Nógrád Megyei Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 202-227. szám)

2010-09-28 / 225. szám

ALMANACH 2010 Galgaguta. Polgármester: Orgoványi László. Alpolgármester: Kumich Mihály. Jegyző: Várszegi György, körjegyző. Képviselő-testület tagjai: Orgoványi László; Kumich Mihály; Imró Jánosné; Fükéné Menczer Kornélia; Kiss Lajos; Nagy Jenő; Balázsovics Pál; Antalics Zsolt Lakosok száma: 715 fő. Polgármesteri hivatal címe: 2686 Galgaguta, Kossuth út 86. Telefonszáma: 35/578-015; fax: 35/578-026 Email: galgaguta@t-online.hu Civil szervezetek: Galgagutai Sportegyesület; Gaigagutai Polgárőr Egyesület Agutaiak „tanító nénije" hugyecz jánosné (Bartos Aranka) közel negyven évig nevelgette saját­jaként a galgagutai kisiskolásokat. A tanítás - mondhatni - végigkísér­te életét. ^2 a i * voltam, amikor a gutaiak elismerték és megköszönték munkámat - mondta Hugyecz Jánosné, akinek négy évtizedes isko­lai munkáját hosszasan lehetne so­rolni: diákjaival együtt rendszeresen jártak versenyekre, a Honismereti Kör és a Nyugdíjas Klub kulcsembe­re volt, a helyi kisújság szerkesztését is ő koordinálta, s tanítványaival be­barangolták Magyarország valamen­nyi táját. Egykori diákjai nagy részé­vel máig tartja a kapcsolatot, s mint mondja: „Minden kis tanítványomra büszke vagyok, aki példamutatóan éli az életét”. Az iskola kapcsán Hugyecz Jánosné, akit a településen csak Arikénak hívnak, elmondta: nagy érdeme az önkormányzatnak az, hogy a pénztelenség mellett is működteti az igen színvonalas gutái iskolát. Arika nyugdíjas éveiben sem pihen: könyvet ír saját életéről, emlé­keiről, élményeiről „Életem egy nagy regény” címmel. Számára a könyv­írás sem ismeretlen már, hiszen büszkélkedhet a már megjelent Lila Ciklámen című írásával is, amelynek története egy régi diákjáról szól. Jó szívvel emlékszik vissza kollégájára, Gyürky Tiborra, akivel több mint há­rom évtizedig nagy megértésben dol­gozott együtt. Az apróságok kedvence MEGYERI ATTILÁNÉ (Imró Éva) a helyi tagóvoda vezetője, ahol egy vegyesc- soporttal működ- ^ tetik az intéz- ■ ményt. Jelenleg É huszonhárom kis­|' otthona a szlovák p nemzetiségi óvo- W da, ahol két óvónő és egy dajka óvó­vigyázó szeme felügyel a picikre. - A jól felszerelt ovi az önkormányzat­nak köszönhető, a sokszínű progra­mok, a készség- és képességfejlesz­tő játékok pedig a nyertes pályáza­toknak. Idén például pályázati for­rásból elindul a néptánc szakkör, a kézműves foglalkozás, reményeink szerint ismét lesz logopédusunk - hiszen nagyon nagy szükség van rá - és lesznek témanapjaink, ame­lyekhez egy-egy kirándulás kapcso­lódik majd - mondta Megyeri Attiláné, aki hozzátette, hogy a fel­sorolt programok egy évig ingyene­sek lesznek. Az óvodában senki sem unatkozhat. Megannyi prog­ram, ünnep színesíti a legkisebbek mindennapjait. Ilyen például a kará­csonyi és a mikulás ünnepség, de a kicsik nagy örömmel készülnek a farsangra, még inkább az anyák napjára. A tanévzáró ballagás alkal­mával jiedig az apróságok búcsút intenek a szeretett ovinak, s a tanu­lás hosszú útjára lépnek. Mivel az óvoda épülete elég régi, ezért ráfér­ne egy tatarozás. Hídja ezt az önkor­mányzat is, s ha csak tudnak, szorí­tanak helyet az óvoda felújításának a költségvetésben. Galgaguta már a rézkorban is lakott terület volt, amelynek bizonyítékául ásatások és leletek szolgál­nak. Az 1500-as évek közepén elnéptelenedett, majd belháborúk, kolera és tűzvész áldozata lett a település, ám az ott élő vallásos közösség újjáépítette és felvirágoztatta a környéket. A faluban több népi lakóház is őrzi a XIX. század jegyeit. Érdekesség, hogy az egykori templom harangjai napjainkig fennmaradtak, 1899-ben dr. Baítik Frigyes, püspök szentelte fel azokat. Galgaguta szlovák nemzetiségű település, a Galga völgyében fekszik, s mondhatni: a Cserhát keleti kincse. A település egyik büszkesége a gesztenyefából faragott, a honfoglalás emlékét őrző, három faszobor orgoványi László már nyolcadik éve pol­gármesterként igazgatja települését, is­meri-már a legkisebb szegletét is, tudja gondját, baját, de még mindig erőt tud me­ríteni a hétköznapi apró örömökből. Két ciklus alatt sok minden történik, könyvet lehetne írni a hogyan és mikéntekből. A beszélgetés alkalmával a település első embere felelevenítette a nyolc év legfonto­sabb történéseit és hangsúlyozta: még érez magában annyi erőt, akaratot és am­bíciót, hogy a dél-nógrádi település elvar­ratlan szálait befejezze, és harmadik cik­lusát is megkezdhesse.- A 2002-es választások után egy na­gyon jó testülettel kezdtünk el a települé­sünkért dolgozni - emlékezett vissza Orgoványi László, aki legkedvesebb emlé­kei között tartja számon a 2002-es karácso­nyi díszkivilágítást is, ami, mint mondja, „egy csoda volt”. - A képviselő-testület tisz­teletdíjából, közel hétszázezer forint gyűlt össze, ezt a pénzt szántuk a kivilágításra - mondta a polgármester, aki hozzátette: kép­viselőtársaimmal együtt, egymás mellett sétálva, csodáltuk és gyönyörködtünk az ünnepi ruhába öltözött, gyönyörű telepü­lésben. A 2003-as emlékek sora is hosszú. Közöt­tük csak párat emelt ki a polgármester, úgy, mint a településrendezési tervet, amely pályázati támogatással valósulha­tott meg; az önkormányzat nyolcszázezer forintért vásárolt egy körülbelül hat hektá­ros területet a falu alsó felén, amelyet a köz­művesítés után szeretnének kiméretni és értékesíteni. Ebben az esztendőben való­sult meg továbbá az óvoda és a konyha vi­zesblokkal való ellátása, elkészült egy sza­badtéri színpad, a művelődési házba új szé­kek kerültek, az óvoda felszereltsége is bő­vült, valamint a közvilágítás korszerűsíté­se is megtörtént, amely egy hétmillió forintos beruházás volt A felsorolt fejlesz­téseket támogatással tudta vállalni az ön­kormányzat Ebben az évben alakult meg a helyi polgárőrség is, 47 taggal. Két éve azonban az önkormányzat vette át ennek működtetését, így a közmunkaprogram ke­retében két embert tudnak foglalkoztatni, akik kiválóan ellátják feladatukat, s hozzá­járulnak a település rendjének megőrzésé­hez. 2004 az óvoda éve volt, hiszen kisebb-na- gyobb felújítások történtek és számítás- technikai eszközöket is kapott a gyermek- intézmény. A következő évben egy nagyobb pályázati támogatás segítségével az evan­gélikus templom régi kerítése és környeze­te lett rendbe téve. A kerítést elbontották, s a templom saras környékén most szemet gyönyörködtető tér várja a megpihenni vá­gyókat. Nem csak rendezett tér, de jól fel­szerelt játszótér is szerepelt a tervekben, amely a faluház mellett kapott helyet A fa­luház története is példaértékű. A falu leg­idősebb parasztházát Tóth István szülei ajándékozták a községnek, és a lakók két hét alatt adták össze a benne lévő, hatalmas értéket képviselő régiségeket Azokat in­gyen felajánlották a településnek. A taka­ros faluházban található a község első és egyetlen szabadkéménye, de megtalálható a helyi népviselet, régi berendezési tár­gyak, kopott énekeskönyvek, és a számtalan érdekes adatot tartalma­zó cselédkönyv is.- Az evangélikus templom körül gesztenyefák álltak, amelyeket a felújítások miatt ki kellett vágni. A helyiek ragaszkodtak a fákhoz, fájt is a szívük, amikor kivágták őket, ezért megkerestük a püspökhatvani alkotótábort, amelynek tagjai három gyönyörű, a honfoglalásra emlékeztető szobrot farag­tak ki a gesztenyefákból - mesélte a pol­gármester, aki büszke arra, hogy a lakók szívéhez nőtt fák a mai napig a település szívében díszelegnek.- A települést kettészegő, 2808-as szá­mú, nagy forgalmú út állapota hagy „némi” kívánnivalót maga után - mondta a polgár- mester, aki szorgalmazta a forgalomcsilla­pító járdasziget megvalósítását A járdaszi­get Nógrádkövesd bevezető szakaszán el is készült- 2005-ben a Petőfi és Jókai utak új asz­faltszőnyeget kaptak, később megújult a Béke út is, és a temető melletti pincéket tö- medékelni kellett, hogy elhárítsuk a bal­esetveszélyt - fejtette ki Orgoványi László, aki Galgaguta sportéletéről is szólt. Még az 1990-es évek elejéről maradt a te­lepülésre egy sportöltöző, amely ma már bepucolva, lejárólapozva, belső vizesblok­kal és egy közösségi teremmel áll a sporto­lók rendelkezésére. - A közmunkások és a lakók lelkes munkájának köszönhetően vi­szonylag kevés ráfordítással, szép sportöl­tözőt használhatnak a Galgagutai Sport­egyesület tagjai és valamennyi sportoló - mondta Orgoványi, s kitért a Kincskereső névre keresztelt iskolára is, ami felszerelt­ségét tekintve vetekszik a nagyobb váro­sokban működő intézményekkel. Az isko­la pár éve új bútorzatot kapott, rendelkezik nyelvi laborral, számítógépparkkal. Ám ezeknek a fejlesztéseknek csupán 11 alsó tagozatos gyermek örülhet - ennyi ugyan­is a négyosztályos iskola teljes létszáma.- 2006-ban készült el az árvízcsúcs csök­kentő víztározó, a beruházás teljes költsé­ge nyolcvanhárommillió-kilencszázezer fo­Orgoványi László rint volt A tó kettős funkciót tölt be: első­sorban megszüntette az árvíz okozta prob­lémáinkat a településen, másrészt rövid időn belül egy horgászegyesület megalapí­tását tervezzük, s szeretnénk, ha a gyönyö­rű tavat felkeresnék és sűrűn látogatnák a horgászat szerelmesei.- 2008-ban a polgármesteri hivatal és az orvosi rendelő felújítására és akadály- mentesítésére került sor, s egy gyönyörű katolikus templommal is gazdagodott a te­lepülés, ahol a lakók vallási hovatartozás nélkül, egy emberként vették ki ré­szüket a munkákból - mondta a polgármester. A következő évben falubuszt kapott Galgaguta, amely azóta is jó szolgálatot tesz a falu­ban. A múltidézés után a jelenről is szólt pár szót a polgármester, hi­szen idén is volt jópár esemény a község életében: az óvoda konyhá­ját, hosszú idő után, sikerült végre felújítani; s elkészült egy urnatemető is. Fontos megemlíteni, hogy az önkormány­zat a szűkös költségvetés, a minimális adó­bevétel és a megszorítások ellenére fenn­tartója az iskolának, az óvodának, épületet biztosít a postahivatalnak, valamint üze­meltet egy vasútállomást. - Amíg csak te­hetjük, vállaljuk az intézményeink működ­tetését, hiszen település nem maradhat is­kola, óvoda nélkül - emelte ki Orgoványi László, aki terveiről is beszélt- A település központjában szeretnénk kialakítani egy piacteret, árusítóstandok­kal, s egy különálló épülettel, hogy fellen­dítsük a magyar termékek iránti keresle­tet, és nem utolsósorban: segítsük az őster­melőket Az erre vonatkozó tervdokumen­táció már elkészült, pályázatunk elbírálás alatt áll - magyarázza a polgármester. - E mellett a művelődési központra is ráférne a teljes felújítás - csakhogy az erre készült pályázatunkat egyszer már elutasították, most várjuk a következő kiírást A művelő­dési központ tetőterébe egyébként szeret­nénk szobákat kialakítani, hogy tudjunk vendégeket fogadni, elhelyezni.- Mindezek mellett természetesen min­den olyan kiírásra pályázni fogunk, amely előreviszi településünket, hiszen első és legfontosabb célom az, hogy rendezett, él­hető települést teremtsek képviselőtársa­im segítségével - hangsúlyozta Orgo­ványi, majd hozzátette: szeretném a he­lyes úton tovább vinni a települést a követ­kező négy évben, s azután olyan valaki­nek átadni a község irányítását, aki leg­alább annyi szeretettel és ambícióval teli őrzi a település múltját, táplálja jövőjét, mint azt én teszem. I Galgaguta, az ékszerdoboz kumich Mihály, aki immáron má­sodik ciklusát tölti alpolgármes­terként büsz­kén beszél Gal- gagutáról. Büsz­keségre van is oka, hiszen, mint mondja, a településnek az igen kemény anyagi körül­mények mellett is van mit felmu­tatnia: négyosztályos iskola, óvo­da, művelődési ház, vasútállomás, postahivatal, ábécé és három val­lási felekezet (baptista, katolikus, evangélikus) gyönyörű épülete ta­lálható a faluban. Mindezek mel­lett szoborpark (benne a honfogla­lást megörökítő faszobrokkal, 1956-os emlékmű, valamint egy millenniumi kő), falumúzeum, ár­vízcsúcs csökkentő tó (amely ket­tős funkciót lát el: egyrészt meg­szüntette az árvíz okozta problé-' mákat, másrészt ősszel ott terve­zik elindítani a helyi horgászegye­sületet), és a most épülő urnate­mető is a település része. Galgagután egyébként működik szociális étkeztetés, falubusszal is rendelkezik a település, valamint a polgárőrség is rendszeresen jár­ja a községet - meséli az alpolgár­mester. Kumich Mihály szerint azonban lassan nem lesz, aki használja a felsorolt intézménye­ket és éljen a település adta lehe­tőségekkel, hiszen Galgaguta la­kosságszáma egyre csökken, ami egyrészt az elvándorlásnak (mun­kalehetőség hiányában), másrészt a falu elöregedésének „köszönhe­tő”. Az önkormányzat éppen ezért úgy próbálja a Cserhát lábánál fekvő falucskába csábítani az em­bereket, hogy ingyen telket bizto­sít számukra. Mindenki Muci bácsija vrbovszky JÁNOS 2006han vehet­te át a település elismeréséül szolgá­ló díjat, a dísz­polgári címet A tősgyökeres Muci bácsi, aho­gyan a települé­sen hívják, dol­gozott TSZ-ben, 33 évig volt ön­kéntes tűzoltó, a helyi nyugdíjas klub oszlopos tagja volt, s szép nótáival minden mulat­ságot emlékezetessé tett. Most nyugdíjas éveit tölti, de mint mond­ja, így sem ér rá unatkozni. Nyugdí­jas éveiben legkedvesebb munka­társa a fa lett, hiszen minden sza­bad percében fabrikál valamit, hol mások kérésére, hol saját maga örö­mére. Készített már például gémes­kutat, amely azóta egy gutái családi ház egyik ékessége, de szabadidejé­ben mások kertjében is szívesen ka­szál. Mint mondja, rossz érzés azt látni, hogy manapság senki nem ér rá semmire, mindenki rohan, az emberek nem találkoznak egymás­sal, s az egykoron szépen rendbetett földek most parlagon hevernek. így hát lehetőségeihez mérten, amit csak tud, segít a falubelieknek. Mu­ci bácsi gyermekkora óta szereti Galgagutát, az ott lakókat pedig sa­ját családjának tekinti, ezért is volt számára nagyon nagy megtisztelte­tés, amikor megkapta a díszpolgári címet A Cserhát keleti kincse

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom