Nógrád Megyei Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 253-277. szám)
2010-11-25 / 273. szám
2010. NOVEMBER 25., CSÜTÖRTÖK 5 A magára hagyott nemzedék Szinte minden nemzedékre rónak valamilyen nevet, például a 80-as végek szülötteit az elátkozott nemzedék gyermekeinek hívják. Szerintem a mi nemzedékünk a magára hagyott, mivel többségünk szeretethiányban szenved, és nem foglalkoznak velünk családtagjaink annyit, amennyire szükségünk lenne. A szex tabunak számít még ma is: amikor eljön az idő', hogy a gyerek felvüágosítást kapjon, a szülő szinte megriad. Manapság a gyerekek nagy része csak az egyik szülővel tölü mindennapjait, ami még jobban megerősíti bennük a hiányt. Sok az olyan család, ahol az egyik szülő mindig úton van, és nem tudja egyengetni gyermekei útját Sokszor a szülő hibás gyermeke viselkedése miatt, mert vannak, akik mindent megengednek azoknak a csemetéiknek, akik még be se töltik a 14-et Ilyenkor jönnek az első szerelmek, és bizony történnek „balesetek”, mert kopogtat a gólya, kisbabával a csőrében. A házasság is kihalófélben van, ugyanúgy, mint az okos családtervezés. A mostani szülők - mint szülők - csődöt mondtak. Nyilván ez egy alig 16 éves lány szájából felháborítónak hathat, de ha belegondolunk, hogy hány gyerek él rossz családi körülmények között, akkor mégiscsak nekem van igazam! Keressük a szeretetet a szétszakított családokban, próbáljuk a kapcsolatot megteremteni, de néha csak bolyongunk a szülők között céltalanul. Azt pedig eldönteni, hogy melyik szülő alkalmas arra, hogy felnevelje a gyermekét, nehéz eldönteni. Sajnos látom, hogy a mai nők inkább magukkal vannak elfoglalva: az egzisztencia, az önálló élet, az érvényesülés előtérbe került a családdal szemben. Kevesen ragadnak fakanalat, és próbálják óvni a házasság szent kötelékét. A nagy munkanélküliség a férfiak számára inkább a házimunkát adja ahelyett, hogy családfenntartóként biztosan el tudná tartani szeretteit. A mi nemzedékünk, a magára hagyott generáció megpróbál önálló lenni, de ez nélkületek, szülők nélkül csak vadhajtásokat eredményezhet. (A cikk teljes terjedelmében az nporthu-n olvasható.) Molnár Vivien 10. a, Táncsics A kezdetektől körülvesz minket. Már az óvodában elkezdődik, amikor rózsaszín felhőben úszva játszunk kis szerelmünkkel, homokvárépítés közben lelkesen tervezzük az esküvőnket, hogy milyen ruhát szeretnénk - ami nem utolsó szempont, hiszen a menyasszonyi ruha minden lány álma - lelkesen szövögetjük életünket az akkori férjjelöltünkkel, már amennyire ez abban az életkorban lehetséges. Milyen boldogan viszonyulunk még akkor az élethez, nem sejtjük, hogy nem elég szeretni valakit, mert nem biztos, hogy viszont fog szeretni majd minket. Az óvodában ugyan könnyen megtalálhatjuk a társunk, a való életben ez már sajnos, nem így működik. Azt hisszük, egy életen át végigkísér, hogy mindenkinek juthat belőle, de azt kell mondjam, ez közel sincs így. Igen, a szerelemről beszélek. Az egyik legfontosabb érzésről, amit ember valaha is megtapasztalhat élete folyamán. A szerelem - mint fogalom - egyszerűen magyarázható: két egymással szimpatizáló ember kapcsolata fokozatosan fonódik szorosabbra és szorosabbra, míg végül elérik azt a fázist, amikor már nem tudnak egymás nélkül élni. A nagy találkozást mindenki máshogy képzeli el, és mindenkivel máshogyan történik meg. Van, akivel sima hétköznapi módon esik meg, de némelyeknek olyan, akár a mesében vagy a tipikus hollywoodi filmekben. Bevallom, nehéz összeszedni a gondolataimat ezzel kapcsolatban, hiszen sokan úgy érzik, átélték már a „nagy szerelmet”. Azt mondják, a megfelelő helyen kell lennünk a megfelelő időben, sok mindennek passzolnia kell. Van aki szerencsével jár, és nem kell sokáig várnia, hogy megtalálja az igazit, de van akinek évekig szükséges kutatnia a hozzá illő pár után: olyan ez, mint a kirakós játék. Egész életünkben a lelkünk hiányzó darabját keresgéljük. Ha már megtaláltuk, akkor az érzelmek skálájának minden pontját végigjárjuk a kezdeti boldogságtól kezdve a felhőüen örömön át, amit a másik jelenléte okoz számunkra, hogy egyszerűen csak együtt lehetünk, a szomorúságot, amit akkor érzünk, ha egy pillanatra is el kell válnunk, vagy nem lehetünk vele, a dühöt, ami a kezdeti idillt váltja fel az első veszekedések alkalmával. Az életben mindenki keres valakit. Valakit, aki az életét szebbé teheti azáltal, hogy csak létezik. Keresünk valakit, aki bearanyozza a mindennapjainkat, akit felhívhatunk, ha szomorúak vagyunk, aki mindig ott van nekünk, ha úgy érezzük, hogy az egész világ ellenünk fordul, keressük azt, akiben bízhatunk, akivel a legféltettebb titkainkat is megoszthatjuk, s így feltétel nélküli bizalomban részesítjük a másikat. Ha nem találjuk meg, hajszolni kezdjük, azt gondoljuk: ennyi nekünk is kijár, bármi áron, de akarjuk ezt, és ha görcsösen akarjuk, csak még nehezebben találunk életünk párjára. A szerelem egyfelől pozitív érzés, hiszen sok mindent képes kiváltani belőlünk amellett, hogy ellep minket a tipikus rózsaszín köd, és képtelenek vagyunk észszerűen gondolkodni, képes a legjobbat kihozni belőlünk, másfelől szomorú érzés is, mivel sokszor a kétségbeesésbe, sőt a reménytelenségbe lök minket. Ha odaadjuk a szívünk valakinek, csak remélhetjük, hogy épségben kapjuk azt vissza. Nem mindenki képes értékelni, ha megtalálja azt, akivel úgy érzi, mintha ezer éve ismernék egymást. Ha így lenne, nem lennének a félresikerült kapcsolatok, házasságok. A házasság a szerelem betető- zője. Látok egy képet a fejemben, ahogy megöregedve ülök a verandán egy hintaszékben, mellettem egy másik hintaszék, amelyben a férjem ül, s egymás kezét szorítjuk, körülöttünk az unokáink szaladgálnak. Lehet, hogy ez nevetséges, erre sokan azt mondhatják, hogy ilyen szerelem nincs, nem létezik egész életen át tartó boldogság - de szerintem igen, bár egyre kevesebbeknek adatik meg. Azt szeretném, ha majd egyszer gyermekem születik, és megkérdezi, hogy ki volt a szerelmem fiatal koromban, azt felelhessem, hogy ott ül a másik szobában. Azt gondolom, a legszebb dolog valaki mellett éveken át kitartani, éveken át szeretni. Szeretném ezt én is átélni, de érzem, ettől még messze vagyok. Manapság sokan szolgáltatják ki magukat egy olyan kapcsolatért, amelyért nem érdemes, és gyakran nem veszik észre a környezetükben azt a személyt, aki után érdemes vágyakozni. Szeretném, ha a megfelelő időben és helyen engem is magával ragadna ez a felemelő és egyben csodálatos érzés, s átélném az élet egyik legnagyobb csodáját a számomra tökéletes Nagy Övei. Chamer Boglárka 12. c, Táncsics Mihály Közgazdasági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskola és Szakiskola, Salgótarján ■ Az életben mindenki keres valakit. Valakit, aki az életét szebbé teheti