Nógrád Megyei Hírlap, 2011. április (22. évfolyam, 75-99. szám)

2011-04-01 / 75. szám

2 ÉSZAK- ES KELET-NOGRAD 2011. ÁPRILIS 1., PÉNTEK Készül a kulturális koncepció (Folytatás az 1. oldalról.)- Lehet önökhöz csatlakozni?- Igen. A fórumok nyitottak, nem csak a közkincs „tagok” előtt. Bárki, bármikor csatlakoz­hat. Vannak közöttünk önkor­mányzatok is, mint például a kazári és a mihálygergei. Salgó­tarjánból például a József Attila Művelődési és Konferencia-köz­pont, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési In­tézet, a Nógrádi Történeti Múze­um és a Lélekpendítők Társasá­ga. Rajtuk kívül több kistérségi iskola és általános művelődési központ, illetve művelődési ház is tagunk. Még ebben a hónap­ban tervezünk egy tanulmány­utat tapasztalatcsere címén. Olyan kistérségbe szeretnénk ellátogatni, ahol több éve műkö­dik a Közkincs Kerekasztal - tudtuk meg Harmosné Végh Máriától. A fórum első programjaként dr. Szirácsik Éva, a megyei mú­zeumi szervezet igazgatója be­szélt tevékenységükről és arról is, hogy a Nógrádi Történeti Mú­zeum - amely az első épület volt 1945 után, ami kifejezetten mú­zeumi célból épült az országban - nagyon jó kapcsolati hálóval rendelkezik és nemzetközi hírű gyűjteménye (például Mihályfi Ernő nevéhez köthető) is van. Több mint 200 ezer műtárgyat vettek leltárba elődeik, kollégá­ik. Öröm számukra, hogy a mú­zeumot minden korosztály láto­gatja, és mostanában a legkiseb­bek is szép számmal fordultak meg náluk. Egy kis tárlatvezetés után többek között Csabák Ist­ván mesélt a kulturális koncep­ció tervezetéről és a pályázatok­ról is kaptak tájékoztatót a részt­vevők. A finn turizmust tanulmányozták Kazár. A 36 Jó Palóc Közhasznú Egyesület tanulmányi utat szervezett Finnországba, ahol a résztvevők a falusi turizmussal ismerkedtek. Az egyesület ti­zenhat tagja, tíz település kép­viseletében vett részt ezen, s a térségükben hasznosítható ta­pasztalatokkal tért haza. Szerkesztőségünk számítógépeit az (US) smart security védi. „A fejedelem neve elűnik...” Névadójára, a 335 éve szü­letett fejedelemre emléke­zett a Salgótarjáni Körzeti Általános Iskola és Diák­otthon II. Rákóczi Ferenc Tagiskolája. Az ünnep most nem gyermekzsivaj­tól volt hangos, annál in­kább sírástól, ugyanis egy önkormányzati döntés ér­telmében szeptembertől nincs többé a II. Rákóczi Ferenc Tagiskola... Szja. Elhiszik, ha azt mondom, hogy északon egy-két gyermekért is intézményt tartanak fenn? Pedig ez így van. Sok országban már rájöttek arra, hogy kis cso­portokban, kis létszámmal dolgozva nagyobb sike­reket érhetnek el még az oktatás terén is. Nem cél­juk, hogy egyetlen „nagy házba” bezsúfoljanak több száz vagy akár ezer gyermeket és engedélyezzék a 30- 40 fős osztálylétszámokat. Nem csoda, hogy panaszkodnak a szü­lők, hogy buta a gyerek és panaszkodnak a pedagógusok, hogy a 30-40fős osztályokban nincs tekintélyük, nem tudják rávenni a di­ákokat, hogy odafigyeljenek órán. így szinte alig van értelme milli­ókat, milliárdokat fektetni az oktatásba, mert nem lesz látszatja. Jól szervezett, átgondolt oktatás kell. Olyan intézmények, ahová a gyermekek szeretnek járni. Olyan tanárok, akiket jó hallgatni és lehet rájuk hallgatni. Pár év múlva ezek a diákok fogják majd ki­gondolni mitől és hogyan lehetne több, jobb, szebb, vonzóbb példá­ul Salgótarján. szernek! Köszönjük! Amíg élünk nem feledjük! Nagyon szo­morú voltam. Olyan szomorúság ez, amely nagyon mélyről jön, kiszámíthatatlanul... - ecsetelte Baranyiné. Nádasdi Csilla, a tagintéz­mény vezetője beszédében úgy fogalmazott, hogy büszkén ki­húzhatják magukat azért, mert egy lángelme nevét viselheti tag­iskolájuk. Ha azt mondjuk „rákóczisok” vagyunk, min­denkinek van fo­galma arról, hogy ki is volt ez a nagy­szerű ember, akinek nevét 1971-ben iskolánk felvette. Alakja, emléke születése után 335 évvel is kris­tálytisztán ragyog felénk, mint a férfias elvhűség, bátorság, aka­raterő példaképe. Nem hordta te­nyerén őt a sors... - mondta az igazgató, majd életéről mesélt. Arról is, hogy már korán eldön­tötte: ha felnő, életét a hon meg­teremtésének szenteli.- 2011-ben váratlanul mi is a saját majtényi sírunkon találjuk magunkat. Felsőbb döntés értel­mében iskolánk bezár, a vezérlő fejedelem neve eltűnik. De mi nem tűnünk el. Ne feledjétek azt sem, hogy valaha „rákóczisok” voltatok, méltóak a nagy fejede­lemhez. Itt váltatok közösséggé, amely formál, irányít, de meg is véd, ha úgy adódik. Itt tanultá­tok az álhatatosságot, az önfelál­dozást, az őszinteséget. Itt tanul­tatok meg kiállni másokért és önmagátokért. Itt szerettek tite­ket és ti itt szerettetek másokat. Bárhova vet bennünket a sors, ezeket soha ne feledjétek - fo­galmazta meg búcsúzóul Nádasdi Csilla. Már szinte biztos, hogy szep­temberben a Kodály Zoltán Tag­iskola és a Petőfi Sándor nevét viselő tagintézmény lesz a „rákóczisok” új otthona. Sokan nem értik a lépést, de tény, hogy csökken a gyermeklétszám. Mégis, vajon tényleg jó, ha nagy méretű intézményekbe zsúfol­nak össze sok száz, vagy akár ezer gyermeket...? Salgótarján. - Ünnepeltük, va­gyis inkább búcsúztattuk a II. Rákóczi Ferenc Tagiskolát. A Rákóczi napok örömmel, vi­dámsággal, nevetéssel teltek sokig harcol azért, hogy meg­maradjon a tagintézmény, aho­vá „több mint 500-an” járnak. Ebbe beleszámítanak azok is, akik felnőttként most végzik az eddig, de a mostani különleges volt... Sírtak a gyer­mekek, sírtak a pedagógusok, sírtak a szülők... A nyolcadikos gyerekek alig bírták végigját­szani szerepüket, mert elcsuk­lott a hangjuk. Elsirattuk II. Rá­kóczi Ferencet, akinek nevét negyven éven keresztül büsz­kén viselte a tagintézmény. Mintha egyszerűen csak most halt volna meg a fejedelem - mondta lapunknak Baranyi Róbertné, aki az elsők között til­takozott a tagintézmény bezárá­sa ellen. A mai napig küzd, és azt mondja, hogy nem adja fel. Egy elszánt kis csoporttal a vég­általános iskola utolsó éveit. Baranyiné igazságtalannak tartja, hogy pont azt a tagisko­lát akarják bezárni, amely ki­használtsága közel 100 százalé­kos, ahol a gyermekek nem né­zik le egymást, mert nem telik márkás cipőre, ruhára. Ez az az iskola, ahol ha leesik a csempe, a szülők mennek és azonnal visszaragasztják. Egyszóval: ös­szetartanak. Mindenki és min­denkivel.- Ismételten csak gratulálni tudok a városházi „nagyoknak” és az általuk támogatott rend­Könyvtári szarka Salgótatján. Az egyik ott dolgo­zó mobiltelefonját lopták el a minap egy salgótarjáni könyv­tárban. Mielőtt eltűnt, a hu­szonötezer forint értékű készü­léket egy szekrényen hagyta a tulajdonosa. A helyszíni adat­gyűjtés során megállapítást nyert, hogy a telefont egy 14 éves fiú tulajdoníthatta el, aki a könyvtár állandó látogatója, s akkor éppen számítógépezni volt az intézményben. A rendőrök a leadott olvasó­jegy segítségével jutottak el hoz­zá, s meg is találták nála a tech­nikai eszközt, amelyet lefoglal­tak. A fiatalt előállították a Sal­gótarjáni Rendőrkapitányságra, ahol lopás miatt gyanúsítottként hallgatták ki őt. A Dobroda zenekar lemezének ősbemutatója Budape$t\3algÓtarján. Az Orszá­gos Táncháztalálkozó és Kira­kodóvásár keretében, április 2- án szombaton 16.30 órától a Papp László sportarénában mu­tatja be új lemezét a salgótarjá­ni Dobroda Zenekar. A négy éve alakult együttes elsősorban Er­dély és a palóc vidék zenéjét játssza és folyamatosan bővíti repertoárját. Első lemezük két éve jelent meg, s egy palóc számmal szerepelnek a korábbi országos táncháztalálkozó ze­nei anyagából készült összeállí­tásban. Legújabb lemezük a Kárpát-medence, a Felvidék, a Szilágyság, Mezőség, Székely­föld, a Galga és Küküllő-mente, és más tájék népzenei kincsét villantja fel. Megjelenését Nóg- rád megye és Salgótarján ön- kormányzata és a Tarjánhő Kft. támogatta. Záportározót szeretnének Mihálygerge. A település önkor­mányzata záportározó építésé­re nyújtotta be pályázatát. Az Észak-magyarországi Regioná­lis Operatív Program helyi és térségi jelentőségű vízvédelmi rendszerek kialakítására, for­rásszerzésre nyújt lehetőséget. A mihálygergeiek harminckét­ezer köbméteres tározó létesíté­sére készítették tervüket. KAPfTÁliS HARCSA A BESZTERCÉN Salgótarján. Nem mindennapi hal akadt Baksa Bence 18 éves salgótarjáni pecás horgára a napokban. A Tósrand HE kezelése alatt álló tavon, egy 19,96 kilós és 131 centi hosszú harcsát fogott a fiatalem­ber. A fogás azért is különleges, mert Bence feederbottal horgászott, amellyel pontyok voltak a cél­pontjai. - A fárasztás körülbelül 45 percig tartott, majd az egyik barátom segített a partra emelni a halat. A csali pellet volt, jelenleg ez életem legnagyobb hala, bár fogtam már szintén ezen a tavon pár 10 kiló feletti példányt - mondta el a Nógrád Megyei Hírlapnak a horgász. Ez a „nagy fogás” azért is különleges, mert az egyesületbe még mindig kedvezményes feltételekkel lehet felvételt nyerni. HALTELEPÍTÉS Szécséiiy. A Petőfi Horgászegyesületben minden évben nagy hangsúlyt helyeznek a haltelepítésre. Az idei, tavaszi haltelepítésük március 28-án hétfőn volt. Vidu Pál az egyesület elnöke arról tájékoztatta lapunkat, hogy az akasztói tógazdaságtól 40 mázsa háromnyaras pontyot vásároltak, s azokat enged­ték be a Sóderbánya tóba. A hétvégéig - míg a halak megszokják új környezetüket - horgászási tilal­mat rendeltek el. Tavasszal még három alkalommal kerül sor haltelepítésre, a következőre április el­ső felében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom