Nógrád Megyei Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 228-252. szám)

2010-10-30 / 252. szám

4 2010. OKTÓBER 30., SZOMBAT KULTÚRA „Nógrád-Novohrad értékei”: az összefogás példája „A Neogradiensis Eurorégió területén tevékenykedő alább felsorolt intézmények és szervezetek kijelentik, hogy szakmai partnerségi hálózatot létrehozva közösen kíván­nak dolgozni Nógrád-Novohrad történelmi, kulturális, épí­tett és természeti értékeinek feltárásban és bemutatásá­ban annak érdekében, hogy azok mind szélesebb körben ismertté váljanak és közös értékeinket az itt élők maguké­nak tekintsék” - olvasható abban a partnerségi megálla­podásban, amelyet tizenegy-tizenegy magyar illetve szlo­vák szervezet, intézmény képviselője látott el kézjegyével ez év januárjában Losoncon. Magyar oldalról a Nógrád Me­gyei Múzeumi Szervezet, a Nóg­rád Megyei Levéltár, a Balassi Bá­lint Megyei Könyvtár és Közműve­lődési Intézet, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, a TIT Nógrád Megyei Egyesülete, a Nógrád Me­gyei Építészkamara, a Nógrád Me­gyei Mérnökkamara, a Nógrádi Geopark Egyesület, a Neogradiensis Régió Egyesület, a Nógrádi Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft. és a Karancs- Medves Természetvédelmi Alapít­vány vállalta, hogy eleget tesz a megállapodásban rögzített köve­telményeknek és részt vesz a „Nógrád-Novohrad kulturális örökségvédelmi hálózat kialakítá­sa, értéktérkép készítése” című (HUSK 0801/063/ számú) Európa uniós projekt megvalósításában. A program érdemi megnyitóját a február 19-i losonci nyitótanács­kozás jelentette, a minap - október 26-án - Szécsényben viszont már a záróülésre került sor. A Kubinyi Ferenc Múzeumban megjelente­ket a konferencia első részének le­vezető elnöke, Agócs Attila, a Füleki Vármúzeum igazgatója kö­szöntötte. Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyű­lésének elnöke megnyitóbeszédé­nek bevezetőjében azt hangsú­lyozta, hogy hosszú út vezetett el napjainkig, amikor már tízéves­nek tekinthető a Neogradiensis Eurorégió. A kétoldalú együttmű­ködés - a felmerülő, de mindig megoldott problémák ellenére - alapvetően sikeresnek tekinthető s jelenleg is folyamatban van szá­mos közös, immár intézményesült program. Becsó Zsolt szerint az összefogás szép példájaként reali­zálódott a „Nógrád-Novograd érté­kei” projekt is, amely nagy szolgá­latot tehet a nógrádi identitástu­dat erősítésében. A tapasztalatok ugyanis azt sugallják, hogy még az itt élők sincsenek eléggé tisztá­ban szűkebb hazájuk értékeivel, nem is beszélve arról, hogy me­gyén kívül mennyire nem ismer­tek Nógrád - e ténylegvarázslatos, szerethető világ - természeti és építészeti szépségei, történelmi eseményei, kiemelkedő személyi­ségei. Ez is indokolja egy új me­gyetörténet megírását és megje­lentetését N Ó G R Á HOONOTY NŐGRÁD-NOVOHRADU N O V 0 H R A D É R T É K E 1 Building partnership A Neogradiensis Eurorégió kulturális, történelmi és természeti értékeiről ké­szült tanulmányok összefoglalóit tartalmazó informatív kiadvány címlapja Aradiné OraveczÉva, a Nógrádi Fejlesztési Ügynökség ügyvezető igazgatója visszatekintett a 2009. november 1. - 2010. október 31. között megvalósult, több mint 150 ezer eurós összköltségű projekt menetére, ismertette az előkészí­tés, a szervezőmunka főbb jellem­zőit. lóleső érzéssel említette, hogy a partnerszervezetek mind­két oldalon lelkesen fogadták a le­hetőséget és sok javaslatot tettek a feldolgozandó témákra, a tanul­mányírókra. Végül is az első kör­ben hat témacsoportban - törté­nelem - irodalomtörténet - nép­rajz, művelődés- és vallástörténet - természeti értékek - építészet, régészet - gazdaság, ipar és köz­lekedéstörténet - kétszer har­minc dolgozat készült el. Ezek rö­vid összefoglalása egy gazdagon illusztrált kiadványban is napvilá­got látott A második körben húsz­húsz nagyobb terjedelmű tanul­mány is született. A folyamatot workshopok, szakmai projektta­lálkozók is kísérték, segítették. A nyilvánosság is rendszeres tájé­koztatást kapott a programról a nyomtatott sajtó és az Internet ré­vén. A projekt önálló honlapján olvashatók a dolgozatok, látható az értéktérkép és számos közér­deklődésre számot tartó informá­ció is megtalálható. Aradiné Oravecz Éva név szerint is köszö­netét mondott az ügynökség mun­katársának, Holles Miklósnak, aki különösen sokat tett a program megvalósításáért Tölgyesi Viktória, a Nemzeti Fej­lesztési Ügynökség Magyaror­szág- Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program irányító hatóság nevében értékelte a határmenti együttműködést erő­sítő - üzleti, gazdasági, turisztikai, információtechnikai, környezet-és természetvédelmi - programokat Elmondta, hogy a „Nógrád- Novohrad értékei” projekt is sike­resen járult hozzá a magyar-szlo­vák határ e térségének régiói, me­gyéi közti kapcsolatok fejlesztésé­hez. Tölgyesi Viktória beszélt a 2007-2013 közötti időszak még hátralévő, harmadik szakaszáról is, amely keretében Nógrádnak is további lehetőségei lesznek az újabb eredményes pályázatokra. A projektzáró konferencián Szabó Kinga művészeti író a lo­sonci Szabó Gyula festőművész munkásságáról, Tyekvicska Ár­pád, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója a megye írott örökségé­ről, Katarina Gaálová, a Cseres Hegység Tájvédelmi Körzet igaz­gatója Nógrád természeti értékei­ről, Liptay Péter mérnök az Orszá­gos Magyar Bányászati és Kohá­szati Egyesület választmányának tagja a nógrádi vasgyártás törté­netéről tartott előadást s elhang­zott egy referátum „Madách és Mikszáth: közös örökségünk” címmel is. A hozzászólások során Serfőző András az épülő két új Ipoly-híd jelentőségéről, Kenyeres István, a Nógrád Megyei Építész- kamara e pályázatban való sze­repvállalásáról beszélt. Zárszót Kovács Tímea projekt-koordinátor mondott a pályázat egyik megva­lósítója, a losonci Társulás Dél- Szlovákia Fejlesztéséért - Régió­fejlesztési Ügynökség részéről. A pályázatot értékesnek és igényes­nek nevezte - amennyiben a két fordulóban megszületett száz ta­nulmányt a huszonkét partner­szervezetjeles szakemberei, kuta­tói készítették fontos témakörök­ben - de szólt a program nehéz­ségeiről, szigorú játékszabályai­ról is. Elmondta, hogy a kulturális örökségvédelmi hálózat és térkép a jövőben folyamatosan továbbfej­lesztendő. A tanácskozás máso­dik részének levezető elnöke, Duska József, a Bükki Nemzeti Park igazgatója is úgy látta, hogy a pályázat során sok információ került felszínre, amelynek széles körű megismertetése ugyancsak közös felelősség. Csongrády Béta Sirató az emlékfalnál Szép hagyomány a salgótarjáni Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézményben - közismert nevén a ze­neiskolában - hogy a halottak napjához közeledve meg­emlékeznek az elmúlt évtizedek során ott tanított, de már eltávozott kollégákról. A főhajtáshoz méltó helyszínnek bizonyul az a márvány emléktábla, amelyen olvasható az elhunyt tanárok névsora. Az eddigi tizenegy fős lista a minap tovább bővült, 'hisz a legújabb rézlemezre a 2008- ban, nyolcvanéves korában elhunyt Laczkó Lajos neve is rákerült. Azé a Laczkó Lajosé, aki megálmodta, kezdemé­nyezte az emlékőrzésnek ezt a maradandó formáját. A rá (is) emlékező ünnepség Tóth Tibornak, az intézmény igaz­gatójának gondolataival kezdő­dött. Elmondta, hogy egy iskola sokak számára a második otthont jelenti. A zeneiskola egyébként is olyan mint egy nagy család, hi­szen falai között naponta élnek, megfordulnak a különböző gene­rációk tagjai a kisgyermekektől kezdve a nagyszülőkig, illetve az minckét éven át volt az intéz­mény rézfúvós tanára. Nagyon sok növendéke általa szerette meg a zenét és jó néhányukból elismert profi muzsikus lett szer­te az országban. Lehet, hogy az Úr éppen azért szólította magá­hoz, mert az égi zenekarban hi­ányzott egy jó fúvós szakember. A zenészeknek nem kenyerük a szó, szívesebben fejezik ki magu­Laczkó Lajos most felavatott emléktáblájánál virágot helyezett el Laczkó Zsuzsa, a zenetanár leánya és Kiss Lajos, egykori növendéke is idősebb korú oktatókig. Ebben az értelemben Laczkó Lajos az isko­la nagyapjának volt tekinthető, hiszen 1956-tól 1988-ig, tehát har­kat hangszereikkel - mondta Tóth Tibor - s színpadra szólítot­ta az összes elhunyt zeneiskolai tanár emlékére rendezett koncert résztvevőit: a Salgótarjáni Kama­razenekart, a Somogyi Júlia (fu­vola) és Farkas Diána (zongora) kettőst, valamint a Salgótarjáni Rézfúvós Kvintettet. Ezt követő­en a családtagok, kollégák, tanít­ványok, barátok elhelyezték a megemlékezés virágait az emlék­falnál. A kegyeleti gesztus során Andrássy Ferenc tekerőlanton si- ratót játszott. Az ünnepségen jelenlévők megtekintették a tablókat, ame­lyeken Laczkó Lajos is látható ta­nítványai körében. Egyikük, Bo­ros Sándor - az acélgyári fúvós- zenekar karnagya - 1958 és '61 között tanult harsonázni szere­tett mesterénél, akitől az alapo­kat sajátította el. Aztán a gyári zenekarban együtt játszottak, 1975 óta pedig Boros Sándor ve­zényelte egykori tanárát Kiss La­jos - bár a civil életben távol ke­rült az aktív zenéléstől - ugyan­csak Laczkó Lajosnál - 1954-ben az úttörőház zenekarának tagja­ként még magántanulóként - kezdett el el pozanozni. Később együtt is felléptek az acélgyári szimfonikus illetve fúvószene­karral. - Lajos bácsi nemcsak re­mek muzsikus, kiváló tanár, ha­nem csodálatos ember is volt, akivel a jó kapcsolatom szinte ha­láláig megmaradt - emlékezett a Kiss-fodrászat tulajdonosa. A család képviseletében Laczkó La­jos leánya, Zsuzsa, unokája, Laczkó Csaba és dédunokája, Laczkó Eliza vett részt a táblaava­tó megemlékezésen. - Nagyon jó érzés tudni, hogy édesapámat nem felejtették el a zeneiskolá­ban és emléke tovább él növendé­kei körében is - mondta Laczkó Zsuzsa. Cs. B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Most szeptember végén dobtam el az özvegyi fátylat ” Sze­rencsés nyertesünk: Varga Gyuláné Szilaspogony, Rákóczi út 121. Kérjük, mai rejtvényünk megfejté­sét 2010. november 4-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom