Nógrád Megyei Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-74. szám)
2011-03-03 / 52. szám
A kamaszok élete is igen nehéz! En és az érzelmi hullámvasutam Az embereket sokféleképen lehetne leírni. Mindenkiben más és más jellemvonás, érzelem található minden percben. Jelenetek, reakciók folyamatosan építik az egyén maradandó vagy csak szakaszos jellemét, ami majd az egészet alakítja ki. Szüntelenül egy adott normának akar megfelelni mindenki, köztük néha én is. Egy új korszak, mindig változást hoz és úgy a legkönnyebb feldogozni, ha sodródsz a társaiddal, barátaiddal. A legfontosabb, hogy minden esetben kitartsunk szeretteink mellett. Saját tapasztalat, hogy nagyon nehéz egy-két dolog fölött szemet hunyni, de a véleménynyilvánítás után meg kell nyugodni. Szerintem a legfontosabb a szeretet, barátság, hit és a tudásszomj. Ezek azok a tulajdonságok, amik nélkül teljesen létezni lehetetlen. Folyton-folyvást keresek új célt, új kihívást, amihez ez a négy dolog juttathat el. Lényeges még számomra a szabadság, a tér. Mint a madár én is jobban érzem magam szabadon, mint kalitkába. Korosztályom így van ezzel, ezért lázadnak is sokan. Ki akarnak törni a mindennapok egyhangúságából, emiatt kerülnek aggodalmat keltő helyzetbe. Az évek során ezek a tulajdonságok rossz tulajdonsággá fajulhatnak (pl. cigaretta). Manapság lassan mindennaposak a kiközösítések és kibeszé- lések. Akadnak olyanok, akik már rá sem hederítnek, de sajnos vannak, aki egész életükben hordozni fogják ennek a terhét. Mit is tehet? Elkezd alkalmazkodni környezetéhez. Ez lesz a leghelytelenebb cselekedete. Ahelyett, hogy megpróbál maga lenni, hasonló érdeklődésű emberekkel tartaná a kapcsolatot, mit tesz? Meg akar felelni különböző emberek normáinak. Inkább ezek ellen a normák ellen lázadhatna és nem a szülei, szerettei iránt, akiket ezáltal megbánthat Az évek múltával teljesen helyesnek fogja tartani azt az életformát, amiben él (drog, ital...). Bizonyos csoporthoz való „tartozás” nem csak belső, hanem külső változást is igényel. Ez könnyen és egyszerűen bemutatható a kasztrendszerrel. Itt is megvannak a vezető rétegek, akik felé hiába szeretnénk törni, soha nem engednek igazán közel az ő szintjükhöz kivéve, ha lehetőséget látnak benned arra, hogy kihasználjanak. Sokat számít, hol vásárolsz, mit és menynyiért. A kamaszok előszeretettel ítélik el az egyedi, kreatív, szabad szellemű társukat. Ilyenkor általában megkérdezem magamtól, csak nem féltékenyek? Azt gondolnánk, hogy a legmenőbb lány vagy srác hogyan lehetne ránk féltékeny, ennek ellenére valahol azok. Azért cselekszik úgy ahogy, leplezze besárgulni készülő vonásait. A kamaszok élete igenis nehéz, hiába gondolják a felnőttek néha, hogy nem. A szerelem és más örömteli dolgok mellett számtalan rosszat is kapunk az élettől. Nem hiába, a bánat és az öröm jegyben járnak. Szeles Szilvia 9. a Szécsény, gimnázium Önjellemzést írni rendkívül nehéz, néha mégis meg kell próbálkoznunk vele. Azt hiszem, a legtöbbeknek egy kellemetlen osztályfőnöki óra keretén belül, vagy esetleg egy nyári tábor első estéj én kell kipréselniük magukból egy rövid, kínosan sablonos bemutatkozást Hiszen hiánytalanul felsorolni valaki összes tulajdonságát képtelenség. Magunkat azért nem lehet karakterizálni, mert talán mások nem úgy látnak minket, ahogy gondoljuk, illetve fordított esetben, ha például mi nem ismerjük kellőképp egy osztálytársunkat, nem vagyunk tisztában minden egyes jellemzőjével. Ez fakadhat abból, hogy nem szentelünk rá elegendő időt, vagy abból - amely a tinédzserek világában gyakoribb - hogy az illető nem nyílik ki a környezete felé. A kamaszok nagy része rettentő önbizalomhiányban szenved; nem is kell messzire mennem, hogy találjak egyet: itt vagyok én... helyesbítek, csak voltam. Általános iskolában sokat küszködtem emiatt, folytonosan a választ kerestem, miért nem érzem jól magam a bőrömben. Egészen addig, amíg nem kerültem középiskolába, és nem barátkoztam össze az osztálytársaimmal, nem is találtam meg az gátlásaim okát Most már tudom; az emberek voltak azok. Egyszerűen sokuk elutasító viselkedése végett váltam befelé fordulóvá, és az új iskolában is sokáig tartott, hogy megmutassam, milyen vagyok valójában. Müyen vagyok? Javíthatatlan álmodozó. Sokat töprengek, előfordul, hogy még a saját gondolataimba belebonyolódok. Ilyenkor a legokosabb, ha írok. Szeretek verset és rövidebb-hosszabb történeteket kitalálni, jobb esetben le is jegyzem őket. Általában ezeket megmutatom a barátaimnak, valamint azoknak, akiknek a véleményét nagyra értékelem. Az építő jellegű kritikát elfogadom, de ha bal lábbal keltem fel, sajnos jócskán túlreagálok dolgokat. Heves vérmérsékletemnek köszönhetően az átlagnál talán egy kicsivel többet vitatkozom, továbbá makacsságom révén nehezemre esik beismerni, ha nincs igazam. Viszont elég jó a humorérzékem. Imádok megnevettetni másokat, és látni, amikor mosolyognak egy vicces megnyilvánulásomon. Nos, ennek a hátulütőiéként fogható fel, hogy nem hiszik, hogy én igazán szomorú is lehetek. Pedig mindenki tudja, hogy a kamaszkor alkalomadtán merő gyötrődés. Állandóan csak azt kérdezed: „Ki vagyok? Itt állok a nagybetűs ÉLET kapujában, hová jutok nem is olyan soká? Mi a feladatom ebben az őrült világban?” Egészen addig nem válaszolhatsz, amíg nem történt meg veled elegendő jó, és sajnos rossz is. Próbálok nem adni okot arra, hogy utáljanak, de természetesen tudok olyan emberekről, akik nem kedvelnek. Biztosan nem csupán viccből képtelenek elviselni, ám annyira nem izgat a dolog, hogy világfájdalmam legyen miatta, illetve nyilvánvalóan kettőn áll a vásár: rajtuk sem látom a probléma megoldásának akarását. Szerintem egy kicsit művésziélek vagyok. Ebből kifolyólag újra és újra magányosnak vagy depressziósnak érzem magam, persze optimista életfelfogásom segítségével hamar kikecmergek a gödörből. Sosem értettem, a kortársaim többsége miért élvezi annyira, ha alkoholhoz nyúlhat, amikor belevetik magukat az éjszakába, hogy megkeressék a legvadabb bulikat olyan szórakozóhelyeken, ahol burjánzik a cigarettafüst, magától értetődő egy kis „partidrog” használata. Túl sok értelmét nem látom ennek, vagy akkor legalábbis én szerencsés vagyok, hogy ezek nélkül is kiválóan tudok szórakozni. Az önjellemzés része még a külső leírása, amely persze újabb okot ad az önbizalomhiányra. Fogalmazhatnék úgy, hogy túlzottan átlagos vagyok: a hajam nem platinaszőke, nem is festett, csak rövid szőkésbarna, nem igazán sminkelem magam és nem mondanám, hogy a divatért élek és halok. Az arcom szeplős, rágom a körmöm (e cikk írása közben is), és nagyon bamba tekinteteket tudok bemutatni, főleg néhány tanórán. Mindezek ellenére elfogadtam magam, hiszen a (szűkebb) környezetem mégiscsak szeret. Egyetemes népszerűségre senki sem számíthat; mindig lesznek olyanok, akik elkeserítenek, de velük nem szükséges törődni. Fiié Mariann 10. c, Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola Szeretem a divatot Mint mindenki másnak, nekem is megvannak az erényeim és a hibáim. Mindenkinek megvan a sajátos véleménye rólam. Persze ez természetes. Valaki viccesnek, kedvesnek, mások unalmasnak, rosszindulatúnak találnak. Ezt el kell fogadni. Nem szeretem azt mondani, hogy „ Hú de jóképű srác vagyok”. Mert mindenkinek mást jelent a szép. Mindenki más-más személyiség. Még szerencse, hiszen ettől színes ez a szép világ. A legjobban talán azok ismernek, akikkel lassan már 9 éve vagyok baráti viszonyban. Ők már jól ismernek külsőleg, belsőleg egyaránt. Alapvetően jóakaratú, segítőkész, igaz lusta embernek ismerem magam. Nem szoktam hencegni semmivel, inkább szerény természetű vagyok. Az más kérdés hogy mások ebből mit látnak. Külsőleg átlagos vagyok. Nem vagyok óriás, de törpe sem. Szökés-barnás a hajam színe, igaz kiskoromtól mostanáig sokféle színben pompázott. Tengerkék szemem jól jön ha lánnyal ismerkedek, mert ragyog mint a nap. Sokan kérdezték már tőlem hogy miért ilyen hosszúak a szempilláim. Édesanyámtól örököltem, mint sok minden mást is. Tavaly nyáron megfordult a fejemben hogy egy fülbevalót szeretnék. Ha egyszer én valamit a fejembe veszek, abból nem engedek. Aztán meg is lett. Gondoltam magamban, hogy legfeljebb majd nem hordom, ha nem áll jól. Félelmeim ellenére kellemesen csalódtam. Legmélyebben a lányok szavai érintettek meg, akik a szép, szexi, gyönyörű szavakkal illették. Azóta is nap mint nap hordom. Szeretem a divatot, és annak megfelélően élek. Habár nem vagyok beleőrülve. Nincs is annál jobb, mint amikor azt mondják: „Hú de jó cipőd van”. Ilyenkor persze a szerénység beszél belőlem, de mégis büszke vagyok magamra. Számomra elég visszataszító látvány, ha egy tizenéves rendszeresen dohányzik. Aki egyszer kipróbálta, de többször nem, azt teljesen megértem, hiszen minden ember kíváncsi természetű. Egyszer valaki ezt mondta nekem: „Szívj egy szálat, és jól érzed magad” Ezen mélyen elgondolkoztam. Az a jó, ha tönkretesszük az egészségünket, vagy másokét is károsítjuk? Sajnos én is nap, mint nap látom, hogy mások és saját egészségét félretéve dohányoznak. Ha problémánk van, ne a cigarettába, esetleg drogokba fojtsuk, mert azzal csak még rosszabb lesz. Á drogok esetében függőség is kialakulhat! Mindezek ellenére mindenkinek vannak kisebb-nagyobb hibái. Elvégre senki sem tökéletes! Szép Dávid 9/a osztály II. Rákóczi Ferenc Bölcsőde, Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola Görbe tükör - kiegyenesítve Én, avagy mások gondolatai rólam Azt hiszem, hogy ez a legnehezebb téma, amiről kellett eddig írnom. Miért is? Mert egyik főbb tulajdonságom az, hogy nem szeretek középpontban lenni, ha rólam van szó. De a könnyebb részével kezdeném, ami nem más, mint a külső. Elég alacsony, barna hajú, szemüveges lány vagyok. Nincs rajtam semmilyen extra (például: piercing, tetoválás stb.) és valószínűleg jó ideig nem is lesz. Nem, egyáltalán nem vagyok megelégedve sok dologgal, ha a tükörbe nézek, és hát ezzel jár az, hogy önbizalomhiányban is szenvedek. Talán ez az egyik olyan belső tulajdonságom, amit mások is úgy lámák, ahogy én. Magamról nem sok jót tudnék írni, talán csak annyit, hogy általában kedves és segítőkész vagyok másokkal szemben. Sokszor vagyok nyűgös, ebből adódik, hogy néha túldramatizálok dolgokat. Sokoldalú vagyok, nagyjából mindenről el lehet velem beszélgetni, kivétel a sport. A barátaimért kiállók, ha kell és ezt tőlük is megkapom. Akik közelről ismernek, azt mondják, hogy egy vicces, megbízható lány vagyok és jó barát, aki néha túl sokat is beszél. Biztos vannak olyanok is, akik úgy gondolják, hogy egy csendes, visszahúzódó teremtés vagyok, a tipikus „jó kislány”. Tévednek-e? Úgy gondolom, hogy igen. Mint mondtam, zavarban vagyok, ha magamról kell beszélnem, így zárásképpen csak any- nyit mondanék, hogy egy átlagos 15 éves lány vagyok. Pásztor Bianka 9. a Szécsény, gimnázium A legnehezebb dolgok közé sorolható az, amikor jellemeznünk kell önmagunkat. Sokan csak megrántják a vállukat - ez a gesztus ilyen esetben a „hagyjál már békén” gondolatot takarja - amikor valaki ilyesmit kér; én viszont nem hátrálok meg a feladat elől. Megpróbálok szembenézni magammal. A külsőnek nem szabadna akkora jelentősséggel bírni, mint amennyit mostanság tulajdonítunk neki, hiszen a küllemünk puszta tények sokasága. Tények, melyek néha-néha hazugok, csalfák. Tények, melyekből alkalomadtán tévesen vonhatunk le következtetéseket, felszínes véleményeket. Természetesen, a kivétel ez esetben is erősíti a szabályt. Én tartózkodom a szélsőségektől, ezzel igyekszek valós képet állítani magamról; nincs tetoválásom, piercingem, nem képviselek semmiféle, „előre legyártott” stílust, egész egyszerűen megpróbálom a személyiségemet tükrözni. Nem ítélek el senkit külseje alapján, mert nem tudhatom, mit hoz az élet, mi lesz belőlem 10 év múlva, mi fog akkor tetszeni. Legfeljebb két nagyon hasonló stílust találhatunk (legyen szó külsőről-belsőről, vagy egyszerre a kettőről), azonosat nem. Ennek miértje a belsőnkben keresendő. Előfordulhat, hogy sok megegyező tulajdonsággal bír két egyén, de különbségek biztosan lesznek köztük. Én leginkább talán a bátyámra hasonlítok; sok minden közös bennünk, mégis különbözünk: ő fiú, én pedig lány vagyok. Egy lány, de mégis milyen? Nehéz kérdés. Egyszerű, ám mégis bonyolult egyéniség. Olyan, aki órákat képes eltölteni egy-egy cipőboltban, majd egy labdarúgó mérkőzést izgalomtól feltüzelve végigszurkolni. Olyasvalaki, aki azt mondja magáról, hogy a zene élete egyik meghatározó eleme, aztán a következő pillanatban könyörög pár perc csendért, hogy egy könyvvel a kezében leülhessen, és kicsit kiszakadhasson ebből a világból. Az, aki élvezi a fiatalságának minden egyes mozzanatát, s közben azon gondolkozik: mikor lesz már felnőtt, mikor hozhat önálló döntéseket? Egy ember a sok közül, aki tele van vágyakozással: legszívesebben fejest ugrana az ismeretlenbe, de egy hang azt mondja neki: ne tedd! Valaki, aki tele van kételyekkel a jelent illetően, ugyanakkor évekkel előbbre tervez. Az, aki a világ történéseit, jelenségeit bármikor elemzi, saját dolgait viszont szinte sosem. Szabó Lőrinc szavaival egyszerűen tudom magam jellemezni: „rab vagyok a titkok között, melyeket úgy hívnak, hogy: Én”. Nem volt könnyű, de én most megtettem. Néha bizony bele kell nézni abba a bizonyos tükörbe, nem menekülhetünk el előle mindig... Bocskay Kinga 9/A - II. Rákóczi Ferenc Bölcsőde, Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola, Szécsény Énkép Véleményem szerint semmi baj a külsőmmel (na jó, van pár pattanásom, de ki hibátlan?). Hosszú szőke hajam hallatlanul egyenes, kék szememben barna folt éktelenkedik (bár már megszoktam). 172 cm magas vagyok. Se tetoválásom, se piercingem nincs. Na de ennyit a külsőmről! Szeretek rajzolni és olvasni, egy jó könyvet sosem hagynék ki. Szeretem a klasszikus zenét, szívesen hallgatok Mozartot. Hajlamos vagyok figyelmen kívül hagyni a fontosabb dolgokat, és apróságokon felhúzni magam. Érdekelnek a művészetek, magyar és külföldi kultúra, főleg a japán! Általában halk szavú vagyok, de ha felidegesítesz, menekülj! Néha rámtör a pletykaláz, de ez viszonylag ritka. Minden vágyam, hogy majd egyszer tudjak majd gördeszkázni. Véleményem szerint nem adtam rá okot, hogy ne szeressenek, de ha tévednék, csak szólj! Balázs Erzsébet 8. d Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola
