Nógrád Megyei Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-05 / 128. szám
4 2010. JÚNIUS 5., SZOMBAT KULTÚRA Messzire hallik a ceredi kis harang „Bomoljon ki a zászló, / emelkedjünk mind a / horizont fölé! / Kontúrjaink váljanak eggyé, / alvó lelkünk tevőlegessé” - írta öt évvel ezelőtt Kun Cecília festőművész, a Cered-Salgótarján Nemzetközi Művésztelep menedzsere egy olyan kiadványban, amelyet a másik két alapító taggal - Fürjesi Csabával és Sánta Lászlóval - együtt jegyzett. E sorok most - amikor a művésztelep gyűjteményéből kiállítás nyílt Budapesten, a kies Városligetben megbúvó Magyar Alkotóművészek Házában - különösen sokatmondóan, időszerűen csengenek. Sok budapesti és nógrádi érdeklődőt vonzott a patinás helyszínen megrendezett tárlat. Az ablak két oldalán Sánta László képei láthatók. A tárlaton tíz ország képviseletében negyvenöt művész nyolcvankét műve látható. A válogatott alkotások a művészte- lep tizenöt éves múltját hivatottak reprezentálni. A megnyitó- ünnepségen megjelenteket Aknay János festőművész üdvözölte a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnöksége nevében. Bejelentette, hogy a későbbiekben akár Szentendrén is szívesen látják a ceredi művésztelep bemutatkozását. A köszöntők sorában elsőként Vígh Annamária minisztériumi főosztályvezető kapott szót. Megállapította, hogy annak idején jó döntést hoztak, akik Cereden létrehozták a művésztelepet, amely az 1996-tól eltelt másfél évtized alatt nagy ívű fejlődésen ment át s egyértelműen igazolta létjogosultságát. A sok- felől jött, sokféle műfajban és stílusban dolgozó művészeknek e közösségben is sikerült egymás energiáit, alkotóerejét felerősíteni. Vígh Annamária elismeréssel szólt a művésztelep határon belüli és túli - nyitottságáról, a civil társadalommal és a közgyűjteményekkel kialakított gyümölcsöző kapcsolatairól is. Varga Béla, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke megtisztelő lehetőségként említette, hogy a főváros e szép épületében, ezen a patinás helyen mutatkozhat be egy nógrádi település nevéhez fűződő művésztelep, bizonyítván, hogy akár egy kis faluban is születhetnek figyelemre méltó értékek. Úgy tűnik, hogy a Cered környéki táj, az ott élő emberek mentalitása, hagyományvilága ösztönző hatással van a művészekre, akik viszont remek alkotásokkal, egyedi ötletekkel öregbítik évek óta a falu jó hírnevét. Annál is inkább, mert az a több mint kétszáz művész, aki eddig részt vett a ceredi művésztelep munkájában, tizenhat országból tevődött össze. Varga Béla szerint nagy jelentősége van annak, hogy immár tizenötödik esztendeje képes magas színvonalon működni egy valódi civil kezdeményezésként létrejött, több művészeti ágat is inspiráló alkotóműhely, amely joggal érdemli ki a megyei közgyűlés támogatását is. Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala képviseletében Sándor Zoltán kulturális főtanácsos mondott köszöntőt. Kifejtette, hogy Salgótarján egyébként is élénk képzőművészeti életében sajátos helyet foglalnak el e művésztelep kiállításai, amelyek a mai globalizált világban az úgynevezett magas kultúrát gazdagítják. Cered és környéke a művészetek völgyének számít, ahonnan Európa számos helyére - Salgótarján testvérvárosaiba is - elhallatszik a falu kis harangjának hangja, bekapcsolván a települést a kultúra nemzetközi vérkeringésébe. Mindezen jellegzetességek figyelembe vételével és elismerésével támogatja a nógrádi megyeszékhely a tőle telhető módon a nevével is fémjelzett művésztelepet. A kiállítás szakmai megnyitó- beszédét Wehner Tibor művésztörténész tartotta. Elsőként a Magyarországon több mint száz esztendeje működő, a nagybányai tradíciókban gyökerező művésztelepek általános jellemzőiről, szerepéről szólt, majd a ceredi műhely speciális vonásait tekintette át. Ezek sorában említette a vonzó természeti környezetet, a különböző művészeti ágak összekapcsolódását, a műfajok kölcsönhatását, a szomszédos és a távolabbi országokkal kialakított kapcsolatokat, az egyes generációk együttműködését, a kiforrott egyéniségek és a pályakezdők gyümölcsöző egymásra hatását, a hagyomány- ápolás és a folytonos megújulási készség összhangját. A ceredi művésztelepnek nincs úgymond egységes stílusa, de a friss szemlélet, a vibrálás, a sejtelmesség felfedezhető szinte minden ott készült alkotásban. A budapesti tárlat anyagából kirajzolódik a telep - mint egy sajátos középeurópai kezdeményezés - krónikája, karaktere is - mondta Wehner Tibor. A kiállításra a művésztelep archívumából gondos válogatás alapján kerültek a művek, amelyek - a ceredi atmoszférán túl - természetesen elsősorban az alkotók egyéni hangvételét tükrözik. A nógrádi, egyáltalán a magyar és a külföldi - argentin, cseh, ír, lengyel, német, osztrák, román, szerb, szlovák - művészek míves alkotásai Matits Ferenc művészettörténész szakavatott rendezésében jól érvényesülnek az ideálisnak nevezhető kiállítóhelyen. E sorok írója számára a legnagyobb élményt - bizonyára némi bevallott elfogultságtól is vezérelve - a művésztelep három alapító és törzstagjának, Fürjesi Csabának, Kun Cecíliának és Sánta Lászlónak, valamint Nógrád megye Kossuth-díjas festőművészének, Földi Péternek nagyméretű, szín- és gondolatgazdag táblaképei jelentették. A Cered-Salgótarján Nemzetközi Művésztelep - a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és az Ars Longa Művészeti Egyesület által megrendezett - kiállítása június 13-áig látogatható Budapesten, a XIV. kér. Olof Palme sétány 1. sz. alatt. Csongrédy Béla A Cered-Salgótarján Nemzetközi Művésztelep budapesti kiállításának megnyitóünnepségén Aknay János festőművész, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete nevében köszöntötte a megjelenteket. A háttérben Fürjesi Csaba festménye. Bányász-kohász randevú A Magyarországon - és ezen belül Nógrád megyében is - jelentős múlttal rendelkező két iparág, a bányászat és a kohászat hagyományait, emlékeit az e célra hivatott szervezetek őrzik. Ezek közé tartozik az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, valamint a határainkon is átnyúló Bányász-Kohász Egyesületek Európai Szövetsége. E két szérvezet közös kezdeményezése alapján ez évben az európai bányász-kohász találkozót - amelyik immár a tizenharmadik volt - Pécsett rendezték meg. A helyszín megválasztásában két tényező játszott szerepet Az egyik, hogy - mint köztudott - Baranya megye székhelye 2010- ben Európa kulturális fővárosa és az egyébként is gazdag programját ezzel a rendezvénnyel is sikerült színesíteni, változatosabbá tenni. Nem elhanyagolandó szempont persze az sem, hogy Pécs illetve környéke mintegy kétszáz éves szénbányászati tradíciókkal rendelkezik és a magyar uránbányászatnak is a központja volt egy fél évszázadon át. Az első nemzetközi bányász-kohász találkozóra negyvenöt évvel ezelőtt, 1965 szeptemberében Németországban került sor, Magyarországon először 1995-ben Balatonfüred adott otthont e randevúnak. Ennek hatására kezdődött a hazai bányász-kohász valamint erdész találkozók szervezése. Az elsőt 1996-ban tartották Telkibányán. Az idei magyar találkozó a nyolcadik volt a sorban. A május végi pécsi találkozóra együtt utaztak az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület salgótarjáni osztályának tagjai. Nekik is volt módjuk előadásokat hallgatni a szakmák múltjáról, még meglévő jelenéről, láthatták az ásványbemutatókat, a bányászati és öntészeti múzeumok anyagaiból készült kiállításokat, részt vehettek a börzéken. Ott volt a rendezvényen a - Boros Sándor karmester vezette - Salgótarjáni Kohász Fúvószenekar is, amelyben a bányászat illetve a kohászat visszafejlesztését követően már jó néhány éve együtt muzsikálnak a két szakterület zenészei és közösen őrzik, ápolják hagyományaikat. Az egykori acélgyári zenekar több mint száz évvel ezelőtt alakult a nevezetes „Olvasó” művészeti csoportjaként s az elmúlt évtizedek során sok figyelemre méltó eredményt ért el, számos kitüntetésben, díjban részesült. Pécsett a tarjáni zenészek színvonalas hangversenynyel, szórakoztató műsorokkal járultak hozzá a bányász-kohász találkozó jó hangulatához, sikeréhez. A rendezvények központja az Expo Center volt, de a város- központban is fel-felhangzott a bányász-kohász fúvószene. Az Ausztriából, Csehországból, Lengyelországból, Németországból, Olaszországból, Szlovákiából és természetesen Magyarország más városaiból érkezett zenekarok Pécs belvárosában látványos díszfelvonuláson is részt vettek. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Magának meg mi köze hozzá, hogy mennyi a vérnyomásom?!” Szerencsés nyertesünk: HüvösiZoltán Kishartyán, Tugár út 4. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. június 10-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási A Salgótarjáni Kohász Fúvószenekar Boros Sándor karnagy vezényletével térzenét is adott Pécsett b
