Nógrád Megyei Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 202-227. szám)

2010-09-11 / 211. szám

ALMANACH 2010 Sámsonháza. Polgármester: Bajnoknő Képes Gyöngyi. Alpolgármester: Alapi Ferencné. Körjegyző: Pintér Jánosné. A képviselőtestület tagjai: Bazsó László, Majercsik Zoltán, Malina Lászlóné, Petró József Károly Lakosságszám: 284 fő. Községháza címe: 3074 Sámsonháza, Rákóczi út 47. Telefonszáma/Fax: 0632/393-070. A község weblapja: www.samsonhaza.hu E-mail címe: samsonhaza@profinter.hu Bajnokné Képes Gyöngyi 2006 óta a település polgármestere. Elmondása szerint négy éve 12 milliós hiánnyal vette át az önkormányzat vezetését. 2007-ben körjegyzőséget alakítottak ki, ami létszámleépítésekkel járt és a hiány is emelkedett, méghozzá ló,6 millió forintra. Az utóbbi évek mégis a sikerekről szóltak. juhász János vállalkozó: - El­sősorban közúti áruszállítással, gépek, berendezések szerelésé­vel, gyártásával foglalkozom. Mindig Sámsonházán éltem, itt vannak a barátaim, rokonaim. Mindenki ismer mindenkit, a hangulat családias, éppen ezért nem mennék el innen. Vonzó a tiszta levegő, viszont az elmúlt időszakban problémák adód­tak a közbiztonsággal. Szeret­nénk mi is, ha megvalósulna a térfigyelő rendszer és a csator­na. Ez utóbbira ígéretet kap­tunk a polgármestertől. A falu az elmúlt négy évben látványo­san fejlődött, szebb lett, tisz­tább, gyermekbarát. Sok olyan apró momentum történt, ami megszépítette a település éle­tét Remélem így lesz ez a to­vábbiakban is. bukran PÁL: - Nagyon szere­tem Sámsonházát, jó itt lakni, de én bárhol jól érezném ma­gam. Vidám ember vagyok, boldog, nem vagyok irigy. Te­heneim és húsmarháim van­nak, amikkel nagyon szeretek foglalkozni. Elhagytam a taná­ri pályát, ugyanis a családban senki más nem akarta tovább vinni a földművelést Én már nem tudom elképzelni az éle­temet tehenek, marhák nél­kül. A településünk rendezett, nagyon jó polgármesterünk van. Sokat munkálkodik ő is azon, hogy ápolhassuk szlo­vák gyökereinket. pálik pál egyházfelügyelő: - Nagyon régóta működik már a sámsonházai evangélikus egyházközség. A pecsétün­kön 1678 a dátum. Mostani templomunk 1870-ben épült, viszont már felújításra szo­rul... Nagy öröm számunkra, hogy az Új Magyarország vi­dékfejlesztési pályázaton több mint 53 millió forintot nyertünk, amiből jövőre telje­sen felújítjuk a templomunk külső részét.- A költségvetésünk éves szin­ten 50 millió forint. Nehéz, csőd­helyzet közeli időszakot éltünk át az első két évben. A harmadik­ban a pénzügyi stabilitásra tud­tunk törekedni - kezdte a vissza­emlékezést Bajnokné. - 2007 a csatorna körül forgott. Nagyon szerettük volna, ha megvalósul községünkben is. Rábukkantunk egy 500 fő alatti településeknek szóló pályázatra, de sajnos nem tudtunk eleget tenni a feltételek­nek, mert a lakossági szerződé­sek száma nem volt annyi, mint amennyit a pályázat megkövetelt Több probléma is adódott, így az­óta is csak vágy számunkra a csa­torna - ecsetelte a polgármester, aki a továbbiakban a nehéz indu­lás utáni sikerekről számolt be.- Házi segítségnyújtás szem­pontjából a Bátonyterenyei Kis­térségi Szociális Központhoz tar­tozunk, 2007. január elseje óta. Településünk lakosságának 60 százaléka idős, ezért is jó ez a faj­ta segítség. Jelenleg 21 gondozot­tat látunk el. A falugondnoki szol­gálat működését is megreformál­tuk. A szociális étkeztetés létszá­ma folyamatosan nőtt az elmúlt négy évben. 2006-ban öt fő volt, most már 73. Úgy gondolom, hogy ezzel is nagyon sokat segí­tünk a község lakosainak. A falu- gondnoki szolgálat minden nap hozza, viszi az embereket, legyen szó bevásárlásról, ügyintézésről. Az idősek érdekében igyekszünk mindent jól megoldani. Évtizedes probléma volt az, hogy a templomhoz vezető úton gyalogosan alig lehetett közleked­ni. Pályáztunk, és nyertünk, ami­ből olyan utat építettünk, hogy járművel jól és könnyen eljutha­tunk az evangélikus templo­munkhoz. Évtizedek óhaja vált valóra, amikor a temetőben lett végre vezetékes víz. Ez is pályá­zatból oldódott meg. Az óvoda 2008 augusztusától kistérségi tagintézmény - szlovák nemzeti­ségi tagóvoda. Ebben az intéz­ményben is több éve jelentett problémát a nem megfelelő vizes­blokk. Kistérségi pályázatból si­került felújítani. Ráadásul gyer­mekméretű részt is kialakítot­tunk. A klubkönyvtár használatá­val szintén probléma volt, itt sem volt vizesblokk... A bátonyte­renyei kistérségen keresztül pá­lyáztunk és nyertünk. Mozgás­korlátozott-feljárót építettünk és már akadálymentes a mellékhe­lyiségünk is. Ebben az évben a sportpálya korszerűsítésére pályáztunk, így sikerült esőbeállót, vezeté­kes vizet és nyársalóhelyet ki­alakítani. Az Új Magyarország vidékfej­lesztési programon belül 12,5 millió forintot nyertünk játszó­tér kialakítására, aminek a kivi­telezése folyamatban van. 2006-tól áthúzódó probléma egy akkor megnyert pályázat: gyermekek átmeneti otthoná­nak kialakítsa. Az épület felújí­tása és a működési engedély megszerzése nagy feladat volt, viszont erre az intézmény típus­ra a körjegyzőségünkben nincs igény. Éppen ezért az intéz­mény családi napközire való át­minősítése folyik. Bízom ben­ne, hogy ez a családi napközi a község gyermekeinek szolgála­tában fog működni, mert erre igény van. A vezetékes vízhálózat felújítá­sa szükségessé vált a településen, ugyanis a vezetékek elöregedtek. Folyamatosan probléma a csőtö­rés, ami nem is csoda, hiszen a csövek több mint 40 évesek. Nagy öröm számunkra, hogy 53 millió forintot nyertünk az evangélikus templomunk felújí­tására. A testület tagjai közül többen presbitériumi tagok, én pedig egyházközségi jegyző va­gyok. Községünk büszkesége, hogy Kossuth a sámsonházai egyházközség tiszteletbeli főfel­ügyelője volt. 1871-ből saját kéz­zel írt levelét őrizzük. Főfelügye­lői tisztét (ezt az egyetlen egyet) élete végéig megőrizte - tudtuk meg Bajnokné Képes Gyöngyitől, aki a továbbiakban a kisebbségi önkormányzatról is beszélt.- A településen még mindig sokan beszélik a szlovák nyel­vet. Van egy szlovák kisebbségi önkormányzatunk is, aminek én vagyok az elnökhelyettese. 2005-ben alapítottam egy szlo­vák konyhamúzeumot a turista- szálló pincehelyiségében. Vá­gyunk, hogy egy tájházat vásá­roljunk, ugyanis a pincehelyiség nedves, nyirkos. Idén szeret­nénk egy ingatlant, amit tájház­ként működtetnénk. A konyha­múzeum gyűjteményét szeret­nénk oda átvinni. A szlovák önkormányzat ápol­ja a kapcsolatot az anyaország­gal. A letelepült szlovák lakos­ság egy része Ján Haán lelkész családjával együtt Ábelova község­ből származik. Van egy Chvalová nevű testvér- településünk is, akikkel interneten ismerked­tünk meg - mondta a polgármester. Évtizedes kapcsolatunk van a lo­sonci Matica slovenská kulturális egyesülettel. Megtudtuk azt is, Sámsonházán 16 nővel műkö­dik a polgárőrség. Vezetőjük Ottrok Béláné és ők az egyetle­nek az országban, akiknek minden tagjuk nő. Vágyuk egy térfigyelő kamerarendszer, ami segítené a munkájukat. Több kitüntetésben részesültek az elmúlt időszakban. Még ezüst érdemkeresztet is kapott az Bajnokné Képes Gyöngyi hogy egyik tag, Alapi Ferencné, aki egyébként a község alpolgár­mestere. Az önkormányzat emellett alkalmaz még egy tele­pülésőrt is. Az utóbbi években elkezdődött az óvodások és kis­iskolások népitánc-oktatása, megnyílt az e-pont Magyaror­szág, ahol internetezhet- nek az érdeklődők. Működik a gyermekek alternatív délutáni ellátása és a klubkönyvtár. Vá­gyaink közé tartozik az útháló­zat felújítása és az árkok kila­pozása. Nem mondtak le csa­tornaterveikről sem, csak a megfelelő pályázatot várják. Nagy öröm szá­mukra, hogy egyre több turista látogat a telepü­lésre és a falusi vendég­látás is elterjedtebb. Ré­gi parasztházakat újíta­nak fel. Kecskés Attila vállalkozó egy régi pa- rasztházat újított fel, pizzériát alakít ki ben­ne.- Sámsonházának csak a tu­rizmus maradt, amivel jövőké­pet lehet tervezni - zárta szava­it a polgármester, akihez bármi­vel fordulhatnak a lakók, ő ön­zetlenül segít. Megtapasztaltuk mi is, hogy nagyon jó kapcsola­tot ápol a település valamennyi lakosával. A polgármesterség számára egy szolgálat, amit a kö­zösség érdekében vállalt. AZ OLDALT ÍRTA: SZ. JUHÁSZ ANITA, FOTÓZTA: HÜVÖSI CSABA, SZERKESZTETTE: CSÖRGŐ BALÁZS kukely Róbert, a szlovák ki­sebbségi önkormányzat veze­tője: - 2006-tól vagyok a szlo­vák kisebbségi önkormányzat elnöke. A polgármester na­gyon sokat segít a munkánk­ban, ő az ötletgazda is, és a pá­lyázati sikerek is neki köszön­hetők. Legnagyobb rendezvé­nyünk augusztus elején van, a szlovák letelepedési emlékün­nepség, de további ünnepek alkalmával is összejövünk. Kö­rülbelül 10 aktív tagunk van. Támogatjuk a jelenleg 10 fős óvodát, nagyrészt mi finanszí­rozzuk a településen a gyer- mekeknéptánc oktatását; pá­lyázataink általában sikere­sek, elsősorban kulturális ren­dezvényekre nyertünk már többször is pénzt. Próbálkoz­tunk már nyelvtanfolyammal a településen, ugyanis csak szinte az idősek beszélik anya­országunk nyelvét. Sokan va­gyunk olyanok, akik csak megértjük, de nem jól beszél­jük. Anyagi fedezet hiányában lett vége ennek a tanfolyami kezdeményezésnek. Van egy tánccsoportunk is, a Koleso, amelynek vezetője Bukran Pál, az utóbb években ismét működésbe lendült. kakuk gézáné nyugdíjas: - Négy éve nagy lelkesedéssel alakult meg a Gyöngyvirág nyugdíjasklub. Először ügyes-bajos dolgainkat intéz­tük, amiben sokat segített ne­künk a polgármester. Kirán­dultunk, összejöttünk. Most már csak nyolcan-tízen talál­kozunk szombatonként, s ak­kor énekelünk, múzeumot lá­togatunk. Még most is fellé­pünk a községi rendezvénye­ken, de már fogy a lelkese­dés. Általában sütünk, fő­zünk a programokon, és nagy örömünkre 12 fővel megala­kult az egyházi kórus is, ahol szintén a nyugdíjasok van­nak többségben. A kórus ve­zetője Demen Mihályné, aki­nek családtagjai közül töb­ben zenei kíséretet biztosíta­nak a kórusnak. A „Hrusticke” nyugdíjasklub működését a település az el­múlt négy évben örömmel tá­mogatta, reméljük, hogy ugyanígy fogunk fejlődni a következő években is, mint az előző négy évben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom