Nógrád Megyei Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-74. szám)

2011-03-31 / 74. szám

Pár sor a szerelemről

Első szerelem. Lehet, hogy az óvodában történt, amikor az egyik kedves játszópajtásunkkal építkeztünk a homokozóban, és ő megosztotta velünk a műanyag lapátot, vagy talán első osztályban, amikor játékból házasságot kötöttünk a padtársunkkal, akivel állandóan piszkáltuk egymást. Ki ne emlékezne határozottan annak az illetőnek a nevére, akibe életében először zúgott bele? Furcsa érzés volt, új, és fölöttébb szórakoztató. Aztán, kicsivel később, körülbelül a kamaszkor közepén talán már nem annyira kellemes, hanem történetesen szomorú, amiért reménytelen. A viszonzatlan szerelem, ugyanakkor természetesen a szakítás is néha elképzelhetetlenül fájdalmas.

Egyénenként változó, hogy az ember mikor lesz igazából szerelmes. Nagyok az eltérések: vannak jobban, és vannak kevésbé fejlett érzelmi szintű tinédzser lányok és fiúk, de azt hiszem, egészében véve állítható, hogy semmit nem szabad elsietni. A várva várt első csóknak és annak a bizonyos „első alkalomnak” egyaránt eljön az ideje - utóbbi remélhetőleg később. Én magam is kissé pironkodva beszélek erről a témáról, mert, hogy úgy fogalmazzak, nem véletlenül van olyan sok minden korhatárhoz kötve, illetve a nagykorúságot sem találomra határozták meg. Bizonyos fokú érettség szükséges ahhoz, hogy egy fiatal elkezdhessen tapasztalatokat szerezni a szerelem, illetve a szexualitás terén. Ha túl korán vágunk bele ezekbe a dolgokba, nagyon sok komoly lelki sérelem érhet bennünket, amelyeknek alighanem egy életre nyoma marad. Az elhamarkodott cselekedeteknek, tetteknek gyakran egy nem várt terhesség a következménye, amely sajnos vagy az engem mélységesen felháborító abortusszal, vagy az örökbeadás ügyének feszült intézésével végződik, amely - lássuk be - szintén nem helyes megoldás. A megromlott, zátonyra futott házasságok esetén viszont hibátlan döntés nem is nagyon létezik; az, hogy a gyerek szülei azért maradnak együtt, hogy vele ezzel jót tegyenek, azonban nem szeretik egymást, és egyáltalán nem tudnak békében élni, végképp

nem igazságos elhatározás, senkivel szemben sem, mert pont így teszik tönkre a családot. Az pedig, hogy valaki csak élettársi kapcsolatot tart fenn, egyfajta „szabadságérzetet” nyújthat; nem kell annyit foglalkozni az akár évekig nyúló válással, ha már csak az marad végső megoldásnak. Rengetegen azt mondják, hogy a házasságot igazoló papír csupán egy lap, tehát felesleges, de valójában sokan félnek elkötelezni magukat, és nem merik vállalni a nősüléssel, illetve a férjhezmenetellel járó felelősséget. Vajon

miért nem? Nem létezne igazi, őszinte szerelem? Én 16 évesen keveset éltem még ahhoz, hogy erre a kérdésre tudjam a tökéletes választ, viszont abban biztos vagyok, hogy a gyerekszerelemnél nincsen tisztább és szebb érzés. Gondoljunk bele! Megmosolyogtat minket, amikor két kézen fogva ballagó kisgyereket látunk, mert tudjuk, hogy ők nem valamilyen hátsó szándékból tesznek vagy kényszerűségből éreznek így. Valószínűleg a felnőttek somolyognak ilyenkor leginkább, mert eszükbe jut, hogy egyszer régen ők is hallatlanul belehabarodtak valakibe, és hiányzik nekik ez a teljes mértékben őszinte érzelem.

