Nógrád Megyei Hírlap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

2011-02-08 / 32. szám

8 2011. FEBRUAR 8., KEDD SPORTTÜKÖR SPORTTURMIX Két-két ezüst és bronz cselgáncs. A szombati nyitóna­pon CsemoviczkiÉva (48) és Ung­vári Attila (73) ezüstérmet nyert a Világkupa-sorozat párizsi, 154 ezer dollár összdíjazású Grand Slam-viadalán, ahol 80 ország 516 dzsúdósa versengett. Más­nap a 78 kg-os Joó Abigél és a 81 kg-ban szereplő Csoknyai László bronzérmet szerzett. A harma­dik helyért mindkét magyar ver­senyző 1500 dollárt kapott A két nap további öt magyar verseny­zője helyezetlenül zárt Mától máravb-n alpesi-sí. Az osztrák Philipp Schörghofer bizonyult a leggyor­sabbnak és első diadalát aratta a Vk-szériában férfi óriás-műlesik­lásban az alpesi sízők vasárnapi, hinterstoderi állomásán. A szak­ági Világkupában az amerikai Ted Ligety áll a legjobban, míg az összetett sorrendben a horvát Ivica Kostelic az első. Ugyanitt, de másnap a férfi szuper-óriás- műlesiklásban is örülhetett a ha­zai közönség, mert honfitársuk Hannes Reichelt nyert az ugyan­csak hazai Raich és az amerikai Miller előtt A szakági Vk állása 5 verseny után: 1. Georg Streitberger (oszt­rák) 227, 2. Kostelic (horvát) és Didier Cuche (svájci) 191-191 pont. Az összetett Vk állása 26 verseny után: 1. Kostelic 1223,2. Silvan Zurbriggen (svájci) 703, 3. Cuche 685 pont A német Viktoria Rebensburg győzött a női alpesi sízők szom­batról vasárnapra halasztott zwieseli óriásműlesikló VUágku- pa-versenyén és a szakági Vk- ban a francia Tessa Worley mögé feljött a 2. helyre. Az összetett Vk állása: 1. Maria Riesch (német) 1256, 2. Vonn (amerikai) 1100, 3. Görgl (oszt­rák) 678 pont. Mától jövő hét vé­géig a németországi Garmisch- Partenkirchenben rendezik meg az alpesi-sí vb-t melyen 13 fős magyar csapat vesz részt Magyar vér is csörgedezik ereiben: Ted Ligety Lézerrel lőttek öttusa. A férfiak mezőnyében Tibolya Péter végzett az élen, a nőknél pedig a litván Asadaus- kaite győzött az öttusázók hagyo­mányos budapesti fedettpályás idénynyitóján. A dobogóra még az ugyancsak litván Krungolcas és a francia Prades, illetve Kovács Sarolta és Gyenesei Leila állhatott fel. A versenyt - melyen a hazai­ak mellett francia, osztrák, spa­nyol, brit, ír és litván sportolók in­dultak - a szokásostól eltérően bonyolították le, ugyanis mind­két nem küzdelmei már szomba­ton elkezdődtek, de csak vasár­nap fejeződtek be. A versenyt zá­ró futást lézeres lövészetek szakí­tották meg, vagyis újabb lehető­ség kínálkozott a nemzetközi sportági szövetség által favorizált új rendszer éles tesztelésére. Megint a legjobbak között Pelyhe Dániel tájfutás mellett újabb ingerek Svédországban: sífutás és biatlon Az elmúlt tájfutó versenyszezonban ötévi kihagyást kö­vetően robbant be ismét a legjobb hazai tájfutók közé a salgótarjáni Dornyay, néhai ifjúsági ezüstérmes eb táj­futója, Pelyhe Dániel. Az országos felnőtt ranglistán I. osztályú minősítési szintet teljesítve az igen előkelő ha­todik helyen zárt, miközben a nyár derekán nagy lehe­tőség érte. Hosszabb időre Svédországba költözhetett, ahol jelenleg az Ericssonnál szoftverfejlesztőként dol­gozik, a helyi egyetemen tanul, és mindezek mellett gőzerővel edz és készül versenyzésre új sportágában, a biatlonban, de szeretett alapsportágát, a tájfutást sem hanyagolja el. Vele beszélgettünk. Zentai József- Hogyan kerültél kapcsolatba a tájfutó sportággal és milyen emlé­kezetesebb esetet őrzői magadban, ha visszagondolsz a kezdetekre?- Édesapám révén kerültem kapcsolatba a tájfutással, ő is már gyerekkora óta tájfutott. Emléke­im szerint egy színes szalagok­kal könnyített gyerekversenyen indultam először, ahol igazából nem is kellett tájékozódni, térké­pet nézni, tájolót használni, csak a szalagot követni. De volt olyan eset is, amikor már hagyományos tájfutópályán az első ellenőrző- pontot sem találtam meg, és sír­va adtam fel a versenyt.- Aztán jött a serdülő és ifjú­sági korosztály, ahol szinte be­robbantál a hazai élmezőnybe. Itt miként összegeznéd az elért eredményeidet?- Serdülőként 14 évesen nyer­tem az első tájfutó országos baj­noki címemet, és ekkor lettem 3000 méteren, az országos atléti­kai bajnokságon 3. helyezett. Egy év múlva megnyertem a kismara- toni ob-t (10 km), de mivel a táj­futás jobban ment, így később, csak erre koncentráltam. A leg­jobb tájfutó évemnek a 2002-es évet tartom, amikor a 18 évesek között megnyertem egy csehor­szági ötnapos viadalt, valamint ekkor sikerült egy második he­lyezést elcsípnem a lengyelorszá­gi ifjúsági Eb-n.- A felnőtt kor elérése előtt min­denki a junior korosztályban teszi maga elé azt a bizonyos magas lé­cet Ez nálad is így történt?- Mint sokan mások, én is eb­ben a korosztályban akartam iga­zán jó eredményeket elérni. 2001- 2004 között válogatottként össze­sen négy junior világbajnokságon indultam. Fizikailag azt hiszem, képes lettem volna jobb ered­mény elérésére, de mentálisan nem voltam rá felkészülve.- 2005-ben a felnőttkorosztály­ba kerülve, év elején ráijesztve az akkori teljes hazai élmezőnyre, or­szágos egyéni bajnoki címet sze­reztél, majd ezt követően szinte egyik napról a másikra eltűntél a versenyekről Mi történt?- Megsérültem. Lényegében a versenyt követően két évig nem tudtam futni, de még kocogni sem. Amikor eljött az idő az újra­kezdésre, a kocogás-futás mellett valami mást is ki kellett találnom, hogy újra sokat mozoghassak. Két évvel ezt megelőzően így is­merkedtem meg a sífutással. Köz­ben lassan javult a sérülésem, és az elmúlt évben a svédországi fő­iskolás tájfutó vb-n ismét magam­ra húzhattam a címeres mezt- Dani, alig ért véget világbaj­nokság és te megint eltűntél!- Most nem sérülés miatt „tűn­tem el”, hanem nagy öröm, nagy szerencse ért, ugyanis a fővárosi munkahelyemen lehetőséget kaptam, hogy Stockholmban dol­gozzak és tanuljak tovább. Au­gusztus végén költöztem ki, és itt újra nekiláttam egy komolyabb edzésmunkának. Valószínű a skandináv puhatalajú erdők mi­att, de lényegében újra tudtam teljes mértékű edzésmunkát vé­gezni (heti 12-13 óra). Óriási öröm volt ez számomra, aminek a csúcspontja az októberi hazai tájfutó ob volt, ahol második let­tem. (nagy meglepetést okozva - a szerk.) Öt hosszú évet vártam, hogy újra a legjobb magyarok kö­zött legyek. Bízom benne, hogy a svédországi körülményeket ki­pályakitűzője, én pedig a döntőé. Na­gyon sok dicsé­retet, elisme­rést kaptunk a versenypályá­kat illetően, ami nagyon jól használva ismét eredmé­nyes versenyző tudok majd lenni.- Egyesületed, a Salgó­tarjáni Dornyay az elmúlt évi bajnoki eredményeket te­kintve Magyarország hetedik legjobb klubja lett Az előkelő helyezéshez te milyen eredmé­nyekkel járultál hozzá?- A sikerhez a kö­zéptávú országos bajnoki 5., a vál­tó-csapat baj­noki 6. (ami­nek a má­sik két tagja testvé- r e m ' Pelyhe Dénes, és Fe­hérvá­ri Zsolt volt) és a már említett normáltávú országos bajnoki ezüstér­mes helyezésemmel járul­tam hozzá. Az elég mostoha viszonyok között lebonyolí­tott tavalyi sítájfutó orszá­gos bajnokságot is sikerült megnyernem.- Nem mehetünk el szó nél­kül a versenyrendezés mellett sem, hisz mint tudjuk hazánk­ban klubtársaddal, Goldmann Róberttel együtt vezettétek be az új mikrosprint versenyformát, mellesleg több éve a hazai or­szágos bajnokságok egyik sike­res főrendezője voltál- Mivel 2005-től nem tudtam edzeni, sok munkát szántam a versenyrendezésekre. A klu­bon belül rengeteget dolgoz­tunk, hogy sikeres versenyeket rendezzünk, közte az 5 napos nemzetközi Hungária Kupa (ami a legnagyobb létszámú hazai verseny - 1200 fő körül), valamint a Magyar Köztársa­ság Normáltávú (2006), Közép­távú és Váltó-Csapat (2007), di­ákolimpia (2008), hosszú távú ob (2009), és talán amire a leg­büszkébb vagyok a 2010-es Rö­vid távú Országos Bajnokság (közel ezer indulóval), melyet Salgótarján belvárosában bo­nyolítottunk le. Az utóbbi ob elődöntőjének testvérem volt a több száz kilométert kellett utaznom egy-egy sífutó edzé­sért. Svédországban viszont va­lóban ideálisak a körülmények, lényegében minden nap tudok sífutni. Otthon a sífutás mellett az egyik legszebb sportágat a biatlont (sílövészet) is kipróbál­tam, és úgy néz ki, azt is tudom itt folytatni.- Most akkor melyik a fő sportágad? Mára a kedvenc sportágam a biat­lon lett, de leg­jobban a tájfu­tást szere­tem. esett. Egy-egy ilyen bajnokság levezénylésében 30-40 klubtag vesz részt. A sikeres lebonyolí­tás az ő érdemük is. Svédországban a téli sportok na­gyon népszerűek és eredményesek Itt milyen szerepet fog betölteni szá­modra a sífutás?- Már három hosszú éve vol­tam sérült, amikor elkezdtem síelni, és óriási megdöbbené­semre sífutás közben az érin­tett testrészem nem fájt. Ekkor döntöttem el, hogy komolyabb szinten is szeretnék megtanul­ni sífutni. Az elmúlt két téli sze­zonban nagyon sok hétvégén, lyen ver­senycélokat tűztél ki ma­gad elé 2011- ben?- Különöseb­ben nem tervez­tem semmi konkrétumot. Nekem már az óriási siker lenne, ha a jövőben is sérülésmente­sen készülhetnék, mert akkor a tájfutásban újra szép eredményeket tud nék elérni. Viszont telje­sen beleszerettem a sí­futásba, illetve a biat­lonba, így hosszabb tá­von ott is szeretnék kö- , zelebb kerülni az él- —M Sr mezőnyhöz. Ehhez még rengeteget kell edzenem. Nagy a lemaradásom, 10- 12 évesen érdemes el­kezdeni, én 24 évesen kezdtem és a lehető legjobban szeretném kihasználni a svéd­országi lehetőségeimet. Rövid idő alatt sokat fejlődtem. A sífu­tásban, biatlonban van egy hosszútávú célom is, de egyen­lőre ez még maradjon titok.- Magyarországon legközelebb mikor látjuk Pelyhe Danit ismét rajtvonal mögé állni?- Ez majd nagyban függ a munkahelytől, az egyetemtől, de nem zárom ki annak a lehe­tőségét, hogy valamelyik tava­szi lebonyolítású országos táj­futó bajnokságon a rajtvonal mögé álljak. Füstbe ment Kubica-álmok A múlt heti valenciai tesztelé­sek előtt a Renault istálló is be­mutatta be idei Forma-l-es ver­senyautóját, amellyel a legerő­sebb riválisokkal szeretne harc­ba szállni a győzelmekért. A francia csapat a Lotus sportautógyárral kötött együtt­működési megállapodás értel­mében Lotus Renault néven in­dul a 2011-es szezonban, s az R31-es kódjelű versenygép a ko­operációnak is köszönhetően a Lotus legendás, az 1970-es, s 80- as években látott fekete-arany festését örökölte meg.- Az elmúlt idény jól sikerült, s azt reméljük, hogy ebben az év­ben tovább fejlődünk és akár a győzelem közelébe is eljutha­tunk - tervezgetett még akkor a valenciai prezentáción a 26 éves Robert Kubica, az istálló lengyel pilótája - aki mellett az elmúlt évhez hasonlóan idén is az orosz Vitalij Petrov ül a másik kocsiba - s aki akkor még nem sejthette, hogy a sors durván közbeszól. A krakkói születésű autóverseny­ző-aki első Fl-es versenyét a 2006-os Magyar GP-n vívta, s ed­dig összesen 76 vb-futamon in­dult és az eddigi legjobb eredmé­nyét 2008-ban érte el, amikor a 4. helyen zárt - az olaszországi Ronde di Andora raliversenyen szenvedett súlyos balesetet va­sárnap. Kubica Genova közelé­ben egy Skoda Fabiát vezetve tar­tott a cél felé, majd letért az útról és nagy sebességgel egy temp­lom falának ütközött. A tűzoltók­nak majd egy órájukba került, míg kiszabadították a roncsból. Csodák csodájára Kubica segéd­pilótája sértetlen maradt a ször­nyű ütközésben. A genovai Santa Corona kór­házba szállítása és 7 órás operá­ciója után Igor Rossello kézspeci­alista a következőket nyilatkozta: - Nagyon bonyolult műtét volt, és fennállt annak veszélye, hogy el­veszíti a karját. Apránként kel­lett összerakni a csontokat, az inakat, az izmokat és az ereket. Kell még néhány nap ahhoz, hogy felmérjük a károsodás mér­tékét, de valószínűleg elég gyor­san fel fog épülni, és egy éven be­lül már teljesen jól tudja majd használni a karját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom