Nógrád Megyei Hírlap, 2010. április (21. évfolyam, 75-99. szám)

2010-04-01 / 75. szám

2010. ÁPRILIS 1, CSÜTÖRTÖK 10 SPORTTÜKÖR Kilencvenéves a füleki FTC Viharos évtizedek után harmadik ligás a volt bajnok Sziovákl^/Füiek. 2008-ban emlékeztünk meg a füleki lab­darúgás születésének századik évfordulójáról. íme, két év elteltével az FTC futballklub már egy további jubileumát ünnepli - a klub létrehozásának 90. évfordulóját. Megúszták a mieink a lópatanyom csapdákat terepfutás. A tavasz leg­biztosabb jele az, amikor a Futapest Futóklub befejezi té­li ötös crossfutósorozatának utolsó versenyét, essen az bármilyen időpontra. Idén ez március 28-ra esett, és né­hány Nógrád megyei futó szí­vesen fog visszaemlékezni er­re a verőcemarosi napra mind az 5, mind a 10 kilométert vá­lasztók között. Előbbiben mintegy 35-en álltak a rajtvo­nalhoz, közöttük két balassa­gyarmati hölgy is, akik úgy fél óra múlva elégedetten fut­hattak át a célkapu alatt. Rith Szilvia ugyanis 31 perc 54 másodperccel még elkapta a győzelmi emelvény harmadik fokát, a másodikra pedig Vitalitás-beli csapattársát, a 28:03-as időt teljesítő Perlaky Evelint szólították. De ott volt még a főszám, a 10 km, me­lyen a 10. jubileumát ünnep­lő versenynek legalább felét megnyerő, sokáig sérüléssel bajlódó tarjáni (cross)„fu- tógép”, Langer Olivér (SAC) is indult vagy 75-80 társával. Esélyeshez méltó módon 3-4 társával most is hamar magá­ra hagyta a mezőnyt, majd a fél táv előtt - hol máshol mint egy hosszú emelkedőn - egyetlen „akadékoskodó” ri­válisától, a korábban remek duatlonos Kassai Károlytól is megvált. Később a fenyveshegyi szakaszon óva­tosan manőverezve a mély lópatanyomok között - kinek hiányzik egy bokaficam vagy törés - valamint kikerülve egy a pályára szabadult teher­autót, megőrizte tekintélyes előnyét, sőt a befutóig még tett is rá egy lapáttal. A ragyo­gó, napos időjárásban és szá­raz talajon végül 41:4ó-os idő­vel, másfél perccel a második előtt haladt át a célvonalon, remek győzelmet aratva. Ám a sorozat összértékelésében mégsem tudták díjazni, hisz a korább említett problémái mi­att csak két téli futamot tudott teljesíteni. 1919 végén a zománcgyár igaz­gatója, Hulita Vilmos (1878-1951) védnöksége alatt jött létre Füle­ken az új FTC futballklub. A Füleki Torna Club közgyűlése 1920. január 11-én zajlott. A veze­tőségbe a következő személyeket választották: Hulita Vilmos tiszte­letbeli elnök, Lakatos László ügy­vezető elnök, Siegert Rudolf tit­kár, Mihalik Béla jegyzőkönyvve­zető, Horváth Károly gondnok, ifj. Telek Gyula revizor, Szabó Gyula raktárellenőr. A klub 1920-ban KÉZILABDA, UTÁNPÓTLÁS-BAJ­NOKSÁG. Salgótarjánban rendez­ték a meg az 1999 január elseje után született lányok (U 10 kor­csoport) részére a régiós finálét 6 csapat (köztük két nógrádi) részvételével, ahonnan az orszá­gos elődöntőbe a két legjobb együttes jutott. Ebből az egyik a Salgótarjáni Beszterce-lakótele- pi Tagiskola, mely csak a döntő­ben maradt alul. A Rétsági Álta­lános Iskola a csoportján belül szerzet egy győzelemmel lépett tovább, s bár a megyei rangadón jól küzdöttek, magabiztos Besz- terce-siker született. A bronz­éremért viszont nagy csatában körbélyegzőt készíttetett 1920-as évjelzéssel és Filakovsky Telocvicny Klub - Füleki Torna Club kétnyelvű szöveggel. Ebben az évben az FTC első alkalommal lett a területi verseny bajnoka. 1934-ben megváltozott a területi és megyei futballversenyek rend­szere és Szlovákiában divíziók (nyugat- és kelet-szlovákiai) jöttek létre, amelyek már a ligába törté­nő fellépéshez szolgáltak alapul. A Szlovák-Kárpátorosz Divízió 1936/37-es harmadik fordulójá­nyertek, s a 3. helyen zárták a ré­giós döntőt. A mieink csoportmérkőzései: JC csoport St. Beszterce - Tápiószele 13-5 (9-1), Dömsöd - Beszterce 4-16(1-8) Az Jl” csoport végeredménye: 1. Beszterce 2. Tápiószele 3. Dömsöd. „B” csoport Érd - Rétság 10-14 (7-7), Rétság - Gödöllő 6-17 (3-10) ban a Losonci Járási Hivatal a munkássztrájk miatt betiltotta az FTC Fülek PFK Pöstyén rang­adót. A füleki csapat azonban jó formáját hozta továbbra is, és a tavasz folyamán csak három pon­tot veszített és hétpontos előnnyel nyert a csoporton belül. A divízió keleti csoportjában a CsSK Kassa lett a nyertes. A két csoportgyőz­tes 1937 májusának végén talál­kozott először Füleken. Az FTC Fülek 2-1 és 1-0 arányban le­győzte a CsSK Kassát, és szlová­kiai bajnok lett! A második világ­háború kitörése után a füleki zo­máncgyár is kénytelen volt vál­toztatásokat eszközölni a terme­lésben, és kisebb krízist is A 3” csoport végeredménye: 1. Gödöllő, 2. Rétsági 3. Érd. Elődöntők: Beszterce - Rétság 11-7 ( 5-2) A Beszterce góllö­vői: Jéger 2, Maró 3, Tóth 2, Ponyi 4. A Rétság góllövői: Kaliczka 1, Tőkei 6. 3. helyért: Rétság- Tápiószele 10-9 (5-3). Döntő: Beszterce - Gödöllő 7-17 (4-7). A Beszterce góllö­vői: Pompar 1, Maró 4, Tóth 2. Végeredmény 1. Gödöllő, 2. Sal­gótarján Beszterce (Vadasi Bian­átvészelt, ami gátolta a (utballklub anyagi támogatását. Némely játé­kosok és vezetők a frontra mentek, és a futballklub tevékenysége foko­zatosan megszűnt. Az FTC utolsó rendkívüli gyűlésére 1941. szep­tember 10-én került sor (a klub akkor már két éve nem fejtett ki semminemű tevékenységet), és olyan döntés született, hogy az FTC minden ingatalan és ingó va­gyona a Füleki Vasutasok Kultúr és Sport Egyesületére ruházódik át Az FVKSE111. nemzeti ligát ját­szott, ahol a mátrai alcsoportban első helyen végeztek. Az FTC meg­szűntével azonban csökkent a lab­darúgás színvonala is. Az FVKSE- nek nem volt olyan anyagi hátte­ka, Seprényi Dalma, Dénes Réka, Nagy Virág, Pompar Viktória, Ko­vács Bernadett, Győri Vivein, La­katos Petra, Jéger, Fanni, Maró Vanda, Németh Tünde, Tót Fanni, Répás Viktória, Ponyi Anita. Edzők: Szabóné Sipos Éva, Tóth Ist­ván, 3. Rétsági Ált Iskola (Bálint Szófia, Burai Dorottya, Kalicz-ka Flóra, Tőkei Alexa, Ivanics Barba­ra, Jancsovics Alexandra, Hevér Bianka, Varga Lilla, Bérei Blanka. Edző: Holman Ferenc.), 4. Tápiószele, 5. Dömsöd, 6. Érd. re, sem olyan játékosai és vezető káderei, mint a valamikori FTC- nek. Ugyanakkor a világháború a labdarúgás mint sport visszaesé­sét hozta magával. Csak az 1992. február 4-én Füleken megrende­zett közgyűlésen hagzott el javas­lat arra, hogy a Kovomier Fülek (amely 32 éven keresztül volt használatos) helyett használják is­mét a történelmi FTC megneve­zést Ebben az évben azonban a csapat kiesett a kerületi bajnok­ságból, és fokozatosan az 5. ligáig esett vissza. AIU. ligába csak 2007. június 17-én sikerült visszakerül­nie. Azóta az FTC futballklub egy­folytában ebben az osztályban szerepel. Cirbus Szabóné Sípos Éva - Helyen­ként nagyon szépen és eredmé­nyesen játszottunk. A döntőben a Gödöllő fizikai erőfölényével nem tudtunk mit kezdeni, több hibát is vétettünk. Ezeket ki kell javítanunk, hogy támadásban és védekezésben még hatékonyab­bak lehessünk. Holman Ferenc - Meg vagyok elégedve a csapatom teljesítmé­nyével, szűk létszámmal dolgo­zunk és ezek a gyerekek kevés mérkőzéssel a hátuk mögött ér­keztek a régiós döntőre, ezért na­gyon szép teljesítmény volt a lá­nyoktól. Lányoknál is 16-ban a Beszterce Kis közösségek összetartó ereje A jó labdarúgásban sokadla- gos kérdés, hogy ki az elnök, ki vezeti az elnökséget, a rosszban pedig sorskérdés. Sok szó, vélemény hangzik el arról, hogy milyennek kell lenni a következő elnöknek vagy el­nökségnek. A lényeges, hogy a megválasztott személyek meg tudjanak szabadulni az utóbbi évtizedek hibáitól, stikliktől, a trehányságtól, a hozzá nem ér­téstől. Varázslónak kell lennie valakinek, hogy újra fel tudja éleszteni a futballkultúrát, ami jelenleg nincs, s nincs már igazi labdarúgás sem. A tömegbázis­ról csupán múlt időben lehet be­szélni. Előszeretettel lehet emle­getni az akadémiákat, utánpót­lás-nevelést, de ha egyre keve­sebb lesz a csapat - ez vonatko­zik a kis csapatokra is - a labdarúgás kiszélesítése csak álom marad. Fordítva ül a lovon az, aki erőlteti, hogy szűkítsük le a csapatok számát és azt majd támogatja a város vezetése, mert többre nincs pénz. Megszűntek a kis közösségek, ezzel a közös­ségek összetartó ereje is, elvet­ték a játék lehetőségét a nem ép­pen szupertehetségekkel rendel­kezőktől Azt el lehet képzelni, hogy felnő egy tehetséges után- póüás, de hol fog futballozni? - ez itt a kérdés. Salgótarján a múltban 8 csapatot tudott fenn­tartani, a jelenlegi viszonyok kö­zött kettő vagy 3 csapat most is megférne egymás mellett. Mert van fogalmam a költségekről. A várostól kapott támogatás és ide­értve a pénz, pálya, közüzemi költség, utazás összege, 4 vagy 5 amatőrcsapat működésére elég lenne. Persze itt jön az, hogy mű­ködésem során elrontottam, el­rontottuk, hogy az átmenetet nem tudtuk kezelni. Nem vettük figyelembe, hogy a legendás múlt nem csak a labdarúgásra vonatkozik. A hőskor már lejárt, a pénzt vártuk és költöttük, de gazdálkodni megfelelően nem tudtunk. A gyáraktól, a bányától mindent megkaptunk, ellenőr­zés nélkül. Ha nem lett volna egy labdarúgást szerető vezérigazga­tó a bányánál, a labdarúgás te­Simon Imre hetsége akkor is kevés lett volna. Jómagam is elvtelenül fizettem játékosokat, munkát akartam adni nekik, de csak a munka­hely kellett, munkát nem végez­tek. Ez a tudat benne él