Nógrád Megyei Hírlap, 2010. május (21. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-29 / 122. szám
4 2010. MÁJUS 29., SZOMBAT KULTÚRA „Ezek a kedves kis portékák" A Palócföld - Mizser Attila főszerkesztésével két évvel ezelőtt indult - legújabb korszakának egyik szembeötlő jellegzetessége a színes borító. A lap közelmúltban megjelent 2010/2- es számában kivált felhívó jeliegűre sikerült a külcsín egy felvidéki grafikusművész, Németh Géza „Manipuláció” című alkotása révén. Mind a kellemes színösszeállítás, mind az elgondolkodtató, ízlésesen erotikus „vonal- vezetés” vonzónak bizonyul, ösztönöz a kézbevételre, beleolvasásra. Százéves lenne a népszerű dalénekes A legfrissebb lapszám szerkezete Is a már tradicionálisnak tekinthető metódus alapján épül fel. Az első, a „kávéházi szegleten...” fejezet a líráé. A három ismert nevű, már-már középkorú költő (Hartay Csaba, Németh Zoltán, Petőcz András) verse mellé ezúttal egy - mindössze tizenkilencéves - salgótarjáni pályakezdő, Gressai Ferdinánd írása került a „Csupasz oltalom” című kötetéből, ami az elmúlt hetekben szenzációt keltett irodalmi, művészeti körökben. A Magvető Kiadó ugyanis minden idők egyik legfiatalabb elsőkönyves szerzőjeként jegyzi Gressai Ferdinándot, aki - s ez egy újabb kuriózum - saját rajzaival illusztrálta szövegeit. A legfontosabb azonban mégiscsak a tartalom, az elidegenedett létérzést sajátos módon megjelenítő, részben valóságos, részben szürreális „családtörténet”. A Palócföld az idei első számban kezdte el azt a sorozatát, amely méltóképp csatlakozik Mikszáth Kálmán halála századik évfordulójáról megemlékező cen- tenáris történésekhez. Ezúttal az „ezek a kedves kis portékák” rovatcím alatt Kiss Judit Ágnes, Jenei László és Kőrössi P. József tiszteleg egy-egy eredeti, indirekt reflexióval, tárcával Mikszáth zseniális szellemi öröksége előtt. A „Kutatóte- rület’Mben egyetlen testes tanulmány kapott helyet: Koós István „A viszonylagosság tapasztalata Jókainál” címmel azt elemzi, hogy a „magyar nemzet nagy mesélőjé”-nek írásművészete a megszolgált csodálat és a lelkesedés mellett már a kezdetektől fogva miért és mely területeken váltott ki kritikai attitűdöket is. A „Találkozási pontok” vendége ez alkalommal Závada Pál, aki N. Tóth Anikó ipolysági író, irodalomtörténész kérdéseire válaszolva „A regény: haladék” címmel jellemzi a „Jadviga párnája” előtti és utáni pályaképét, avat be írói, szerkesztői, emberi „műhelytitkaiba”. Kosztolányi Dezső azért írt, hogy megértse a létet, Mészöly Miklós meg lelki higiéniából - állapítja meg N. Tóth Anikó. És Závada Pál? - „Nekem azt jelenti az írás, hogy rátaláltam a mesterségemre... nem volt még más munka, amibe ennyire bele tudtam volna méiyedni És amely örömet szerez...” Dicséretes gyakorlat, hogy azt a művészt, akinek az alkotása a címlapon szerepel, általában be is mutatja a lap a „Kép-tér” rovatban. A bevezető sorokban már említett Németh Géza képeiről Németh Bozó Andrea művészet- történész, a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria munkatársa értekezik „Élet-jelek” című dolgozatában. Az „Ami marad” című recenziórovat címe nem az esetlegességre, hanem a blokk zárójellegére utal. A itt közzétett hat írásból négy „megyeileg” kifejezetten fontos témával foglalkozik. Szepes Erika budapesti irodalomtörténész a „Röpke ívek” című antológia 2009-es számát prezentálja, hangsúlyozván, hogy a kiadvány a balassagyarmati székhelyű Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából ad válogatást a jelenlegi és a sajnos már eltávozott tagok alkotásaiból. Bódi Zsuzsa salgótarjáni történész, főlevéltáros Galcsik Zsolt „A fájdalmak leánya...” című - az egyik nógrádi „aprószent”, a tragikus sorsú Ferenczy Teréz (1823-1853) életéről, költészetéről szóló - helytörténeti értékű kötetére hívja fel a figyelmet. G. Toronyi Judit, a szécsényi múzeum igazgatója a Nógrád Megyei Múzeumok 32. évkönyvét, a „Neograd 2008”-at mutatja be. Handó Péter, a Palódöld szerkesztője pedig arról a portréfilmről ír, amelyet Shah Timor „Élet a szobrok között” címmel készített ifj. Szabó István Munkácsy-díjas szobrászművészről, aki 2009-ben Nógrád megye díszpolgára lett nem utolsósorban a filmet is determináló „a szülőföld iránti önzetlen hűsége” elismeréseként A Palócföld 2010/2-es számának bemutatóját Jenei László írónak, a miskolci Mű- út című folyóirat szerkesztőjének aktív jelenléte tette emlékezetessé. A vendéggel Mizser Attila és Nagy Csilla, a Palócföld munkatársa beszélgetett A rendezvényt az Élet- és Túdásfa Olvasókör támogatta. CsongrádyBéta A fiatalabb évjáratúak bizony már nem nagyon tudják, hogy ki volt Solti Károly, az idősebb korosztály azonban szerte az országban még emlékszik, emlékezhet a híres dal- és magyarnóta- énekesre. Neve itt Nógrád- ban, s főként Salgótarjánban különösen jól cseng, hiszen több évig élt, dolgozott a városban. 1910. április 27- én született Kiskunfélegyházán, s ott kezdett el énekelni is, amelyből azonban jó darabig nem tudott megélni. Munkavállalóként a harmincas években került a Salgótarjáni Acélárugyárba s tagja lett az üzemi művelődési ház, az úgynevezett „Olvasó” dalárdájának is. 1940-ben első helyen végzett egy országos nótaéne- kes-versenyen, 1942 decemberében Farkas Jenő zenekarának kíséretében lépett fel először a rádióban. Mindez azonban még mindig kevésnek bizonyult a profi karrierhez, amihez egy szerencsésnek mondható találkozás segítette hozzá. Salgótarjánban ismerkedett meg egy budapesti kávéház-tu- lajdonossal, akitől próbaéneklésre kapott meghívást, sőt szerződést is. így került végleg a fővárosba, ahol újabb és újabb ajánlatokban volt része s rendszeresen fellépett különböző szórakozóhelyeken. Gyakori közreSolti Károlyt nagyon sokan szerették működője volt a rádióműsoroknak, sokszor szerepelt külföldön, nem egyszer a tengeren túl, az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is. De nemcsak énekesként volt feltűnően közkedvelt, mint nótaszerző is sikeresnek bizonyult s több szerzeménye is maradandónak bizonyult. Dalaival, nótáival, szép hangjával sokakat részesített kellemes szórakozásban, kikapcsolódásban, számtalan embernek okozott néhány percnyi, órányi örömet. 1990-ben, nyolcvanadik születésnapján hunyt el. Ha most lenne fiatal - tehetsége, népszerűsége alapján - akár sztár, sőt „celeb” is lehetne, de aligha tartana igényt efféle minősítésekre. Annál inkább a közönség szeretetére, elismerésére, amelyben egyébként volt is része bőven élete során.... Németh Géza „Egyensúlyozás 2.” című grafikája a Palócföld legfrissebb, idei második számából „Mivé lesz (lehet) az ember?” Salgótarján kulturális élete általában is gazdag színházi programokban, az utóbbi időszak azonban különösen annak