Nógrád Megyei Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 278-303. szám)

2010-12-24 / 298. szám

2 2010. DECEMBER 24., PÉNTEK ÜNNEP Az erdő könnye, a fagyöngy... Leggyakrabban nyárfán, fűz­fán, almafán, akácfán találkoz­hatunk vele. Termése ragadós, bogyószerű. Magyarországon csak a fehér és a sárga változa­ta ismert, de a család nagy: a fa­gyöngyféléknek több, mint ezer fajtáját tartják számon. Népies elnevezése: madárlép, enyves bogyó, gyimbor, gyombolyú. Fontos, hogy a fehér fagyöngy ágvégeit hasznosítják gyógy­ászati célra, ősztől tavaszig, a gazdafák lombfakadásáig érde­mes gyűjteni. A skandináv mitológiában a szeretet istennője a szeretet jel­képévé tette. A kelták már is­merték áldásos tulajdonságait, az elmúlt évszázadokban pedig újabb és újabb jótékony hatásá­ra derült fény. Kiváló gyógyír számos betegségre, panaszra, adventi díszként pedig egyes he­lyeken nélkülözhetetlen. Az egy­kori germánok azt tartották, hogy elűzi az ártó szellemeket, a fákat pedig megóvja a villámcsa­pástól. A régiek szerint a Szent Iván éjszakáján szedett fa­gyöngy különösen hatásos a kü­lönféle rontások, démonok el­len, ezért előszeretettel akasz­tották fel a házak mennyezetére. Az emberiség egyik legrégeb­bi gyógynövénye, már az ókor­ban alkalmazta Hippokratész és Galenus. A fagyöngy mai rene­szánsza a húszas évekre nyúlik vissza, amikor Rudolf Steiner felismerte benne a rák lehetsé­ges gyógyszerét: „Ahogy a fa­gyöngy a természet rendjét meg­fordítja (télen zöldell és nyáron hervad), úgy állít egy tumor a testben mindent a feje tetejére.” Az orvostudomány fejlődésével a hatásmechanizmusra is fény derült: a fagyöngy egyes fehérjéi az érrendszerre hatnak, vérnyo­más-csökkentő, vérnyomás-sza­bályozó hatással rendelkeznek, míg mások az immunrendszer aktivitását fokozzák, ezért daga­natos betegségek kezelésében is egyre szélesebb körben felhasz­nálják. Mivel a fagyöngylevél összetevőinek mérgező hatását kimutatták, és a bogyók is tar­talmaznak veszélyes hatóanya­gokat, a fagyöngy csak orvosi rendeletre és ellenőrzés mellett szedhető. Szeretetcsomagok Nógrád karácsonyfája alatt (Folytatás az 1. oldalról.) A népviselet és a néphagyományok megőrzése, felelevenítése iránt elkötele­zett Kiss Zoltán, a Varsányi Faluszépítő Hagyományőrző és Kulturális Egyesület vezetőjeként kérdéseinkre válaszolva elmondta:- Szűkebb térségünk nevében: Szécsény mellett Varsány, Nógrádsipek, Rimóc, Hollókő és Nagylóc gazdag népi hagyományait és kultúráját tenném Nógrád megye nagy karácsonyfája alá. Emellett pedig azoknak az embereknek a munkáját - legyenek szó egyesületi ta­gokról vagy tagságon kívüliekről - is oda helyezném, akik nagyon sokat tesz­nek azért, hogy a palóc kultúra és ha­gyomány továbbra is fennmaradhasson - vélelmezte. Emődi Jutka, a Radio Focus szerkesz­tője, műsorvezetője: - Sok izgalmas, ér­dekes, vonzó közösségi teret tennék „Adjon Isten minden jót!” Nógrád karácsonyfája alá, hiszen mind­össze négy-öt évünk van arra, hogy megtartsuk a fiatalokat. Emellett munkahelyeket és megélhetést tennék a fa alá.- Karácsony alkalmával mindenki szívébe kívánok reményt, hitet és szeretetet Higgyünk abban, ha szeretettel fordulunk embertársa­inkhoz, megtaláljuk azt, ami összeköt minket és elfeledjünk azt, ami esetleg elválasztott. Köszönjük meg a Teremtő Istennek, hogy Szent Karácsony napján a kis Jézus születésével bizonyságát adta szereteté- nek és ezzel az örök életünk tényének. S aki ezt megfogalmazta: ár. Bercsényi Lajos, a Szent Lázár Megyei Kórház főigazgatója. Kilencvenharmadik karácsonyát ünnepli most a tereskei Pál István, a népművészet mestere, a népi hagyományok éltetője, megtestesítője. Sokak kedves, a múlt értékeinek megbecsülésére tanító Pista bácsija azt szeretné, ha nem lenne falun minden olyan nagyon csendes... Túl csendes. Ha megint szólna a legelőkön a kolomp, a csengő, a földeket, a kertecskéket megművelnék, s benne minden jó megteremne még el­adásra is. Szíve azt súgja: a baromfiudvarok libáktól, kacsáktól, kakas­szótól legyenek hangosak, nem utolsósorban, hogy a fiatalok mindeb­ben fantáziát lássanak, s itt maradjanak... A pásztorkodás csínját-bín- ját jól ismerő mester annak is nagyon örülne, ha még több tizen-, hu­szonéves volna nyitott a meséire, énekeire, a számára szintén olyan kedves furulyaszóra. Szabó János, a Nógrád Táncegyüttes művészeti vezetője szeretettel nyújtotta át az alábbi kívánságcsokrot:- Adjon az isten minden szépet, irigyeknek békességet. Adjon az isten minden jót, hazug szájba igaz szót, hontalannak menedéket, éhezőnek eleséget, tollat író kezébe, púját asszony ölébe, legényeknek feleséget, szegényeknek nyereséget. Áfonyát a havasba, pisztrángot a patakba, istenhitet a pogánynak, hű szeretőt a leánynak. Szép időben jó vetést, szomorúknak feledést, sarkvidékre hideg telet, az árváknak jó kenyeret, fegyvereknek nyugalmat, szolid szónak hatalmat, betegeknek egészséget, fuldoklóknak reménységet. Vitorlának jó szelet, napfényből is eleget jó lövést az ordasokra, nyíló ajtót vaskapukra, vándoroknak fogadót, Adjon Isten minden jót! Világháborús fegyverekkel kereskedett A gyanú szerint második világháborús lőfegyverrel, lőszerrel és robbanóanyaggal kereskedett egy 51 esz­tendős salgótarjáni férfi, akinek elfogásában a Terrorelhárítási Központ is közreműködött. Szerdán, az akció miatt, órákra leállt a forgalom a Szécsényi úton tószerrel, valamint lőfegyverrel tettként hallgatták ki. A nyomo- vagy lőszerrel való visszaélés zás szakértő bevonásával folyik, bűntett elkövetésének megala- Bővebb felvilágosítást később- pozott gyanúja miatt, gyanúsí- re ígért a hatóság. m MIHALIK JÚLIA Roskadozó karácsonyfa Vajon melyik a legtöbbet ki­mondott szó? Attól félek, az „én” és nem a „te," de esélyes­nek tartom az első helyre a „jaj, ” a „segíts, ” a „nem, ” a „baj” és a „gond”szavakat, pontosabban segélykiáltáso­kat is... És ugyan a „köszö­nöm” hányadik helyen sze­rénykedik? Ha a leggyakrab­ban használt kifejezéseket ag­gatnánk fel karácsonyunk fe­nyőfájára, viszonylag kevés ágacskán díszlenének a bol­dog „igen”-ek, s egész bizto­san felkéredszkednének a so­katmondó „ó!” hangok, a „majd ”-ok, a „lehetlek és az utóbbihoz közelálló „talán”- ok. Roskadozna az örökzöld a rikító piros csomagolásban, teljes súlyával rá nehezedő „pénz” szavunk rengetegétől, s körülötte himbálóznának a „tartozás, ” a „hitel, ” „játék­gép”, „betegség”, „bűncselek­mény”, „hűtlenség” formátu­mú, ránk leggyakrabban bor­zongatóan ható betűsorok. S bizony keresgélni kellene raj­ta a „fény”-t, a „hit”-et, a „ked­veset, a „remélem”-et, az „örök”-ötés az„igazi”-t. Smég sok-sok olyat, ami a hétköz­napokból inkább hiányzik. Számos esetben sajnos az ün­nepek is híján vannak a bel­ső fényeknek, nem hordozói, közvetítői a reménynek, amint az örök igazságoknak sem. A korszakokon átívelő ünnepdísz, a felöltöztetett fa olyan, amilyenek maguk a dí­szítői: vágyakozók, de türel­metlen várakozók... Annyi mindent szeretnének, s köz­ben a lényegi dolgokról, ado­mányokról meg-megfeledkez- nek. Karácsonyunk mégis megőrizte a faállítás hagyo­mányát, s én azt Iiiszem, azért, mert létezik egy min­dent felülmúló, láthatatlan, mindenütt jelenlévő erő, a szeretet, ami lám, most is ott kukucskál kedvesen, a gyen­ge ágacskák között... Sőt, le is lehet onnan venni, és szétado­gatni bőkezűen, a legszebb szó kíséretében. Valahogy így: „szeretlek, szeretlek”. FÉLSZICET AJÁNDÉKOKKAL fÉÉMÉHb Porkoláb Mákos Margittá, az intézmény vezetője, és Peleskei Balázs Rita, az Egészség- ügyi Szociális Központ igazgatója mondott köszöntőt a Félsziget Napköziotthonban a minap meg­tartott karácsonyi ünnepségen. Az otthon fiataljai zenés műsort mutattak be, majd az ajándékosz­tás következett a Sümegi Ilona Alapítvány és az adventisták jóvoltából. BORLOVAGOK A FERENCESEKNÉL S/kwuiy Az Európai Borlovagrend felhívására idén is ajándékokkal kedveskedett a helyi rendház la­kóinak a borlovagrend szécsényi borszéke. Tagjaik immár hagyományosan felkeresik karácsonykor az időseket gondozó nővéreket és a rendházi atyákat, s nyújtják át a szeretet ajándékait, mm kj. Kiss Andrea, a rendőrség me­gyei sajtóügyeletese mindezek mellett arról is tájékoztatta la­punkat, hogy a férfi otthonában tartott házkutatás során a nyo mozók „különböző második vi­lágháborús haditechnikai eszkö­zöket” foglaltak le. Az ötvenes éveiben járó férfit robbanóanyaggal vagy robban­Sáptürjáft. Lakossági bejelen­tés érkezett arról, hogy lőfegy­verrel, lőszerrel és robbanó­anyaggal kereskedett egy 51 éves salgótarjáni férfi, akit de­cember 22-én, szerdán fogtak el a Nógrád Megyei Rendőr-főka­pitányság beosztottjai a Terrorelhárítási Központ mun­katársaival közösen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom