Nógrád Megyei Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-04 / 127. szám
2 2010. JÚNIUS 4., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Trianon szétszakított Nógrád vármegyét félbevágta a döntés, legjelentősebb városai így perifériára szorultak Az 1920. június 4-én, a versailles-i Trianon kastélyban aláírt békediktátum - vagy ha úgy tetszik: békeszerződés - és drámai következményei mindenki előtt ismertek. Magyarország területe (Horvátországot figyelmen kívül hagyva) 282 000 négyzetkilométerről 93 000-re, lakossága pedig 18,2 millió főről 7,6 millióra csökkent. Több mint hárommillió magyar - azaz a Kárpát-medencében élő magyarság közel egyharmada - került az új határok túloldalára, noha jobbára összefüggő tömbben, az újonnan létrejött utódállamok határai mentén éltek. Ami szőkébb hazánkat illeti: az új határ a Karancs és a Medves hegyvonulatát, illetve a hajózhatóvá nyilvánított Ipoly-folyó vonalát követve vágta ketté a történelmi Nógrád vármegyét. Ennek területe 4128-ról 2318 négyzetkilométerre - vagyis valamivel több mint 54 százalékára - csökkent. Csehszlovákiához került 117 település - köztük az egyetlen rendezett tanácsú város, Losonc -, összesen 95 000 lakossal. Mindez azonban csak a felszín... (Folytatás az 1. oldalról.) A csehszlovák félnek eredetileg jóval nagyobb területi igényei voltak, valahol Vác, a Mátra déli szegélye és a Bükk vonalában szerették volna meghúzni a maguk határát. Az amerikai küldött azonban felvetette, hogy a túlságosan nagy számú magyar kisebbség instabillá tenné az új államot, amelyet a német és a szovjet birodalmak közötti ütközőzónának szántak. Végül az a megoldás született, hogy a csehszlovákok megkapják a szintén színmagyar Csallóközt, míg Magyarország ennek fejében itt, Nógrádban kapott úgymond „kompenzációt”.- Voltak azonban, akik nem törődtek bele az ország feldarabolásába...- Bár a Felvidék néhány hónap alatt elveszett (az első csehszlovák csapatok 1918. decemberében jelentek meg Nógrád vármegye északi részén, 1919. január 3-án már megszállták Losoncot, átvették a közigazgatást és de facto annektálták a területet), ez korántsem egyetlen puskalövés nélkül ment végbe. A balassagyarmati csehkiverés volt azonban az egyetlen önszerveződő ellenállás, amely a pacifista Károlyi-kormány központi támogatása nélkül is sikerre vezetett. A határmenti harcok kapcsán kell szólnunk arról, hogy 1919. júniusáig a Tanácsköztársaság is fegyveres harcot folytatott a csehszlovák féllel, például Salgótarján környékén is, ahol az acélgyár és a bányák munkásai is kivették a részüket a védekezésből. Mások békés eszközökkel értek el sikereket: a határmegállapító bizottság magyar biztosa, Tánczos Gábor altábornagy kitartásának köszönhetően sikerült elérni a Népszövetségnél, hogy Somoskőújfalu és Somoskő egy része 1924. februárjában visszakerült Magyarországhoz.- A területi veszteségeken túlmenően milyen következményekkel járt a trianoni döntés?- Noha köttettek különböző megegyezések például az áruforgalom érdekében, Trianon egyrészt gazdasági csapás volt, hiszen az 1918-ban még megye- székhely Balassagyarmat vonzáskörzetének kétharmadát vágták le, de Salgótarján sem járt jobban. A két terület, a csehszlovák, illetve a magyar fennhatóság alatt álló elvált egymástól, az addigi kapcsolatok megrendültek, mígnem 1947-ben, amikor a párizsi békeszerződés megerősítette a trianoni határokat, szinte hermetikusan lezáródtak. Az északi részeknek nem maradt más választásuk, be kellett tagozódni az új államba. Lényeges szempont, hogy elveszítve természetes vonzáskörzetüket Losonc, Nagykürtös és Balassagyarmat is perifériára került a maga országában, ami a trianoni döntés után a fejlesztések terén is megnyilvánult. Salgótarján e tekintetben kivétel, mivel a szénbányászat és az acélgyártás miatt stratégiai jelentősége volt a városnak. A békeszerződés szociális szempontból is drámai következményekkel járt: az elcsatolt területekről emberek tömege vándorolt önként a dél-nógrádi területre, illetve a világ számos pontjára, de a csehszlovák hatóságok sokakat, például vasutasokat, tisztviselőket és családjaikat kényszerítettek is az áttelepülésre. Megszűnt továbbá a történelmi Nógrád vármegye jelentette kulturális egység, az 1918 előtt jellemző lüktető közélet.