Nógrád Megyei Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 278-303. szám)
2010-12-09 / 285. szám
Élmény Leadni a kész cikket az olyan mint egy séta a föld felett. Ekkor jön a várakozás, egészen addig, amíg meg nem jelenik. Ekkor lázasan lapozzuk fel azt az oldalt, amelyen olvasható. A szem felcsillan, s pici habozás után elkezdődik az olvasás. Érkeznek a kritikák, illetve a düh, ha belenyúlt a szerkesztő. Felhőtlen öröm, ez fokozható, amikor ismerőseidtől kapod vissza, hogy láttak és hogy imádják, vagy épp picit furcsállják az írásod. Fontosak a lehetőségek, becsben kell őket tartani, mert így nagyon sokat fejlődhetünk. Idő kell, hogy megtaláljuk a saját, szerethető stílusunkat. A stílus kialakításánál arra is figyelni kell, hogy mindenki megértse a nyelvezetünket. Minden egyes felhívásnak boldogan állok elébe. Élvezem. Mi, akiket foglalkoztat az írás, a szerkesztés el sem mondhatjuk, mennyit is jelent egy-egy ilyen lehetőség, hiszen valahogyan el kell kezdeni. Molnár Lilla 11. c, Szent-Györgyi Pár hónap az újságírás világában Amikor először éltem azzal a lehetőséggel, hogy a „Séta” program keretében írhatok az általam is gyakran olvasott Nógrád Megyei Hírlapba, elgondolkoztam, van-e ehhez megfelelő cikkírói készségem és kitartásom. Ahogy sorban jelentek meg az írásaim, egyre jobb érzéssel töltöttek el, a barátaimtól, rokonaimtól és ismerőseimtől kapott pozitív visszajelzések. A barátomtól kapott biztató vélemény különösen sokat jelentett számomra, hiszen ő jártasabb az újságírás világában, mivel sportújság- íróként tevékenykedik. Ebben - de nem csak ebben - példakép előttem. Nagymamám évtizedek óta előfizetője a hírlapnak, így már kisiskolás koromtól ismerkedhettem az újsággal. Nagyon jó érzés volt egy-egy írásom megjelenése után az újságban viszontlátni a nevemet. Voltak könnyen megfogalmazható, és kevésbé ihletet adó gondolatok is, de örülök, hogy változatos témákról mondhattam el a véleményemet. Az újság szerkesztői mellett szeretném megköszönni Pintér Valéria tanárnőnek is a segítséget és remélem, még sok középiskolás írását olvashatom, hogy ők is megtudhassák, milyen nagyszerű érzés - ha csak pár alkalommal is - a Nógrád Megyei Hírlap újságírójának lenni. Kovács Kinga 10. c, Táncsics Magam mögött hagyom... Sajnos eljött. Itt a vége. Befejeződött egy kisebb korszak az életemben, amelynek egyik legjelentősebb, és változásokkal teli időszakát hagyom magam mögött. Elmondom, hogyan éltem meg azt, hogy a Nógrád Megyei Hírlap újságírója voltam, mit adott számomra ez a kurzus. Tartsanak-tartsatok hát velem! Régóta vártam egy lehetőségre, ami megadja számomra azt a bizonyos pluszt, ami feltölt energiával, jókedvre derít, továbbá motivál, és nem utolsósorban, ami lehetőséget ad arra, hogy új dolgokat tanulhassak, fejlődhessek. Éppen ezért kapva kaptam az alkalmon, hogy jelentkezhetek egy diákújságíró-csopórtba! Korábban valahogy nem sodort az utamba efféle lehetőségeket az élet. Rettentő lelkesedéssel vágtam neki a cikkírásnak, végre úgy éreztem, hogy igazán elememben lehetek, hiszen azt csinálhatom, amit szeretek! Bár a kezdeti kudarcok lehangolttá tettek, arra gondoltam: butaság lenne már az elején lemondani arról, amire mindig is vágytam. Egy gondolat keringett folyton a fejemben: Nem gondolom azt, hogy elégedett lehetek, közel sem, hiszen mindig van följebb. Minden egyes cikket úgy próbáltam megírni, hogy picit több legyen az előzőnél, s amivel nem voltam elégedett, azon próbáltam javítani, nos, ez hol sikerült, hol nem. Ezúton szeretnék köszönetét mondani azoknak, akik elolvasták az írásaimat, a barátaimnak a biztatásokért, hiszen ezekből merítettem sokszor erőt. Ugyanakkor hálás vagyok a kritikákért is, ami - azt gondolom - elengedhetetlen része a jó írásnak. Szerettem volna magamnak bizonyítani ezzel, és a családomnak is, szerettem volna, hogy büszkék lehessenek rám. (Remélem, azok is.) Leginkább azoknak akartam bizonyítani, akik kételkedtek bennem. Boldog vagyok, hogy kipróbálhattam magam, jó érzés volt egy picit fontosnak lenni. Köszönöm a lehetőséget, és azt is, hogy élhettem vele! Boldogan hagyom magam mögött ezeket a heteket, elégedetten, hogy több lettem annál, mint ami akkor voltam, mikor elindultam. Chamer Boglárka 12. c, Táncsics Mihály Közgazdasági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskola és Szakiskola, Salgótarján Kapcsolat az újságírással Érdekes feladatot kaptunk osztályfőnökünktől pár hete. Mikor először hallottuk, hogy cikket kell írnunk a Nógrád megyében sokak által kedvelt, Nógrád Megyei Hírlapba, kicsit megriadtunk. Még hogy mi? Cikket írni? De végül gyorsan belejöttünk a dologba. Sokan vonakodtak az osztályból, de jó pár vállalkozó szellemű diák nekilátott az írásnak. Utóbbiakhoz tartoztam én is. Véleményem szerint nagyon jó ötlet volt a megyei napilaptól, hogy bevonta a fiatalokat az újságírás világába. Manapság úgy gondolom, hogy a média nem fordít kellő figyelmet ránk, tinikre, illetve a mi életfelfogásunkra. Olyan világban élünk, ahol különböző korosztályok nem kapnak szót. Mi most kaptunk egy lehetőséget és örömmel éltünk vele. Szerintem mindenki nevében, aki írt cikket, bátran állíthatom, hogy megérte részt venni ezen a megmérettetésen. Hogy miért? Mert mi is tanultunk ebből. Nem csak a saját cikkeinkből, de a velünk párhuzamosan, más iskolák diákjai által megalkotott irományokból is. Na persze nem csak mi, hanem az olvasók is. Biztos vagyok benne, hogy a mi életszemléletünket megismerve voltak, akik csodálkoztak és voltak olyanok is, akik megdöbbentek. Pozitív szempont, hogy kipróbálhattuk magunkat, tapasztalatokat szereztünk. Belekóstolhattunk az igazi, felelősségtudatos életbe. Precíz munkát kellett kiadnunk a kezünk alól határidőre. A pontosság nagyon fontos a mai világban és jó, ha ehhez hozzászokunk már most. A legalapvetőbb ok, amiért okos dolognak tartom a lap lépését a fiatalok felé, hogy ezáltal sikerélményben részesítettek minket. Kellemes érzés hátradőlve a karosszékben olvasgatni a saját és barátaim cikkeit. Tudom, hogy nem eget rengető cikkek, de ennyi is elég, hogy egy kis önbizalmat adjanak az embernek. Na meg persze, ha valamelyikünk a jövőben újságírással akar foglalkozni jó, hogy már most kipróbálhatta magát benne. Emellett mikor írjuk a cikket megeshet, hogy megkérdezzük a környezetünkben élőket, hogy ők hogyan is vélekednek erről-arról. Ez máris elindít egy hosszas beszélgetést, elmélkedést vagy esetleg ha nem értenek egyet a felek, vitát. Volt, hogy a baráti körömmel hosszasan beszélgettünk, viccelődtünk. Ráfoghatjuk tehát, hogy egyfajta közösség-összekovácsoló ereje is van ennek a próbálkozásnak. Személy szerint örülök, hogy részt vettem ebben és a szerkesztőségnek annyit üzennék, hogy a továbbiakban is folytassák a fiatalokkal való kapcsolatteremtést. Bakay Diána 11. c, Szent-Györgyi Újságíró lehettem Amikor a Nógrád Megyei Hírlap meghirdette a Séta programját bizonytalan voltam magammal szemben. Úgy éreztem, nincs elég tehetségem egy cikk megírásához. Azonban az egyik nap az osztály- főnökünk ismertette a feladatokat. Megörültem, hiszen a szerelem és a házasság kérdései közel állnak hozzám. Leírhattam gondolataimat, vélekedéseimet a témával kapcsolatban. Ezzel megoszthattam az olvasókkal a fiatalok gondolatait és azt is, mi hogyan éljük meg, ezeket, vagy mi erről a véleményünk. Sajnálatomra a cikkem nem jelent meg az újságban. Csalódott voltam, mert ez volt az első lehetőségem, hogy egy ilyen program keretében írhatok egy újságba, mégpedig egy olyanba, amit nap mint nap a megye szinten minden második lakosa olvas. De az nport.hu internetes oldalon viszontláthattam. Nagyon találónak, és rendkívül jó dolognak tartom ezt a programot. A megye több iskolájában írtak cikkeket, melyek tartalmasak voltak és jól sikerültek. A diákok részesei lehettek az „az írást nyomtatásban viszontlátni” élménynek, és ezáltal közel kerültek olvasókhoz. Kipróbálhatták fogalmazási gyakorlatukat, valamint kreativitásukat is. Ez egy jó lehetőséget ad arra, hogy picit belekóstoljanak az újságírás rejtelmeibe. Hasznosnak tartom, hogy a fiatalok is megoszthatják véleményüket, tudásukat, gondolkodás- módjukat másokkal. Az eddigi témák mind olyak voltak ami minden korosztálynak felkeltette az érdeklődését, és tanulságos is lehet. A felnőttek is ráébredhettek, hogy a mai fiatalok miként gondolkodnak az élet fontos kérdéseiről. Ez nem csak a felnőtteknek érdekes, hanem a fiatal olvasóknak is. Ezekből akár ötleteket is meríthetnek vagy tanulhatnak belőlük. Nagyon örültem, és igazán jó élmény volt a Nógrád Megyei Hírlap számára cikket írnom. A témák is nagyon elnyerték tetszésemet. Remélem lesz még ilyen alkalom arra, hogy diákok újra írhatnak az újság és a kedves olvasók számára. Bakay Dia 11. c, Szent-Györgyi Az utolsó szó jogán, avagy a szólás szabadsága Kiskoromban mindig is ki akartam próbálni, milyen lehet egy újságnak dolgozni és cikkeket írni. Amikor élhettem volna ezzel a lehetőséggel, nem mertem jelentkezni a feladatra, mert féltem mások véleményétől és kritikájától. Barátnőim most addig-addig biztattak, míg végül belevágtam a kalandba. Emlékszem, hogy az első téma megadása után nem is tudtam, hogy kezdjek bele ebbe az egészbe. A füzetem egy kék pacára, nem pedig egy vázlatra emlékeztetett. Kis idő elteltével aztán belejöttem, mint kiskutya az ugatásba. Számomra nagyon meglepő dolog volt, hogy az én cikkem is ott szerepelt az első csütörtöki lapban, ahol a diákok mutathatták meg, milyen tehetségesek is valójában. Nagyon boldog voltam, hogy több cikk közül az enyémet is kiválasztották. Azonban a boldogságom gyorsan elszállt, és felváltotta az ijedtség, hiszen tudtam, hogy a megyében több ezren olvassák az újságot, amiben az én cikkem is szerepel. Később a pozitív visszajelzések következtében egyre lelkesebb lettem, és próbáltam hétről hétre jobb cikkeket írni. Alig vártam a csütörtököket, hogy megtudjam: vajon most ott van-e a kis történetem az aznapi újságban. Egy kicsit büszke is voltam magamra, hogy maradandót alkottam, amit talán majd a jövő nemzedéke is elolvas. Volt olyan, amikor nem jött az a bizonyos ihlet, és csak késő este tört rám, máskor viszont gondolatok százai rohamoztak meg. Nagyon jó érzés volt, hogy bizonyos témákról megfogalmazhattam a saját véleményemet, ami feketén-fehéren megjelent A szólás szabadságát közvetlenül is megtapasztaltam - köszönöm a Nógrád Megyei Hírlapnak, hogy ezt lehetővé tette. Molnár Vivien 10. a, Táncsics Lehetőség volt Nekem az írás új lehetőség, melyet önök adtak számunkra. Egy kis kapu, az élet felé, melynek irányába szeretnék majd később elindulni. Kisgyermeki izgatottsággal kutattam írásom után, lapozva a cikkek között, míg csak meg nem találtam. Most az egyszer történt meg eddigi életemben, hogy jó érzés volt látni a művem, a gondolataimat nyomtatásban. Büszke vagyok magamra, hogy végre valami jót csináltam, ami több embernek is elnyerte a tetszését. Köszönöm önöknek ezt a feledhetetlen érzést. Kalcsó Petra 11. c, Szent-Györgyi Nem várt fordulat... Átlagos délelőtt történt velem egy nem mindennapi dolog. Aznap reggel ugyanúgy 5 órakor keltem, Szécsényben átszálltam a másik buszra és 8 óra előtt beértem az iskolába, mint szoktam. Ám az irodalomóra elején bejelentett a tanárnő egy olyan lehetőséget, amely szerint a Nógrád Megyei Hírlapba lehet cikket írni. Eddig meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló dologba fogjak. Amikor először elolvastam a listát, amelyen a cikkek témája szerepelt, úgy gondoltam, könnyű dolgom lesz. Aztán szembesültem azzal, hogy egy hosz- szabb írás, a gondolataim megfogalmazása, másokkal való közlése nem is olyan egyszerű! Izgalmasak voltak ezek a hetek, ugyanis a témákat több oldalról is meg lehetett közelíteni. Sokszor éjszakába nyúlt egy- egy téma kifejtése, hiszen ez még egy pluszfeladat volt a tanulás mellett. Rájöttem, hogy az a jó újságcikk, amelyik pontos, érdekes, vicces és bizony (munka)igényes. Arra törekedtem, hogy amiket írtam, megfeleljenek ezeknek a követelményeknek. Számomra óriási élmény, hogy meg lehet jelentetni egy ló éves ember gondolatait, elképzeléseit, véleményét, amit nem csak a tanárai vagy a szülei olvasnak el, hanem akár több ezer ember. Újságban szerepelni több okból kifolyólag lehet: olyan dolog elkövetése miatt, ami elítélendő, olyan miatt, ami elismerésre méltó - és ha saját cikkünk jelenik meg. Szerepeltem már újságban egy rajzpályázaton elért eredmény révén, de az nem összevethető a cikkírással. Most kipróbálhattam magam ebben is, fantáziámra és ötleteimre támaszkodva. Örömmel meséltem az ismerőseimnek, amikor megjelent egy-egy cikkem. Véleményt pedig azoktól is kaptam, akiknek nem is újságoltam el. Köszönöm a hírlapnak az újságírás lehetőségét, a kedves olvasóknak pedig a figyelmét. Kívánok mindenkinek békés ünnepeket! Józsa Bettina 10. c, Táncsics
