Nógrád Megyei Hírlap, 2010. március (21. évfolyam, 49-74. szám)

2010-03-31 / 74. szám

2010. MÁRCIUS 31., SZERDA 3 ROMHÁNYI NAPLÓ Az időskor magánya, amelyet a törődés enyhít Az infrastruktúra fejlesztésétől kezdve az intézmények működtetésén át, a különböző közösségekkel való kap­csolattartásig nagyon sok fokmérője van annak, hogy egy adott település vezetői mennyire törődnek az ott élőkkel. Ebbe a körbe tartozik az idősekről való gon­doskodás. Romhányban a település vezetői nem hagy­ják magukra a munkában megfáradt idős embereket. Odafigyelésükben, törődésükben, az emberi léptékű életfeltételek megteremtésében, akarva- akaratlanul is a humánum mellett benne van a köszönet, az idősek több évtizedes munkájának elismerése. A szociális szolgáltató központ, amely arra hivatott, hogy az idős emberekkel törődjenek, négy feladatot lát el. Ezek: a bentlakásos szolgáltatás, az időskorúak nappali ellátá­sa, a szociális étkeztetés és a házi gondozás. A községben pályázati pénz­ből valósították meg a bentlaká­sos idősek otthonát, amelyet 2005. december 1-jétől vehetnek igénybe az arra rászorulók. Kez­detben tizenhat embernek tud­tak ellátást biztosítani. Később ez a szám tizennyolcra emelke­dett. A fenntartó 2008-ban ugyancsak pályázati pénzből akadály mentesítette, korszerű­sítette az épületet. Urbánné Dobrocsi Zsuzsanna az intéz­mény vezetője, megmutatta az akadálymentesített fürdőt, a vé­cét, a gondozottak szép, tiszta szobáit, a közösségi teret. Az idős kor talán legfájdalma­sabb betegsége a magány, s a leg­hatékonyabb orvossága a szere­tet. Az otthon léte oldja az ott la­kók szorongató lelki betegségét, a magányt, amely a legtöbb eset­ben különböző biológiai beteg­ségek forrása is lehet. A gondo­zók törődése, szeretete, amely az idős emberek felé sugárzik, az orvosság, amely lelki megnyug­vást ad. „Az idős embert, még akkor is, ha már önmagát nem tudja ellátni, nehéz kiszakítani abból a környezetből, ahol felnőtt. Ra­gaszkodik a közösséghez, a köz­séghez, ahol életének nagy ré­szét leélte, nem megy el a távoli területeken lévő hozzátartozók­hoz, az otthonba kéri a felvétel­ét. Nem beszélve azokról, akik­nek nincs hozzátartozójuk”- mondta az otthon vezetője. Az ott élőknek olyan életfelté­teleket biztosítanak, amelyek va­lóban meleg otthont jelentenek számukra. Mivel töltik idejüket az ott lakók? Ezeknek az embe­reknek az életét átitatta a mun­ka. Ma már koruknál fogva, ke­vés munkát végeznek, a hölgyek közül vannak, akik kézimun­káznak. Az otthon lakóinak a nappali ellátást igénybe vevők­kel együtt az átlagéletkor a 88 év. A két csoport a napi programju­kat együtt tölti. Különböző heti- és napilapokat olvasnak. Me­gyénk életéről a Nógrád Megyei Hírlap írásaiból tájékozódnak. Örülnek, amikor a településük­ről, vagy az őket érintő kérdé­sekről szóló újságcikkekre buk­kannak. Azoknak, akiknek a lá­tása annyira megromlott, hogy nehezebben megy az olvasás, a gondozók olvasnak fel. Szeret­nek tévét nézni, különösen a kü­lönböző sorozatok tartoznak a kedvenceik közé. Az óvodások, iskolások többször műsorral kedveskednek nekik. A község háziorvosa, dr. Bornemisza Éva, heti két alkalommal meglátogat­ja az otthon lakóit. Amennyiben valakinél hirtelen valamilyen komolyabb probléma merülne fel, a doktornő hívásra megjele­nik. Lelki megnyugvást jelent számukra, hogy a falu lelkipász­tora is rendszeresen megjelenik közöttük. Misét tart, gyóntat, s lehet áldozni. Termán István pol­gármester is többször felkeresi a házat. Legutóbb a nőnap alkal­mából kívánt jó egészséget az idős embereknek. Az étkezést az óvoda konyhá­járól oldják meg. Hétvégeken, ünnepnapokon a panzióból szál­lítják az ételt. Az otthon 18 lakó­ja és a nappali ellátást igénybe vevő 16 idős ember nap mint nap átéli, érzi az otthon melegét, amely átjárja a lelkűket, amely nyugalmat, biztonságot jelent számukra az életük alkonyán. A