számított. A bérletsorozaton túl voltak egyedi előadások, bemutatkoztak különböző művészeti csoportok, színházi műhelyek is. Ez utóbbiak közé tartozik a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola Szécsényi Tagintézménye is, amelyik figyelem méltó produkcióval, „A hullám” című musical-lei vendégszerepeit a megyeszékhelyen, a József Attila Művelődési és Konferencia-központban. A kétfelvonásos előadás - amelyet egy nap háromszor (!) mutattak be - a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitánysággal való együttműködés keretében került színre többek között a salgótarjáni és bátonyterenyei diákok számára. Utóbbiakat a Nógrád Volán Zrt. ingyenesen szállította a helyszínre. E többoldalú támogatás nem volt véletlen, hiszen a fiatalok által megjelenített, róluk szóló darabnak, illetve előadásnak elsősorban a felnövekvő generációk számára van aktuális - ha úgy tetszik ifjúságvédelmi - üzenete. A szövegkönyvet Cs. Szerémy Andrea - aki rendezte is a produkciót - írta Todd Strasser regényéből. A cselekmény egy, a hatvanas évek végén az amerikai Palo Altoban megtörtént eseményre épül. A színpadi változat szerint a Gordon nevű középiskola diákjai a második világháborút kirobbantó fasizmusról, Hitler szerepéről tanulnak és nem nagyon értik, hogy náci Németországban és egyáltalán Európában miként jutottak hatalomra a féktelen, irracionális erők. Történelemtanáruk, Benn Ross elindít egy szakkört, majd mozgalmat - innen „A hullám” elnevezés - amely kíméletlenül szippantja be mindazokat, akik gondolkodás nélkül alávetik magukat az egyéniséget, szabadságot korlátozó, elnyomó szimbólumoknak, szokásoknak, magatartásformáknak. Laurie Saunders, az iskolaújság főszerkesztője azonban nem tartozik közéjük s néhány társától támogatva olyany- nyira fellázad a kiközösítő, megalázó vastörvények ellen, hogy tükörbe nézésre, őszinte színvallásra kényszeríti a tanárt és a megtévesztett „hullámhívő” tanulókat is. A darab tanulságát - amely szerint vigyázni kell, mert egy közösség erejét, energiáit embertelen eszmék szolgálatában is lehet mozgósítani - a szécsényi, értelemszerűen amatőr színjátszók jó ritmusú, élvezetes előadás keretében, napjaink korszellemét, általános ízlésvilágát tükröző dalok, táncok által felerősítve igyekeznek célba juttatni. A közönség reagálásaiból arra lehet következtetni, hogy tiszteletre méltó szándékukat sikerült is elérniük. Ez Cs. Szerémy Andrea sokrétű közreműködésén túl köszönhető a zeneszerző Beszkid Józsefnek, a hangszerelő Pásztor Ákosnak, a koreográfus Sebjánné Rabóczki Teréziának és a megye számos településéről nagy létszámban mozgósított társulat valamennyi lelkes, ügyszerető tagjának. A két meghatározó személyt, Laurie Saunderst és Ben Rosst Horák Petra illetve Kovács Zsolt játssza, de fontos szerep jutott Oláh Dávidnak, Kurucz Ágnesnek, Léport Eszternek és Oláh Martinnak is... Cs. B. A szécsényi diákszínjátszók Salgótarjánban is bemutatták „A hullám” cí- mű musical-t. fotó: p.tóth László JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Máskor adj egy kis borravalót a fodrásznak szívem!” Szerencsés nyertesünk: Grédula Istvánná Pásztó, Bánya út 14. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. június 3-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. ~ JUTTAT, NÉPIES SZÓVAL ÚJSÁG RÉSZE BŰNÖS ÚTON SZEREZ NŐI HANGNEM LÓBIZTATÓ SZÓ
