang Amadeus Mozart „Requiem”- jének bemutatója előtt elmondott. Kálmán Peregrin - aki egyszer­smind művészettörténész is - elemzésében „Mozart személyes imájá”-nak nevezte ezt a művet, amellyel „mintegy misévé, oda­adássá alakította végnapjait... Krisztus hangjára figyelt, az 0 kezét ragadta meg. így lett a halál kapu­jában zarándok, „Requiem"-jével pedig Krisztusra mutató jel ” Az európai és az egyetemes zenekul­túra jelentős alkotásává is lett. Ezt érzékeltette Édes Katalin, a szim­fonikusok egyik hegedűse és egy­szersmind szóvivője is, amikor nagy vonalakban vázolta az 1756- ban született osztrák zeneszerző sokrétű, kivételesem gazdag pá­lyaképét a „csodagyermekségtől” a harmincöt éves korában, a Magyar Szilvia (balról: alt) és Lengyel Judit (szoprán) szólistaként járult hozzá a sikeres előadáshoz. Vezényelt Kökényessy Zoltán fotű:p.tóthlászui oratorikusan megzenésített katoli- „Requiem” komponálása közben kus gyászmise nemcsak Mozart személyes életében, munkásságá­ban játszott kiemelkedő szerepet, de az elmúlt évszázadok során az bekövetkezett haláláig. Szimfonikus zenekarok, kóru­sok számára mindenkor komoly szakmai kihívást és nagy élményt jelent e Mozart-mű megtanulása, előadása. így gondolták ezt a sal­gótarjáni muzsikusok is, akik a szebb, az erőteljesebb hangzás ér­dekében valóságos észak-magyar­országi együttműködést valósítot­tak meg, hiszen a színpadon ott volt a Balassagyarmati Dalegylet ( karigazgató: Ember Csaba), Gyön­gyösről a Cantus Corvinus Vegyeskar (karigazgató: Holló Er­zsébet), a pásztói Rajeczky Benjá­min Zeneiskola kórusa (karnagy: Kanyoné Alapi Anna), helyből pe­dig a Salgótarjáni Pedagóguskó­rus (karigazgató: Baámé Dicse Zsuzsanna) és a főplébánia Cantate Domino kórusa (karnagy: Virág László). Szólistaként a zene­iskola énektanára, Lengyel Judit (szoprán), a Salgótarjánból elszár­mazott Magyar Szilvia (alt) vala­mint vendégként a Nemzeti Ének­kar két tagja, Boros Sándor (tenor) és Mókán László (basszus) lépett fel. Valamennyien képességeik, tudásuk legjavát mozgósították. Ugyanez mondható el a szimfoni­kus zenekarról is, amelyik Kökényessy Zoltán invenciózus ve­zényletével szólaltatta meg Mo­zart örökbecsű remekművét A té­telek magyar szövegét Sík Sándor műfordításban kivetítőn olvashat­ta a közönség, amelyik ismét egy nagy hatású, lélekemelő komoly­zenei estnek lehetett a részese. A szimfonikus zenekar a „Requiem”-et május 15-én Buda­pesten, a Szent István Bazilikában adja elő Muhari-Papp Sándor Ba­lázs festőművész - akinek Hieronymus Bosch szárnyas oltár­képéről készült másolata Salgótar­jánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központban látha­tó - kiállítása alkalmából. Cs. B. sében. Direkt feladatot jelent szá­mukra a május elsejei Fő téri ren­dezvény, amely keretei között ren­dezik meg a „Középkori utazás” című egész napos majálist A nap főzőversennyel indul, amelyre ko­rabeli ételekkel lehet nevezni. A kézműves kamara egykori mes­terségek - például kovács, kosár­fonó - bemutatásával teremt kö­zépkori piaci hangulatot. A dél­előtt folyamán - mások mellett - fellép az idén harmincéves Ak­kord fúvós együttes, a Főnix tánc- együttes, lesznek népi játékok, csi­kós bemutatók. A délutánt a sze­gedi Pavona zászlóforgatói és a hollókői Szent László Vitézei te­szik még színesebbé, korhűbbé, de szerepel a budapesti Zuboly ze­nekar és a helyi Vertich Színpad­stúdió és a Nógrád táncegyüttes is a magyar kultúra napján bemuta­tott műsorának részletével. Sándor Zoltántól, a polgármeste­ri hivatal kulturális főtanácsosától kapott információk szerint a baglyaskői várromnál május 12- én Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere avat emléktáblát és ugyanott, ugyanakkor adják át hi­vatalosan is rendeltetésének a Bükki Nemzeti Park által a közel­múltban létesített bemutatóhely, oktatóbázis új épületét. Ennek az ünnepségnek a műsorában is köz­reműködnek a Vertich Színpad­stúdió tagjai és a Szent László Vi­tézei Hollókőről, de lesz lovasbe­mutató Csaba Ákos méneséből is. A programsorozat fináléján, jú­nius 9-én a tervek szerint a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény valamennyi - mintegy négyszázötven - növendéke és ta­nára a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színpadára mint az eddigi - az emlékévre irá­nyítja a figyelmet, s ezáltal még többekben tudatosodik az immár tudományosan bizonyított tény, hogy Baglyaskő vára először Baglyaskő (vagy ahogyan sokan ismerik: a Kővár) környéke kultúrparkként lesz méltó egykori múltjához lép, hogy a maga műfajában kro­nologikusan megelevenítse a hét­száz év jelesebb korszakainak ma­gyar muzsikáját Mint Tóth Tibor igazgató, az előadás szakmai irá­nyítója elmondta, a templomi egy­házzenétől, a gregorián énekektől kezdve és napjainkig eljutva be­mutatnak - többek között - truba­dúr dalokat, históriás énekeket, kuruc nótákat, verbunkosokat, Liszt-műveket, operett, rock és musicalszámokat is. Mindezt Ba­lassi Bálint, Rózsavölgyi Márk és Lehár Ferenc nógrádi vonatkozása­inak ismeretében teszik. Szilasi András az emlékbizott­ság alelnöke abbéli reményét fe­jezte ki, hogy a hátralévő sokré­tű, színes program - csakúgy 1310-ben szerepelt oklevelekben. Ebből viszont az következik, hogy Salgótarján nem gyökértelen, nem távoli múlt nélküli telepü­lés, mint ahogyan ez rögzült a közvéleményben. A jelen és a jö­vő szempontjából különös fontos, hogy fiatalok, a diákok különbö­ző rétegeiben erősödött a város­hoz, lakóhelyükhöz való kötődés, identitástudat. Szilasi András úgy véli, hogy a rendezvénysoro­zat példát adott és ad lokálpatri­otizmusból, szülőföldszeretetből. Az emléktáblával, a vár körül ki­alakuló kultúrparkkal pedig si­kerül konkrét, követendő nyomot is hagyni a soron következő nem­zedékek számára. Csongnády Béla 30 MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ez az utolsó eset, hogy így jössz járőrözni Kántor kutya!” Szerencsés nyertesünk: Keserű Sándorné Hont, Honvéd utca 1. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. április 14-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. W iVrVt*'/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom