Nógrád Megyei Hírlap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
2011-02-16 / 39. szám
8 2011. FEBRUAR 16., SZERDA SPORTTÜKÖR Nógrádi kézilabdás élet a galloknál Blaskovits Adrienn és Ocsovai Zsolt külföldön találta meg a számítását Nógrád megyéből indult kézilabda pályafutásuk, aztán megjárták a hazai első osztályt, manapság pedig külföldön játszanak. Blaskovits Adrienn és Ocsovai Zsolt - ők az életben is egy párt alkotnak - már tökéletes beilleszkedett a nyugati közegbe. Nemrégiben hazatértek Iá tóga* tóba, ekkor beszélgettünk velük. H. H. Bíróbotrány A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) fegyelmi bizottsága vizsgálja tovább a múlt szerdai észt-bolgár felkészülési mérkőzésen engedély nélkül közreműködő, majd emiatt felfüggesztett három játékvezető ügyét Vágner László, az MLSZ játékvezetői bizottságának elnöke a Duna TV hétfő esti Sportaréna című műsorában elmondta: hétfőn a Budapesti Labdarúgó Szövetségben (BLSZ) meghallgatták a 2-2-es döntetlennel zárult összecsapást vezető Lengyel Kolost, valamint két asszisztensét, Selmeczi Krisztiánt és Csák Jánost, akik idehaza a BLSZ égisze alatt a Budapest- bajnokságban és az NB Ill-ban vezetnek mérkőzéseket. Vágner szerint a három játékvezető a meghallgatáson elismerte hibáját, s azt is, hogy „direkt- ben” vették fel a kapcsolatot a találkozót rendező menedzserirodával, s az utaztatta ki őket Törökországba. A játékvezetői bizottság elnöke kijelentette: Magyarországon hivatalosan senkit nem kerestek meg azzal, hogy szükség lenne három játékvezetőre az észt-bolgár mérkőzésen: „Mindössze egy olyan levél jött egy menedzserirodától a szövetségbe, amelyben megköszönték a három játékvezető korábbi, dél-amerikai ténykedését. Ezt a kérésükre mi továbbítottuk a BLSZ-hez, s ezzel a magunk részéről lezártnak tekintettük az ügyet” - fogalmazott Vágner. Hozzátette: Lengyel Kolosék arra hivatkoztak, hogy félreértették ezt a levelet, s megismételték korábbi verziójukat, miszerint csupán a helyszínen szembesültek azzal, hogy nekik nem ifjúsági barátságos meccset kell vezetniük, hanem egy A-váloga- tott találkozót. Vágner szerint nehezen hihető ez a történet, majd kiemelte: mivel nemzetközi ügyről van szó, ezért azt rövidesen az MLSZ fegyelmi bizottsága vizsgálja tovább. Blaskovits Adrienn a hírneves salgótarjáni Beszterce iskola „műhelyében” ismerkedett meg a kézilabdával. Hamar feltűnt kimagasló tehetsége, és középiskolás korától a fővárosban, a Ferencváros csapatában folytatta, ahol szép hazai és nemzetközi sikerek övezték az irányító-átlövő pályafutását. Még húsz éves sem volt, amikor a zöld-fehér mezt piros-kékre váltotta, a több játéklehetőség reményében a Vasashoz került, ahol 2007-ig kézilabdázott. Ocsovai Zsolt balassagyarmati nevelés. Már tizenhét évesen bemutatkozhatott a Kábel SE NB 1/B-s csapatának kapujában. A gárda kiesését követően még két évig maradt az NB II-ben, aztán elfogadta az Ózdvidéki Bányász ajánlatát, később megfordult Csömörön - itt az NB I-ben is -, a Budapesti Honvédnél, Dabason, Pécsett, majd Nagyatádról lett „idegenlégiós”. Nyaranta strandkézi- labdázott, ahol sokszoros válogatottsággal büszkélkedhet- Hogyan kerülteket külföldre? Blaskovits Adrienn: - 2007- ben, amikor a Vasasnál anyagi problémák merültek fel, megkeresett egy spanyol klub. Az akkori edzőmmel, Mocsai Lajossal átbeszéltük a dolgot, ő is azt javasolta, hogy próbáljam meg külföldön, mert látni fogom, milyen jól érzem majd magam, és sok új tapasztalatot tudok szerezni. Igaza lett, azóta légiósko- dok, két évet töltöttem Spanyol- országban, majd ezt követően Franciaországba kerültünk, ahol a második szezonunkat töltjük. Én az Angouleme- Charente Handball együttesében játszom, a Division 2-ben. Ocsovai Zsolt: - Én 2008-ban csatlakoztam Adrihoz. Mivel az akkori munkahelyemen komoly problémák adódtak, ezért úgy döntöttem (illetve döntöttünk), hogy sok vesztenivalóm nincs, megpróbálom én is. Szerencsére nagyon jól választottam, hiszen találtam magamnak Spanyolországban csapatot, ahol remekül éreztem magam. Időközben megismerkedtünk egy spanyol menedzserrel, aki felajánlott Adrinak egy jobb lehetőséget Franciaországban. Segített nekem is a csapatkeresésben, most a Lormont- Handball Haut de Garonne csapatának kapusa vagyok, illetve azóta is ennek a spanyol menedzserirodának dolgozom, mint képviselő, így már nem csak magamat, hanem Adrit is képviselem.