Nógrád Megyei Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 202-227. szám)

2010-09-29 / 226. szám

2010. SZEPTEMBER 29., SZERDA 7 KÖZÉLET Ludányhalászi. Szeptember 25-én délután kettőkor elszabadult a jókedv a községben: díszhuszárok, zászlódobálók, dobosok, mazsorettek, hintók, lovas kocsik, muzsikusok, tündöklő népviseletbe öltözött lányok, legények, terményes kocsik pompáztak a felvonulásban. Még maga Bacchus, a bor és vidámság istene is jelen volt, s kék és zöld szőlőfürtök lengtek a felvonulók kezében. Sz. A. A menet a horkai buszmeg­állóban, a horkai sörözőnél, a polgármesteri hivatalnál, a ha­lászi üzlet előtt és a halászi külső buszmegállónál meg- megállt, s a járdán álló nézelő- dőknek - akiket a viseletbe öl­tözött asszonyok kínáltak min­den földi jóval - a kisbíró kido­bolta a falu nagy eseményeit. A boristen kocsijáról meg­tudhattuk: „az ivós ember olyan, mint a krumpli, a java a föld alatt van”, arról is értesül­hettünk a szénaboglyák láttán, hogy „másként illatozik a szé­na a szerelmeseknek, másként a lónak”, egy homokzsákokat szálk'tó teherautóról azt olvas­hattuk le: „a víz az úr”, s a „Ha­ragszom a töködre” felirat ékes­kedett egy tököket fuvarozó te­herautó oldalán.- Hogy aztán májusban min veszett össze Szent Péter és Pál, azt nem tudjuk, de elön­tött minket az ár. Egyszerre zú­dult ránk az Ipoly, s az égnek csatornája. Egyik éjjel egy helyről jött a riasztás, hogy menjen a sereg, mert a víz már betört, s a házakban hempereg - idézte meg immár tréfásan és a bajokon felülemelkedve az árvíz sújtotta napokat a kisbí­ró, aki bemutatta a díszes tár­saságot: Szeged városából jöt­tek a talián zászlósok és dobo­sok, s Pásztóról a mazso­rettek, akik „egy nagy tapsért még bukfencet vetni sem res­tek”. Ludányhalásziból jött azonban a sereg derék hada. Itt van köztünk a polgármes­ter és kedves családja, kik a jó bort kínálják felváltva. Hintón utazik a bíró, bíróné, gazda és gazdasszony. Huszárok, zász­ló- és szőlővivők, csőszök, bor­isten és mesteremberek, mind­mind díszítik a hosszú mene­tet. S utoljára, de nem utolsó sorban vasparipára rakott ter­! mények vonulnak legottan. Vé­li lük együtt lett ismert Ludány, 1 minden piacon, egész Pesten, 2 Budán. A kis faluban nyuga­i lom uralja a tájat, virágerdő bo­rít tereket, utcákat. A sok mun­kának meg is van a díja, Nóg- rád legvirágosabb községét a palócság Ludányhalászinak hívja. Beszédem végén még egyszer köszönjük mindenki­nek, kik tettek, dolgoztak érte, hogy községünkben az elmúlt négy évben győzött a szeretet, az összefogás, a béke - versel­te a kisbíró. A menet elején haladó hintó­bán ült Kovács Imre polgár- mester is feleségével, buzgón kínálva italával a falu lakosa­it. - Szeptember utolsó szom­batján rendezzük meg a szüre­ti vigasságot immár negyed­szer. Örülök, hogy sikerült visszacsempészni a menetbe a messze földön híres ludányi főkötőt, melyet még Petőfi is megcsodált úti jegyzeteiben. Azt írta, ha megnősül, Ludányból visz menyasszo­nyának főkötőt. A palóc népvi­selet egyik legjellegzetesebb darabja a ludányi. Mindenkit ösztökélek arra, hogy büszkén hordja ezeket a tradicionális ruhákat - mondta a község el­ső embere, aki maga is saját, hazulról hozott fekete-fehér vi­seletében vett részt a mulatsá­gon. Dr. Nagy Andor ország- gyűlési képviselő - aki szin­tén vendége volt a ludányi szü­retnek - azt fejtegette: jó látni, hogy milyen tömeget mozgat meg a rendezvény, mennyien beöltöznek, s milyen jókedvű- ek az emberek. - Bort sajt után, lovat istállóban és leányt bálban ne válassz! - idézte a tréfás mondást a képviselő. Az önfeledt menet útja vé­geztével betért Kovács Imre polgármester házába, ahol az udvaron már megterített hosz- szú asztalok várták az ünnep­lőket. Gulyás, sütemények, egyéb enni- és innivalók fogad­ták a mulatozókat. A község vezetője fáradhatatlanul kínál­ta a vendégeket, akik táncra is perdülhettek, majd a művelő­dési házban folytatódott az ön­feledt ünneplés, amely nagy összefogásról, jó faluközösség­ről tett tanúbizonyságot. Látványos menet, vendégség a polgármesternél

Next

/
Oldalképek
Tartalom