Nógrád Megyei Hírlap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

2011-02-28 / 49. szám

3 2011. FEBRUÁR 28., HÉTFŐ KELET- ÉS ÉSZAK-NÓGRÁD Farsangi vigasság Salgótaiján-Rónafalu. Március 5 én kettő órától farsangi vigas­ság lesz a településrészen. A program a kultúrháznál felvo­nulással kezdődik, majd lesz bábuégetés, menyasszonytánc és késő estig mulatozás. A ren­dezvény ötletgazdája és lebo­nyolítója a Rónafaluért Baráti Társaság. Bemutatkozik a fotóművész Salgótarján. A Bolyai János Gim­názium és Szakközépiskola Derkovits Gyula Iskolagalériájá­ban Horváth József, fotográfus al­kotásaiból nyílik kiállítás márci­us 2-án, szerdán 10.30 órakor. A tárlatot - amely március 25-ig várja a látogatókat - Paróczai Csaba, a Cogito Általános Műve­lődési Központ főigazgatója ajánlja a jelenlévők figyelmébe. Rajzok a vízről Bátonyterenye. A Víz Világnapja alkalmából a Bátonyterenye és Környéke Víz- és Csatornamű Kft. gyermekrajz pályázatot hir­detett óvodásoknak és iskolá­soknak. A gyermekek három korcsoportban (3-6 éves, 7-10 éves illetve 10-14 éves) nevez­hetnek. Rajzolni kell, méghozzá A4-es vagy A3-as méretben. Egy versenyző egy rajzzal pályázhat! Az alkotásokat az intézmények­ben kell leadni a nevelőknek, március 11-ig. A beküldött alko­tások közül minden korcsoport­ból ötöt jutalmaznak. A díjakat március 22-én adják majd át. Az elkészült alkotásokat a polgár- mesteri hivatal aulájában te­kinthetik majd meg. Beírták magukat a történelembe (Folytatás az 1. oldalról.) Ebben leírta, hogy a szorospatakiaknak ismeretlen fogalom volt a széncsata, hiszen ők addig is robotoltak vízben, sárban ....Fejével tolta a csillét, lábáh oz kötötte a gömbfát, az ácsolt fát, tüdejét majd kiköpte egy-egy robbantás után.” Az 1946-os széncsata orszá­gos elismerést váltott ki. Az ak­kori hősök tette - Páles Lajos szerint - példaértékű lehet a mai politikusok számára is. A visszaemlékezés után ko­szorúkat helyeztek el annál a táblánál, amelyet 2007-ben Sal­gótarján Város Önkormányzata és a Nógrádi Bányászok Szak- szervezete helyezett el az épület külső falán. Volt már ott egy, amelyet 1946. augusztusa, a széncsata lezárása után helyez­tek ki, de az az 1997-es felújítás során darabokra tört. Gála a jubiláló tagintézményben A kezdetektől kitartó pedagógusokat virággal köszöntötték A SKÁID Beszetre-lakótelepi Tagiskola fennállásának 30. évfordulóját ünnepli, amely alkalomból több pro­grammal készültek idén az iskola pedagógusai, diák­jai. Február 25-én délután a tagintézmény aulájában gálát rendeztek, amelyen nagyon sokan részt vettek . Szja. Salgótarján. Csépányi-Istók Zol­tán, tagintézményegység vezető a megjelentek sorában köszön­tötte az egykori dolgozókat, akiknek megköszönte munká­jukat és virággal is kedveske­dett nekik. Több olyan pedagó­gus van, aki már a kezdetek óta tagja a tanári karnak. Ilyen Bányik Mihályné, Bulyáki Lászlóné, Kiss Jánosáé, dr. Krajnák Tiborné és Oláh Péterné. A vezető köszöntötte Berta Gyulánét az étkeztetésért felelő cég Nógrád megyei terü­leti képviselőjét, aki az iskolai étkeztetésen keresztül példa­mutató partneri kapcsolatot épített ki a tagintézménnyel. A jó kapcsolatot mutatja az is, hogy nem feledkezett meg a ju­bileumi gáláról sem, és a ven­déglátásról cége gondoskodott. A vendégek között foglalt he­lyet Simon Tibor, a Salgótarjáni Központi Általános Iskola és Di­ákotthon igazgatója, Becsó Zsolt, a Nógrád megyei közgyűlés el­nöke, Fenyvesi Gábor, a megyei jogú város - oktatásért is felelős - alpolgármestere, valamint Székyné dr. Sztrémi Melinda pol­gármester, aki beszédében bol­dog születésnapot és még sok­szor 30 évet kívánt a tagintéz­ménynek.- Isten éltesse a Beszterce-la- kótelepi Tagiskola minden egyes jelenlegi és volt pedagógusát, di­ákját - kezdte Székyné, majd ar­ról is beszélt, hogy a „30” egy ember, de még egy intézmény életében is kevésnek tűnik. Még­is, amikor végigpörgetjük a há­rom évtizedet, akkor millió em­lék, élmény jelenik meg előt­tünk. A polgármester visszaem­lékezett azokra a 30 évvel ezelőt­ti napokra, amikor elkészült az iskola és birtokba vették a diá­kok, pedagógusok. Úgy fogalma­zott, hogy pedagógusként irigy­kedve figyelte 30 évvel ezelőtt, hogy készülődik egy új épület és egy új nevelő testület, intéz­mény-vezetés. Szerinte kevés fel- emelőbb érzés van egy pedagó­gus számára mint az, ha részt ve­het egy új testület munkájában, annak formálásában. Felidézte azt az időszakot, amikor nagyon sok gyermek volt és az intézmé­nyek szűkössé váltak. Az idő ha­ladtával csökkent a létszám és ez jellemző a mai korra is. A lakótelepi iskola még min­dig kedvelt, nagyon sokan akar­nak évről-évre beiratkozni, így kettő helyett három osztályt szoktak ősszel indítani. Csépányi-Istók Zoltán a kötele­ző oktatásról is beszélt.- Vitathatatlan, hogy azok a népek, országok, amelyeket si­keresnek tekinthetünk sokat ál­doznak a közoktatásra, anyagi és erkölcsi területen is. Jó példa erre Japán, ahol a tanárokat na­gyobb társadalmi megbecsült­ség övezi, mint az orvosokat, ügyvédeket. Eredményeik ön­magukért beszélnek. Hazánk­ban sajnos a reformáció idősza­kát és a két világháború közötti időszakot leszámítva soha sem érte el valójában a tudás, az isko­lák, a tanárok megbecsültsége azt a szintet, ami megillette vol­na őket - fogalmazta meg gondo­latait a vezető, majd visszaemlé­kezett 1981-re, amikor már ha­nyatlóban volt a nagyipar, a ne­hézipar, a társadalom pedig ér­tékválságba került.- A mélyben nagyon komoly problémák húzódtak meg, ame­lyek néhány évvel később meg- akadályozhatatlanul a felszínre is törtek. Ilyen környezetben kezdte meg működését az az is­kola, amelynek most falai között ülünk. Ilyen környezetben vált kiváló oktató-nevelő intézmény- nyé; olyanná, amire mindenki büszke lehet, aki valamikor is itt dolgozott - mondta a vezető, majd beszélt arról is, hogy az ok­tatók felismerték tanítványaik­ban a tehetségeket és hozzásegí­tették őket, hogy kimagasló eredményeket érjenek el a mű­vészetek, a sport és a tudomá­nyok terén. Válogatott sportolók, ismert művészek kerültek ki a Beszterce-lakótelepi iskolából. A vezető tudatta az is, hogy az ő beiskolázási körzetükből vi­szik el a legkevesebb gyermeket más körzetbe. A rendezvény második felé­ben az iskola egykori és mai ta­nítványainak gálaműsora követ­kezett, majd vendéglátás zárta a jubileumi programot. Magas jutalom a szerszámokért Több nagy értékű szerszámot loptak el a bátonyterenyei Viessmann Modellgyártó Kft. telephe­lyéről még február 10-én. A www.batonyterenyetv.hu információi szerint a cég német tulajdonosa három millió forint jutalmat ajánlott fel a nyomravezetőknek. BátoiwteffHjfti A szerszámok el­tulajdonítása miatt több termék gyártását le kellett állítani, így körülbelül 160 család megélhe­tése került veszélybe. Valószí­nűleg vasértéke miatt lopták el a több nagy értékű fröccsöntő szerszámot. A német tulajdonú cég magyarországi vezetői azonnal értesítették a rendőrsé­get, akik megkezdték a nyomo­zást. Lászlók Nóra, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese lapunknak el­mondta: a nyomozás tart, de egyelőre semmit nem tudnak hozzáfűzni, vagyis még nincs meg a tettes. A Viessmann Mo­dellgyártó tizennyolc évvel ez­előtt, tizenhét fővel kezdte mű­ködését - jelenleg több százan dolgoznak a cégnél. A Viessmann neve jól ismert pél­dául a vasúti terepasztalokat kedvelők körében is, ugyanis egyedi gyártású modelljeik a vi­lág minden táján keresettek. A kft. termékeivel folyamatosan részt vesz a világ különböző já­tékkiállításain, ahol többször elnyerte az év modellje díjat. A megtalálónak, illetve annak, német tulajdonos hárommillió aki visszaszolgáltatja az ello- forint jutalmat ajánlott fel a pott szerszámokat. A cég vezetői bíznak abban, hogy az értékes szerszámok nem végzik vala­melyik vashulladék átvételével foglalkozó cég telephelyén (képünk illusztráció) RÓLUNK SZOL CZENE GYULA Út a sikerhez A siker, a sikeresség nélkülöz­hetetlenül fontos része, fokmérő­je életünk minőségének. így van ez az egyéneknél és a kisebb - na­gyobb közösségeknél egyaránt A sikerhez vezető út törvényszerű­ségeivel több tudományág is fog­lalkozik. Úgy húsz évvel ezelőtt találkoztam először egy - a társa­dalomlélektan szakirodaimába is beszűrődött - érdekes kísérlet­tel. Robert Axelrod amerikai ma­tematikus különleges versenyt rendezett barátai és ismerősei számára. Napjaink probléma- halmaza közepette talán érde­mes a kísériet lényegét és tanulsá­gait felidézni. Arra a kérdésre kellett a részt­vevőknek számítógépes program­mal választ adniuk, hogy olyan helyzetben, amikor csak két vi­selkedésiforma - a csalás és az együttműködés - között választ­hatnak, milyen stratégia a célra­vezető, ki gyűjti össze a legtöbb pontot. Sokan vettek részt a já­tékban, s a versenyben mind­egyikprogram játszotta másikel­len, és végül-nem kis meglepetés­re- a legrövidebb nyert A győztes program a „szemet szemért” nevet kapta, és arra az egyszerű elvre épült, hogy „kezd bizalommal és azután mindig csináld azt, amit a partnered az előző lépésben tett”. Tehát, ha a partner csalt, akkor a program csalással válaszolt, jelezve, hogy észrevette a csalást, és nem szere­ti, ha átverik. Amint a partner visszatért a korrekt játékhoz, a program „elfelejtve”a történteket, folytatta az együttműködést. Bib­liai elvet is követett tehát, mert megbocsátani is tudott. Megen­gedte a tévedés lehetőségét is, nem mindig és azonnal büntetett, hanem az első csalásnál még „kenyérrel dobott vissza”, biza­lommal reagált. Csak amikor lát­ta, hogy a partner tudatosan csa­lással akar előnyhöz jutni, akkor nyúlt ő is ehhez az eszközhöz. A programok küzdelme tehát me­seszerű eredményre vezetett: a legkisebb és a legegyszerűbb, se­gítőkész, bátor, és társaihoz biza­lommal közelítő „hős” - legyőzve az irigységet, rosszakaratot és ra­vaszságot - nyerte mega versenyt Ám a „mese” legfontosabb ta­nulsága a vetélkedősorozat végső értékelése során derült ki. A „sze­met szemért” úgy győzött, hogy közben alig nyert a párosver­senyben! A legtöbb esetben együtt haladt a partnerével, de gyakran veszített. A program tehát nem azért nyert, mert legyőzte verseny­zőtársait. Végső győzelmének for­rása: viselkedésével mindig együttműködésre késztette a „ját­szótársát”. Ez a magatartása vég ső soron mindkettőjüknek hasz­nára vált. Nem legyőzni akarta a másikat, hanem a kölcsönösen előnyös kapcsolat fenntartására és megerősítésére késztette part­nereit Az élet persze egy számítógé­pes programnál jóval bonyolul­tabb, de kétségtelen, hogy figyel­met és elismerést érdemel - mondjuk egy üzletember -, aki úgy akar élni, hogy partnerét is hozzásegíti a nyereséghez, olyan állampolgár, aki megelőlegezi a baráti gesztust és soha nem hagy­ja azt viszonzatlanuL

Next

/
Oldalképek
Tartalom