Szerencsére nem tapasztaltam meg, milyen csonka családban felnőni, ezzel szemben látom, hogy a saját környezetemben, valamint általánosságban is megnőtt a válások száma. A jelenkor társadalmának tagjai kevésbé értenék meg egymást, mint a múltban élt emberek? Nem hiszem, a hibát minden bizonnyal a türelem és tolerancia táján lehetne kutatni, továbbá ott, hogy a vallás szerepe ismét csökkenőben van, és egyre ritkábban hallható az a kijelentés, hogy az ifjú pár örök hűséget fogad egymásnak a templomban, de a házasság- kötések számának csökkenéséről már feljebb írtam. Mivel nem vagyok elvált szülők gyereke, ezért azt is csak sejthetem, mennyire felzaklathatja a válás a rajta keresztül menőket, és tényleg nem tudhatom, mennyire sínyli meg őket. Olvastam arról, hogy egy-egy durvább eset komolyabb károkat is okozhat az éppen kialakulóban lévő személyiségben, és később azért cselekednek az ilyen pszichikai traumát elszenvedők is ugyanígy, mert a szüleik korábbi példáját követve nem érzik felelősnek magukat a saját gyerekük érzelmeinek sérülésében.

Úgy vélem, sok elrettentő példával találkoztam már ez idáig (és még fogok is), ahhoz, hogy tudjam, minden fontosabb elhatározásomat kétszer meg kell gondolnom. Szeretnék csak érett fejjel, kellően tapasztaltán hozni olyan döntéseket, amelyek hatással lesznek az egész életemre.

Filó Mariann Bolyai gimnázium

Vágyak és érzelmek

Az ifjúság manapság nagyon sietteti a dolgokat. így van ez a szerelem területén is. Pedig a többsége csak rámondja, hogy szerelmes az adott személybe, de az esetek nagy részében erről szó sincs. Ebben az esetben körülbelül két végletet lehet elkülöníteni, azok akik fűvel-fá- val összejönnek, a másik a hősszerelmes, aki vágyik arra, hogy filmbeli módszerrel meghódítsák. A mai fiatalság tipikus ismertetőjegye, sajnos, hogy amikor elmegy egy buliba, a jó kedv hatására akárkivel csókolózik, flörtöl, játszadozik. Viszont a következményt, az utána való érzelmi hullámvölgyet senki nem akarja felvállalni. Ezek fogják majd a kavarást és bosszút maguk után vonni, mivel egy-egy esemény mindenkiből más reakciót vált ki, érzelem estében féltékenységet.

Az elérhetetlen álmokat, vágyakat is meg kell említeni, ami úgymond a kasztok között alakulnak ki. Mint tudjuk, mindig az a legédesebb és legkívánatosabb, amit nem érünk el. Ez a mai kasztok között a menő és a nem menő csoportokban oszlik el. A szerelem nagy úr és vannak olyanok, akik mindent megtesznek érte, van aki pedig semmit sem. Amikor valaki szeretet- ről, szerelemről beszél, nekem mindig a természeti csodák jutnak az eszembe. A napsütés, a csillagok, eső, a hó és még sorolhatnám tovább. Ezek a jelenségek, amiket én azonosítani tudok a szerelemmel. A nap a fény a melegség, ami átjárja a testemet, mikor a közelében vagyok, a csillagok, amik elérhetetlenek, de mégis sok álmot szőnek. Úgy gondolom, hogy aki megtapasztalja a szerelmet, az nagyon nagy ajándékot kap a sorstól. Ami pedig a szerelemmel jár az a szeretkezés, nem elítélendő, ha valaki készen áll rá. Mindenki magának dönti el mikor is érett meg rá. Viszont úgy gondolom, hogy manapság hobbiból is elég gyakran űzik, mivel úgy gondolják, így kerülhetnek a középpontba. Valójában, pedig nem így van, mert sokan elítélik gyerekes viselkedése miatt. Az egyik kedvenc idézetem teljesen magába foglalja gondolataimat „Eny- nyi csak, mi tudható: szeretni kell, és szeretve lenni jó.”

Szeles Szilvia Szécsény gimnázium 9. a

Lélekhinta

Rohanó évek, betonszürke hétköznapok, fáradtság, létbizonytalanság. Olyan fogalmak ezek, ame lyek a mai átlagemberek zömének életét alkotják. Világunk talán ingatagabb, mint eddig bármikor. Jogosan tehetjük fel a kérdést létezhet-e ebben a káoszban olyan, hogy mély, lelket megrengető szerelem?

A válasz egy egyszerű igen. Sokszor ezen érzés tart minket egybe, ez utal már csak egyedül az emberi természet kiirthatatlan szenvedélyére, s ez kelti életre megfasult elménk és szívünk lelkesedését Úgy hiszem, hogy igaz szerelem mindig lesz, s nem szentimentális megfontolásból mondom ezt, hanem egyszerű megfigyelések tapasztalataiból.

Vajon mikor lehet elkezdeni a - jobb esetben a szerelemmel együtt járó - szexuális életet? A mai fiataloknál ezen eseményt életkorra átlagolva 16 év környékére tehetjük. Véleményem szerint nem csak az esztendők száma a leglényegibb faktor. Fontos a szellemi érettség, a kikezdhetetlen elhatározás, s nem utolsósorban a partnerünkbe vetett bizalom.

Korunk egyik legjellemzőbb kapcsolatformája a papír nélküli, élettársi viszony. Manapság a házasság szentsége elhanyagolt fogalommá vált, köszönhetően a vak lás erőteljes háttérbe szorulásának. A párok már nem igazán érzik nélkülözhetetlennek a templomban köttetett, Isten színe előtt lepecsételt szerelmet Elrettentő példaként állhat mindannyiunk előtt az a számtalan válás is, mely- lyel úton - útfélen találkozhat az ember, s mely nem egy, csonka családba kényszerült gyermek életét is tönkreteheti.

Az ilyen helyzetben felnövő csemeték sokszor évekre kiható - vagy rosszabb esetben örökös - lelki sérüléseket szenvedhetnek. Gyakori náluk a különböző komplexusok kialakulása, a rossz tapasztalatok helytelen kezelése, a bizonytalanság. Szomorú, de egyáltalán nem ritka jelenség a 21. században.

Hogy számomra mit tartogat a jövő ilyen téren, egyelőre rejtély. Mondanám, hogy álmodozók családról, szerető férjről, kellemes, meghitt otthonról - de nem lennék őszinte. Egyelőre a hat éves kereszttestvéremtől is frászt kapok.

Holtai Orsolya, Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola 10. d

A szépség belülről ered

A szerelem az egyik legfontosabb dolog az életben. Itt találjuk meg azt a társat, akivel le akarjuk élni az életünket. Persze nem mindenki egyformán szerelemes. A természet rendje hogy a férfi a nő, a nő a férfi iránt vonzódik. Van az úgynevezett „szerelem első látásra”, ahol amint meglátjuk az illetőt, legyen ő a férfi vagy a nő, azonnal meglátjuk benne a szépséget Ez jó dolog, de szerintem ez az oka sok kapcsolat szétszakadásának. Ha ránézünk valakire, azt nem tudjuk megmondani, hogy kedves vagy mogorva, esetleg hogy segítőkész vagy lusta-e. Aztán ezek a dolgok egy kapcsolat közben kiderülnek, és az illető rájön, hogy neki ez a természet nem tetszik. Egy kapcsolatot nem a külső alapján kell elkezdeni. „A szépség belülről ered”.

A másik ilyen a szexuális vágy által létrehozott kapcsolat. Ez

több okból is hátrányos. Ez rendszerint pár napig, esetleg óráig tart Másodszor nem igazi szerelem, mert a magány újra és újra visszatér. Harmadszor pedig nem ad olyan igazi lelki társat. A partnerünket nem a belsője, hanem a teste miatt szeretjük. Ha egy kapcsolat tartós és kialakul a bizalom, akkor nincs akadály a szexuális életnek. Az ember természetéből adódóan kíváncsi és vágyakozik. De mindennek megvan a maga ideje és módja. A nem kívánt terhesség nem tesz jót egy kapcsolatnak. Legtöbbször a leendő szülők még nincsenek tisztában feladatukkal. Ezért fontos felismernünk a veszélyeket. Sajnos olyan is előfordul, hogy a mély és meghitt szerelem ellenére, ami általában 18 éves kor után következik be, betegség vagy baleset következtében a gyerek elveszti az egyik szülőt.

