Nógrád Megyei Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 228-252. szám)
2010-10-02 / 229. szám
4 2010. OKTÓBER 2., SZOMBAT KULTÚRA „Gyönyörök kertje": újrafogalmazott teljesség Gyakorta előfordul, hogy egy-egy törvényszerűség, elrendelés véletlennek tetsző mozzanatok sokaságából áll össze. Az a tény, hogy a minap Salgótarjánba került Hieronymus Bosch (1450-1516) németalföldi festő a „Gyönyörök kertje” című ötszáz éves művének egy sajátos változata, azzal a véletlennel kezdődött, hogy Muhari-Papp Sándor Balázst fiatalon elvarázsolta ez a „Földi Paradicsominak is nevezett kép és elhatározta: tanulmánymásolatot készít róla. Az is véletlen természetesen, hogy Muhari-Papp Sándor Balázs barátja, a Somoskőújfalui Tomka István közreműködhetett abban, hogy a budapesti Magyar Kultúra Házából - a felújítás idejére - ide, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsarnokába „költözzön” e nagyméretű szárnyas oltárkép. A monumentális alkotás első nézői a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsarnokában Az alkotás ünnepélyes átadásának közönségét műsorvezetőként Simon Lajos, a polgármesteri hivatal oktatási, kulturális és sportirodájának munkatársa köszöntötte, majd Földi Péter, a szintén Somoskőújfaluban élő Kossuth-díjas festőművész mondta el gondolatait. Visszaemlékezett arra, hogy - íme egy újabb véletlen (!?) - Tomka István kíséretében mintegy húsz évvel ezelőtt egy békásmegyeri panellakásban volt módja látni a készülőiéiben lévő alkotást. Már akkor is megrendítő hatást tett rá az az eltökélt belső feladatvállalás, amely Muhari-Papp Sándor Balázst hevítette a lankadatian kitartást, végtelen alázatot, alapos szakmai tudást igénylő végtelenül hosszú, tizenhárom évig tartó folyamatban. Ez a munka más utat járt be, mint a klasszikusok - példának okáért Leonardo és Rubens, Van Gogh és Delacroix, Piacasso és Velazquez - közti inspirációk, újrafogalmazott történelmi üzenetek. Bosch műve érzékelhetően egy életre vonatkozóan szólította meg a huszadik század végi alkotót, aki által újjászületve mutatja fel magát. Földi Péter beszélt a = „Gyönyörök kertjé”-nek néhány | jellemzőjéről is. Elmondta, hogy a | szürrealista ábrázolás egyik elő- " futárának tartott festményen lényegében a valóság tükröződik vissza. A kép strukturált, van horizontális és vertikális vonulata. Az előbbiben létformák sorjáznak egymás mellett, az utóbbiban a teremtő erő végtelen hatalma, a teremtett világ teljessége bontakozik ki, mutatkozik meg. Az ünnepségen természetesen szót kapott Muhari-Papp Sándor Balázs is. Elmesélte, hogy a nyolcvanas évek elején, úgy tizenhét éves kora táján - amikor nagyjá- ban-egészében ugyanolyan bohém, könnyelmű diák volt, mint bármelyik más kortársa - született meg benne az elhatározás, hogy valami nagyot, maradandót alkosson. A képzőművészeti gimnáziumi tanulmányai során talált rá a Bosch-képre, amely azért is tetszett meg neki, mert sok természeti elemet tartalmaz s ő korábban biológus vagy állatorvos szeretett volna lenni. A különlegesen részletgazdag mű másolásról szülei és tanárai egyaránt le akarták beszélni, egyedül Dienes Gábor volt az, aki látva a fiatalember eltökéltségét, inkább a biztatásra ösztönözte a környezetét Muhari- Papp Sándor Balázs beszélt a technikai megvalósítás nehézségeiről, felfedte az alkotási, újrateremtési folyamat némely sajátosságát, kulisszatitkát is. Utalt arra is, hogy megingathatatlan elhatározásának kivitelezéséhez a hazafiúi érzésvilága, elkötelezettsége is erőt adott számára. Ugyanis más nemzetek művészei már megfestették a „Gyönyörök kertjé”-nek egy-egy kisebb-nagyobb részletét, de a teljes mű reprodukálására rajta kívül még senki nem vállalkozott Salgótarján város közönsége nevében Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester köszönte meg Tomka Istvánnak, hogy egy beszélgetés, tervezgetés során felmerült lehetőség realizálódhatott s Muhari-Papp Sándor Balázs e jeles alkotása mintegy másfél-két évre, vagy tán hosszabb időre a városcentrum sokak által látogatott helyszínére kerülhetett Ebben a házigazda művelődési központ is az első szóra őszinte partnernek mutatkozott A városvezető kifejtette: bízik abban, hogy a pedagógusok vezetésével sok tanuló is meg fogja nézni e képet és négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre menve ismerkedik tartalmával, fejti fel értékeit. S ezáltal a maga gazdagságában nyílik meg előttük a teremtett világ valósága. A polgármester salgótarjáni fotóalbummal köszönte meg Muhari-Papp Sándor Balázs együttműködő szándékát Ugyancsak a köszönet hangján szólt a művész gesztusáról Nagyné Hajdú Györgyi intéz- ményigazgató s örömét fejezte ki, hogy a lózsef Attila Művelődési és Konferencia-központ adhatott helyet e monumentális triptichonnak, amely kortalansága, az emberről, a természetről, a csodáról, a magasztos energiáról szóló mondandója révén lesz összhangban az üvegcsamok mozaikjával s az ott rendezendő kiállítások anyagával. Az igazgatónő reményét fejezte ki, hogy Muhari-Papp Sándor Balázs más alkalmakkor is ellátogat az intézménybe és ankét, beszélgetés keretében találkozik a közönséggel, segít megérteni Bosch művét és saját alkotói módszereit Abban is lehet bízni - mondta Nagyné Hajdú Györgyi - hogy a jövőben sokan éppen e kép kedvéért keresik fel a művelődési központot és kapcsolódnak be tevékenységébe. Az ünnepség emelkedett hangulatához hozzájárult a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény képviseletében fellépett Lengyel Judit, Tóth Boglárka és Tóth Tibor (ének) valamint a Pódium Stúdiót és a Vertich Színpadstúdiót képviselő Sándor Zsombor (vers) alkalomhoz illő, színvonalas közreműködése is. Csongrády Béla Muhari-Papp Sándor Balázs festőművész egy hajszálnyit még Salgótarjánban is „igazított” Bosch-másolatán fotó: gyurtán tibor Madách Imre (mai) emléknapjára 1964. október 3-án tartottak először ünnepséget - Madách Imre halála századik évfordulóján - Csesztvén, ahol Az ember tragédiája zseniális írója csaknem tíz évet eltöltött családjával. A negyvenhat évvel ezelőtti megemlékezés keretében avatták fel - a minap elhunyt - Vígh Tamás szobrászművész Madách-szobrát, amelyet ma is megkoszorúznak a csesztvei Madách emléknap résztvevői, a Tragédia-költő szellemiségének, munkásságának Nógrád megyei továbbéltetői. A legújabb kori Madách-kul- tusz legnagyobb értéke azonban, hogy nemcsak az évfordulókhoz kapcsolódva, hanem mondhatni megszakítás nélkül létezik. Az emlékőrzés egyik letéteményese az 1994-ben alakult Madách Irodalmi Társaság, amely a közelmúltban - szeptember 17-én és 18-án Csesztvén, Balassagyarmaton és Vanyarcon - tartotta XVIII. Madách-szimpóziumának őszi ülésszakát. A társaság tagjai ez alkalommal is számos, új szempontokat felvető előadáson elemezték Madách főművének és egyáltalán személyiségének, pályaképének egy-egy mozzanatát, vetületét. A balassagyarmati Szalézi Kollégiumban tartott ülésszakon megemlékeztek a 2009 novemberében eltávozott T. Pataki Lászlóról is, aki sok Ma- dáchcsal kapcsolatos cikket, tanulmányt publikált és írt monodrámát is a költő feleségéről, Fráter Erzsébetről „Lidércláng”, illetve édesanyjáról, Majthényi Annáról „Lelkigyakorlat” címmel. Andor Csaba elmondta, hogy szoros munkatársi, baráti kapcsolat fűzte a Salgótarjánban élő T. Pataki Lászlóhoz, akinek a „Lidércláng”-]'a igencsak sajátos sorsot volt kénytelen megélni a Magyar Rádióban. Ugyanis egy véletlen folytán más szerző neve alatt hangzott el az ebből a műből készült hangjáték. Andor Csaba emlékező gondolatainak zárásaként megemlítette, hogy az ebben a tájhazában meggyökeresedett T. Pataki László búcsúztatása a megyeszékhelyen, temetése azonban Alsótoldon volt, „ahol élete vége felé otthon érezte magát. Otthon érezte magát közöttünk is. Könyve pedig, a „Kitszerettél, Ádám”?, amelynek megjelentetésével társaságunkat tisztelte meg, biztosítja jelenlétét közöttünk akkor is, amikor már mi sem leszünk az árnyékvilágban”. A Madách Irodalmi Társaság nevéhez fűződik a Madách Könyvtár új folyamának 1995-ös elindítása is. A sorozat közeledik a hetvenedik könyvhöz. Néhány hete jelent meg a 67. kötet, Blaskó Gábor nagy értékű bibliográfiája, amely összefoglalja az éppen 150 évvel ezelőtt befejezett Tragédia magyar nyelvű kiadásait, figyelmet szentelve az illusztrációknak - köztük Zichy Mihály könyvtörténeti jelentőségű rajzainak - is. Ugyancsak nemrégiben látott napvilágot a Madách Könyvtár 68. kötete, amely Andor Csaba nevéhez fűződik: a sorozatszerkesztő „Utolsó szerelem” címmel dolgozta fel és mutatja be Madách Imre és Makovnyik Jánosné Súlyán Borbála (Borka) kapcsolatát. Fenti példák tényszerűen igazolják, hogy az 1964-ben zászlót bontott Ma- dách-kultusz folyamatosan él Nógrád- ban és hatása kisugárzik a megyehatárokon, alkalmasint országhatárokon túlra is. Blaskó Gábor Madách Imre „Az ember tragédiája” c. müvének magyar nyelvű kiadásai (M) A Madách Irodalmi Társaság egyik idei kiadványa a továbbiakban nagyon fontos forrásanyagként szolgál Cs. B..
