Nógrád Megyei Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 253-277. szám)
2010-11-06 / 257. szám
4 2010. NOVEMBER 6., SZOMBAT KULTÚRA „Hadiállapot helyett józan rivalizálás kellene" Ezt Tarján Tamás irodalomtörténész, kritikus hangsúlyozta a kortárs magyar irodalom közállapotait, az eltérő gondolkodású írók, érdekcsoportok, szekértáborok közötti nézetkülönbségeket a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház minapi összejövetelén. Szerinte a kizárólagosságot sugalló véleményeken felül kell emelkedni, annál is inkább, mert a hadakozás éppen az alkotómunkától veszi el az energiákat. A merev szétválasztás egyébként is túlzottan leegyszerűsíti és torzítja a minősítést, holott sokszor ugyanazon írónak, költőnek lehet urbánus és népies arca is. A képen az irodalmi „illusztrációk"-at igényesen .szolgáltató” P. Kerner Edit, Pünkösdi Mónika, Sándor Zsombor, Demus Péter és Sándor Zoltán Ez a toleráns, megengedő szemlélet végig jellemezte a diskurzust, amelyben a beszélgetőpartner szerepét ezúttal is a Márkházán élő Kőrössi P. József költő, szerkesztő,töltötte be. Az ő kérdéseire válaszolva fejtette ki Tarján Tamás, hogy értékrendjében Tandori Tamásnak - aki az utóbbi fél évszázad irodalmi szövegeinek egyik jeles megújítója - kitüntetett szerepe van s szintén elismerően szólt Szilágyi Ákos munkásságáról - amelyben az a felismerés tükröződik, hogy a költészet ősállapota a hangzás - vagy Petri György nagy ívű gondolati lírájáról. Ugyanakkor azt is őszintén elmondta, hogy a szimpatikus világvándor, a recski fogoly Faludy György vagy a morális tartásáról joggal híres Márai Sándor lírája hozzá személy szerint nem áll közel, de ez nem jelenti azt, hogy ne ismerné el munkásságuk egyéb erényeit. A nevek kapcsán merült fel az a probléma, hogy egyáltalán miként definiálható a mai magyar irodalom fogalma, mit kell mainak, magyarnak és irodalomnak tekinteni. A mai korszak Tarján Tamás szerint nem köthető valamilyen politikai cezúrához, ezért hatását tekintve akár kortárs szerzőnek tekinthető a már évtizedekkel ezelőtt eltávozott Tersánszky Józsi Jenő vagy Nagy Lajos is, ’hisz mindketten sokat tudtak elmondani a mi világunkról is. Ugyancsak meglehetősen tág és strukturált a magyar jelző is, túlmutat - mint a Londonban élt Határ Győző esetében - a szomszédos országokon, sőt alkalmasinra kontinenseken is. Az egymással szorosan érintkező művészeti ágak és műfajok ka- valkádjában az irodalom határait sem könnyű meghúzni. A hetvenes évek végén az egyik Szép versek antológia kapcsán Alfóldy Jenő úgy fogalmazott, hogy a magyar költészet magaslati levegőt áraszt. Ehhez képest manapság azt lehet mondani, hogy a magyar irodalom rendre a csúcsok közelében jár. Az örmény gyökerekkel is rendelkező Tarján Tamás - azon túl vagy amellett, hogy huszonhét kötetet írt, jelentetett meg (néhányat Reményi József Tamással közösen) többek között József Attila- és Nagy Lajos-díjas - az egyetem elvégzése, azaz 1973 szeptembere óta folyamatosan tarnt az ELTE Bölcsészettudományi Karán, a modern magyar irodalomtörténeti tanszéken. Ahhoz képest különösen nagy szó ez, hogy soha nem akart tanár lenni. Nem véletlen, hogy a beszélgetés során sok szó esett a felsőfokú oktatásról, a hallgatók körében szerzett tapasztalatairól. Pozitív élményeként mondta el, hogy mindig szabadságot élvezett, soha senki nem akart abba beleszólni, hogy előadásain, szemináriumain miről beszéljen, kiket emeljen ki. Mostanában szívesen foglalkozik a paródiával, az úgynevezett irodalmi halandzsa történetével, figyel például a divattá lett haikura, a megszabott, 5+7+5 szótagszámú klasszikus japán versformára, amelyet - mások mellett - a marosvásárhelyi Kovács András Ferenc művel igazán színvonalasan. Az egyetemistákat illetően Tarján Tamás azt hangsúlyozta, hogy nagy mértékben különbözik az ízlésviláguk, sokféle nevet, kánont ismernek, hoznak magukkal, de nincs egy olyan „sorminta”, közös tudásanyag, amire az oktatásban mint alapra lehetne építeni. Az Internet, a digitális technika is el- kényelmesíti őket, csökkent az úgynevezett filosz érzékenységük. Egyedi példa, de előfordult, hogy valamelyikük Kassák Lajost a reneszánsz korba helyezte. Az is igaz persze, hogy nehéz megszerezniük a kis példányszámban megjelenő könyveket. Sokan egyébként is dolgoznak, pénzt keresnek a tanulmányaik mellett. Tarján Tamásról köztudott, hogy a színházkritika is szerves részét képezi eddigi életművének. Kőrössi P. József e felvetésére az érintett úgy reagált, hogy korábban több ilyen tárgyú kötete jelent meg, mostanában inkább internetes portálokon fejti ki a már „csak” évente mintegy száz előadásról megfogalmazódott véleményét. A beszélgetőpartner ugyancsak méltatta azt a különös szerepet, amelyet a könyvheti sajtótájékoztatókon Tarján Tamás évek óta magára vállal. Ennek lényege, hogy néhány tucatnyi szépirodalmi műről igyekszik egy-két mondatos találó ajánlást mondani. A Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban Tarján Tamás immár a tizenharmadik volt, aki a Magyar Szépírók Társasága képviseletében találkozott a salgótarjáni közönséggel. Az elhangzottakat jól kiválasztott művekkel, a vendég által is elismert színvonalon illusztrálták a Pódium Stúdió és a Vertich Színpad előadói: Demus Péter, Kovács Gábor, Patakiné Kemer Edit, Pünkösdi Mónika, Sándor Zoltán és Sándor Zsombor. Csongrády Béla Tatján Tamás (jobbról) Kőrössi P. József kérdéseire válaszolva fejtette ki véleményét a kortárs magyar irodalomról Barangolás Mikszáth nyomán Már húsz felett jár azoknak a kis könyvecskéknek a száma, amelyeket Nógrád Megye Önkormányzata „Nógrád, a varázslatos világ” című sorozatban megjelentetett a helyi szellemi értékek megismertetése, népszerűsítése céljából. A 18-as számú füzet aktualitását Mikszáth halálának idei, pontban századik évfordulója adja: Praznovszky Mihály Mikszáth-kutató, a Mikszáth Kálmán Társaság tiszteletbeli elnöke „Utazás Mikszáthtal Palócországban” címmel indult el a szűkebb tájhazában barangolni. Mint sokan tudják Mikszáth- nak van egy „Utazás Palócoszágban” című, hét pontba foglalt füzére. A nógrádiak számára minden bizonynyal a kettessel jelölt írás - „A palócfóld flórája” - a legkedvesebb, hiszen ebben fogalmazza meg az ezen a tájon gyakran idézett sorokat: „Oh, kedves virágai a palócföldnek! A tündérkert se szebb talán, a kelet gyöngyei se bájolóbbak, minta ti boróka-bogyóitok. Ez a szőnyeg, amely az én bölcsőm alá volt terítve, amelyet én annyiszor megta- podtam. Valami édes csik- landozást érzek a talpamon, ha rátok lépek... vagy hogy talán a szívemben van az...”Persze a további hat elbeszélés és egyáltalán Mikszáth egész - négy évtizedet átfogó - életműve telis-teli van a palóc településekre, tájakra, emberekre, szülőfóldi emlékekre, élményekre való utalással. Már egészen korai, 1877-ből való „Az igazi humoristák” című kötetét „szelíd, csendes falujának”, a magyarok és szlovákok lakta Szklabonyának ajánlotta, mert minden ami benne van, az ott élőktől tanulta: „Ha van benne valami érdemes, az az övék” - írta. S utolsó megszólalásában 1910-ben, Budapesten a nevezetes negyvenéves írói jubileumon ugyancsak kiemelten említette a nógrádiakat: „Külön szeretnék szólani az én szeretett vármegyémhez , amely oly pazar, királyi fénnyel tett ki magáért velem szemben. ” Hiába zúg az álmokban, az öröklétben, a mennyországban az angyalok kara, „hát elfog a szomorúság, hogy mit ér, ha nem a karancssági erdők zúgnak e helyett. ” Praznovszky Mihály - mintegy szabálytalan bédekkert, útikalauzt írva - bemutatja azt a vidéket, azokat a valós vagy az író által kitalált településeket, színhelyeket, ahol a Mikszáth által megörökített palócok élték mindennapjaikat, sajátos kultúrájukat. Mikszáth nemcsak ember-, de természetszerető is volt. „De Mikszáth nem általában a természetet szereti, hanem a nógrádi földet" - fogalmaz Praznovszky Mihály mintegy a fentebb idézett mik- száthi gondolatra is alapozva. Ez a kis kötet is része a 2010-es centenárium maradandó értékeinek és értelemszerűen hozzájárul a Mikszáth-kultusz - főként nógrádi - továbbéltetésé- hez is. Ez azért fontos, mert - mint Praznovszky Mihály zárósoraiban írta: „...boldog vármegyeiek vagyunk, de még mennyire! Van nekünk egy Mikszáth Kálmánunk. 1847-ben jutottunk hozzá s másfélszáz év után sem tudunk elég hálásnak lenni a sorsnak, hogy ezt az írót nekünk, Nógrádnak adta!” Cs.B. UTAZÁS MIKSZÁTHTAL BM.ÓC ORSZÁG &AN A sorozat Mikszáth-dolgozatának címlapja JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Szóval elsüllyed szégyenében, ha az iskolai éveiről kérdezik?” Szerencsés nyertesünk: Boros Bálint Nagybárkány, Ady E. út 3. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. november 11-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
