Nógrád Megyei Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 253-277. szám)
2010-11-06 / 257. szám
8 2010. NOVEMBER 6., SZOMBAT NÓGRÁD SPORTJA Folytatnák az utat KOSÁRLABDA NB I/A, férfiak, 6. forduló Szívügye a 90 éves SBTC Kakuk József még huszonöt éves sem volt, amikor abbahagyta az aktív futballt, de gyakorlatilag soha nem szakadt el tőle. Elsősorban Salgótarján labdarúgását és azon belül is főként a Stécé múltját, jelenét és nem utolsósorban jövőjét, az utánpótlás nevelését tartja szívügyének. Nem véletlen, hiszen- ha focizott más klubokban is- arra kivált büszke lehet, hogy 1965 és '67 között hat alkalommal az NB I-ben is magára ölt- hette a fekete-fehér szerelést és olyan játszótársakkal lépett a zöld gyepre mint - mások mellett - Básti István, Jeck Ferenc, Répás Béla, Szalay Miklós. Mindig is megtett minden tőle telhetőt a csapatért, de 2007 nyara óta - amikor a közgyűlés a patinás klub elnökének választotta - neve végképp elválaszthatatlan a Stécétől. Nagy szerepe volt abban, hogy az SBTC az elmúlt szezonban megnyerte a megyei bajnokságot és újra a Nemzeti Bajnokságban játsz65 éves Kakuk József, a Stécé elnöke hat. Egyelőre „csak” a harmadik vonalban vitézkedik az együttes, de hosszabb távon reális célként tűzheti maga elé a magasabb osztályt is. Kakuk József ugyancsak katalizátora volt - és jelenleg is az - annak a rendezvénysorozatnak, amelyet ez évben az általa irányított elnökség megszervezett az SBTC megalakításának 90. évfordulója tiszteletére. Meggyőződéssel vallja, képviseli, hogy a Stécé nemcsak sport-, de várostörténeti érték is, amely a kilenc évtized során kiemelkedő egyéniségekkel és remek szakosztályokkal öregbítette Salgótarján hírnevét országhatárokon belül és kívül is. Kakuk József egy másik területen, a sportlovaglásban is maradandóan tette le névjegyét: 2006- ban létrehozta a Kakuk Lovasudvar Sportegyesületet s rendre nívós versenyeket rendez az ország legszebb fekvésű pályáján, amelyet elragadtatással emleget mindenki, aki egyszer is megfordult ott. Patyo - ahogy a legtöbben szólítják - egy nyolcgyermekes munkáscsaládból indulva ügyes autószerelőként küzdötte fel magát saját erejéből, szorgalmából a Kakuk-Toyota Autóházig s lett Salgótarján egyik ismert és elismert személyisége. Elkötelezett lokálpatrióta, szinte minden érdekli, ami összefügg szülővárosával, figyel az itt élők véleményére, igényeire. Családcentrikus, egyszersmind társasági ember, szeret örömet okozni barátainak, ismerőseinek is, szívesen támogat kulturális, művészeti programokat. „Úgy gondolom, a Teremtő azért részesített engem ilyen lehetőségben, mert tudja, a javak egy részét visszaadom oda ahonnan kaptam, nagyon értékelem ha boldog emberek társaságában vagyok, ha ügyfeleimet különleges élményben részesíthetem’’ - nyilatkozta lapunkban három évvel ezelőtt s e szemlélete azóta sem változott. Kakuk József november 4-én töltötte be 65. életévét. Isten éltesse! Még nagyon sokáig élvezhesse a jó vörös bort - mértékkel - és a magyar nótát - minden mennyiségben - szerettei körében! Cs. fi. FalcoSzova KC-Szombathely (9.) - Konecranes-Salgótarján (14.) Dávid Krisztián, a salgótarjáni egyesület elnöke: - Nagy kérdés, hogy a mostanában várakozások alatt teljesítő szombathelyi gárda milyen ellenfél lesz, melyik arcát mutatja majd szombaton. Bár riválisunk keretét kiváló külföldi játékosok alkotják (Aliakszejev, Gosa), illetve a hazai kosárélet hosszú időn keresztül legtöbbre taksált magyar játékosa, Kálmán László is őket erősíti. Éppen ezért most minden bizonnyal rossz sorozatuk lezárására készülnek, s hazai közönség előtt kettőzött erővel hajtanak majd. A mi feladatunk, FUTSAL Zsinórban megvívott négy idegenbeli találkozót követően szombaton ismét hazai közönség előtt léphet pályára a Skorpió SE- 1. DFC Group Salgótarján élvonalbeli női fútsal-csapata. Az ezúttal hogy megakadályozzuk a „sólymok” szárnyalását, s egy tisztesnek mondható eredménnyel zárjuk újabb nyugat-magyarországi kirándulásunkat. Bízom benne, hogy az utóbbi találkozókhoz hasonlóan játékunk ezúttal is tovább fejlődik, s amennyiben a szokásos, jó pár perces hullámvölgyet is sikerül elkerüljük, esélyünk lehet rá, hogy folytassuk a megkezdett utat Rossz hír, hogy Balaton Dávid ezúttal nem tarthat velünk, tehetséges fiatal irányítónkat ugyanis egy dán első osztályú csapat invitálta egy hetes próbajátékra. Én innen kívánok neki sok sikert, és remélem, látjuk még tarján i mezben kosarazni. H. P. várhatóan a korábbiaknál komplettebb összeállításban szereplő megyeszékhelyi gárda ellenfele a pontvadászat élcsoportjához tartozó Miskolci Szabadidőközpont- Vénusz együttese lesz. Borsodi rivális Az élvonalban volt az évad középcsatára Hatvanéves Marcsok János, az egykori kiváló labdarúgó Marosok János, az egykori remek labdarúgó november 4-én ünnejjelte a 60. születésnapját A kiváló sportember letette a névjegyét az élvonalban az SBTC-nél - ahol az évad középcsatára volt - és a Kaposvárnál is. Csóka, ahogyan a játékostársai nevezték, a 70 NB I-es találkozó mellett a másod- , és harmadosztályban is szerepelt az SKSE, a Gyöngyös és a Síküveggyár (Salgglas) csapatában. Pályafutása befejezése után játékvezetőként működött, a másodosztályig jutott, és élvonalbeli asszisztens volt, majd az országos ellenőri keret tagjaként működött. Az NB ül. Mátra-csoport játékvezetői bizottságának elnöke is volt, majd vezette a megyei szövetség játékvezetői bizottságát. B.T.- Az SKSE-ben kezdtem a pályafutásomat 1964-ben, az első edzőm Tóth István volt - eleveníti fel a múl tat Mancsok János. - A folytatásban Boldvai László egyengette utamat, a felnőttcsapatban Kovács Ernő edzőnél, 1967. május 21én mutatkoztam be a Borsodi Bányász ellen idegenben, ahol 0:0 lett az eredmény. A kék-fehéreknél olyanok kiválóságokkal játszottam együtt, mint például Antal Lajos, Nyerges László és Vári István. Nagyon jó volt a közösség, s nem csak futballozni tanultam meg, hanem nótázni is. Katonának 1970 nyarán vonultam be Gyöngyösre, ahol az NB IU-as csapatban szerepeltem. Itt megtanultam a többi dolgot... Leszerelése után 1972 nyarától újra az Sesében folytatta, amellyel Névjegy Marcsok János Született: 1950. november 4., Salgótarján. Posztja: csatár. Pályafutása: SKSE (1964-70), Gyöngyös (katonaság, 1970-72), SKSE (1972-74), SBTC (NB I, 1974-77: 58 mérkőzés/15 gól), Kaposvár (NB I, 1977-78: 12/3, NB II: 1978-80), SBTC/STC (NB II, 1980-81:18/1), Síküveggyár (NB III, 1981-88). Az élvonalban 70 mérkőzésen, 18 gólt szerzett. NB I-ben első mérkőzése. 1974. 09.14.: SBTC - Rába ETO 0-2. Utolsó mérkőzése: 1977.12. 26.: Ú. Dózsa - Kaposvár 5-1. az 1972/73-as évadban elsők lettek az NB UI. Északi csoportban, majd 1973/74-ben az NB II. Északi csoportban a 10. helyen zártak.- Ekkor nagyon jó csapatunk volt a Sesében, olajozottan működött minden - folytatta. - Nem volt meglepő, hogy a keretből Tóth Ernőt a Bp. Honvéd, Földi Attilát a Vasas, majd engem a SBTC igazolt le. Igaz, a kispestiek is hívtak, lehet, ha őket választom, akkor a válogatott küszöbe sem lett volna túl magas. A remek labdarúgónak 1974. szeptember 14-én érkezett el a pillanat, amikor az élvonalban bemutatkozhatott az SBTC-ben. A Rába ETO ellen, hazai pályán, Dávid Róbert edző Berindán László helyére küldte pályára az 58. percben, a találkozót a vendégek nyerték 2-0- ra. Harmincöt évvel ezelőtt a Népsport osztályzatai alapján Marcsok János lett Magyarország legjobb középcsatára a posztonkénti rangsorban, 6,00-ás átlaggal, megelőzve az újpesti Bene Ferencet és a ferencvárosi Szabó Ferencet Az NB I-ben az 1974/75-ös idény álomcsapata a következő volt Bolemányi (ZTE) - Kelemen (Honvéd), Nagy III (Videoton), Szűcs (Honvéd), Lukács (Honvéd) - Kovács B. (MTK), Kocsis (Honvéd), Pintér (Honvéd) - Fazekas (Újpest), Marcsok (SBTC), Zámbó (Újpest).- Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy bekerülök az év csapatába, hiszen olyan klasszist utasítottam magam mögé a rangsorban, mint Bene Feri - emelte ki. - Jó gárdába kerültem, ahol Básti, Répás és Jeck volt a vezéregyéniség. Az őszi idényben jobbára még az első osztály ritmusával ismerkedtem, de a nagyszerűen sikerült téli alapozás után a tavaszi idényt remek formában játszottam végig, a csapat pedig a nyolcadik helyen végzett Életem egyik legjobb játékát a Honvéd ellen nyújtottam 1975. március 8-án. Hazai pályán 10 ezer néző előtt nagy csatában kaptunk ki 3-2-re. Kocsis Lajost fogtam, s mind a ketten hetes osztályzatot kaptunk. Az év középcsatárának legemlékezetesebb mérkőzése 1975. március 15-én volt, amikor a Vasas ellen a Fáy utcában a Magyar - Miklós, Kmetty, Kovács IIJ., Vertig - Kegye (Konyha, 63.), Répás, Varga- Horváth F., Marcsok, Jeck összeállítású csapat 4-2-re győzött.- Ezen a mérkőzésen lőttem egyik legszebb gólomat, amikor Répás Béla beadása után a kapunak háttal állva, a labdát hátrahúzva, ollózva találtam be Mészáros „Bubu” hálójába - hangsúlyozta.- Még egy a fontosabb a gólok közül, bár azt hiszem, a gól az dig jelentős: 1975. szeptember 20- án volt, amikor a Rába ETO otthonában győztünk 3- 1-re, és a második gólt én szereztem. A fekete-fehéreknél különleges szerepkörben játszottam; hátravont középcsatárként az ellenfél irányító középpályását kellett semlegesítenem, s emellett kellett felérnem a támadásokhoz. Az SBTC 1977-ben búcsúzott az élvonaltól. Marcsok azonban maradt az NB I-ben, hiszen a Kaposvárhoz igazolt- Minden nagyon szépnek látszott, mert egy erős, stabil SBTC-be kerültem be - emelte fel a hangját, az egykori kiváló játékos. - Baráti Lajos bácsi, az akkori szövetségi kapitány noteszába is bekerült a nevem, amely a vb-selejtezőkre készülő válogatott bővebb keretét, 40 főt jelentette, de sajnos megsérültem... Később a Stécénél az idősödő vezéregyéniségeket nem sikerült pótolni, ezért 1977-ben kiestünk. A Stécé vezetői lemondtak rólam, de bejelentkezett értem a Kaposvár, a Csepel, a Diósgyőr és a Videoton. A kaposváriakat választottam, ahol szép három évet töltöttem, amelyből az első Az SBTC 1975. március 22-én, az Üllői úton, 15 ezer néző előtt 4-1-re kapott ki a Ferencvárostól Képünkön Martos Győző (balra) és Marcsok János, aki a Stécé egyetlen gólját szerezte évadban az élvonalban voltunk, majd a másodosztályban szerepeltünk két évet Egy meccset kiemelnék a kaposvári évekből: 1977. október 15-én a Csepel ellen hazai pályán 7 ezer néző előtt Németh Lajos irányításával a Buús - Éger, Ágfalvi, Zentai, Duschák - Hangai, Gulyás, Kanyar (Konrád, 69.) - Máté, Marcsok, Túrái (Karasz, 67.) ösz- szeáltitásban 2-1-re nyertünk. A gólokat Kanyar és én, míg az ellenfélből Branikovits szerezte. Aztán 1980 nyarán visszatért Salgótarjánba, és egy évet a másodosztályban az STC csapatában szerepelt, majd következett a Síküveggyár az NB Bi-ban, egészen 1988-ig.- Kaposvár után a Stécéhez kerültem vissza, majd 38 évesen, a Síküveggyárban fejeztem be a játékot - említette. - Pályafutásom alatt a legkiválóbb játékostársamnak Répás Bélát tartom, akinek kisugárzása volt, éreztem a gondolatát Szinte egyik edzővel sem voltam igazán jó viszonyban, mert dör- mögtem, visszaszóltam, hangosan gondolkodtam, és melyik edző szereti ezt? A Síküveggyárral - amelynél szinte úgy éreztem magam, múlt egy nagy családban - 1988 szeptemberében, a Vasassal játszottuk a búcsúmérkőzésemet, amelynek edzője, dr. Puskás Lajos Kaposváron is a mesterem volt Ekkor már apósom, Válóczi Béla javaslatára két éve fújtam a sípot. 1990-ben, közel a negyvenhez kerültem fel az országos játékvezetői keretbe, ami ebben korban már kivételes esetnek számított Marcsok János nyolc évig, vagyis 1998-ig volt az országos keret tagja, játékvezetőként a másodosztályig, asszisztensként az élvonalig jutott el. Az országos ellenőri keretben 1998-2005-ig, míg a megyei szövetség játékvezetői bizottságát 2001 -2005 között vezette. Időközben az NB UI. Mátra-csoport játékvezetői bizottságának elnöke volt 1997-2001 között, megszerezte a B-licencet, és edzősködött a Salgó Öblös-Faipari SC-nél, ahol gyermekekkel, serdülőkkel foglalkozott.- Nagyon sokat köszönhetek a családomnak - hangzik az összegezés. - A feleségemmel, Vicával 36 éve élünk, tanárnő-sportoló házasságban. Ő szintén élvonalbeli sportoló volt, főiskoláskorában, Egerben kosárlabdázott. Két fiúgyermekünk van. Péter játékvezetőként NB I/B-ig jutott, jelenleg villamosmérnökként dolgozik, tervezőcsoportot vezet Gödöllőn élnek élettársával, Esztikével, és nevelik két fogadott leányunokámat, Krisztát és Rékát Kisebbik fiam, Zoltán focizott az SBTC-ben, most az Erste Bank kötelékében, Budán kisrégióvezető. Fő tevékenysége, hogy a két csodálatos ikeriány unokám, Enikő és Emese boldog gyerekkorban cseperedjen fel. A kis menyemmel, Judittal egyetemben, aki ebből a „tevékenységből” oroszlánrészt vállal.- Hogy jelenleg milyen kapcsolatban állok a labdarúgással? - kérdez vissza. - Mivel 2005-ben volt egy törés az egészségemmel kapcsolatban, így vissza kellett fognom azt a munkát, amit addig végeztem. Az igazsághoz tartozik, hogy a szövetség akkori vezetői, valamely oknál fogva, nem is nagyon erőltették a „munkát”! Idén nyáron úgy éreztem, hogy stabilizálódik az egészségi állapotom, ezért a megyei labdarúgó-szövetség kérését elfogadva, a játékvezetőknél az ellenőrzési bizottságot vezetem.