nappali ellátást igénybe vevők közül az intézet autója hozza és viszi azokat, akik távol laknak, vagy koruknál fogva már gyalog nem tudnak az otthonba bemen­ni. A szociális étkezést nagyrészt a koruk és megromlott egészsé­gi állapotuk miatt egyedül élők veszik igénybe. Számuk 18-20 között változik. A gondozónők naponta autóval viszik ki az ebé­det. A szociális szolgáltató központ negyedik szakfeladata a házi gondozás. Erről Urbánné Dobrovics Zsuzsanna a követke­zőket mondta: - „A segítségre szoruló, otthonukban élő embe­reknek nyújtunk segítséget. A gondozók segítenek a házi és ház körüli munkákban, bevásá­rolnak, kiváltják a gyógyszere­ket, ha szükséges segítenek a tisztálkodásban. Fontos a segít­ségnyújtás, de ezeknek az embe­reknek még fontosabb a gondo­zók jelenléte, akikkel beszélget­ni tudnak, akiknek kiönthetik lelkűket, így nem érzik a kiszol­gáltatottság magányát. Az idős embereknek a mi jelenlétünk a kapocs a külvilág felé. Az embe­ri kapcsolatok ápolása mind a négy szakterületünkön egyfor­mán fontos, A házi gondozást 10 személy részére biztosítjuk.”- Hány ember látja el a csep­pet sem könnyű, ugyanakkor szép és nemes feladatot?- A dolgozói létszámunk 12 fő, amelyben benne vannak a taka­rítók is - kaptam a pontos vá­laszt. Romhányban megfogják a munkában megfáradt idős em­berek kezét. Azok munkáját, akik nap mint nap foglalkoznak velük, a felelősség, a szeretet hatja át, amely kézsimogatás- ban, mosolyban, vigasztaló szó­ban, törődésben van jelen, mert ők tisztelik, szeretik az időseket. Az otthon vezetője búcsúzóul egy Márai Sándor idézetet mon­dott, ami átjárja a ház szellemi­ségét: „Ha szív, szem, szellem hanyatlani kezd, ne legyints, a fi­atalság fénye kialszik, az öreget őrizd, melegítsd”. szenográdi A gyermekközpontú iskola Az iskolafenntartó társulási formában működő romhányi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában öt te­lepülés: Romhány, Szente, Kisecset, Kétbodony, Szátok gyermekei tanulnak. A tanulói létszám 230, amelyből a bejárók száma 60. A hat alsó tagozatos osztály közül az első és negyedik, az ugyancsak hat felső tagozatos osztály közül a 6. és 8. évfolyamokon van párhuzamos osztály. Az iskolának van egy nap­közis csoportja. A pedagógiai programjuknak fontos eleme a tehetséggondo­zás, felzárkóztatás, az, hogy a rá­juk bízott 230 gyermek önma­gához képest a lehető legjobban fejlődjön. Az oktató-nevelő mun­kában mindig is a megújulásra törekedtek. Az idei tanév elején bevezették a kompetencia alapú oktatást. Erről Sagyibó Sándorné, az iskola igazgatója a következőket mondta: Régi mon­dás: „Nem az iskolának, az élet­nek tanulunk.” - A kompeten­cia alapú oktatásnak tömören ez a lényege. Alkalmazható isme­reteket adunk a gyermekeknek. A tanulás folyamatában a taní­tás helyett a tanulásra, az isme­ret önálló megszerzésére helyez­zük a hangsúlyt. Fontos a tanu­lók aktivitása, cselekedtetése. Olyan ismereteket, készségeket sajátítanak el a diákok, amelyek biztos alapot nyújtanak számuk­ra a hosszú távon történő tanu­láshoz. Megváltozott a tanítás módszere: a frontális, azaz az osztálymunka helyett a differen­ciált foglalkozás, a csoportmun­ka került az előtérbe. Az ismeret- szerzés folyamatában a tanulók aktívan vesznek részt. Termé­szetesen, az új módszerek jóval több energiát igényelnek a kollé­gák részéről is. Iskolánkban ma­tematikából, szövegértésből, ide­gen nyelvből és szociális kompe­tenciából vezettük be az új mód­szert. A másik új vonás iskolánk életében, hogy részt veszünk az észak-magyarországi régióban a területi együttműködések társu­lások hálózati tanulás projekt­ben. Szeretnénk megpályázni a referencia intézményt. A megújulásra törekvés meL lett az iskolának megvannak azok a hagyományai, amelyek a közösség, a hovatartozás érzésé­nek kialakításában fontos szere­pet játszanak. Minden év tava­szán megrendezik a Rákóczi-na- pokat, a gyermeknapot, ebbe a körbe tartoznak az évenként visszatérő tanulmányi és sport- versenyek, a szakkörök, az isko­lagaléria kiállításai, a táborozá­sok, az iskolai ünnepélyek. Az Életfa Alapítvány, a szülői szerve­zet az iskolával közösen minden év őszén megrendezi a hagyomá­nyos jótékonysági bált. Sagyibó Sándorné azt mondta, hogy a mostani bál bevételét digitális tábla vásárlására fordítják. Az iskola diákjai eredménye­sen szerepelnek a különböző ta­nulmányi versenyeken. Két me­gyei tanulmányi versenynek ők a szervezői. Az országos Lotz Já- nos helyesírási versenynek a Nógrád megyei lebonyolítói. Minden évben iskolájukban ke­rül sor a megyei rajzversenyre. Az első forduló a beérkezett pá­lyamunkákból rendezett kiállí­tás, ahol zsűri minősíti a tanulók munkáját. A második forduló­ban a gyermekek helyben készí­tett munkáját értékelik. Az idén március 26-án lesz a megyei rajzverseny, amelyre több mint 100 diákot várnak. Ha már a tanulmányi verseny­ről esett szó, megérdemlik azok a diákok, akik az elmúlt tanév­ben jó eredményükkel öregbítet­ték iskolájuk hírnevét, hogy a nagy nyilvánosság is megismer­je nevüket: Diósjenőn, a Benedek Elek mesemondó versenyen az első osztályos Zagyvái Balázs II. lett. A 3-4. osztályosok között Kaliczka Orsolya volt az első. A megyei komplex művészeti ver­senyen, amelyre Ságújfalun ke­rült sor, a 3-4. osztályosok kor­csoportjában Szőcs Kinga IV. lett A 4. osztályos Hugyecz Mirtilla a megyei KRESZ-verseny II. helye­zettje. Salgótarjánban, a megyei komplex művészeti versenyen a 8. osztályos ízőcs Adrienn a III. helyen végzett. A megyei törté­nelmi levelező versenyen, a 8. osztályos Hangács Regina a leg­jobbnak bizonyult. Nevéhez még egy megyei első hely kapcsoló­dik, a Boronkay német nyelvi verseny. A Bendegúz országos döntőn Balázs Gábor IV. helye­zett volt. Az idén Kökény Martin ott lesz az országos Lotz János helyesírási versenyen. Az idei tanévben megrendezett térségi rajzversenyen a 8. osztályos Ferencsik Flóra és a 2. osztályos Szabó Panna korcsoportjukban II.-ok voltak. Romhányból ketten is: Karinczki Gabriella és Karinczki Patrícia a képzőművé­szeti főiskolán tanulnak. Az ala­pokat az iskola rajzóráján, szak­körén sajátították el. A romhányi diákok megállják helyüket a kö­zépiskolákban is. Az egyszerű ki­jelentő mondat mögött nagyon komoly, tartalmas, felelősségtel­jes iskolai munka húzódik meg, amely az ott tanító pedagógusok munkáját dicséri. Az iskolában működik a ba­lassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola kihelyezett ta­gozata. A gyermekek a szolfézs­ismeretek elsajátítása mellett fu- volázni, furulyázni és zongoráz­ni tanulnak. Hajdú Éva tanárnő énekkara az iskolai, községi ün­nepélyek állandó szereplője. Az iskola vezetése, az ott taní­tó pedagógusok nagy súlyt fek­tetnek a diákok nyári táborozta­tására. Részt vesznek a község­ben megrendezésre kerülő an­gol nyelvi táborban. Romhány lengyelországi testvértelepülé­sének iskolájával jó kapcsolatot ápolnak. Évenként felváltva, Lengyelországban, illetve ha­zánkban közös tábort szervez­nek. Ez év nyarán a lengyel és a romhányi diákok a Balatonnál táboroznak. Jövőre a lengyelek látják vendégül a romhányiakat. A község vezetői jó kapcsolatot ápolnak a Lengyel - Magyar Ba­ráti Társasággal, így újabb tábo­rozásra nyílik lehetőség minden évben, hogy a romhányi gyerme­kek közül néhányan lengyelor­szági táborozáson vessenek részt. A negyedik választási kí­nálat a képzőművészeti tábor. S természetesen a művelődési ház által szervezett, nyári tábornak is az iskola tanulói az élvezői. Sokoldalú, tartalmas a romhányi általános iskolában az oktató-nevelő munka, amelynek tárgyai, alanyai a gyermekek, akik elsajátítják azokat az isme­reteket, melyekre később építe­ni tudnak, hogy megállják he­lyüket a rohanó, bonyolult vilá­gunkban.-szeno-

Next

/
Oldalképek
Tartalom