Ez a legrosszabb, ami egy gyerekkel valaha is történhet. Nagyon nehéz feldolgozni. Sokan ezt nem is érthetjük mit jelent elveszteni olyan valakit, akit szerettünk. A gyerek nem kapja meg azt a támogatást, szeretetet, amire szüksége van. Ez a tragédia egy egész családot mélyen megfog és a szép emlékek még fájdalmasabbá teszik. Egy ilyen fájdalmas dolog szorosabbá teszi az emberek közti kapcsolatot.

Jobban megtanulunk szeretni, megbecsülni embertársainkat, megőrizni értékeinket. Ráébredünk, hogy mit is jelent egy lelki társ, aki a kezét nyújtja, ha bajban vagyunk. Aki megvigasztal ha szomorúak vagyunk és aki hű marad mindhalálig.

Szép Dávid 9.a, II. Rákóczi Ferenc Bölcsőde, Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola, Szécsény

Házasságtól a válásig

Ki ne mosolyogna egy templomból kilépő boldog, fiatal házaspárra? Általában minden így kezdődik, aztán eltelik egy kis idő néhány hónap vagy néhány év és az a boldogság eltűnik a pár arcáról. Mi az oka? Próbálom röviden ösz- szefoglalni egy szóval: Gondok.

Persze, ez a szó egy nagyon tág fogalom, ami megszámlálhatatlan problémát jelez. Úgy gondolom, hogy minden kapcsolat gyilkosa. Mindenki éldegéli az életét, dolgozni jár, gyereket nevel, és egy idő után belefárad a hétköznapba. Elszürkül a mindennapok között, a harag valami miatt egyre csak nő az emberben. A kisebb problémákat is nagynak érzi, ezért viták alakulnak ki. Eleinte ritkábban, majd egyre gyakrabban, néhol talán fizikai bántalmazásig is fajulhatnak a dolgok. A problémák miatt (gondolok itt például az anyagiakra, munkahelyre) a feszültség egyre inkább nő a felekben, míg az ki nem robban. Ha ez megtörtént, a házaspárok már nem látnak kiutat a kapcsolatuk megmentésére és ezért ügyvédhez fordulnak. Talán röviden, néha hosszan vitáznak az „értékekről”, legyen az gyerek, ház autó vagy bármi más. Lusták vagyunk és fáradtak hozzá, hogy hosszan megtárgyaljuk a hibákat és próbáljunk javítani. Egy szerződést könnyebb aláírni, mint megoldani a problémákat. Minden válásnak van előzménye. Nem hinném, hogy valaki ok nélkül csak csettintene, és azt mondaná: „váljunk el!” Minden házasság menthető? Nem, egyáltalán nem, de úgy gondolom, egy próbát megér. Emberek vagyunk ebben a modern korban, ahol a legtöbb munkát elvégzik helyettünk és ellustultunk, de meg kell beszélni a gondokat. De el tudok képzelni olyan helyzetet, ahol a válás a legjobb ötlet (pl.: bántalmazás). Mi kell a jó házassághoz? Türelem és akarat, ami mostanában a legtöbb emberből hiányzik.

Ez persze az én véleményem, hisz bárkinek meg van a joga akármilyen kisebb nagyobb gond miatt válóperes ügyvédhez rohannia. Talán amit mondtam mind butaság, ami egy 15 éves lány szemszöge, akinek nincs semmi tapasztalata a házasság és a válás ügyben, de mégis emlékezzünk vissza a boldog, friss házaspárra, akit a cikkem elején említettem. Nem örülnénk jobban, ha az 50. évfordulójukon látnánk őket, nem pedig egy teremben teli ügyvédekkel vitatkozni az autó elhelyezéséről? Én az évfordulót választanám.

Pásztor Bianka Szécsényi gimnázium 9. a