- Tapasztalataitok szerint melyek a fő különbségek a magyar, illetve a francia-spanyol kézilabda között? BA: - Én szakmai szempontból nem szeretnék nyilatkozni, viszont játékos szemmel teljesen más a felfogás, mint otthon. A spanyol és francia közeg is sokkal lazább, mint Magyarországon. A kézilabdázók többet dolgoznak egyénileg, összességében pedig kevesebbet edzenek. Ami nekünk elég furcsa, mert mi a magyar mentalitásban nőttünk fel: munka- munka-munka... Kint rövidebbek a tréningek, de sokkal dinamikusabbak, teljesen más az edzések, illetve a felkészülések felépítése. Mindkét országban szembesülnünk kellett azzal a ténnyel is, hogy a színes bőrű játékosok adottságaival nem lehet felvenni a versenyt Viszont ez felgyorsítja a játékot, és talán ez a legfontosabb. 0. ZS.: - Hasonlóan látom a férfi vonalat. Azt hiszem erre a legjobb példa a francia válogatott teljesítménye, hiszen az elmúlt négy évben mindent megnyertek, amit meglehetett. Nem sok válogatott tudta megszorítani őket. Az is óriási különbség, hogy míg Magyarországon van három osztály, addig itt Francia- országban női vonalon nyolc, míg a férfiaknál tíz liga működik. A legalsó ligában 105 régió található, és ezeken belül is egy- egy bajnokság.- Mennyire követitek figyelemmel a hazai vérkeringést, és mi a véleményetek a mai nógrádi kézilabdáról? B. A: - Természetesen követjük az NB I-es női- és férfi mérkőzéseket, amelyeket az interneten meg tudunk nézni. Illetve a különböző oldalakon nézzük az eredményeket. Én személy szerint elég régen elkerültem Salgótarjánból, de azért figyelem a helyzet alakulását. Elszomorít, hogy egyre kilátástalanabb sorsra jut a női szakág, hiszen egyre kevesebb pénz jut, nem csak a kézilabdára, hanem az egész sportra. Tudom, hogy az igény megvan a minőségi kézilabdára, hiszen olyan edzők dolgoznak a mai napig is Salgótarjánban, mint nevelőim, Szabóné Sípos Éva és Szabó Attila. Nagyon sokat köszönhetek nekik, hiszen ha ők nem lettek volna, én sem tartanék itt. Ami viszont nagy örömmel tölt el, hogy a Salgótarjáni Strandépítők csapata teremben is felvette a versenyt, elsősorban salgótarjáni kötődésű játékosokkal. Külön köszönet Bártfai Ferencnek, aki a facebook oldalán szinte naprakész információkkal lát el. 0. ZS.: - Nekem szinte hivatalból is követnem kell az NB Ies eseményeket, mert az irodának naprakész információkat adok. A gyarmati kézilabdával kapcsolatos történéseket én is követem, főleg most, hogy nagyon jó barátom, Kovács Péter Balassagyarmatra igazolt. A régiek közül nagyon jó kapcsolatot ápolok a még mindig aktív Demus Dániellel, és. Hegedűs Attilával, a szurkolók egyik meghatározó egyéniségével. Ám elszomorít, hogy Gyarmaton nem minden részről kapják meg azt a megfelelő támogatást és megbecsülést, amit megérdemelnének, mind a játékosok, mind a klub vezetői, azok, akik rengeteget dolgoznak, hogy a csapat életben maradjon. Remélem, ez a helyzet változni fog és csak pozitív irányba.- Meddig tervezitek a kinti életet? B. A: - Ez egy jó kérdés... Egy sportoló soha nem tud nagyon hosszú távra tervezni. Mindig az adott szerződés a biztos, a miénk nyáron lejár, de még mindenképpen szeretnénk egy-két évet maradni. Sokat beszélgetünk róla, de a véleményünk különbözik. Én szeretnék egyszer végleg hazamenni, mert nekem még négy év után is nagy a honvágyam. Hiányzik a családom, a barátok, de valamilyen szinten kárpótol, hogy „Öcsi” itt van velem. Sajnos az itthoni helyzettel is tisztában vagyok, és reálisan látom, hogy a jelenlegi gazdasági válságban, amíg lehet, maradni kell. 0. ZS.: - Igen, ez tényleg egy jó kérdés. Ha valamiben, akkor ebben nem teljes az összhang. Ha rajtam múlna, akkor valószínűleg maradnánk végleg, de hát mégiscsak közösen kell meghoznunk ezt a döntést. Remélem, hogy még három-négy évet maradunk, utána pedig húszat, és majd néha hazamegyünk, meglátogatni a családot és a barátokat. Blaskovits Adrienn és Ocsovai Zsolt remekül érzik magukat Franciországban Mihálygerge élről várja a folytatást labdarúgás Arany Ászok megyei II. osztály, Keleti csoport A labdarúgó megyei II. osztály Keleti csoportjában szereplő Mihálygerge - igaz csak jobb gólkülönbséggel - az első helyről várja a tavaszi folytatást. Az alig több mint 600 lelkes kisközség labdarúgócsapata az utóbbi három évadban kétszer nyert bajnokságot (2007-2008, 2008-2009), míg legutóbb az 5. helyen zártak. Két alkalommal anyagi okok miatt nem léptek magasabb osztályba, mert az egyesület éves költség- vetése alig haladja meg az évi 600 ezer forintot. A mostani remek szereplésről Gordos Tamás elnökkel és Pál Gyula edzővel beszélgettünk. B. T. Mihálygerge csapata (álló sor, balról): Zsély Csaba technikai igazgató, Répás Béla pályaedző, játékos, Pál Gyula edző, Pál Roland, Sznak Dávid, Serfőző László, Palkovics Balázs csapatkapitány, Ferkó Dávid, Harai Péter, Gordos Tamás egyesületi elnök, Urbán Richárd, Lenkó Barnabás intéző, Harai Sándor gondnok. Guggolnak: Nagy Tamás, Danczák Attila, Ács István, Herczeg Ákos, Pál Gergő, Nagy Zoltán, Szalai Zoltán, Herczeg József 1. Mihálygerge 15 10 3 2 57-22 33- Milyen célok voltak a bajnokság előtt? - kérdeztük elsőként Gordos Tamás elnököt.- Elsőrendű feladatunknak tekintettük, hogy a meglévő játékosainkat megtartsuk, továbbá a csapatot fiatal, tehetséges játékosokkal kiegészítsük. Egykét idősebb abbahagyta az aktív játékot, illetve távoztak a csapattól, akiknek egyébként köszö- neúel tartozunk. Ezen túlmenően fontos feladatunk volt, hogy a bajnokság lebonyolításához a szükséges anyagi feltételeket biztosítsuk. Mindezt a helyi ön- kormányzat, s néhány szponzorunk segítségével sikerült megvalósítani. Célunk volt az is, hogy az edzéslátogatoúság a korábbi évekhez viszonyítva javuljon. Ez többé-kevésbé sikerült, mivel a játékosok között versenyt hirdettünk a minél jobb teljesítmény elérése érdekében. Ebben szerepelt némi ösztönző is, ami nem feltétlenül anyagi elismerésben realizálódott, realizálódik. A játékosok pályán nyújtott teljesítményét viszonylag pártatlan, kiöregedett játékosok és szurkolók bevonásával osztályoztuk, ez jó hatással volt rájuk. A bajnokságban az 1-5. hely egyikét tűztük ki célul. A csapat teljesítménye dicséretes, a szurkolóink mellett, községünkön kívüli, pártatlan sportbarátok is elismerik az eredményeinket.- Miként értékeli a csapat teljesítményét? - fordultunk Pál Gyula edzőhöz.- Felejthető mérkőzésen vereséggel kezdtünk Etesen, igaz nem tudtunk a legjobbnak vélt csapatunkkal rajtolni. Aztán fokozatosan javult a csapat teljesítménye, és Karancskeszi kivételével sikerült a betervezett pontokat megszerezni. Legnagyobb arányú győzelmünket Lucfalva (13-1) felett arattuk, viszont a legizgalmasabb, legszínvonalasabb találkozó a Mátraterenye elleni 1 -1-es mérkőzésünk volt. Döntetlent játszottunk Karancs- alján és a Karancsberény csapatával is. A bajnokság hajrájában 3-2-re nyertünk Kisterenyén, majd otthon a Jobbágyi csapatát győztük le 6-1-re.- Elégedett lehet az elért eredménnyel.- Igen. Minden játékosunk odaadással harcolt a kék-fehér színekért, bár esetenként voltak hullámzó teljesítmények, de ettől függetlenül elégedeü vagyok játékosaink hozzáállásával. A legtöbb gólt (57) szereztük, s Mátraterenye után a legkevesebbet (22) kaptuk. Senkit sem szeretnék kiemelni, jó közösségi szellemű csapatot sikerült összekovácsolni.- Mi a cél tavasszal?- A felkészülést januárban tornateremben kezdtük el, de már kint készülünk heti két edzéssel, illetve edzőmérkőzésekkel a bajnoki rajtra. Tavasz- szal is jó játékkal szeretnénk kiszolgálni szurkolóinkat. Bízom a sikeres folytatásban.
