Nógrád Megyei Hírlap, 2010. április (21. évfolyam, 75-99. szám)

2010-04-03 / 77. szám

4 2010. ÁPRILIS 3., SZOMBAT KULTÚRA Művészet az „Isten háta mögött” A véletlen hozta úgy, de egy héten belül kétszer is fő­szereplő volt Fürjesi Csaba festőművész - és általa, pontosabban vele együtt a Cered-Salgótarján Nemzet­közi Művésztelep - a József Attila Művelődési és Kon­ferencia-központban. Először a Szerdatársaság Irodal­mi Kávéház rendezvényén, a Cafe Frei Galériában Pál József szerkesztő kérdéseire válaszolva tekintett visz- sza Fürjesi Csaba a „Tarna-parti Nagybánya” múltjá­ra, majd néhány nap múlva ő nyitotta meg az elmúlt 14 esztendő alkotásaiból készült kiállítást az intéz­mény üvegcsarnokában. „Az a 19. századi kezdeménye­zés, amely a nagyvárosból annak feszültségekkel teli művészeti éle­téből kivonuló, saját utakat kere­ső és kiépítő, a gondolatokat a hasonlóan gondolkodók közt tisz­tázni és továbbvinni kívánó művé­szek körében művésztelep létesíté­séhez vezetett szerte Európában és Amerikában, úgy tűnik, Ma­gyarországon mélyre és messze hatóan gyökeresedett meg" - írta Keserű Katalin a ceredi telep 2007-es katalógusában és erre, a közösség és a művészet kölcsön­hatására utalt Fürjesi Csaba is, amikor felidézte az 1996-os indu­lás élményét. Elmondta, hogy miként talált erre a szép termés szeti környezetű, „Isten háta mif götti” medvesaljai falura s mű| vésztársaival - Kun Cecíliával éí H Sánta Lászlóval - hogyan kezd£ tek ott építkezni, terjeszkedni, berendezkedni. Az első alkalom­tól kezdve sikerült teljesíteni azt a törekvésüket, hogy a művész­telepen meghívásos alapon ta­nult, úgymond profi alkotók ve­gyenek részt. Többször is kitalál­tak egy-egy olyan témát, ame­lyik egyénileg megoldandó, de közös, valamilyen módon Ceredhez kapcsolódó feladatot jelentett a telep lakói számára. Az idén a szocioart, a „tiszta szo­ba” lesz a központi gondolat. Ugyancsak rendszeresen össze­kapcsolják a képzőművészetet más művészeti ágakkal, így a festők, grafikusok és szobrászok mellett iparművészek, fotósok, filmesek, zenészek, színészek, irodalmárok, performansz­előadók művei illetve produkci­ói is rendre láthatók a Boksz Ga­lériának illetve Rönk Színház­nak nevezett bemutatóhelyeken. Az alkotások legjava viszont egy jó ideje már őszönként Salgótar­jánban, a Nógrádi Történeti Mú­zeumban kerül a közönség elé. Az eddigi 14 év során 18 ország mintegy 200 alkotója fogadta el a ceredi meghívást. Az üvegcsar­nokban megrendezett tárlat az ő műveikből nyújt keresztmetsze­tet. A kiállítás minapi megnyitó- ünnepségén Sándor Zoltán kul­turális főtanácsos mondott kö­szöntőt Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala ne­vében. Szólt arról, hogy szemé­lyesen illetve beosztásánál fogva is szorosan kötődik a művészte­lep sokszínű tevékenységéhez. Székyné dr. Sztrémi Melinda pol­gármester megbízásából mondta el, hogy a megyeszékhely önkor­mányzata - amely a tizedik évfor­dulón Pro arte-díjjal ismerte el a ceredi művésztelep munkáját - a jövőben is támogatni kívánja er­kölcsileg és anyagilag egyaránt a város kulturális életébe beépült művészeti műhelyt. Fürjesi Csa­ba megköszönte a művelődési központnak, Nagyné Hajdú Györ­gyi igazgatónak a bemutatkozás lehetőségét, külön is kiemelve a megnyitón közreműködött Kiss Zsófia Győrben tanuló salgótar­jáni fiatal hangulatteremtő hár­fajátékát. A művésztelep vezető­je felvázolta, hogy 2010-ben, a 15. esztendőben gazdag program vár rájuk, két budapesti helyszínen - az Olaf Palme Házban és a Duna Galériában - is lesz kiállításuk. Bejelentette, hogy a nyári jubile­umi telepen készülő munkák a Nógrádi Történeti Múzeumban november 19-én kerülnek a nyil­vánosság elé. Az üvegcsarnokban félszáznál több eltérő műfajú alkotás, jól át­tekinthető rendezésben repre­zentálja a ceredi művésztelep jellegzetességeit. Vannak képek - mások mellett - belgrádi, ber­lini, besztercebányai, pozsonyi, írországi művészektől s láthatók izgalmas, kísérletező hajlamú al­kotások budapesti és számos vi­déki városban - Nagykanizsán, Nyíregyházán, Sárospatakon, Sopronban - élő művészektől. Mi sem természetesebb, hogy Nógrád megyét és Salgótarjánt is képviselik friss szemléletű al­kotók, mint ahogyan az is, hogy a művésztelep vezetőtriója is igé­nyes, egyedi művekkel szerepel a tárlaton. Csongrády Béla Kalocsai Enikő (jobbról az első) több képe is szerepel a Cered-Salgótarján Nemzetközi Művésztelep kiállításán Salgótarjánban, a József Attila Műve­lődési és Konferencia-központ üvegcsarnokában Színészportrék a jövőnek P. Tóth László az elmúlt évtizedek során olyan színművészekről készí­tett sorozatfelvételeket, akik még nem voltak sztárok, pedig valóban különleges képességeik, kiemelkedő tudásuk alap­ján joggal lehettek volna. Az természetes, hogy az eltávozottaknak halvá­nyodik az emlékük, az vi­szont elfogadhatatlan, hogy a felnövekvő gene­rációk már alig tudnak róluk valamit. Ezért is fontos az a küldetés, amelyet P. Tóth László teljesít. Szinte mindenkit megörökített, aki fellépett Salgótarjánban, így gyűjteményének felbecsülhe­tetlen dokumentumértéke van mind a magyar színháztörténet, mind pedig a megyeszékhely színházi élete szempontjából. Baglyasalja Barátainak Köre és a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület P. Tóth László váloga­tott színészportréiból kiállítást rendezett a Baglyaskő Idősek Otthonában, abban az intéz­ményben, amely immár rend­szeresen ad helyt a különböző művészeti ágak bemutatkozá­sának. A tárlat a március 27-i színházi világnap alkalmából nyílt meg. 1957-ben ezen a na­pon volt Párizsban a Nemzetek Színházának évadnyitója, s e dátum 1962 óta számít a szín­házművészet ünnepének. Ilyenkor egy-egy jeles szemé­lyiség üzenetét olvassák fel a P. Tóth László fotóarchívuma Hofi Géza emlékét is őrzi színházakban világszerte. Az idén Judi Dench Oscar-díjas brit színésznő fejtette ki gondolata­it, amelyek szerint „a színház nemcsak a szórakoztatás és ins­piráció forrása, hanem a világ minden táján képes a különböző kultúrájú emberek sokaságát egyesíteni. A színház még ennél is több: a nevelés és a tudás át­adásának lehetősége... képes megnevettetni, megríkatni ben­nünket, de el is gondolkodtat és cselekvésre késztet. ”E folyamat­ban meghatározó szerepet vál­laltak azok a művészek is - Feleki Kamidtól, Hofi Gézán, Kabos Lászlón át Törőcsik Ma­riig - akik egy-egy jellegzetes gesztusa P. Tóth László jóvoltá­ból (is) megőrződött a jövőnek. A színház illékony műfaj, a pil­lanat művészete. A színészport­rék e felejthetetlen pillanatok továbbélését teszik lehetővé.- csébé ­Áldozat a hazáért, a családért Sopronban az idei március 15-i nemzeti ünnepnek nyü- ván az egyik kiemelkedő eseménye volt A kőszívű em­ber fiai című darab bemutatója a Petőfi Színházban. Sal­gótarjánba, a József Attila Művelődési és Konferencia- központba a premier után néhány nappal, azaz még március idusának hangulatában érkezett a produkció. De bármilyen más időpontban sem lett volna nehéz rá­hangolódni az előadásra, hiszen aligha van olyan ma­gyar ember, akit érzelmileg ne kerítene hatalmába a Baradlay fiúk és édesanyjuk hősiessége, a haza, a sza­badság érdekében tanúsított áldozatkészsége. Jókai Mór legismertebb regé­nye Magyarországon nem egy­szerűen egy irodalmi mű, ha­nem a történelmi önismeret, a nemzettudat része. Ez akkor is igaz, ha sokan úgymond kötele­ző olvasmányként voltak kényte­lenek megismerkedni a Baradlay család történetével s bi­zony egy részüket a fő vonulattal csak indirekten összefüggő hosszabb-rövidebb elvont elmél­kedések, a nem ritkán használt latin szavak, kifejezések alkal­masint el is riasztották a könyv végigolvasásától. Pedig a cselek­mény kifejezetten izgalmas, tel| van váratlan fordulatokkal. Ele= ve annak tekinthető a „felütés’l azaz a kibékíthetetlen ellentét^ amelyik Baradlay Kázmér és feí lesége akarata között feszül. A bigottan császárhű, kemény apa ugyanis úgy dönt a halálos ágyán, hogy fiai feltétel nélkül szolgálják a Habsburg-házat, az anya azonban szembeszegül fér­je végrendeletével és elhatároz­za, hogy a három fiút ezzel ellen­tétes, a hazafiak számára egye­dül helyes, igaz útra tereli. S az eszmei, erkölcsi magaslatokba emelkedő családi konfliktusban a férjénél nem kevésbé eltökélt és erős Baradlayné győzedel­meskedik. Ennek azonban nagy ára van: a fiatalemberek a sza­badságharcban való részvétel­ükért megszenvedik Haynau ter­rorját, sőt a legkisebb fiú, Jenő áldozatául is válik a kíméletlen hajtóvadászatnak. Ehhez persze ő maga is hozzájárul, hiszen csa­ládos bátyja élete védelmében önként áll a gyilkosok elé. Bár egy csatajelenetet és a bu­dai várat formázó háttérdíszlet az ötletadón és kivitelezőn túl a technika jelenlegi színvonalá­nak köszönhető, összességében Huszti Péter e klasszikus művet mondhatni klasszikus felfogás­ban rendezte meg. S jól is tette: ez illik a témához, a regény nem­zeti kultúránkban betöltött funk­ciójához s A kőszívű ember fiai­hoz fűződő hagyományokhoz. E szellemiséget korrekten szolgál­ja valamennyi közreműködő, de külön is kiemelendő a cselek­mény alakulásában fontos sze­repet betöltő Makay Sándor (Baradlay Kázmér), Tóth Judit (Baradlayné), Bozsó József (Ödön), Kiss Zoltán (Richárd), Bo­ros Zoltán (Jenő), Nemesük Kár­oly (Rideghvári Bence) Bregyán Péter (Haynau), Bencze Ilona (Antoinette) és Vásári Mónika (Alphonsine) alakítása. Cs.B. Baradlay Jenő (Boros Zoltán) két kérlelhetetlen, bosszúálló Habsburg-házi hogy, Alphonsine (Vásári Mónika) és Antoinette (Bencze Ilona) gyűrűjében uHl Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Legalább egyszer étje a Balaton vize Lacikát!” Szerencsés nyertesünk: Danyiné Hegyi Rozália Dorogháza, Malom u. 20. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. április 8-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom