Nógrád Megyei Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 253-277. szám)

2010-11-16 / 265. szám

2010. NOVEMBER 16., KEDD 5 ORSZÁG-VILÁG Magyar filmsiker Sevillában Sevilla. Mundruczó Kornél nyerte a legnagyobb spanyolor­szági nemzetközi filmfesztivál különdíját Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv című filmjé­ért a hétvégén Sevillában; a legjobb operatőr díjával a Er­dély Mátyást tüntette ki a zsű­ri - közölte a Magyar Filmunió hétfőn az MTI-vel. A tájékozta­tás szerint a különdíj a sevillai fesztivál legfontosabb trófeái­nak egyike, hiszen biztosítja, hogy a nyertes filmet a spanyol filmszínházak műsorra tűz­zék. Zentai nem követel kártérítést Ausztrália. A háborús bűnökkel vádolt, Ausztráliában élő 89 éves Zentai Károly nem köve­tel kártérítést jogellenes fogva tartásért az ausztrál államtól - közölte ügyvédje hétfőn, ami­kor védence megjelent a szö­vetségi bíróságon. Malcolm McCusker közölte a bíróság­gal, hogy bár nem követelnek kártérítést, soha nem volt in- jdokolt védence bebörtönzése, j Kérte a bíróságot, hogy mond- ! ja ki: Zentainak már nem kell óvadékot fizetnie azért, hogy szabadlábon lehessen, vala­mint azt, hogy az állam köteles | maradéktalanul megtéríteni védencének azon perköltsége­it, melyek a Magyarországnak való kiadatása ellen indított fellebbezésével jártak. Zarándoklat az Arafát-hegynél Szaúd-Arábia. Közel hárommi 1- ! lió muzulmán hívő gyűlt össze i hétfő reggelre a szaúd-arábiai Arafát-hegy lábánál, hogy a magaslat megmászásával meg- j kezdje az éves nagy zarándok­latot. A szaúdi belügyminiszté- ! rium jelentése szerint 1,8 mil- i lió zarándok érkezett külföld­iről, ami rekordnak számít. A j tömeghez azonban még hozzá i adódik a mintegy 200 ezer, a j királyságon belülről és más ! öbölbeli monarchiákból enge­déllyel érkező hívő, illetve a | több tízezer illegális zarándok. Az Arafát-hegy megmászása a j minden egészséges muzulmán számára kötelező mekkai za- I rándoklat egyik kulcsfontossá­gú eleme, ugyanis az iszlám I alapítója, Mohamed próféta í ezen hegyen mondta el utolsó prédikációját több mint tizen- | négy évszázaddal ezelőtt. Osztrák hetilap az Alkotmánybíróságról Ausztria. Lopakodó puccs cím­mel közölt cikket hétfői számá­ban a magyar alkotmánybíró- | ság hatáskörének módosításá­ról a Profil című osztrák heti­lap. A Profil cikkírója, Gregor Mayer úgy látja, „a demokrá­cia lopakodó leépítése” zajlik Magyarországon, és ebbe a fo­lyamatba illeszkedik az alkot­mánybíróság hatáskörének módosítása. „A média feletti el­lenőrzésre törekvés, a köztiszt­viselők elbocsátástól való vé­delmének eltörlése és az alkot­mánybírák hatalomtól való megfosztása mind azt a célt szolgálja, hogy kényelmes kor­mányzást biztosítson Orbán Viktornak és hogy négy év múlva ne lehessen őt leválta­ni” - fogalmazott a szerző. ORSZÁGJÁRÓ Orbán-kormány a nőkért Budapest Nagy Anna kor­mányszóvivő: A kormány in­tézkedései elő kívánják segíte­ni a nők esélyegyenlőségét a munka világában. Rossz be­idegződés az, hogy a nők mun­kavégzésében a család, a gyer­mek hátráltató tényező - erről Nagy Anna kormányszóvivő beszélt hétfőn egy esélyegyen­lőségi konferencián Budapes­ten. Nagy Anna az Amerikai Kereskedelmi Kamara rendez­vényén közölte, a kormány sze­retné visszaállítani a három­éves gyest, támogatni fogják a gyesről visszatérők részmun­kaidős foglalkoztatását, s sza­bályozták, hogy a nők negyven év munkaviszony után elme­hessenek nyugdíjba. Titkos adatgyűjtés Budapest Főügyészség: Való­ban volt titkos adatgyűjtés | Hunvald Györggyel szemben, annak adatai nyílttá lettek téve, így a nyomozás részét képezik - erősítette meg a Magyar Nem­zet hétfői számában megjelen-1 teket a Központi Nyomozó Fő­ügyészség szóvivője az Mű­nek. Fazekas Géza elmondta: a | napilapban megjelent beszél­getésekről a gyanúsítottak és védőik másolatot kérhettek az iratismertetéskor. Ők ezzel él­tek is. Flunvald György, volt VII. kerületi MSZP-s polgár- mester a cikk szerint csaknem egy évvel az őrizetbe vétele előtt tudomást szerzett arról, hogy lehallgatják. Magyar fodrászsiker Budapest/Párizs. Magyar siker született Párizsban, a két-1 évente megrendezett OMC | fodrász világbajnokságon. Az i OMC (Organisation Mondiale I Coiffure - Nemzetközi Fodrász I Szervezetet) által szervezett j idei VB-n, november 6. és 8.! között, több mint 50 országból j 1570 versenyző mérte össze í szakmai tudását, kreativitását, I fantáziáját. Az egyetlen magyar fodrász I világbajnok, Arató Krisztián ve­zetésével a Felnőtt Férfi Fashion Válogatott a versenyen minden idők legjobb magyar eredményét érte el Fashion ka­tegóriában: az országok közöt­ti csapatversenyben negyedik helyezett lett. A valaha volt legfiatalabb ma­gyar fashion válogatott tagjai: Kovács Gergő, Sík Balázs és Sol­tész Mariann. Arató Krisztián tréneri mun­kája mellett maga is indult a versenyen, Női Full Fashion ka­tegóriában 8. helyezést ért el, amely a legjobb eredmény a magyar indulók közül ebben a kategóriában. „Angliában állandóan zuhog az eső. Az egész ország ködös, szürke, és unalmas. Az emberek mogorvák, hűvösek, akárcsak az időjárás, amiről előszeretettel beszélnek.” Nos, azt hiszem, ezek a legelterjedtebb sztereotípiák a szigetországról. Sokáig - egészen addig, amíg a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola angol-magyar kéttannyelvű osztályába nem kerültem - én is körülbelül ilyen ismeretekkel rendelkeztem Angliát illetően. A nyelvet viszont mindig szerettem, és tanulni sem esett nehezemre. A tavalyi tanév alatt már az ország kultúráját is megkedveltem, gyökeresen megváltozott a véleményem, így alig győztem kivárni a tizedik osztályosok tanulmányi kirándulását. Vasárnap a Buckingham Palotában London egyik legújabb látványossága, a hatalmas óriáskerék, a London Eye Filó Mariann Szeptember elején ötven fős csoportunk délután öt órakor indult útnak Salgótarján­ból, hat kísérőtanárral. Emeletes busszal mentünk, felettébb szimpatikus és beszédes sofőrökkel. Ugyan harminchat órát utaz­tunk, de remek hangulatban, és három-négy órás pihenőkkel színesítettük Ausztria és Németország amúgy is élénkzöld tájképét, majd szombat délután fáradtan-lelkesen néz­tük meg Brüsszelt, s ott más látnivalók mel­lett az Atomiumot, amiről tudni kell, hogy a tudomány egyik szimbóluma, kilenc acél­gömbből áll, és nagyon jó fotókat lehet róla, illetve előtte pózolva készíteni. Este ideigle­nesen birtokba vettük szobáinkat a csinos francia szálláson, Calais-ben, és én személy szerint rendkívül örültem annak, hogy vég­re megvetett ágyban kényelmesen altiatok. Bár a másnapi reggelit helyesebb lett volna inkább „hajnalinak” titulálni, ugyanis a komp meglehetősen korán indult; a gyönyö­rű napfelkeltéért még ez is megérte. Legkö­zelebb Salisbury városában álltunk meg, ahol tradicionális angol téglaházakkal talál­koztunk, majd a Stonehenge monumentális kőtömbjeinél szívtuk magunkba a tiszta le­vegőt és még a több tudást és ismeretet. Mielőtt megérkeztünk volna úti célunk­hoz, a szimpatikus, takaros kisvárosba, Barnstaple-be, mindenkinek remegett egy kicsit a gyomra, izgultunk, hogy vajon mi­lyenek lesznek a vendéglátó családjaink, tu­dunk-e velük majd beszélgetni. Általában kettesével helyeztek el minket, és így kön­nyebb volt leküzdeni az eleinte fellépő fé­lénkséget és hallgatagságot. Én és a barát­nőm egy nagyon kedves és rokonszenves hölgynél laktunk, aki folyamatosan társal­góit velünk, és az összes estére kitalált vala­milyen programot, ezért akkor sem unat­koztunk, amikor hazaértünk az iskolából. Mert ez alatt a dél-angliai hét alatt a SOL nyelviskolájában tanultunk, három vicces, készséges tanárral, akik segítségével bővebb szókincsre tettünk szert. Hétfőn délelőtt körbejártuk a várost a hal­latlanul szórakoztató stílusú idegenvezető­vel, Tómmal, s mivel az eső szemerkélt, megnézhettük, hogy fest egy tipikus angol férfi kalapban és esernyővel a kezében. Dél­után megismerkedtünk tanárainkkal, az­tán miután otthon megvacsoráztunk - e na­pon különösen ízlett az a piteszerű étel, amelynek sajnos elfelejtettem a nevét -, há­zigazdánk elvitt minket az Atlanti-óceán­hoz. Fenséges látványban részesültünk sö­tétedéskor, majd kedden délelőtt is, hiszen következő kirándulásunk fő látnivalójaként is a nagy kékség szerepelt Woolacombe- ban. A csoport nagy része rögtön belevetet­te magát a hűs habokba, de a megfontoltab­bak csak szolidan, felhajtott nadrággal gá­zoltak bele a vízbe. A feledhetetlen fürdőzés után az Ilfracombe nevű városban kóstoltuk meg Nagy-Britannia egyik szimbolikus éte­lét, a fish & chips-et, és mindeközben reme­kül szórakoztunk - talán ez volt a kedvenc programom a többi ugyanennyire nagysze­rű közül. Szerdán egész napos kirándulást szerveztek nekünk, elsőként Exeterben vol­tunk, ahol megcsodáltuk a gótikus rózsaab- lakú katedrálist, de néhány órányi szabad­időnkben megrohamoztuk az ajándékbol­tokat és üzleteket. Knightshayes-ben a jel­legzetes angol kert várt ránk, buján zöldel­lő, tarka virágos. Másnap, Lyntonban gyalogtúrát tettünk, és Lynmouth felé me­net, a keskeny hegyi ösvényen baktatva, a vadkecskék között és a világoskék ég alatt gyönyörködhettünk ismét az óceánban. A barnstaple-i hetet pénteken egy vicces kvíz­zel, illetve egy prezentációval zártuk. A kvíz győztes csapatában én is benne voltam, a prezentációt pedig a csapatom nyitotta, úgy­hogy a kezdeti izgulás után felszabadultan élvezhettem a többiek fenomenális produk­cióját. Este viszont már kezdett fájni a szí­vem, tényleg megkedveltem a vendéglátón­kat - és biztos vagyok benne, hogy más ugyanígy volt ezzel. A hölgy olyan aranyos volt, hogy még a szüléinknek is küldött ajándékot, amit természetesen mi is vittünk Magyarországról: fokhagymafüzérrel, őrölt pirospaprikával, marcipánnal, valamint to­kaji aszúval kedveskedtünk neki. Szombat hajnalban érzékeny búcsút vet­tünk házigazdáinktól, és újult erővel neki­vágtunk Londonnak. Más elképzeléseim vol­tak az angol fővárosról, úgyhogy amikor megérkeztünk, szinte az ablaküvegre tapad­tam, annyira lenyűgöztek az egyszerre régi­es hatású, mégis modern épületek. Mielőtt beléptünk volna Madame Tussaud’s fantasz­tikus panoptikumába, busszal körbejártuk a város főbb állomásait. A hírességek élethű viaszmásaitól kelletlenül elszakadva Lon­don másik nevezettességét, az óriáskereket ostromoltuk meg. A London Eye legmaga­sabb pontjáról az emberek drámaian kicsik­nek tűntek, a legmagasabb épületek teteje azonban velünk egy szintre került. A szállá­sunk elfoglalása után pazar vacsorával lak­tunk jól, és bele sem gondoltunk, hogy két nap múlva már újra otthon fogunk aludni. Vasárnap meglátogattuk a Buckingham Pa­lotát, a miniszterelnök lakhelyét Downing Street-en, aztán a Picadilly Circus-ön sétál­va a Covent Gardenben költöttük el utolsó fontjainkat. A legutolsó látványosság, ame­lyet megtekintettünk, a Trafalgar téren Nel­son admirális szobra volt, és ezután meg­kezdtük utunkat hazafelé. Úgy gondolom, az egész csoport nevében kijelenthetem, hogy nem mindennapi él­ményben volt részünk, hiszen ilyen fiatalon kijutni az Egyesült Királyságba nem akárki­nek adatik meg. Nagyon örülünk, hogy tag­jai lehettünk ennek a tanulmányútnak, és hogy ennyi tapasztalattal gazdagodhattunk. S mit is mondhatnék a cikk végére: Angliá­ban igenis sokszor süt a nap, az emberek de­rűsek és vidámak, és nem beszélnek többet az időjárásról, mint bárki más.

Next

/
Oldalképek
Tartalom