a jelen­legi, játékosoknak nemigen ne­vezhető emberekben. Nehezen értettük meg, hogy ez már más világ, más feltételekkel kell élni és működni, bele is buktunk. Na­gyon kevés az a játékos, aki érzi, hogy lehet játszani a csapat és a társak becsületéért is amatőr szinten. Az igazsághoz hozzátar­tozik az is, hogy a jelenlegi gaz­dasági helyzetben a játékosok­nak nincs pénze az utazásra, megélhetésre, a felmerülő költ­ségeinek kifizetésére. Anyagiak­ban támogatni kell őket, de ha nincs rá mód, nem kell ígérget­ni, becsapni őket. A régi struktú­ra lebonthatatlan, másrészt élet- képtelen, korszerűtlen, de együtt élünk vele. A labdarúgás már kevésbé divatos sportág, las­san csak a hagyományok éltetik. Az állami támogatás kevésnek bizonyul, felhasználása nem el­lenőrzött, hirtelen jött ígéretek, fellobbanások a csapatok részé­ről, kárt okoz a feleslegesen ki­dobott pénz. Ezt igazolja, hogy a közelmúltban egy jobb sorsra ér­demes csapat végleg megszűnt. A városnak hozzáértő sportem­berek véleményét kell kikérni, nem szabad megbízni a behízel­gő ígéreteknek. Természetesen álmodni szabad, de nincs értel­me, így minek. A kis csapatok megszűnésével kevesebb lesz a játékos, kevesebb edzőre lesz szükség nem beszélve a szurko­lókról, de legfőképpen a labda­rúgás sínyli meg. Biztató viszont a jövőre nézve, hogy a labdarú­gást szerető és érte tenni akaró Orbán Viktor is az MLSZ előtt ki­nyilvánította, a kis csapatok szükségességét és támogatását. A labdarúgópályák helyzetének jobbítását. Salgótarjánban a leg­fontosabb teendő a sportiskola megerősítése, az önállóságának a megtartása. A baglyasi sport újraindítása, kialakítása baglyasi részvétellel. Az Ötvözet sport­egyesület felkarolása városi tá­mogatással. A múltban bebizo­nyosodott, hogy a csapatok kö­zötti együttműködés soha nem volt sikeres. A jövőben komoly eredményt csak úgy lehet elérni, ha a város vezetése talál egy tő­keerős, labdarúgást szerető vál­lalkozót és együtt tiszta lappal, kölcsönös együttműködéssel épí­ti fel a jövő csapatát, mert ha mindenki csak kapni akar és köl­teni, de nem tud eredményt fel­mutatni, az veszteséget jelent. A múlt az szép volt a labdarú­gásban, de ebből élni már nem le­het, legendák még élnek, éljenek is egészségben sokáig. Jelenünk viszont nincs, de jó lenne, ha leg­alább jövőnk lenne a labdarúgás terén. Saját magam is tudom, hogy a rendszerváltás előtt kap­tunk halat, de a hálót nem tud­tuk, hogy mire való. Nehéz ki­mondani, de az élet minden terü­letén, így a labdarúgásban is újí­tani, váltani kell. Fiatal, művelt, rátermett vezetők kellenek, akik nem velünk süllyesztették le a labdarúgást. Az MLSZ, de a me­gyei szövetségek élére is új em­berek kellenek, mert ha a köz­gyűléseken a régi küldöttek el­képzelés nélkül vesznek részt, nem tudnak a jövőt illetően újat hozni, a helyzet még rosszabb is lehet. Remélem, hogy az új veze­tők megtalálják a megfelelő utat a labdarúgás felemelkedése ér­dekében, nem akarnak majd a múltra visszamutogatni és a ré­gi sikerek fényében sütkérezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom