Nógrád Megyei Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 228-252. szám)
2010-10-07 / 233. szám
2010. OKTÓBER 7., CSÜTÖRTÖK NO GRAD MEGYE 3 Könyvtári beszélgetés Salgótarján. Az országos családi könyvtári napokhoz csatlakozva a Nyitott Könyv Olvasókör Egyesület - TEM1 Könyvtár is színes programokkal várja az érdeklődőket. Kende Péter íróval dr. Csongrádi Béla újságíró beszélget október 8-án, pénteken 15 órától. Müvházjazz Balassagyarmat. Horváth Ádám és Barátai jazz, funky, progresz- szív rock koncertjére kerül sor október 9-én 19 órakor a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban, amely jammel zárul. Világ-gyaloglónap Salgótarján. Október 10-én délelőtt tíz órakor a világ-gyaloglónap alkalmából minden gyalogolni szeretőt várnak a szervezők az eresztvényi Napsugár étteremnél, ahonnan öt és tíz kilométeres túrák indulnak. Érdeklődni lehet Félegyházi Évánál a 20/355-ló74-es telefonszámon. Véradó község RimÓC. Rimócon október 10-én, önkéntes véradás lesz. Azt is mondhatnánk, hogy véradás lesz a véradó községben. Ugyanis a rimóciak a humánus cselekedetükkel az önkéntes véradásban országosan az élen járnak. A községben 1000 lakosra 155 véradó jut, azaz a véradó korosztály 15,5 százaléka tartozik a rendszeres véradók közé. Az Országos Vérellátó Szolgálat a község lakosságát az országosan kiemelkedő véradó aktivitásukért elismerő oklevéllel tüntette ki. Kisebbség-többség Balassagyarmat, a Múzeumi hétfők előadás-sorozat keretében Huncik Péter Magyarok Szlovákiában 1918-tól napjainkig című előadására kerül sor október 11- én 17 órakor a Palóc Múzeumban. Huncik Péter szorosan kötődik a történelmi Nógrád megyéhez, ezért talán minden más kutatónál érvényesebben tud szólni azokról az élethelyzetekről, szociológiai jelenségekről, amelyek a határ menti vidéket, így Balassagyarmat környékét is jellemzik. Az előadó, aki íróként és pszichiáterként is tevékenykedik, a pszichológiai és kulturális vonatkozásokkal, jellegekkel is számot vet a kisebbségi-többségi lét kapcsán. „Süllyedünk a kényszer szülte igénytelenségbe" Sok háztartásban már az étkezésen sem nagyon van mit spórolni, az alapvető élelmiszereken kívül alig jut valami az asztalra (Folytatás az 1. oldalról) Marad tehát 14 500 forint, amiből ehet, ru- házkodhat és félretehet arra az esetre, ha meghal, vagy beázik a tető. Városban élő nyugdíjas özvegyasszony A hölgy az önkormányzati tulajdonú garzonházban él. Havi 81120forintajövedelme. Ebből a fűtés, a meleg víz és a lakbér 34 590 forint. A villanyszámla 3000, a víz és a csatorna 3000, a szemét 1200, a biztosítás 150, a gyógyszer havi 6000 forint. A tévé ingyen van. Ez közel 48 000 forint. Marad neki 33 000 úgy, hogy ruhára és ennivalóra kell költenie még. A lakásban adódó hibákat az önkormányzat gyakran ingyen kijavítja. Városban élő munkanélküli özvegyasszony Havi bevétele 25 000 forint, de már csak egy-két hónapig. Utána segélyt kaphat az ön- kormányzattól. Két gyermeke van, akik már külön élnek és segíteni csak néha tudnak neki. Az alig több mint 40 négyzetméteres lakás vízdíja havi 3000, a villany 5000, a fűtés 25 000 (és még így is csak egy helyiségben megy a legkisebb fokozaton a fűtés!), a közös költség 4500, a tévé 2500, a nyugdíj-előtakarékossági pedig 1000 forint Ez összesen 41000 forint, vagyis tizenhatezerrel több mint amennyi a bevétele. Nem csoda, hogy a számlák torlódnak. A lakást eladni szinte lehetetlen, de hova menne és mit kezdene ennyi jövedelemmel...? Vidéki dolgozó házaspár Bevételük összesen 158 500 forint, ami kettőjük munkabére. Emellett kapnak még 18 000 forint étkezési utalványt Gyermekeik már kirepültek, máshol élnek. A körülbelül száz négyzetméteres családi ház rezsije az alábbi: vízre 14 000 forintot költenek, a villany szintén havi 14 000, a gáz harmincezer (és csak maximum.20 fok van a lakásban!), a tévé és az internet 6500, a csatorna 1700, az élet- biztosítás 13 500, a lakásbiztosítás 2500, a gyógyszer 3000, a lottó és az újság pedig 2600 forint Az autójukra havi átlag négyezer forintot költenek, ebben nincs benne a benzin. Fizetnek hitelt is, ami jelenleg havi 69 000 forint A kiadások összesen: 160 800 forint, vagyis több mint amit fizetésként kapnak. Mindemellett a házra ráférne egy felújítás, ami legalább tetőcserét jelent. Nyaralni nem járnak, nem isznak, nem dohányoznak és nem közlekednek a meglévő gépjárművel sem. Vidéki nyugdíjas-házaspár Kettőjük nyugdíja körülbelül százhatvanezer forint. A villany havi 6000, a gáz 35 000 és emellett még kell venniük egy nagyobb teherautó fát körülbelül hetvenezerért, ami úgy négy hónapra elég. A gyógyszer 9000 forint, a tévé 3000, a szemét 1400, a csatorna 2800, a víz 3000, a biztosítás 22 000, van kölcsönük is, ami havi 2000 forint, a telefon 2500, az újság és a lottó 3000. Állatokat tartanak, amikre szintén havi minimum 5000 forintot költenek. Ez 111 700 forint kiadás. Marad nekik 48 000 forint, amiből költekezhetnek és esetleg félretehetnek az unokának. Városban élő dolgozó nő, aki egyedül névén gyermekét Alig 40 négyzetméteren élnek, összesen havi százhúszezer forintból. A fűtésük 26 000, a villany 10 000, a tévé és az internet (ez utóbbi munkaeszközük) 8000, a csatorna és a víz havi 10 000, a közös költség 6500, a biztosítás 1100 és egyéb állandó kiadás még 5000 forint. Telefonra havi tizenötezer körül költenek, ami szintén munkaeszközük. A kiadás összesen 81 600 forint. Azt mondják, hogy ők még szerencsés helyzetben vannak, mert az anya szüleire támaszkodhatnak, akik alkalmanként tudnak nekik segíteni. A volt férj nem fizet semmit a fia után. Marad nekik havi 38 000 forint, amit úgy kell beosztaniuk, hogy egyenek, ruházkodjanak és félretegyenek arra az esetre, ha elromlana valamelyik régi berendezés vagy esetleg kitörne az ablak. Városban élő fiatal házaspár Albérletben élnek, mert nem hitelképesek és csak így tudják megoldani a lakhatásukat. Havi jövedelmük alig száz- húszezer forint, amiből a hölgy jövedelme 53 000 forint, amit azért kap, mert tanfolyamra jár, vagyis szakmát tanul. Az albérlet 30 000 forint, a villany 5000, a fűtés'30 ezer, a víz 6500, a tévé és az internet 11 500, a közös költség 5000. Ez összesen 88 000 forint. Ruhákat, cipőket azt sem tudják már, hogy mikor vettek újakat. Félretenni nem tudnak, szűkösen, de megélnek a jövedelmükből. Azt mondják, hogy voltak már sokkal rosszabb helyzetben is, amikor csak 29 000 forint volt kettőjük bevétele. Többször igényeltek volna segélyt, de amikor például valamivel több mint 40 000 forint volt a jövedelmük, akkor azt mondták nekik, hogy ez túl sok és nem jogosultak segélyre. Szórakozni nem járnak, helyette inkább a digitális tévét választották, aminek havidíja nem több, mintha havi két alkalommal elmennének moziba. A fent leírtak: a mai magyar, nógrádi valóság. A megszólaltatottak még mind azt mondják, hogy ők „jó” helyzetben vannak sok ismerősükhöz képest. Sokan idén sem fogják bekapcsolni a fűtést, mert nem telik rá. Rengetegen vannak, akik egy lavór vízben mosakodnak. Őket már nem bosszantja, hogy megyénkben is vannak olyan több százezres, vagy milliós jövedelemmel rendelkezők, akik még mindig keveslik havi juttatásukat. Ha csak azt vesszük alapul, hogy egy liter tej minimum 130 forint, egy fél kiló kenyér pedig 150, akkor már ez is havi közel 9000 forintot jelent. S ez egy embernek maximum reggelire és vacsorára elég. Az ebéd még nincs benne... A legtöbb ember már nem tud áldozni arra, ami valóban emberré tenne minket: a havi számlák és törlesztőrészletek mellett nem marad pénz olvasásra, mozira, színházra. Ezek a nemrég még hétköznapi dolgok mára luxuscikkek lettek. S csak süllyedünk a kényszer szülte igénytelenségbe. Nézzük a dátumokat! Az utóbbi időben számtalan lejárt szavatosságú termékkel találkoztam. Többet meg is vásároltam, ugyanis nem néztem meg a szavatosság lejártának dátumát. Volt, amit visszavittem a boltba, büfébe és azonnal kicserélték. Az egyik hölgy három jó üdítőt adott az egy lejárt szavatosságú helyett. Szinte minden esetben megköszönték, hogy oda vittem vissza és nem a hatóságoknak szóltam, de volt, akinek nem tetszett, hogy visszavittem és szóltam miatta. Mostanra már meguntam a reklamálást, s nem viszem vissza a terméket, csak magamban bosszankodok. A minap egy pékség mintaboltjában vásároltam olyan előre csomagolt terméket, ami négy napja lejárt. Akadt már olyan áru is, ami a dátum szerint még jó volt, mégis penész lát- szódott a kenyéren, megsava- nyodott a tej, büdös és szürkés színű volt a csomagolt tálcás hús. Vittem már haza megzápult tojást, amelyik a szavatosság dátuma szerint még egy hónapig jó kellett volna legyen. Egyre több olyan termékkel találkozók a boltok polcain, amelyek már lejárati időn kívül vannak. Eddig szinte minden esetben szóltam, hogy szedjék le, mert több tízezer forintot fizethetnek büntetésként darabjáért, ha azt a hatóságok látják meg. A legtöbb ember szerintem természetesnek veszi, hogy a polcokon nem talál lejárt termékeket. Éppen ezért nem is nézegetik olyan bőszen a dátumokat. Mégis meg kell, ne sajnáljuk rá az időt, ugyanis egyre drágább minden és így még bosszantóbb ha például büdös, szürkés vagy zöldes szalámit veszünk és ezzel esetleg csak otthon szembesülünk. Szerkesztőségünk számítógépeit az (esnTi smart security védi. Szenográdi Ferenc Szécsény. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban szeptember 30-án 17 órakor nagy érdeklődés mellett megnyílt az „Egy művészházaspár a XX. századi Magyar- országon, Bertha István és Szirmmay Kalos Margit életútja” címmel rendezett kiállítás. A színvonalas tárlattal és megnyitóval a múzeum méltó módon tisz- telget a Bertha házaspár előtt. A megjelenteket, közöttük Szirmmay Kalos Pálnét Gusztiné dr. Toronyi Judit, a múzeum igazgatója köszöntötte. Berhta István gyermekkora Varsányhoz és Szécsényhez kötődött. A varsányi Muskátli hagyományőrző csojjort népdal-összeállítása után Varga „Hazatérés a szülőföldre" Béla, a Nógrád Megyei Közgyűlés alelnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a kiállításon látható anyag egy jelentős részét Bertha István özvegye 1981-ben adta a szécsényi múzeumnak. Megköszönte Kazareczki Noéminek, a múzeum munkatársának az anyag feldolgozását, kiegészítését, a kiállítás rendezését. Sávoly Tamás, a Magyar Rádió archívumának levéltárosa a Sávoly Tamás méltatja a kiállítást kiállítás bemutatóját azzal kezdte, hogy a több száz dokumentumból, ezen belül értékes kéziratokból, bőséges fotóanyagokból, műtárgyakból álló gyűjtemény 2005-ig feldolgozatlanul árválkodott a múzeum raktárában. Kazareczki Noémi muzeológus érdeme, hogy a hagyaték újjáéledhetett. Annak feldolgozása közben más közgyűjteményeket felkeresett, s azok anyagaival kiegészítette az életpályák hiányzó mozaikjait. Méltatta Bertha István életútját, aki a Magyar Rádió, a Király Színház, a zürichi opera, a Belvárosi Színház és a Nemzeti Színház karnagyaként dolgozott; valamint felesége írói, újságírói munkásságát. Bertha István 1935-ben részt vett a Magyar Rádió zenei osztályának megszervezésében. 1936- ban felkérést kapott a rádió állandó szalonzenekarának a megalapítására. Sávoly Tamás felidézte azokat a zeneszerzőket, akikkel a házaspár személyes kapcsolatban állt, s műveik gyakran szerepeltek Bertha István repertoárján. Az ünnepi műsorban, amelyben a házaspár levelezéséből, Bertha István zeneszámaiból hangzottak el részletek, közreműködött Baráth Vitaiina (zongora), Bobály Csaba (gitár), valamint Bakosné Bányai Mária, Stayer László és Varga Bálint. A kiállítás, amellyel Bertha István „hazatért” szülőföldjére, június 15-ig lesz látogatható.
