Nógrád Megyei Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-12 / 134. szám
4 2010. JÚNIUS 12., SZOMBAT KULTÚRA Berobbant a magyar irodalomba Fordítva történt mint lenni szokott: először országos lapok adtak hírt Gressai Ferdinánd verseskötetéről, a premier Budapesten, a „Nyitott Műhely”-ben volt, a Magyar Televízió „Kultúrház” című műsora külön blokkban foglalkozott a vele. A szenzációt mindenekelőtt az jelentette, hogy a szerző alig több mint tizennyolc évével egyike a legifjabbaknak, akiket a Magvető Kiadó valaha is útjára bocsátott. Az sem véletlen persze, hogy a salgótarjáni fiatalember helyet kapott a Palócföld 2010/2-es számában, a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház pedig a közelmúltban önálló estet szentelt könyve bemutatásának. Gressai Ferdinánd nem egyedül érkezett a „hazai” közönséggel való találkozásra. Király Levente, a Magvető szerkesztője is örömmel tett eleget a meghívásnak, hiszen itt is elmondhatta a kötettel kapcsolatos élményeit Nagyon ritkán esik meg ugyanis, hogy egy postán érkezett küldemény olyan hatást gyakoroljon rá és kollégáira, műit ez a kézirat tette. Ráadásul a versek mellé a feladó a saját maga készítette remek grafikákat is met lékelt Hamar megszületett az egyértelműen támogató vélemény: ezekből az elidegenedett létérzésű, eredeti formavilágéi, ironikus hangvételű versekből könyvet keli csinálni. Miután a kiadó vezetője is rábólintott, az idei költészet napjára megjelenhetett a „Csupasz oltalom”. E címről ugyancsak elismerően szólt Király Levente, mert a védtelenséget kifejező jelző és a menedékre utaló fogalom együtt figyelemkeltő feszültséget tükröz. Voltjó néhány példa - akáravilág- , akár a magyar irodalomban - hogy valaki egész fiatalon, 15-16 évesen ígéretes talentumot mutatott s aztán vagy jelentős költő lett belőle (ilyen volt például Rimbaud, Csokonai Vitéz Mihály vagy Weörös Sándor) vagy eltűnt az ismeretlenségben. Remélhetően a Magvető felfedezettje nem az utóbbiak közé tartozik - fejtegette Király Levente, aki Gressai Ferdinándot - tekintve, hogy ír, rajzol, zenét szerez és gitározik is - afféle reneszánsz típusú embernek nevezte. Olyan személyiségnek, aki méltó arra, hogy a kiadó a jövőben is figyeljen munkásságára. Az est másik kommentátora a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola - ahol Gressai Ferdinánd tavaly ilyenkor érettségizett - tanára, Sóvári László volt. Közös emlékek fűzik mindkettőjüket - egyiküket szerkesztőként, másikukat szerzőként - az intézmény folyóiratához, a Bolyai Helikonhoz. E fórum képviseletében korábban is szerepeltek már együtt a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház pódiumán. A diákköri publikációkból is kiviláglott Gressai Ferdinánd jó íráskészsége, tehetsége, kötetének érettsége, egységessége - középpontjában a „lírai én” keserű szemlélődéseivel, sajátos világlátásával - azonban Sóvári László számára is meglepetést okozott. Megemlítette, hogy - bár nyilván nem volt hatástalan Gressai Fer- dinándra a mások által ajánlott vagy az önszorgalomból felfedezett könyvek élményvilága, Salgótarján pezsgő művészeti élete sem - bizonyára az átöröklött géneknek, a családi vonatkozásoknak is komoly szerepük volt illetve van eddigi életpályája alakulásában. Az egy esztendeje már Budapesten élő főszereplő - miután gitárjátékával tanúbizonyságot tett muzikalitásáról - elmondta: szerencsésnek tartja magát a történtek miatt és bizony furcsa számára, hogy sok helyre hívják, sokat kell nyilatkoznia, az pedig végképp szokatlan, hogy egyáltalán költőnek titulálják. Annál is inkább, mert ő nem is tartotta verseknek az általa jegyzetként - zömükben a békésszentandrási nyaraláson - megfogalmazott írásokat. Rajzaiban arra törekszik, hogy ne hasonlítsanak felmenőinek alkotásaira, de különösen nehéz elszakadnia nagyapja, Lóránt János festőművész képi világától. Terveit illetően kijelentette: egyelőre nem kívánja elkötelezni magát egyetlen műfaj mellett sem. Jelenleg egy művészeti szakközépiskolában tanul és elszántan készül felsőfokú képzőművészeti tanulmányaira. Szabadidejében azonban továbbra is „jegyzetel” és képregényeket is csinál. Szeretné, ha azok is megjelenhetnének könyvalakban ... Az irodalmi kávéházi bemutatón Gressai Ferdinánd írásait a Pódium Stúdió ugyancsak ifjú versmondói, Sándor Zoltán előadóművész tanítványai - Bolla Dániel, Demus Péter és Kojnok Dávid - tolmácsolták. CsongédyBéta A pódiumon balról jobbra: Gressai Ferdinánd, a „Csupasz oltalom” című kötet szerzője, Sóvári László, a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola tanára és Király Levente, a Magvető Kiadó szerkesztője Kórusünnepek a Madáchban Jöjj közénk és énekelj! / Boldog lesz, ki vélünk tart...”: Praetorius „Szép vagy muzsika” című kórus- műve két héten belül kétszer is elhangzott Salgótarjánban a Madách Imre Gimnázium és Szakközép- iskola aulájában. Első alkalommal az egyaránt arany fokozatú helyi iskolai kórus és a Cantabile kamarakórus közös hangversenyét vezette be, aztán pedig - mintegy keretezvén a két rendezvényt - zárta a Cantabile kétéves születés- napi koncertjét. A húszéves Madách-kó- rus jubileumi hangversenyén Varga Judit igazgató meghitt családként aposztrofálta a közönséget és a fellépő énekkarokat. A Bolyai gimnázium kórusa Gál Petra, az egészségügyi középiskola kórusa Barna Terézia vezényletével lépett fel. A madáchosok karnagya RadnaiZsuzsanna és ugyancsak ő a művészeti vezetője a 2008- ban alakult Cantabile kamarakórusnak. Az utóbbi, tizenhárom tagú női kar 2008-ban alakult s kétéves fennállása során már számos koncerten, rendezvényen szerepelt. Születésnapi hangversenyükön kétszer is a pódiumra léptek - többek között - Bartók-, Brahms-, Karai-, Kocsár-, Kodály-művekkel. A legnagyobb sikert talán Ernst Toch „Földrajzi fúga” című, különös hangzású „beszélt kórusművével” érték el. Műsoruk során szólót énekelt Kissné Pápista Éva és Márkusáé Kovács Nelli. Zon2. ázaiNfp A Cantabile koncertjére invitáló meghívót Kele Szabó Ágnes tanár, kórustag tervezte gorán' közreműködött Szabó Istvánná. A Cantabile ünnepét két vendégkórus - az 1958-ban alakult, Baámé Dicse Zsuzsanna vezényelte Salgótarjáni Pedagóguskórus és a Budapestről érkezett Wigner Jenő kamarakórus - is megtisztelte szereplésével. Az utóbbi - főként zenekedvelő egyetemista fiatalokból - álló, öt éve működő együttest egy salgótarjáni származású karnagy, Karácsony Zsuzsanna vezeti. Változatos repertoárjuk - mint bizonyították is - a reneszánsztól kezdve napjainkig széles skálát ölel fel. Zongorakísérőjük Jahn Kornél A Cantabile estjének az egyik kórustag, Póczos Zsóka volt a műsorvezetője. Joggal idézte - mások mellett - Kölcsey Ferencet, aki szerint „a dal szívből ered, s szívhez vágy újra repülni. ” - csébé „Tavaszi dallamok'' jubilánsokkal Két ismert művész is Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban ünnepelte pályája kerek évfordulóját. Pándy Piroska húsz esztendővel ezelőtt kezdett el hivatásszerűen énekelni, ifj. Sánta Ferenc Kossuth- és Prima primissima-díjas hegedűművész pedig negyven éve zenél a közönségnek. Harmadikként Hegedűs Valér zongoraművész, a magyar kultúra lovagja is közreműködött a jubilánsok műsorában. A koncert helyszíne nem volt véletlen, hiszen a baglyasaljai származású Pándy Piroska mindig szívesen szerepel szülővárosában, „övéi” körében. A házigazda intézmény képviseletében, Szirácsik Éva múzeumigazgató üdvözölte a közönséget, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése nevében pedig Horváth Tibor képviselő köszöntötte a művészeket, akik közül elsőként Pándy Piroska lépett fel. Életútját jellemezvén Asbóth József, a Duna Televízió népszerű szerkesztő-műsorvezetője elmondta, hogy 1990-ben debütált a Fővárosi Operettszínházban Lehár Ferenc „Mosoly országa” című darabjában. Hat éven volt résztvevője az „Interoperett” című tévéműsornak, többször szerepelt a Magyar Állami Operaházban és különösen sok sikert ért el német színpadokon, amelyeket elismerések sora is bizonyít. 2002-ben Salgótarján Pro arte- díjával is kitüntették. Eleddig nem kevesebb mint harminchárom főszerepet játszott, se szeri se száma hangversenypódiumokon, templomokban, rendezvényeken bemutatott programjainak. Szép énekhangját - amelyet annak idején elsőként Guthy Éva pallérozott Salgótarjánban - remek előadókészségét ezúttal Bellini-, Verdi-, Teiss- kuriózumokkal, itt még be nem mutatott számokkal igazolta. Leonard Bernstein „West side story”-jának egyik dala azért volt érdekes, mert a magyar szöveget Pándy Piroska erre az alkalomra írta. Szintén javabeli különlegességnek számított a Puccini „Turandot”-jából elénekelt Kalaf-ária, hiszen ezzel az énekesnő egy úgymond klasszikus férfiszerepet is „bevállalt”. A híres-neves muzsikusdinasztiát talán legsikeresebben képviselő ifj. Sánta Ferenc, a Magyarországon és határainkon kívül is elismert, kedvelt hegedű- művész ugyancsak rendkívül széles repertoárjából válogatott, amikor bravúros, sőt virtuóz előadásban szólaltatta meg Vivaldi „Négy évszak’-ából a „Tavas2”-t, Mozart „Török in- du!ó”-ját, Monti „Csárdás”-át, Dinicu „Pacsirtáját. Hegedűs Valér a zongorakíséret mellett önálló számmal Liszt egyik „Magyar rapszódiájáéval is remekelt. Mindhárom művész esetében kijárt a gyakorta felhangzott vastaps a szépszámú közönség részéről. A Nógrádi Történeti Múzeumban Becsó Zsolt megyei közgyűlési elnök és Sipos Ákosné Szent Lázár lovagrendi prefektus fővédnökségével megvalósult színvonalas koncert első állomása volt egy tervezett országos turnénak, amelyhez minden bizonnyal - stílusosan szólva - jó alaphangot adott. Cs.B. Pándy Piroska énekművész Ifj. Sánta Ferenc hegedűművész 31ÍI313 Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Az ördögbe, otthon hagytam a betegbiztosítási kártyámat!" Szerencsés nyertesünk: Vanó Mária Hont, Honvéd út 1.. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. június 17-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