- Trianon után volt-e, illetve van-e remény arra, hogy újjászerveződnek a régi kapcsolatok?- Egyszerre elvágódtak az addig élő személyi, családi, gazdaság kapcsolatok. Ami addig egy rendszerbe szerveződött, szétszakadt, a demarkációs vonal ugyanis lényegében már a trianoni döntés előtt is határként működött. Közigazgatási, gazdasági téren, s egyáltalán: minden területen újjá kellett szervezni az életet. A két terület egymás mellett élt, de kevés közük volt egymáshoz. Trianontól egészen az 1990-es évekig korlátozottak voltak a kapcsolatok, elvileg most a schengeni csatlakozás és az uniós tagság után van, illetve lenne lehetőség arra, hogy a határok ne legyenek gátjai a társadalmi, gazdasági, kulturális együttműködésnek. Mindez a szemünk előtt szerveződik újjá. Bármennyi problémát is látunk politikai téren Magyarország és Szlovákia viszonyában, a mélyben, a hétköznapok szintjén jóval kedvezőbb a helyzet. Az élet utat tör magának és újjászervezi azt, ami egykor megvolt és sokáig elveszett, vagy elveszettnek hittük. Épülnek a kapcsolatok.- Valós kép él-e Trianonról a mai társadalomban?- Nem jelenthetjük ki, hogy minden magyar állampolgárban valós kép él Trianonról, hiszen általában véve hiányos a történelmi tudásunk. Ugyanakkor a trauma mindig is jelen volt a magyarság tudatában, s bár a történeti feldolgozás akkorra már megindult, az 1945 utáni közbeszédben meglehetősen kényes, mondhatni tabutéma volt Igazából most tanulunk meg Trianonról beszélni. Nagy kérdés: mit tanulunk meg? Milyen szavakat? Milyen kifejezéseket? Milyen tartalommal? Ez a beszéd köny- nyen rossz irányba fordulhat, de könnyen válhat a kibeszélés eszközévé is.- Fontos, hogy beszéljünk Trianonról?- Trianon problémát jelent, ezért beszélni kell róla, mint minden ilyenről, legyen szó akár a holocaustról, akár 1956-ról, vagy a huszadik század számos egyéb kataklizmájának valamelyikéről. A békeszerződés meghatározó pont a térség népeinek életében, történetében, nem beszélni, hallgatni róla botorság. Tekintettel kell lennünk azonban arra, hogy ami nekünk fájdalom, az más népeknek öröm, hiszen az önálló nemzeti létük, államiságuk megteremtéséhez kapcsolódik. Meg kell értenünk az ő szemléletüket is, amellett, hogy nem kell elfogadnunk minden interpretációt, főként a szélsőségeseket nem, bármelyik oldalról legyen is szó.- Milyen hasznunk származhat a szembenézésből?- Trianon nem arra való, hogy „eltöröljük”, hanem arra, hogy tanuljunk és okoljunk belőle, illetve múltbéli negatívumait mai, európai demokratikus látásmódunkkal próbáljuk a lehető legteljesebben kompenzálni. Fontos szerepe van abban is, hogy a békeszerződés problematikájáról beszélve, azt megértve, a magyarság újjászervezze kapcsolat- rendszerét, határon innen és túl. Nem vagyok biztos azonban abban, hogy ezt kizárólag magunk között kell megtennünk. Látnunk kell, hogy a határon túliak egy másik ország állampolgáraiként is élnek, s ezt egy ha nem is örömteli, de természetes állapotként kell nekünk is elfogadnunk. így kell segítenünk, erősítenünk, védenünk őket magyarságuk megtartásában.- Kulturális téren a levéltárnak is szerepe van ebben.- A Nógrád Megyei Levéltár az elmúlt években folyamatosan törekedett arra, hogy segítsen megérteni magát Trianont, illetve rövidebb és hosszabb távú következményeit. Rendeztünk konferenciát a békeszerződésről, a Felvidék egy részének visz- szacsatolásáról, az 1945-1949-es csehszlovák-magyar lakosság- csere „hozományáról” és az 1968-as megszállásról is. Vagyis végigtekintettük mindazokat a nagy konfliktusokat, amelyek a magyarság és a szlovákság sorsát egyaránt meghatározták az egészen közeli múltban. Akik a győzelemre vezették a „Ladik”-ot Kár, hogy azt a pillanatot, amikor a Szolnok megyei Szajolban kihirdették a „Lapot a diákoknak” („Ladik”) című országos médiavetélkedő végeredményét, csak kevesen élték át a nógrádiak közül. Pedig egész biztos sokan lelkesen hurráztak, hurráztunk volna, amikor elhangzott, hogy az első helyen a salgótarjáni SKÁID Gagarin tagiskolája végzett. A Nógrád Megyei Hírlap kollektívája annál is inkább szurkolt a csapatnak és örült a győzelemnek, mert az Axel Springer-Magyar- ország Kft. által menedzselt vetélkedést itt helyben az újság hirdeti és szervezi meg immár öt esztendeje. A győztesekkel és vezetőikkel a „sikerkovács-műhely- ben”, az iskolában találkoztunk. Kopka Miklós felelős ki- A nyolcadik osztályos adó, főszerkesztő jó szívvel Bozó Julianna elmondta, gratulálta megyei napilap- hogy a legjobban a bemuok révén többezres me- tatkozás sikerült számukzőnyt mozgósító verseny- (BbUKKT ra, mindenkinek tetszett a ben elért nagyszerű ered- hatvanas évek divatját idéményhez és adott át aján- 4 ző [kittyös ruhájuk. Legnedékot - stílusosan egy hezebb feladatnak a meseemléktollat - az öt csapat- Kadlótné Hulitka hősökkel készítendő inter- tagnak, Kadlótné fíulitka Julianna jú bizonyult talán mindenJulianna felkészítő tanár- kinek. A győzelemtől fügnőnek, illetve Tolnainé ^%. getlenül is jól érezte magát Nagy Márta tagintézmény- i^H!^ í5_ a Tisza partján s a többiek vezetőnek pedig egy virág- kel együtt nagyon élvezte csokorral köszönte meg a például a karaoke-partyt. munkát. Miután a tanulók Egész biztos benne, hogy Simon Tibortól átvették az hosszabb távon is hasznoírásbeli igazgatói dicsére- Tolnainé Nagy síthatja azokat a médiais- tet, őket illette a szó. Márta mereteket, amelyeket a felkészülés és a verseny során szerzett Guszlev Júlia hetedikes tanuló már a megyei győzelmet - amely révén az országos döntőbe eljutottak - is nagy sikernek tartotta. Szerinte egyik kérdéssel, feladattal sem volt könnyű megbirkózni, de a tárgykészítés - amely manuális ügyességet is feltételezett - különösen nehéznek bizonyult. Továbbtanulását, majdani pályaválasztását a médiával, kommunikációval összefüggésben képzeli el, ezért jövőre is szívesen lesz „la- dikos”. Pingiczer Dorottya É máig sajnálja, hogy a megyei szóbeli versenyen betegsége miatt nem vehetett részt, de nagyon szurkolt a többieknek. Az egész „ki- f rándulást” szórakoztatónak, jó hangulatúnak tartotta, nagyon kedves volt Bozó Lulianna mindenki. Már az első nap után bíztak a győzelemben, de nem volt könnyű, hiszen igencsak szorosan alakult a „befutó”: két ponttal előzték meg a második és öttel a harmadik helyezett csapatot Ő jövőre már a középiskolások „Séta”-programjában sze- Guszlev Júlia retne részt venni. Országh Mercédesz a megyei döntőben „beugróként” helyettesítette Pingiczer Doroty- tyát, de olyan jól szerepelt, hogy a többiek a csapatban marasztalták. Ennek nagyon örült és bár még „csak ” hetedikes, törekedett minél jobban hozzájá- Pingiczer Dorottya mini a csapat összteljesítményéhez. A végzős Simon Patrik egyetlen fiúként jól „elboldogult” a lányokkal. Sikeres szereplésük „titkát” abban látja, hogy mindenki tudta, hogy mi a feladata. Bár elsősorban a matematika-fi- Országh Mercédesz zika és az idegen nyelv érdekli, szívesen csatlakozott a „Ladikéhoz is, ahol elsősorban rajztudását igyekezett kamatoztatni. Valamennyi csapattag utalt rá, hogy a szülők és a tanárok is nagyon örültek a győzelmüknek, amelyet az utolsó pillanatig titokban tartottak, olyannyira, hogy hazaérve a kisbuszról is szomorúan szálltak le. Ugyancsak egyöntetűen hangsúlyozták, hogy sokat köszönhetnek Kadlótné Hulitka Juliannának, Simon Patrik aki minden szerdán tartott számukra „Ladik-foglalkozást”. A tanárnő viszont a versenyzők hozzáállását és a kiváló csapat- szellemet dicsérte. Elmesélte, hogy a megyei forduló megnyerése után tájékozódott az előző években az országos megmérettetésen Nógrádot képviselő kodályos csapat vezetőjénél, Tamóczi Lászlónénál, aki készségesen osztotta meg vele tapasztalatait. A Gagarin tantestületéből pedig elsősorban Mocsáry Zoltán- nétól és Császár Zoltánodtól kapott sok segítséget. A felkészülésben szorgalmasan részt vett a „tartalék”-szerepet vállaló Kiss Gabriella is. Tolnainé Nagy Márta az elhangzottakhoz hozzátette: a „Ladik” megnyerése azért is nagyon értékes számukra, mert akik elérték, számos más területen is remekül szerepelnek évek óta, példázva, hogy ha egy gagarinos elindul valahol, mindig győzni igyekszik... Csongrády Béla
