Nógrád Megyei Hírlap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
2011-02-24 / 46. szám
2011. FEBRUÁR 24., CSÜTÖRTÖK 5 Sóshartyáni anzix Alig 15 kilométerre Salgótarjántól, található e kis falu, igazán vadregényes hegyekkel körülvéve egy kis napfényes völgyben. Sóshartyánban európai hírű jódaqua vízforrás található, amelynek vizét palackozzák. Népessége mindössze körülbelül 900 főre tehető, ám annál összetartóbb. Falunk modern óvodával dicsekedhet, amelyet nemrég újíÓvodánk tottak fel és helyi általános iskolája is említésre méltó, bár az utóbbi időben egyre fogyatkoznak tanulói. A középületek nagy részét mostanában újították föl, csakúgy, mint az orvosi rendelőt, a kultúrház újjáépítése pedig épp folyamatban van. A faluközpontban játszótér is található és egy kisebb park az ücsörögni vágyóknak. Közútjaink többé-ke- vésbé mindenütt jó állapotban vannak, igaz, pár helyen javításra szorulnának, de így is jó bi- cikliutat jelentenek az itt lakók számára. A hagyományok őrzésére való törekvés, az összetartás, reneszánszát éli falunkban, hála az öntudatos „falu népének”. Ez különböző helyi eseményekben nyilvánul meg, mint például az immár szokásos szüreti felvonulás, amelyet már reggel hangos, „falura szóló” muzsikával harangozunk be; megemlítendő a derűs, fülledt falunap vagy a karácsonyi ünnepköszöntő, amelyek emelkedett hangulatban telnek. A faluközösség munkásNővéremmel szüreti felvonuláskor ságában semmi kivetnivalót nem találok, sőt örülhetünk a tagok buzgóságának, és annak, hogy általuk kapcsolatainkat ápolni tudjuk. Ám tekintettel a fiatalokra, egy iskolabusz indítását több mint jónak látnám. Én már lassan 10 éve tapasztalom, hogy mennyire kellemetlen a diákoknak a reggeli buszozás. Mire a két busz ideér, éppen csak annyi hely marad, hogy felpréseljük magunkat és 40 percig nyomorogjunk, amíg beérünk, közben egymás lábára taposva és egyensúlyozva a nehéz táskákkal próbálunk levegőhöz jutni. Ezért javasoltnak látom egy iskolabusz indítását csak a sóshartyáni diákoknak, a hivatal által! Biztos meg lehetne oldani valamiképp. Összességében véve, az itt élő emberek ösztönösen arra törekednek, hogy az itteni életet színesebbé tegyék, és csak azt tudom mondani: ÍGY TOVÁBB! Gembiczki Júlia Bolyai ... Szécsényben. A város ahol élek tulajdonképpen olyan, mint egy bőrréteg. Nem választom; ahogyan a családomat sem, egyszerűen itt tett le a gólya. Elgondolkodtató már maga a megnevezés is: „szülőváros”, kvázi beleszüle- tés. Nézőpont kérdése kinek milyen értéket képvisel lakhelye. Terhet vagy éppen örömet jelent találkozni nap mint nap az öreg nénivel a zöldségesben. Reggel, délben, este ugyanazokat az arcokat látni, biztonságérzet vagy pánik érzetet vált ki, és elvágyódást az ismeretlenbe. Ugyanakkor gyönyörű gyerekkor az, amikor együtt játszol oviban azzal a copfos lánnyal, majd tanuljátok az abc-t, s belekóstoltok a „tini világba”, aztán észre se venni, hogy az érettségi előtt topogtok, azzal a már-már baráttal, akivel együtt építettél várat a homokozóban és a kis- lapáton veszekedtetek. Majdan egy település szervezte program alkalmából - célzok ezzel például városnapra ahol - a körülötted élő emberekben rejlő tehetségekre lelhetsz. Van, aki táncol, énekel, zongorázik... Ráébredhetsz értékes embertársakkal vagy körülvéve - egy nagy családi burokban. Aztán ahogyan a tojáshéj a fenekünkről - az idő dolgozik - s ez a bőrréteg is lehámlik egyszer, de nem biztos, hogy megéri siettetni a dolgot. Jó itt, őrzi a múltat, hogy gyerek voltam. Hiszen nem a házak teszik, hanem a bennük élő emberek emelik szerethető várossá Szécsényt. Ebecz Diána ll.a II. Rákóczi Ferenc Bölcsőde, Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola A második otthonom Az otthon a legfontosabb hely az életünkben. Az a megnyugtató menedék, ahol mindig biztonságban érzi magát az ember. Van, aki a nagyvárosok forgalmas utcáin van elemében, de van, aki a csendesebb környezetet szívleli. De mitől nevezhetjük a „családi fészkünket” otthonnak? Én egy kisvárosban élek. Szécsény igazán remek hely. Nem túl kicsi, nem is túl nagy, tiszta levegővel és zöld mezőkkel körülölelt település. De bármenynyire is szeretek itt élni, közelebb áll a szívemhez Nógrádsipek. A második otthonom. Sipek tényleg nem nagy. Hét-, esetleg nyolcszáz fő lakhatja. De nekem ott még a levegő is jobban esik! Édesanyám gyermeke korában ott élt, innen ismerem a falut. Már egészen kicsi koromban is rengeteg időt töltöttem ott a nagymamámnál. Ahogy egyre nagyobb lettem, egyre inkább a szívemhez nőtt. Annyi meghatározó pillanata zajlott ott az életemnek. Hogy miért szeretem? Tulajdonképpen semmi konkrétumot nem tudnék mondani... Talán oda kötő emlékeimet, vagy a körülötte ülő dombokat és réteket, talán a felhőtlen kék eget, esetleg az ott élő embereket... Nem tudom. De számomra ott valamiért minden tökéletesnek tűnik. A leggyönyörűbb a falut körülölelő erdők és dombok sokasága. Úgy ismerem a környéket, mint a saját tenyeremet. Millió- szőr bejártam már a vidéket, újra és újra, mégis megunhatat- lannak találom. Főként, amikor minden kivirágzik és a nap melege simogatja az arcomat. Semmin sem tudnék változtatni. Nincs semmiféle bűnözés, minden a helyén van és mindenki boldog. „Minden a helyén”. Talán pont ezért szeretek ott lenni. Annyi minden él egyben a kis faluban. Amikor ott vagyok, úgy érzem: ott a helyem. Mintha én is része volnék az egésznek. Azt hiszem, pont ez az, amit otthonnak nevezhetünk. Az a T^ely, ahol boldogok vagyunk, és anbva tartozunk. Az otthonunk a saját kis „gyémántunk”, aminek a sorfát a szívünkön viseljük. Ez a rengeteg talán... Annyi bizonytalanság bukkan fel ebben az írásban... Van azonban egy dolog, amiben teljesen biztos vagyok. Sipek az én gyémántom. A második, de egyben legkedvesebb otthonom. Bocsó Blanka II. Rákóczi Ferenc Bölcsőde, Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola, Szécsény „Itt születtem én..." Úgy gondolom, az természetes, hogy az ember a szülőhelye iránt valamilyen szintű ragaszkodást, szeretetet érezzen. így van ez az én esetemben is. A külső szemlélőnek könnyű elítélni Tarjánt a kétes érdemű médiasztárok, illetve a betontömbök kissé szürke összhatása miatt. De aki itt él, az tudja, hogy milyen csodálatos természeti értékekkel is vagyunk körülvéve. Olyan neves személyek is innen indították karrierjüket, mint Alapi István gitáros, Pindroch Csaba, illetve Zenthe Ferenc színművészek. Sorolhatnám még tovább a nagy neveket. Kár, hogy a városunk történelmében nem jártas embereknek nem ők jutnak először észükbe, amikor meghallják ezt a nevet: Salgótarján. Csak hosszabb távoliét után érezzük igazán, hogy milyen jó érzés is visszatérni ide. Két hónap után újra a jól ismert utcákon járni-kelni, hallani a megszokott hangokat, sőt még egy- egy porosabb, kevésbé tisztán tartott részen is szívesen megy végig az ember, hiszen ismeri a hely minden zegét-zugát, legalább olyannyira, mint a saját tenyerét. Milyen jó is egy-egy kirándulás során feleszmélni a Tarjánt magában rejtő völgy természeti szépségeire: sétálni a közeli erdő ösvényein, hallgatni a madárdalt, és egy ránk mosolygó faágon átlépve visszaidézni gyermekkorunk kedves emlékeit... Hogy én mit teszek a városért? Nem szemetelek, nem szennyezem a környezetem. Ha valaki pedig ismeretlenül elítéli Salgótarjánt, annak türelmesen elmagyarázom, hogy miért is jó ez a hely. És hogy még mit tennék? Ha megtehetném, szívesen ültetnék még fákat, növényeket, mert ezeket az útépítés alkalmával kivágták. Szerintem nagyon fontos, hogy a fejlődés, a modernizáció mellett ne felejtsük el városunk természeti adottságait, értékeit megőrizni, és ápolni, hisz ez az a hely, ahol minden reggel fölkelünk, és ahol minden nap végén nyugovóra térünk. Csák Melinda 10. d Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola Itt élek én... Szeretem Salgótarjánt. Hiszen itt születtem, itt élek, szinte minden ideköt. Régebben, talán jobban éreztem ezt a kötődést, de amióta a családom egy része nem ebben a városban él, már más helyekhez is szorosabb kapcsolat fűz. Szülővárosunkról azonban sosem szabad megfeledkeznünk... Meghatároz bennünket a hely, ahol felnövünk. Mivel itt, hegyek között, természetközeiben élhetek, szerencsésnek találom magamat. Volt, hogy arra vágytam: bárcsak egy New Yorkhoz hasonló nagyvárosban élhessek. Hiszen ott minden olyan izgalmas, ott lehet a legjobb élni! Mennyi ember vágyhat arra! Én pedig - mint sok más embertársam - „csak” egy kisvárosba születtem... Most már azonban könnyen meglátom ennek is az előnyeit Lehet, hogy kicsi ez a város, de annál inkább nyugodt és békés. A nagyvárosi pörgésben inkább csak elveszne az ember, megfeledkezne számos fontos dologról. Ezért nem bánom, hogy egy kisvárosban: Salgótarjánban élek. Persze, lehetne a város szebb, lehetne modernebb, fejlettebb. Ehhez azonban számos intézkedést kellene hozni. Ha pedig maga a város nem oly festői, itt vannak a hegyek, az erdők, dombok, amik megszépítik a környezetét. A fejlődés érdekében először is, az iskolák helyzetén segítenék. Nem kellene iskolákat bezárni, megszüntetni. Arra kéne törekednünk, hogy a meglévő oktatási intézményeket is csak fejlesszük, újítsuk. Nem felesleges fejlesztésekre, építkezésekre van most szüksége városunknak, hanem arra, hogy amink van, megőrizhessük és jobbá teltessük. A közbiztonság kérdése is elgondolkodtató manapság már Salgótarjánban (de nemcsak itt), ennek érdekében is jó lenne tenni valamit Gondolom, nem vagyok egyedül a gondolattal, hogy saját magam és mások testi épsége miatt sem szeretnék aggódni a városban sétálva - még este, sötétben sem. Persze, számos egyéb dologban is meg lehetne reformálni a várost, de kezdésnek, talán a felsoroltakon változtatnék. Hiszen: valahol el kell kezdeni... Rács Eszter 10. d Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola Ahol a nyúl is járt Az én lakhelyem egy kis zsákfalu, ahol nincsen semmilyen világszerte ismert épület, mégis híres. Több mondás, legenda kapcsolódik hozzá. Ki találta már valaki melyik faluról beszélek? Nem? Akkor segítek egy kicsit. Népviselet és a nyúl. Igen, bizony, Rimócról van szó. A nyúlról annyi szót ejtenék, hogy már a mi jelképünk és ki ne ismerné a mondást: „Pislog, mint a rimóci nyúl”. Egy kicsit beszélnék történelméről. Valószínűleg a XI. században már létezett a község. Nem kevésszer változott Rimóc tulajdonosa, birtokosa az évek során. Neve a szláv eredetű Rimovci vagy Rimovc helynévből származik. Tele van olyan épülettel, amelyet érdemes megtekinteni, például a templom, a babamúzeum és a falumúzeum. A faluban nagyon fontosnak számít a vallás és a hagyományok őrzése. És mi az én véleményem? Mint minden más helynek, ennek is vannak előnyei és hátrányai is. Kezdeném tehát az előnyeivel. Csendes, a forgalom kicsi. Ha el akarok menni sétálni , akkor nem kell minden percben azon aggódnom, hogy mikor ütnek el. Többen földműveléssel foglalkoznak, ezért ha van ilyen ismerősünk, akkor nem kell a ki tudja milyen vegyszerekkel öntözött gyümölcsöket, zöldségeket fogyasztanunk. A következő előny az, hogy mindenki ismer mindenkit, ami valljuk be, néha azért a hátrányok közé is sorolható. Végezetül csak annyit mondanék, hogy lehet, hogy nem ez a legtökéletesebb falu a világon, de mégis csak az otthonom ami szeretek és nehéz lenne átszokni egy másik környezetbe. Nem is változtatnék rajta semmit, ha tudnék, esetleg a járdákat csináltatnám meg. Tényleg csak az utolsó mondatomat írom le: itt Rimócon jó élni. Pásztor Bianka, Szécsény, gimnázium 9. a Kutyadolog és egyebek Az én kis falum Varsány. Mint minden más kisebb- nagyobb településnek megvannak a szépségei, gondjai. Varsányban szem előtt tartják a felnövekvő nemzedék igényeit és biztosítják számukra a szórakozás lehetőségeit. Ennek érdekében jött létre a közelmúltban a varsányi gyerekház, amelybe minden, az iskolát még el nem kezdő gyerek járhat játszani. A tizenéves fiataloknak egy szórakozóhely az úgynevezett Kókusz klub áll rendelkezésre. Van még emellett játszótér is, de szerintem az nem megfelelő. Ha én lennék a polgármester bizonyára létrehoznék legalább két olyan játszóteret, ami megfelelő a helyszín, a biztonság, illetve a szórakozás szempontjából. Támogatnám mindenek felett a sportot. A varsányi sportpálya állapota elég aggasztó, ezért azt mindertféle- képpen helyre hoznám. Továbbá támogatnám a varsányi focicsapat fejlődését, működését. Az iskolában sport eseményeket szerveznék, hogy a fiatalok minél egészségesebben élhessenek, miközben erősödnek és még jól is érzik magukat. Létrehoznék egy sportcsarnokot, amelyben a fiatalok sportolhatnának és más nagyobb hírű eseményeket lehet szervezni benne, amely a falunak is jót tenne. Nagy gond a szemetelés. Elkeserítő azt látni, hogy a szemeteskukától pár lépésnyire a földön hever a hulladék. Számomra fontos a környezetvédelem, ezért létrehoznék szelektív hulladék gyűjtőket. A fiatalokból szerveznék egy csoportot, akik a megfelelő helyre összegyűjtik a szemetet Ezzel ráébrednének talán azok is, akik szemetelnek, hogy milyen fontos az anyatermészet védelme. A másik problémát a kóbor kutyák jelentik. Sajnos sok kutyának nincs megfelelő otthona. Esőben, hóban, sárban, étel és ital nélkül az utcán kóborolnak. Az én számomra nincs annál szomorúbb amikor egy állat szemébe nézek és látom benne a fájdalmat, a szenvedést. Szinte már hallom hogy mondja: „Segíts!” Ennek érdekében létrehoznék egy menhelyet, ahol ezek az árvák új életet kezdhetnek. Elindítanék egy programot, amelyben megtanítjuk a gyerekeknek, hogyan tartsunk kutyát és hogyan védjük az állatvilágot. Túrákat szerveznék a természeti kincseinkhez. Ilyenek például a Tábi-tó, vagy a nagy szomorúfűzfa. Természetesen ezek megvalósítása anyagiak kérdése. De ha igazán akarjuk, egy szép napon mindezek valóra válnak majd. A pénz nagy úr, de a természet sze- retete ennél sokkal nagyobb! Szép Dávid 9. a II. Rákóczi Ferenc Bölcsőde, Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola, Szécsény
