Nógrád Megyei Hírlap, 2010. március (21. évfolyam, 49-74. szám)

2010-03-06 / 54. szám

4 2010. MÁRCIUS 6., SZOMBAT KULTÚRA „A találkozás kezdete vizuális” - jelenti ki a Palócföld idei első számában Róna Z. Péter „A reprezentáció mozaikjai” című recenzióját bevezető mondatában arra „a két világégés közötti kispolgári miliőt árasztó” fotóra utalva, „amely mintegy ráfeszül” Szászi Zoltán „A felejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága” című könyvének gerincére és „a szemek sarkának vonalában metszi el egy copfos leányka fejét...” A Palócföldben „A találkozás kezdete vizuá­lis” - ismételjük meg mi is, lát­va a kézbe vett lap borítóján Kusnyár Eveline „Úton” című al­kotását, amelyen erőteljes vona­lú, színes cipős lábak jelentik a látványt. A Budapesten élő fiatal balassagyarmati képzőművész további képei - valamint Karmann János grafikái - alkot­ják a szám illusztrációját. Kusnyár Eveline műveit segít ér­telmezni az a rövid, de sokat­mondó interjú, amelyet Nagy Csilla „Négyzetre szabott lépé­sek, avagy honnan hová?” cím­mel tett közzé a „Kép-tér” rovat­ban. Bár országosan - sajnos - nem nyilvánították Mikszáth-év- vé 2010-et, az író halálának cen­tenáriumát, a szülőföld, Nógrád igyekszik rangja szerint kezelni e nevezetes évfordulót. Erre - sok más jel mellett - utal a Pa­lócföld önálló rovata is, amelybe elsőként három írás került. A ri­maszombati Szászi Zoltán - aki Juhász Katalinnal és Ardamica Zoránnal együtt e lapszám be­mutatóján a szlovákiai magyar irodalmat képviselte - sajátos hangulatú, szellemes tárcasora mintegy mikszáthi modorban hajaz a „joviális mosolyú, kacki- ás bajuszú urambátyánkra... aki - Szászi Zoltán szerint - haló po­rában is meghozza a jó kedvet, az étvágyat, az emlékezés tehetsé­gét. " Suhai Pál „Egy kis Mik- száth-filológia” című dolgozatá­ban azt bizonygatja - egyébiránt Praznovszky Mihálynak címzett „levelében” - hogy az író novel­láiban, regényeiben a versbe­széd is fellelhető, méghozzá fő­ként azokban az esetekben, ami­kor az elbeszélő, vagy valame­lyik szereplő „maga is kommen­tálja a versformálás tényét, ebből következően pedig az idézet az el­beszélésben vagy a regényben ti­pográfiailag is versként jelenik meg. ” Az elemzést a szerző a kö­vetkező konklúzióval zárja- „A jó prózaírók (s természetesen Mik­száth is) vagy maguk is költők, vagya költők rokonai”. Balázs Be­áta, a kisterenyei gimnázium if­jú tanára viszonylag terjedelmes, sok szakirodalmat felhasználó tanulmányában „a dzsentriábrá­zolás sajátosan mikszáthi jellegze tességeit,... megjelenési formáit" mutatja be elsősorban három mű - a „Beszterce ostroma”, „A ga­vallérok” és „A Noszty fiú esete Tóth Marival” - tükrében. Szö­vegközpontú vizsgálódásában mintegy a sztereotípiákkal szem­ben azt állapítja meg, „hogyMik­száth a dzsentrit sosem egysíkúan ábrázolja, hanem rendkívül ár­nyaltan, emberközelien. Maga se sem von le egyoldalú, általánosí­tó következtetést, és az olvasóját is (is) elkezdődött a Mikszáth-év óvja ettől...” E három, Mikszáth írásművészete, személyisége előtt tisztelgő írással a Palócföld meglehetősen magasra tette a mércét a megemlékezés folytatá­sát illetően is... A 2010/1-es lapszám kuriózu­mának, unikális értékének szá­mít a „Kutatóterület” című rovat­ban id Frivaldszky János „Költő a Hajnaloson” című opusa, amely az erősen nógrádi kötődésű Bérczy Károly - Anyegin-fordító, nem mellesleg Madách Imre barátja - 1846 utáni költészetének felfelé ívelő, majd ellentétes irányú két szakaszát jellemzi. Bérczy Károly a Zugliget feletti Hajnaloson is­merkedett meg Frivaldszky Imre (lehet, hogy a szerző felmenőinek egyike?) természettudós szom­szédban nyaraló lányával, Anná­val - vagy amint ő nevezte Ninával - akit hamarosan eljegy­zett, s később feleségül is vett. A szerelemtől, az életében bekövet­kezett változásoktól szárnyakat kapott lírája is. Ebben a korszak­ban több, életében nem publikált a vers került ki tolla alól, ami je­lentősebb költőt sejtet, „mintami­lyennek az irodalomtörténet isme rí”. A következő években azonban felhagyott a költészettel, s miután 1857-ben megalapította a „Vadász és Versenylap”-ot, a novellaírást és a publicisztikát is abbahagyta. A szépirodalmi aktivitás csökke­nésének, sőt megszűnésének okát nem tudni pontosan, id. 2 Frivaldszky János - források nyo­mán - azt valószínűsíti, hogy Bérczy hivatása - Széchenyi Ist­ván szolgálata, majd szellemi örökségének éltetése - inkább volt „hazafiúi”, mint „írói, költői” természetű. Jí lóverseny éppen eb­be a körbe tartozott ” Ennek ellené­re, vagy éppen ezért még inkább figyelemre méltó a tanulmány függeléke, amelyben öt - 1848. június 5-e és 1850. február 28-a között papírra vetett - Bérczy Ká- roly-vers olvasható. A „Találkozá­si pontok” című rovat érdekes, manapság egyre gyakoribb mód­szerrel rukkol ki, amennyiben egy kritikai jellegű beszélgetés rö­vidített, szerkesztett változatát közli. A diskurzus a József Attila Kör 2009-es szigligeti táborában hangzott el Kemény István „Ked­ves Ismeretlen” című regényéről. A moderátor Urfi Péter volt, a vé­leményét K Kábái Lóránt, Meny­hért Anna, PéczelyDóra és Seregi Tamás fejtette ki. Tervezhetetienül kapott helyet ebben a számban az „Útonjáró. T. Pataki László élt 75 évet” cím­mel jelölt nekrológrovat, amely­ben két szerző - sokak nevében- köszön el ehelyütt is a tavaly novemberben elhunyt írótól, színházcsináló rendezőtől, aki budapesti létére olyannyira meggyökeresedett, otthonra lelt Nógrádban, hogy a neve előtti T betűvel „tarjámként” jegyezte magát. Handó Péter szerkesztő „Közös utak” című írása a szá­mára különösen emlékezetes ta­lálkozásaikat eleveníti fel. Élmé­nyeiből is kitetszik, hogy T. Pa­taki László körül „a szó legneme sebb értelmében izzott a levegő”, a jó ügyeket elhivatottan „szent meggyőződéssel” képviselte, szolgálta. Tarnóczi László újság­író „Aki fecskekilométerekkel hitelesítette világablakát” cím­mel búcsúzik pályatársától, ar­ra utalván, hogy T. Pataki Lász­ló alsótoldi házának ablakait csak akkor engedte feltenni, amikor a szoba gerendájához fészkelt madárcsalád végleg ki­repült onnan. Tarnóczi László az életút szinte minden lényeges mozzanatát és a karakteriszti­kus személyiség szinte vala­mennyi jellemzőjét felsorakoz­tatja utolsó beszélgetésük apro­póján. „Azt mondta, elég, haany- nyit megőrzőnk róla, hogy soha­sem alakoskodott....” Tegyük hozzá: ennél sokkal több, amit őriznünk nemcsak illik, de kell is szellemi hagyatékából! Csongrády Béla Az idei első szám bemutatóján részt vett szlovákiai magyar írókkal (jobbról balra: Ardamica Zorán, Juhász Katalin és Szászi Zoltán. Mindhármuk írása szerepel a lapban) Mizser Attila (balról az első) főszerkesztő beszélgetett Jól startolt a St. Art.. Nem véletlen, hogy Orbán György - aki bár maga is kiállító, „beugróként” vállalkozott megnyitóbeszédet mondani - bevezetőjében hangsúlyosan utalt arra, hogy Salgótarjánban komoly múltja van a csoportos tárlatoknak. Név szerint is említette Iványi Ödön festő szervezőmunkáját és kiemelt néhány már végleg távo­zott (Hegedűs Morgan, Hibő Tamás) vagy már nem itt élő (Lóránt János) művészt, akik annak idején rend­szeres szereplői és meghatározó személyiségei voltak a József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában rendezett kiállításoknak. vibrálású, finom vonalvezetésű bútorrajzaival (Anna emlék, Ké­zimunka asztal) újabb vonását Ezúttal újra ez az intézmény és konkrétan ez a sajátos hangu­latú kiállítótér adott helyet hét helyi alkotó mintegy három- mm tucatnyi művének. A közvet- | len előzményt a két évtizede folyamatosan működő Ba­lassi Bálint Asztaltársaság - amelynek Orbán György a vezetője - bemutatkozása jelentette az egyik iskolaga­lériában. Akkor merült fel egy városi kiállítás életre hí­vásának igénye, s az ötletet tett is követte. A legfiatalabb (textil)művész, az Angliá­ban iskolázott Birkás Babett adta a csoportosulásnak a St. Art nevet és az ugyan­csak szellemes Rajt-kép cí­met a kiállításnak. Persze - mint Orbán György is hang­súlyozta - elég laza egyesü­lés ez, hiszen tagjai külön­böző korúak, más utat jár­tak be eddig és kifejezetten szuverén egyéniségek. Vi­szont jól ismerik és tisztelik egymás munkásságát és kö- üvegcsarnokában zös bennük a városért, az itt élőkért való tenni akarás, széllé- is mutatja kísérletező kedvének, mi erő, amelyet együtt is, egyen- folyamatos megújulási szándé­ként is sugároznak. A már emlí- kának. Földi Gergely - akit im- tett Birkás Babett most érzékeny már a Képzőművészeti Egyete­Orbán György Úton című alkotása a József Attila Művelődési és Konferencia-központ FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ men szerzett diplomája is minő­sít - a hétköznapi tárgyakat, esz­közöket emeli (Kandeláber, Kap­csolótábla, Őrláng) az esztéti­kum tartományába. A már rég­óta és sok helyen kiállító Gelen­csér János három összetéveszt­hetetlen színvilágú, erősen szim­bolikus mondandójú festménye (Alkonydomb, Vándor éjszaka és Pirosló éjszaka) jól képviseli tu­datos, karakterisztikus törekvé­seit. Kalocsai Enikő néhány alap­színre komponált, nagyméretű táblaképei (Ősz és tavasz között 2006-2009) nemcsak relatív /mm: „eszköztelenségükkel”, de érzelmi gazdagságukkal is felkeltik a figyelmet, ma­gukra vonják az érdeklő­dést. A sokszínű, mélyen elgondolkodtató repertoár­ral rendelkező Losonczy Il­dikó itt talán a Forgószél, az Örömtánc, az Üvegváros című olajképével mond el i legtöbbet korunk feszültsé­geiről, a létezés nehézsége­iről, igazságtalanságairól. Hasonló problémák foglal­koztatják, mondhatni nyugtalanítják a fiatalabb évjáratú Tar Róbertét is, aki azonban meghökkentően, mellbevágó merészséggel ábrázolja a világ torzulása­it, ördögi vonásait. Orbán György kiállított műveiről csak annyit: az Úton című alkotása gyakorolta a leg­mélyebb hatást e sorok író­jára, aki - másokkal együtt - azt reméli, hogy a St. Art si­keres rajtjának folytatása is lesz akár ebben, akár változó össze­tételben! Cs. B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ikrek vagyunk, csak a testvérem szakállt hord, hogy ne té­vesszék össze velem. ” Szerencsés nyertesünk: Berze Gábor Tamás Mátraterenye, Kossuth út 160. Kér­jük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. március 11-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. KIBÍRHA­TATLAN RÓMAI 1500 DALOLÁS, NÓTÁZÁS c r KÖNYÖ­RÖG SZEMÉLY­AZONOS­SÁG — SZAG LÓ­SZERV tsT KRÉMES- SZELET ! NAGYSÁG, TERJEDELEM FÖLD­BIRTOK EMÉSZT, GYÖTÖR ÉPÍTÉSI TÖR­MELÉK ROMÁN AUTÓJEL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom