Nógrád Megyei Hírlap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
2011-02-26 / 48. szám
4 2011. FEBRUÁR 26., SZOMBAT KULTÚRA „En a kertemből nézem a világot" A címbe kiemelt sor - Markó Béla „Szétáramlik” című verséből - a következőképpen folytatódik: „míg nézi a világ kertemet, / egyenlőtlen harc: kevesebbet látok, / mint ahányan láthatnak engem.” E gondolat természetesen elsősorban metaforikusán értelmezendő, de akár konkrét jelentéssel is bírhat. Hiszen Markó Bélát a média jóvoltából - igaz nem elsősorban költőként, hanem közéleti emberként, politikusként, az RMDSZ most leköszönt elnökeként, a román kormány miniszterelnök-helyetteseként - igencsak sokan megismerték az elmúlt húsz év során Magyarországon is. A jeles személyiség a minap Salgótarjánban a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban találkozott a közönséggel. A Cafe Frei galériájába belépőket Homogajózsef erdélyi tájakról, emberekről készült fotói fogadták nyilván nem véletlenül, mint ahogyan a Folt zenekar is tudatosan szólaltatott meg éppen magyarpalatkai és nádasmenti dallamokat. A - többek között - Füst Milán-, Déry Tibor-, József Attila-, Bethlen Gábor-díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével, Románia Csillaga lovagi fokozatával kitüntetett, mintegy negyven kötetet megjelentetett Markó Béla írásait a Pódium Stúdió versmondói - P. KemerEdit, Sándor Zoltán és Sándor Zsombor - illusztrálták jól szerkesztett összeállításukkal, a költő által is megdicsért előadásmódjukkal. A beszélgetőpartner szerepét a Szépírók Társasága részéről ezúttal is Kőrössi P. József vállalta magára, annál is inkább mert lévén nagyváradi származású, régi ismeretség, barátság fűzi kor- és pályatársához. Bevezetőjében arra mutatott rá, hogy ilyen magas rangú vendéggel még nem váltott szót e rendezvény- sorozat keretében. Markó Béla 1951-ben született a székelyföldi Kézdivásárhelyen, ahol a líceum diákja volt A kolozsvári egyetemen 1974-ben szerzett magyar-francia szakos tanári diplomát és néhány évnyi tanítás után az Igaz Szó című folyóiratot szerkesztette Marosvásárhelyen, majd ugyanott az 1989-ben alapított Látó című lap főszerkesztője lett. A diskurzus lényeA Szerdatársaság Irodalmi Kávéház legutóbbi vendége a jobbára politikusként ismert Markó Béla költő, író volt gében a nyolcvanas évek második felétől követte nyomon az életút, a pályakép alakulását, kiemelve néhány különösen fontos, hangsúlyos témakört. így például azt, hogy az irodalmi életben jeleskedő tollforgató hogyan kezdett el aktívan politizálni. Markó Béla szerint az ő esete nem volt kivételes, a változások hatására sok alkotó értelmiségi áramlott a politikai életbe. A diktatúra időszakában nyerték el az emberek bizalmát, mert noha - mint az „Egy irredenta hétköznapjai” című kötet is bizonyítja - megfigyelték őket, közönségükhöz szólva akarva-akaratlanul közéleti szereplőkké, hiteles személyekké váltak. Markó Béla Maros megyében lett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapító tagja és alelnöke. 1993-tól a legutóbbi napokig töltötte be az RMDSZ elnöki funkcióját. Első ízben 1990-ben lett a román parlament Maros megyei szenátora, majd még öt alkalommal újraválasztották. 2004-től 2007-ig volt először Románia miniszterelnök-helyettese, majd 2009 decemberétől újra viseli ezt a tisztséget. Mint elmondta, az 1968-as párizsi és prágai eseményeket megélt, a beatkor- szakban nevelkedett nemzedéke számára - tekintve, hogy csak egy rendszert ismertek, abban nőttek fel - szinte természetesen volt, hogy az 1989-ben elkezdődött folyamat egyik napról a másikra, de legalábbis belátható időn belül átalakítja a társadalmi viszonyokat, a közgondolkodást. Ez az elképzelésük azonban illúziónak bizonyult, hiszen hamar kiderült, hogy a beidegződések, az előítéletek, a szembenállások igencsak hátráltatják, s jóval hosszabb időre odázzák el a gyorsnak remélt kedvező irányú változásokat Annak ellenére, hogy a politikai szerepvállalást ideiglenesnek tekintette, tizennyolc évig volt az RMDSZ első embere. E szövetséget mindig is gyűjtőszervezetként fogta fel, amelyben a tagság nem tagozódik ideológiai nézeMARKÓ BÉLA TULAJDONKÉPPEN MINDEN A szonettkötet 2010-ben Csíkszeredán jelent meg tok szerint. Meggyőződése, hogy a magyarság ügyét megosztottan nem lehet eredményesen képviselni. Úgy érzi: alkotó értelmiségiként nagy árat fizetett azért, hogy aktívan politizálhasson. Cserbenhagyta a költészetet - a kilencvenes évek közepétől egy jó évtizeden át szinte alig írt verset - s bár saját, az elnöki funkciójával összefüggő szövegeit - beszédeket, nyilatkozatokat, közleményeket - mindig ő maga fogalmazta, ezt nem lehetett szépíró alkotómunkának tekinteni. Azért is nehéz a politikusi és írói magatartást, tevékenységet összeegyeztetni, mert amíg az előbbi határozottan a kollektivitás, a közösségi mentalitás, a közérdek képviselete jegyében szerveződik, a költő független, szuverén személyiség, akinek az egyéni, az eredeti gondolat adja karakterét, mondandója lényegét. Önmaga döntött úgy, hogy nem jelölteti magát az RMDSZ tisztség- viselőjének, mert véleménye szerint a mai helyzet másfajta, úgymond hivatásos politikusi alkatot érlelt ki és igényel. Az általa képviselt romantikusabb - részben Petőfi, Ady, Mikszáth munkásságának hagyományait követő - vállalás felett eljárni látszik az idő. A kormányból azonban egyelőre nincs szándéka távozni, az elért eredményeket - köztük a széles körű anyanyelv-használati jogokat biztosító törvényt, iskolarendszert, az új alkotmányos kisebbségjogi rendelkezéseket - az évek során felhalmozott tapasztalatot, tudást, az erős pozícióból következő befolyást igyekszik jól kihasználni, érvényre juttatni az oktatási, kulturális, kisebbségi területen. Tervei sorában Markó Béla újra nagyobb szerepet szán másik hivatásának, a szépirodalomnak. Változatlanul kedvelt műfaja a szonett - 2010-ben jelent meg eleddig utolsó, „Tulajdonképpen minden” című szonettkötete - folyamatos,kihívást jelent számára e fegyelmezett versforma. Az utóbbi évtizedben talált rá az ugyancsak zárt, szigorú kötöttségeken alapuló japán eredetű kifejezésmódra, a haikura. Arra a kérdésre, hogy tervez-e emlékiratot írni, egyértelmű igennel válaszolt. Meggyőződése, hogy feladata is megörökíteni ami vele történt, amit átélt-az elmúlt húsz év során. A formát még ki kell találnia, de az önigazolást mindenképp igyekszik elkerülni... Csongrády Béla „Színek játéka" az üvegcsarnokban Nem lenne könnyű pontosan számba venni, hogy Szenográdiné Végh Erzsébet - megpezsdült alkotókedve következtében - az utóbbi években milyen egyéni és csoportos kiállítás keretében mutatta be képeit a nyilvánosság előtt E hét elején Salgótarján egyik patinás, rangos kiállító- helyén, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsamokában nyílott tárlata. Végh Erzsébet ízig-vérig szé- csényi. Rákóczi városában született, ma is ott él - a Malom utcában - ahol gyermekkorát töltötte. Balassagyarmaton volt középiskolás, tanárai, első mesterei sorában olyan kiváló művészeket, nagyszerű embereket tudhatott, mint Farkas András, Csikasz István, Réti Zoltán. Az Egerben szerzett rajztanárt diploma birtokában a képző- művészeti főiskolán képezte tovább magát. Az évtizedek során számos szakmai és közéleti funkciót töltött be. A szécsényi gimnáziumban nemcsak tanított, de szervezte az iskolagalériát is. Újabban a Kubinyi Ferenc Múzeumban vezet képzőművészeti szakkört, s mindenekelőtt egyre intenzívebben, szenvedélyesebben hódol a konkrét alkotómunkának. Jelenlegi tárlatának több rétege van. Egyik húzóerejét változatlanul az a kitűnő pasztellsorozat képezi, amelyet 2009-ben az akkor száz évvel ezelőtt született és az esztelen öldöklésben mártíromsá- got halt Radnóti Miklós emlékének szentelt E sorozat újszerűén jeleníti meg a képzőművészet nyelvén a Radnóti-versek hangulatát, a költemények kiváltotta érzelmeket A kiállítás másik karakterisztikus vonása a természetközpontúság. Az Alpok szépségeit megörökítő képének címében - „Szeretem a hegyeket!” - az alkotó néven is nevezi vonzalmát A festményekről gyakran földrajzi tanulmányainak egy-egy élménye, utazásainak kedvelt, valóságos helyszíne köszön vissza. Képeit az intim tisztások, oázisok, köveken csobogó vizek és a szemet messzire vezető távlatok egyaránt ihletik, alkalmasint - mint a „Csend”, a „Magányos vándor”, a „Végtelen” s még inkább a „Színek játéka I- n.” című meditativ kompozíciók bizonyítják - absztrakt formációban is. „Hegyek, fák, füvek, erdők, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai / kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani, /szelíden - ti vagytok a jóság - meghitten - ti vagytok a csönd - jobbik felem ti- bennetek önmagát ismeri fel” - jellemezhető Szilágyi Domokos erdélyi költő szavaival ez a festészet, amelytől persze nem idegen az emberábrázolás sem. Jó példái ennek a „Dédi” és a „Papa” című képek, amelyek az alkotó felmenőinek alakját örökítették meg szemérmes meghittséggel. Sz. Végh Erzsébet otthonosan mozog a tűzzománc műfajában is, amelynek alapjait a salgótarjáni nyári művésztelepeken sajátította el. Mesterségbeli tudását talentumán átszűrve immár egyedi módon használja műveiben. A legutóbbi táborban készült zománcképei - köztük például a „Hajnali víztükör” - sajátos módon ötvözik művészete tartalmának és formai megjelenítésének jegyeit A március 9-ig látható salgótarjáni kiállítás minden bizonnyal emlékezetes eseményeként rögződik Sz. Végh Erzsébet életútján, művészi pályaképében. Gi B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Gyertek, hétkor kezdődik a szappanopera!" Szerencsés nyertesünk: Liptákné Kovács Edina Salgótarján, Arany J. út 19. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. március 3-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