azáltal, hogy csak létezik. Rózsaszín köd csupán? Oviskoromban még nem értettem, mit is jelent az a szó: szerelem. Furcsa volt, hogy miért kötözködik velem egy-két fiú. Nagyon felháborodtam rajta, amikor anyum azt mondta, biztos tetszem nekik. Most már több mint egy évtized távlatából máshogy látom a dolgokat. Megtapasztaltam, milyen érzés szerelmesnek lenni. Az a világ legjobb dolga, amikor egy fiú úgy néz a szemembe, hogy az egész világ megszűnik körülöttem. Szerencsésnek tartom magam, mert szüleim jó példával állnak előttem. Szeretnék majd én is ilyen harmonikus családban élni. Mára már sajnos a házasság nem feltétlen szerelmet, néha csak összetartozást jelent Sok az elvált szülő, mert nem értik meg egymást esetleg másban látják meg álmuk beteljesedését. Zaklatott világunkban egyre kevesebb az emberek tűrőképessége, emiatt sok párkapcsolat kerül érzelmi válságba. A munkahelyi, illetve a munkahely hiánya miatti problémák is a családi harmónia rovására mehetnek. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy manapság már kevésbé divat a komoly kapcsolat és az őszinteség, akkor rájövünk, hogy menynyire értékes az, ha ebben a világban, ilyen körülmények között valódi, mély, tartós érzelmeket élhetünk át Nagyon fontos számomra, hogy az ember tudjon tiszta szívből szeretni, megbízni a másikban, és hogy ez őszinte viszonzásra is találjon. Kovács Kinga 10. c, Táncsics Szerelem, szex, házasság egy tini szemével Belátom, hogy mikor megkaptam ezt a témát örültem, mert ez a három dolog mindenkit foglalkoztat. Ám egyben nehéz is ezekről beszélni, hiszen igencsak megbonyolítják életünket. Szeretném az én szemszögemből felvázolni, hogy manapság mit is takar ez a három szó. Itt van először is a szerelem. Minden tini hisz benne, hogy egyszer összefut azzal a bizonyos „Igazival”. Ez eddig szép és jó, ám a legfőbb gond ezzel az, hogy a többség türelmetlenül várja, hogy berobbanjon életébe a nagy szerelem. A párkeresés során már nagyon nagy elvárások fogalmazódnak meg az emberben és emiatt van az, hogy nem talál olyan személyt, aki megfelel ezeknek. Hiszen lássuk be, mindenki olyan feltételeket szab, amelyeknek csak egy tökéletes partner tudna megfelelni, de olyan csak a mesékben van! Ha pedig már a mesékről ejtünk szót, nem hagyhatom ki a „szőke herceg fehér lovon” mai megfelelőjét. Ezt úgy mondanám, a tökéletes pasi a menő kocsijával. Ez is egyfajta feltétel lett mára. Nem egy olyan lányt ismerek, aki szóba se áll egy rendes sráccal, ha annak nincs jó kocsija (magyarán, nincs sok pénze). Ezek a lányok általában meg is szerzik azt, amire vágynak, de meglepő módon ettől még nem lesznek boldogabbak, ebből pedig rengeteg konfliktus adódhat. Ahogyan a legtöbb lánynál a pénz szempont, a legtöbb fiúnál a lányok testi adottságai, és ezek hangsúlyozása dominál. Ha egy lány nem trendi, akkor rögtön nem olyan népszerű a másik nem szemében, emiatt nem egy lány lesz önbizalomhiányos. Úgy gondolom, hogy ugyan megvannak a keresgélés hátrányai, de viszont ha valaki ezeket ügyesen kiküszöböli, megtalálhatja párját, hiszen aki keres, az talál. A Nagy Ő megtalálása, ritkaság a fiatalság körében, hiszen nem vagyunk elég kitartóak hozzá. Emiatt van annyi rövid ideig tartó párkapcsolat. Sokan úgy gondolják, miután összejöttek a régóta kiszemelt lánnyal, illetve sráccal, hogy nem is olyan, mint amilyennek mutatta magát. A másik ok, hogy a sokáig tartó egyedüllét után zavaró a kötöttség. Ezek mellett a leggyakoribb szakítási ok még a hűtlenség. Rengeteg kapcsolat emiatt fut zátonyra. Véleményem szerint egy félrelépés miatt tényleg szakítani kell, hiszen a félrelépő személy biztosan nem szereti a párját, ha ki tudta tenni ennek a fájdalomnak. Ezek az okok miatt sokan félnek már belekezdeni egy új kapcsolatba. De mivel a szeretetet és a testi élvezeteket mégis igénylik, jönnek az egyéjszakás kalandok. Itt nem is alakul ki igazán semmiféle érzelmi kötődés csak csupán két idegen, ritkább esetben ismerős közötti szexről beszélhetünk. Ezek egyre gyakoribbak. A hátterében legtöbbször a mértéktelen italozás, a drogfogyasztás vagy a lány erkölcsi gyengesége áll. Miért mondom, hogy a lány tehet róla? Nos, mert a lányoknak kellene rendelkezniük egyfajta erkölcsi tartással, nem pedig felkínálkozniuk és odadobniuk magukat egy ismeretlen fiúnak, aki persze rögtön él a lehetőséggel, hogy másnap eldicsekedhessen a haveroknak, hogy egy újabb „trófeát” szerzett. Ám az a legnagyobb szégyen véleményem szerint, amikor egy lány fut a fiúk után. Több fiú szájából is hallottam, hogy már kihasználni sincs gusztusuk az ilyen lányokat, semmi kihívás nincs bennük, szánalmasak. Na de ha mégis sor kerül egy röpke, meggondolatlan szexre, komoly gondok következhetnek belőle, amiket a két fél akkor még át sem gondol. A leggyakoribb eset mikor nem védekeznek, és másnap felébredve döbbennek rá, hogy ebből baj lehet. Sok esetben meg is történik a baj, vagy valamilyen nemi betegséget szednek össze vagy teherbe esik a lány. Akkor pedig csak annyit tudnak tenni, hogy kétségbe esve szaladnak a szülőkhöz, akik el sem akarják hinni, hogy ez az ő szeme fényükkel történt meg. Ilyenkor ugyan a gyerek kap egy pofont, mielőtt rohannának az esemény utáni tablettáért vagy netán abortuszra, de véleményem szerint a szülők is ugyanolyan hibásak. A legtöbb szülő nem képes beszélni gyerekével a szexről és annak veszélyeiről. Ha bele is kezd csak mellébeszélés lesz a vége, és mivel a gyereknek is ugyanolyan kínos, gyorsan rávágja, hogy ő tisztában van ezekkel, így a szülő megkönnyebbülve zárja le a témát. Ugyan gondolja, hogy nem tud mindent a kicsikéje, de azzal nyugtázza a dolgot, hogy az iskolában majd felvilágosítják. Na de ez egy újabb butaság, hogy majd az iskolában! Igaz, tényleg van előadás a sulikban a szexről, de szerintem túl későn. Manapság már 12-13 évesen veszítik el a szüzességüket szó szerint a „gyerekek”! Tehát a lényeg, hogy az iskolákban túl későn vannak ezek a felvilágosító órák, mert sem a szülők, sem az iskolák nincsenek tisztában azzal, hogy miket művelnek a fiatalok, és mivel nincsenek felvilágosítva, jönnek a gondok. Na de a terhességre visszatérve, mi történik, ha már nem lehet elvetetni? Ilyenkor eszmélnek rá a fiatalok, hogy mit műveltek. A két felelőtlen fiatal választhat, hogy milyen életet biztosít megfogant gyermeküknek. Nehéz döntés ez és akárhogyan is döntenek az életük már nem lesz olyan, mint régen. Vajon megér ennyit egy kalandos éjszaka? (A cikk teljes terjedelmében az nport.hu-n olvasható) Kép és szöveg: Bakay Diána 11. c, Szent-Györgyi Albert Gimnázium Balassagyarmat ■ Véleményein szerint egy félrelépés miatt tényleg szakítani kell, hiszen a félrelépő személy biztosan nem szereti a párját, ha ki tudta tenni ennek a fájdalomnak. Szerelem bármi áron?
