Nógrád Megyei Hírlap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
2011-02-12 / 36. szám
4 2011. FEBRUÁR 12., SZOMBAT KULTÚRA „A fösvény" egy lavór víz tükrében Egy - a színházi életben akárcsak átlagosan tájékozott - néző nem tudván, hogy melyik társulat van a színpadon, a játékmodor, a mozgás, a díszlet, a jelmezek alapján is bizonyára rájönne, hogy az Új Színház produkcióját látja. A salgótarjáni színházbarátok is bizonyára emlékeznek még a Taub János rendezte „Chioggiai csetepatédra a 2003/2004-es szezonból vagy a két évvel későbbi évadban látott „Szentivánéji álom”-ra, amelyet Szergej Maszlobojscsikov vitt színre. A Kijevben született vendégrendező jellegzetes, karakterisztikus stílusjegyei a minap bemutatott Moliere-darabban köszöntek vissza. Az intrikus kerítőnő, Frosine (Bánsági Ildikó) alaposan megnehezíti „A A párizsi kárpitos fia, Jean- Baptiste Poquelin, írói nevén Moliére meglehetősen régen, 1668- ban vetette papírra ,A fösvény”-!, amelyet egy ókori jellemkomédia, a római Plautus „A bögre” című műve alapján írt Harpagon - s általa egy embertípus - féktelen kapzsiságát, fukarságát kigűnyoló vígjáték az évszázadok során helyet követelt magának az egyetemes drámairodalom alapművei sorában. Értékeit viszonylag gyorsan felismerték Magyarországon is, hiszen Simái Kristóf már 1792-ben lefordította s rá egy évre be is mutatta az alig korábban megszervezett Kelemen László vezette magyar nyelvű színtársulat. Az utóbbi évtizedekben a címszerepben olyan kitűnő színészegyéniségek brillíroztak mbit Greguss Zoltán, Márkus László, Mensáros László, Andomi Péter, Haumann Péter, Gáti Oszkár. Közéjük iratkozott fel 2007-ben az Új Színház előadásában Eperjes Károly is, aki ezzel az alakításával már a bemutató évében díjat nyert Nyíregyházán, a Happy Art - korábban Vidomak nevezett - fesztiválon. Az immár negyedik éve műsoron lévő darab elsődleges megközelítésében a pénzről szól, arról a mániákus, űzötten hisztérikus szenvedélyről, ahogyan Harpagon ragaszkodik a kertben elásott tízezer aranytallérjához, s ahogyan eltitkolt vagyonát gyarapítani kívánja gyermekei házasságai révén illetve azzal az uzsorakamattal, amit kölcsönzőitől remél. Csakhogy egyik terve sem valósul meg. Leánya, Élise hallani sem akar a neki szánt kérőről, az idősödő, de jómódú nemesről, Anselme-ről, minthogy apja számtartójába Valére-be szerelmes. Fiával - akivel egy tehetős asz- szonyt akar elvetetni - még bonyolultabb a helyzet, ugyanis Cléante Mariane-t szereti, azt az ifjú hölgyet, akit az özvegy s korántsem fiatal Harpagon nézett ki magának új feleség reményében. A konfliktust elmélyíti, hogy Cléante inasa megtalálja a kincsesládát s a lopás fékezhetetlen dühbe sodorja Harpagont Nyomozást rendel el, mindenkit tolvajnak tart, bosszúval fenyeget Jacques, aki szakács és kocsis egy személyben - mivel nem kedveli - Valérére tereli a gyanút Szerencsére megérkezik Anselme, Élise kérője, akiről kiderül, hogy Valéré és Mariane apja. A családtagokat egy sok évvel azelőtti hajótörés szakította el egymástól. E fordulattal elhárul az akadály Valéré és Élise boldogsága előtt, a végtelenül zsugori apa pedig fia javára lemond Máriánkról, annak fejében, ha visszakapja elcsent ládifösvény” életét káját Ugyanakkor - s ez már egy mélyebb vonulata a darabnak - Harpagon számára a pénz nem az anyagi bőség, a jó minőségű életvitel forrását jelenti, hiszen magát is megfosztja minden földi jótól. Öncélúan, fétisként imádja aranyait, a gazdagság, a tulajdonlás tudata, mámora boldogítja. S ez az érzés nemcsak gondolkodás- és viselkedésmódját határozza meg, hanem az egész világhoz való viszonyát is. Önmagában szemben is bizalmatlan, az embereket pedig csak akkor fogadja el, ha az ő elveit vallják, minden egyéb esetben gyanúsaknak, ellene összeesküvőknek véli őket.. Eperjes Károly remek karikírozókészséggel formálja meg ezt a szélsőségesen különc figurát Hangsúlyaival, mimikájával jól érzékelteti Harpagon eszelős monomániáját, amely - miután rájön, hogy megrövidítették - már- már az őrületbe sodorja. Különösen emlékezetes az a jelenete, amikor a lavór vizében önmagát véli ellenségnek, pénze elrablójának és ingerülten ragadja meg saját karját Tanulmányszerű, ahogyan nagy „bohóccipőjében" közlekedik, oldalaz, kapkodja a lábait, de a lánykérésre gondolva képes délceg kiállásra, ruganyos léptekre is. Állandóan viselt füles sapkája és fekete lebemyege kiemeli, hangsúlyozza sajátos személyiségét. Iróniája botorkáló „vakként” már groteszkbe csap át Bár az abszolút főszereplő Harpagon, azaz Eperjes Károly, a mű logikája szerint nagyon fontos funkciót tölt be Frosine, a minden hájjal megkent intrikus kerítőnő, akit ugyancsak hitelesen alakítBánságiUdikó. Néhány szerepben feltűnnek további ismert nevek (Derzsi János, Galkó Balázs, Gosztonyi János, Nagy Zoltán, Papp Zoltán) is, a darabbéli fiatalokat azonban koruknak megfelelő ígéretes színészek (Almási Sándor, Kovács Lotti, Nemes Wando, Fass György) játsszák el. A grafikus és rendezői diplomával egyaránt rendelkező Szergej Maszlobojscsikov - önmagához híven - ezúttal is nagy hangsúlyt helyez a vizuális elemekre, mondhatni a képi dramaturgiára. Nem véletlen, hogy a manézsszerű - egyszerre irreális és valóságos képzetet sugalló - díszletet is ő tervezte. A cirkuszporondot sejtető tér faforgács alapja kiválóan alkalmas hempergésre, dobálózásra, civó- dásra is. A színházi mondás - amely szerint ha a színpadon megjelenik egy tárgy, akkor annak szerepe is van - a salgótarjáni előadásban nem érvényesülhetett, hiszen a lelógó hágcsókat, köteleket a zsinórpadlás hiánya miatt nem lehetett bevonni a játékba. Annak azonban természetesen semmi akadálya nem volt, hogy az eltúlzott gesztusok, a stilizált mozdulatok, mozgásbetétek hozzájáruljanak az atmoszférateremtéshez, hangulatfestéshez. Ez mondható el Balta Ildikó jelmezeiről is. A nyelvi frissesség jegyében született Bognár Róbert fordítása, amely alkalmasint bravúrokkal is szolgál. A rendszeres színházlátogatók 2007 januárja után most újra láthatták Moliére évszázadokat joggal átélt remekművét, a „legkevésbé emberi ember” történetét Akkor a Kassai Thália Színház Csiszár Imre rendezte változata - BocsárszkyAttila főszereplésével - más, de ugyancsak figyelemre méltó interpretálásban került a közönség elé. Adódott tehát mód az összehasonlításra... OsongádyBSa Harpagon (Eperjes Károly) kapzsiságával a környezetét is igyekszik sakkban tartani fotó: p. iűih oszló Ecsegtől a Fayl galériáig vészeti kiállításon. Első önálló tárlata 1989-ben Pasaréten volt. Ezt követően azonban nem várt megtorpanás következett be Alexy Miklós művészi pályáján. A változások közepette újabb és újabb kihívásoknak tett eleget: a köz- gazdasági egyetemen gazdasági, pénzügyi, számviteli, adóügyi ismeretekre tett szert, majd az ELTE jogi karán szerzett újabb diplomát, doktori címet. Civil ön- fenntartása biztosított lévén, egy újabb fordulattal 2005 táján kezdett ismét festészettel foglalkozni: belső kényszert érzett érzelmeinek, hangulatainak, gondolatainak kifejezésre. Termékeny küszködése egyedi munkamódszert, szisztémát teremtett: főként impregnált vászonra és farostlemezre nagy műgonddal kiválasztott és továbbérlelt/öregített festékkel viszi fel és szárítja az egyes rétegeket Időnként négy-öt képen is dolgozik egyszerre. Alapvetően absztrakt, nonfiguratív alkotásainak visszatérő szimbólumai a félkörök, háromszögek, holdacs- kák, amelyek a kozmikus végtelenségre is utalnak. A Madách gimnázium aulájában kiállított harmincöt képének jó részének címében szerepel a tér szó - „Akár táj, akár tér”, „Elképzelt térben”, „Elszigetelt terek”, „Kibomló térben”, „Kisugárzó tér”, „Pillanatnyilag a térben” „Távolodó terek”, „Térbe zártan”, „Térbeli stabilitás” stb. - mintegy bizonyítva Alexy Miklós egységes, geometrikus szemléletmódját. A nézőt is ez a meleg és hideg színek, fényhatások harmóniába rendezett látványa fogja meg leginkább. Cs. B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Tessék vigyázni nagyon, jeges a járda!” Szerencsés nyertesünk: Kecskés Beatrix, Bátonyterenye, Ózdi út 193. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. február 10-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. A cím első fele nem szó szerint értendő, hiszen a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola Fayl Frigyes Galériájának kiállítás-sorozatában szereplő, ecsegi felmenőkkel rendelkező Alexy Miklós festőművész soha nem élt a faluban, nagyapja, Alexy János volt ott egykoron köztiszteletnek örvendett iskolaigazgató. A Budapesten élő alkotó kapcsolatai azonban - ha lazultak is - nem szakadtak meg a nógrádiakkal. Ezt bizonyítja, hogy salgótarjáni tárlatára több közelebbi, távolabbi rokon is ellátogatott. Alexy Miklóst - mint a kiállítását megnyitó Flórián Endre producer is hangsúlyozta - már gyermekkorában vonzotta szépség, a művészet Balettozni, zongorázni tanult, általános iskolai rajztanára viszont a környezet mellett - hamar megtalálta az utat a festészethez is, amit a Szemadám György festőművész által is fémjelzett Moholy Nagy Képzőművészeti Körben tanulmányozott. Kezdetben a konstruktivista irányt választotta, Az alkotó, Alexy Miklós és a tárlatot megnyitó Flórián Endre producer (jobbra) a Madách gimnáziumban kiállított művek előtt fotó: bakos oszló megfigyelésére, ábrázolására bátorította s megalapozta a természet, a közeli és távoli világ iránti sokoldalú kíváncsiságát A pályaválasztás pillanatában a művészetektől távolinak tetsző reál területre, a prágai műszaki egyetemre iratkozott be. Hazatérve azonban - a mérnöki foglalkozás majd gyűrt vászonfelületek lenyomataira kezdett festeni. Tervezőként vett részt az országos ideg- és elmegyógyintézet, a már megszűnt „Lipótmező” kultúrtermébe került falfestmények megvalósításában. Más kompozícióival díjakat nyert az ózdi országos vasas szakszervezeti képzőmű-
