Nógrád Megyei Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-74. szám)
2011-03-01 / 50. szám
8 2011. MÁRCIUS 1., KEDD NÓGRÁD SPORTJA Hetvenéves Krajcsi József, az egykori remek csatár labdarúgás Vidék legjobbja a Stécével, Európa-bajnok az ifiválogatottal A Salgótarjánban élő Krajcsi József, az egykori kiváló labdarúgó letette a névjegyét a Sese csapatában is, de ismert játékos az SBTC-ben lett. A ma hetvenéves sportember az élvonalban 46 mérkőzésen lépett pályára. Szerepelt az ifjúsági magyar válogatottban, amellyel 1960-ban Európa-bajnoki aranyérmes lett. Pályafutását több esetben is sérülések gátolták, így már 26 évesen befejezte az aktív játékot. A folytatásban az öregfiúk csapatában játszott pár mérkőzést, szakmai feladatot nem vállalt, viszont 2001 februárjától 2002 októberéig elnökhelyettes volt a Stécénél. A mai napig is a fekete-fehérek lelkes szurkolója, és ha teheti minden hazai mérkőzést megnéz, sőt alkalmanként idegenbe is elkíséri kedvenc együttesét. Balogh Tibor- Labdarúgó pályafutásomat az acélgyári általános iskola úttörő csapatába kezdtem 1952-ben - eleveníti fel a múltat Krajcsi József. - Az első edzőm Rákóczy István volt. A salgótarjáni úttörő válogatottban 1955-ig szerepeltem. Közben, 1954-ben leigazolt a Sese (akkoriban St. Vasas), ahol 1959-ig játszottam. Krajcsi József tehetségére egyébként már korán felfigyel- Krajcsi József tek a szakemberek. Ennek köszönhető, hogy már úttörőkorában életre szóló élményben volt része a labdarúgás jóvoltából. Tizenhárom éves volt, amikor az 1954-es világbajnokság után, a Salgótarjánba érkező Puskás Ferencet úttörők köszöntötték. Neki jutott az a megtiszteltetés, hogy Öcsi bácsinak átadja a virágcsokrot.- Azt mondtam neki, hogy szeretnék olyan futballista lenni, mint Ő! Öcsi bácsi megsimogatta a fejem, és azt mondta:- Örülök neki, hogy futballista akarsz lenni, de a tanulást se feledjed! Nos, én ezt egy életre megszívleltem, és most, ennyi év után többszörösen mondom: igenis, a fiatalok legyenek jó futballisták, de tanuljanak is! Szent meggyőződésem, hogy a futballt szeretni kell, áldozni kell érte, de a tanulást egy pillanatra sem szabad elhanyagolni. Az én élet- utam is ezt igazolta. Krajcsi már a kezdet kezdetén a támadósorban jeleskedett. Hamar kitűnt a tehetsége, így nem véletlen, hogy Tomecskó József, a legendás „Tomi bácsi” tizenhat és fél évesen betette a Sese NB lies felnőttcsapatába, amellyel 1957. szeptember 8-án (akkor Salgótarjáni SE), az Egyetértés ellen idegenben 3:1-re kikaptak.- A pályán Zakariás József, a legendás Aranycsapat kiválósága volt az ellenfelem - mondta. - Nagyon nagy lámpalázzal léptem pályára, alig tudtam mellette labdába rúgni. Amikor vége lett a meccsnek, Zakariás megveregette a vállam, és azt mondta: - Nem baj öcsi, lesz ez még jobb is. Az egyesületnél Misecska Sándor és Túrán István is volt edzőm. Az SKSE-vel (az SSE névváltozása) 1959 nyarán kiestünk az NB II- ből, ebben az évben érettségiztem is. Több fővárosi csapat is le akart leigazolni, de én úgy döntöttem, maradok Salgótarjánban, s júliusban a kék-fehérektől a fekete-fehérekhez igazoltam. A nagyszerű csatár első élvonalbeli mérkőzése az SBTC színeiben 1959. augusztus 9-én volt, Titkos Pál edzősége alatt. A Pécsi Dózsa ellen hazai pályán, 4 ezer néző előtt l:l-es eredményt ért el az Oláh 1 - Menczel, Jancsik, Oláh II - Szojka, Dávid - Bablena, Vasas, Csáki, Krajcsi, Taliga összeállítású csapat. Az első NB I-es találatát 1960. május 8-án szerezte a Csepel ellen idegenben, ahol 2:0-ra nyertek, másik gólt Huszár szerezte.- Legemlékezetesebb gólomat, 1960. december 11-én a Névjegy Krajcsi József 1941. március 1-jén született Salgótarjánban. Posztja: csatár. Pályafutása: St. Vasas, SSE, SKSE (NB II, Keleti csoport, 1954-59), SBTC (1959.08.09.-1963.10.13. - 52 mérkőzés, 11 gól - NB I: 46/10, NB I/B: 6/1), Honvéd Egyesített Tiszti Iskola (1963-65), SBTC (1965-67). Kiemelkedő sikerei: az SBTC-vel vidék legjobbja (1960/61), Magyarország csapatával ifjúsági Európa-bajnok (1960, Bécs). Honvédnak rúgtam a mérkőzés 20. másodpercében, s 3:l-re nyertünk hazai pályán - emelte ki. - A piros-fehérek ellen a Cserháti - Agócs, Jancsik, Oláh II - Szojka, Salgó - Krajcsi, Vasas, Csáki, László, Taliga összeállításban játszottunk. A másik két gólt Taliga 11-esből és László szerezte. A Honvédban játszott többek között Faragó a kapuban, s Bozsik és Tichy, utóbbi szerezte a góljukat. Sajnos emlékezetes marad 1961. március 12- e, amikor Diósgyőrben szárka- pocscsonttörést és bokaszalagszakadást szenvedtem. Ez két hónap kiesést jelentett számomra. Ebben a bajnoki évadban a vidék legjobb csapata lettünk, ötödik helyen zártunk. Időközben Krajcsi 1956-ban bekerült a megyei ifjúsági válogatottba. Felfigyeltek rá az országos válogatottban is, így került ki 1960-ban a magyar válogatottal Bécsbe, az ifjúsági Európa- bajnokságra csapattársával, Menczel Ivánnal. A szövetségi kapitány Hoffer József, míg a szövetségi edző Kapocsi Sándor volt.- Az első mérkőzésünket az NDK ellen játszottuk, ezen még nem szerepeltem, nyertünk 2:0- ra (gl.: Kékesi, Káposzta) - emlékezett vissza. - A következő megmérettetés az NSZK ellen 1:1-re (gl: Kékesi) végződött, s ettől a meccstől mindegyiken végig játszottam. A harmadik csoportmeccset Törökország ellen 3:0-ra megnyertük (gl: Káposzta, Krajcsi, Farkas). Csoportelsők lettünk, s az elődöntőben Portugália volt az ellenfelünk, hosz- szabbításban sikerült 2:l-re nyernünk, Farkas két góljával. Április 24-én Románia ellen játszottuk a döntőt a Hohe Warte- stadionban, 30 ezer néző előtt. A Száger - Menczel, Mészöly, Káposzta - Galambos, Kürtösi, Ihász K. - Faliszek, Kékesi, Farkas, Krajcsi összeállítású csapatunk 2:l-re győzött. A két gólt Kékesi és Kürtösi szerezte. Óriási élményt jelentett az eredményhirdetés, Ihász Kálmán csapatkapitány állt a dobogó legmagasabb fokán, kezében a kupával, szólta Himnusz, a lelátón lobogtak a piros-fehér-zöld színű zászlók, s többünk szeméből folyt a könny az örömtől. A Stécével 1963-ban kiestek az NB I-ből. Egy fél szezont még a fekete-fehéreknél játszott, majd novemberben bevonultat- ták katonának, s a Honvéd Egyesített Tiszti Iskola csapatában futballozott, ahol Budapest-baj- nokságot nyertek 1965-ben.- Egy hónappal a leszerelés előtt sajnos súlyos sérülést szenvedtem, ugyancsak a jobb szár- kapocscsontom tört el, mint Diósgyőrben - emelte fel a hangját, az egykori remek csatár. - Leszereltem novemberben, s viszsza- mentem a Stécéhez. Itt kezdtem az alapozást, de sajnos az egyik edzésen újra sérülést szenvedtem, a bal térdemben porcleválás lett, s meg is operáltak. Ez tulajdonképpen a pályafutásom végét jelentette, 1967-ben márcsak a tartalékcsapat kispadján ültem. Ekkor döntöttem úgy - mivel már nős voltam, 1966-ban a kislányom is megszületett, és levelezőtagozaton jártam Miskolcra, a műszaki egyetemre -, hogy befejezem a labdarúgást. Ezután az öregfiúknál még egy ideig pályára léptem. Az egyesületnél az azóta eltelt időben egyszer töltöttem be tisztséget, a Kakuk József és Ferencz Gyula kezdeményezésére újjáalakított SBTC-ben, 2001-től 2002-ig elnökhelyettes voltam. Ma is szívesem emlékszem vissza egykori játszótársaimra, különösen Menczel Ivánra, akivel a tarjám úttörőválogatottban, a megyei és országos ifjúsági válogatottban és az SBTC-ben is együtt játszottam. Aztán Szojka Ferencre, Bodon Tiborra, Cserháti Józsefre, Dávid Róbertre és Agócs Lajosra, de sorolhatnám tovább a neveket. A Stécében edzőim közül megemlíteném még Walhkampf Lajost és Bodola Gyulát. Amikor Krajcsi az SBTC-hez igazolt, a Nógrádi Szénbányáknál kezdett el dolgozni, egészen 1969 novemberéig, közben volt a katonaság. Ezután az Acélgyárba ment dolgozni, mert az egyetemen kohómérnöki karra járt, ahol 1971-ben diplomát szerzett. Itt 1991. június 30-ig töltött be különböző beosztásokat, így például volt főosztályvezető, gyárrészlegvezető és termelési főmérnök is. Aztán a SILCO Kft. műszaki igazgatója lett, innen ment nyugdíjba 2000. július 29-én.- 1965. június 27-én nősültem, a feleségem Wagner Judit, akivel azóta is boldog házasságban élünk - hangsúlyozta. - Pedagógusként dolgozott, jelenleg már ő is nyugdíjas. Két gyermekünk született, Mónika és Gábor, akik öt fiúunokával ajánd6 koztak meg bennünket. Lányom Mustóné Krajcsi Mónika, Karancsalján él családjával. Három fiuk született, Máté 19 éves, elsőéves gépészmérnök hallgató, az ikrek, Ádám és Márk 15 évesek, jelenleg a Gagarin általános iskola nyolcadikos tanulói. A fiamék Óbudán élnek, gyerekeik, Jánoska 7, míg Kornél 4 éves. Az öt fiú közül jelenleg csak egy, Jankó futballozik. “****'’"*«“ ’s rm*'-' A magyar ifjúsági válogatott az Európa-bajnokság döntőjében, 1960. április 24-én, Románia ellen 2:l-re győzött. Balról: Kékesi Mihály, Farkas János, Káposzta Benő, Faliszek Sándor, Krajcsi József, Galambos Antal, Kürtösi László, Menczel Iván, Mészöly Kálmán, Száger György és Ihász Kálmán Lejárta lábát a nagymester sakk Két nap alatt majd 100 táblán játszott szimultánt megyénkben Minden várakozást felülmúlt Vajda Levente nemzetközi nagymester bátonyterenyei és pásztói sakkszimultánja, melyen 89, elsősorban gyerek, de néhány felnőtt is asztalhoz ült, akiknek egy 2500 Élő értékszám feletti sakkozó skalpjára fájt (volna) a foga. Bátonyterenyén kellett a legtöbbet gyalogolnia a nagymesternek fotó: sts I 1 1 ír __i4________________________ (sat is) i i ' Jószerivel az Erdélyből nemr6 gißen Pásztora települt sakkpe- .dagógus édesapja, idősebb Vajda . , Albert apró tanítványaival mérkőzött meg a jó öt éve ugyancsak Magyarországon, Budapesten élő Vajda Levente Bátonyterenyén és másnap délután Pásztón. A sakkozó család legsikeresebbje (egyik testvére a magyar sakkválogatott tagja, a 2002-es bledi sakkolimpia óta olimpia csapatunk egyik erőssége Szidónia, a másik az ifjabb Albert ugyancsak jól ismert név a sakkvilágban) már 15 évesen nemzetközi mesteri, 20 évesen pedig nemzetközi nagymesteri címet szerzett és ifjúsági világbajnoki is volt 1997- ben, jelenleg a tatai NB IB-s csapatot erősíti. A sakkozás iránt érzett elkötelezettsége, az utánpótlás-nevelés fontossága s persze a családi kötődés hozta őt múlt hét végén Bátonyterenyére, ahol 55 táblán várták főleg édesapja tanítványai. Ekkora létszám persze nem a véletlen műve, a nemrégiben lokálpatrióták kezdeményezésére és a bátonyi önkormányzat bátorításával alakult Maconkai Sport, Kulturális és Tehetséggondozó Egyesület sakk szakosztályának fiataljai tették ki az érdeklődők zömét. A már fent említett idősebb Vajda Albert és Osgyáni Sándor szervező és oktatómunkájának eredményeként már az óvodáktól elkezdő- dően az általános és középiskolákig számosán érdeklődnek az ősi perzsa játék iránt és választják sportáguknak a 64 mezős elmetornát. Talán Horváth Tibor Bátonyterenye alpolgármestere, az imént említett egyesület eln6 ke - aki köszöntötte a szimultán résztvevőit és maga is asztalhoz ült - sem gondolta volna előre, hogy ennyien lesznek, és lapunk kérdésére elmondotta: nagy öröm ez, hogy egy ilyen szép sakkmúlttal és kiváló sakkozókkal rendelkező településen, mint Bátonyterenye, újra életre kel ez a szép, nemes játék és szórakozás. Az alpolgármester egyébként egyéb elfoglaltsága miatt kiváló taktikai érzékkel jókor ajánlott döntetlent a nagymesternek, aki egy másik elfogadott remiajánlat kivételével este 7-re minden partiját megnyerte. Ez alatt az 5 óra alatt nem csak szellemi, hanem fizikai képességeit is próbára tette, hisz mintegy 30 méternyi, kétoldali táblasort kellett bejárnia folyamatosan. Másnap Pásztón 34 sakkszerető várt rá, itt Sisák Imre polgármester köszöntötte a résztvevőket, aki már korábban is tanújelét adta sakk-iránti szeretetének, a hazai NB Il-es csapat segítésének. Most is hangsúlyozta, hogy figyelemmel kíséri az NB II kereteit lassan feszegető és magasabb osztályra is érdemes egyesület er6 feszítéseit, valamint az egyre virágzóbb helyi sakkéletet és utánpótlás-nevelést. Ezután újabb szellemi erőfeszítés és gyalogtúra várt a nagymesterre, aki három kiváló sakkozó (Egyed András, Domány Mihály és Botos Krisztián) kivételével mindenkivel „elbánt”, míg az említettekkel remizett.
