Nógrád Megyei Hírlap, 2010. március (21. évfolyam, 49-74. szám)
2010-03-13 / 60. szám
4 2010. MÁRCIUS 13., SZOMBAT KULTÚRA „Boldogság...” vagy valami más? Teljes mértékben jogos, megszolgált volt az a tetszésnyilvánítás, amely az ExperiDance tánctársulat előadását kísérte a minap Salgótarjánban. Hiszen sokadszor bebizonyosodott, hogy az együttes tagjai felettébb bravúrosan, akrobatikus elemeket is bőven adaptálva táncolnak, mozgáskultúrájuk magas szintű, ha úgy tetszik nemzetközi színvonalú. Jogosan állítják magukról a színlapon, hogy az általuk kitalált, művelt non verbális formanyelv egyike „az új magyar hungaricumok”-nak, értékeknek. Ez - noha csapatmunka - nem kis részben az együttes rendező-koreográfusának Román Sándornak, a nem mellesleg ugyancsak kiváló táncosnak köszönhető. S hogy mennyire közönségbarát is az ExperiDance, az ebben a városban evidenciaszámba megy, hiszen az első, „Ezeregy év” című darabjuk 2001-es januári, kultúra napi bemutatása óta szinte a teljes repertoárjukat színre vitték a József Attila Művelődési és Konferencia-központban is. S valamennyi alkalommal igazolták is az éppen egy évtizedes tevékenységük során kiérdemelt szlogenjüket, amely a „ritmus ünnepedként tartja számon fellépéseiket. Mindezek alapján nagy várakozás előzte meg a „Boldogság 69:09” című műsorukat is. A két szám - könnyű kitalálni - évszámokat jelent: az egyik 1969-re utal, a másik a produkció bemutatásának esztendejére, 2009-re. Közben eltelt negyven év, amit a nyilván a keretjáték hivatott átfogni, jellemezni. A boldogság fogalma viszont kemény dió, csínján kell bánni vele, hiszen igazából senki sem - még a pszichológiai szakirodalom sem - ismeri pontosan a tartalmát, hiszen jószerivel mindenki számára mást jelent De ha a számok mellett feltűnik Harangozó Teri, Kovács Kati vagy Szécsi Pál neve is, akkor a gyanútlan néző a tánczene kiváltotta jó hangulatokra, kellemes pillanatokra gondol mindenekelőtt Arra legkevésbé, hogy egy olyan történelmi leckének szánt, de inkább politikai pamfletszerű előadásban lesz része, amelyben ráadásul keverednek a korok, a különböző időszakok karakterisztikus vonásai, s nemcsak azért mert a magánéleti boldogságát kereső fiatalember visszaálmodja magát az előző évtizedekbe. Vitathatatlan, hogy Magyarországon az emberek mindennapjait a hatvanas évek végén - s még utána is húsz esztendeig - egy irányba, az aktuális kurzus és ideológia céljai szerint igyekezett befolyásolni, meghatározni a politika Az is előfordult, hogy valakinek - csakúgy mint a színpadi történésben - a magánéletét befolyásoló súlyos, végletesen és felháborítóan aránytalan (testi-lelki fenyítés, börtön, ügynöki beszervezés) árat kellett fizetnie az összehangolt külső és belső ha tatommal szembeni legkisebb ellenállásáért. S a megalázó helyzetből kitömi szinte csak megalkuvással lehetett. De az ilyen kirívóan durva esetek száma egyre csökkent s mégiscsak az elenyésző kisebbség sorsában okozott törést. A többség tette a dolgát: munkába járt, családi életet élt, szeretett, gyereket nevelt, esetenként Sárosi Katalin fülbemászó dalait dúdolgatta, a hétvégi szabadidőben pedig mondjuk az Atlantis zenéjére próbálta meg jól érezni magát. Kétségtelen, hogy az Illés együttes némely számában - például a „Ne gondold, hogy tied a vüág”-ban - az igazságtalanságokra való figyelmeztetés is benne foglaltatott, azonban ő bulijaikra is elsősorban táncolni, kikapcsolódni, szórakozni jártak a fiatalok. Nem is szólva arról, hogy a Szécsi Pál „Egy szál harangvirág”-ja - akárhogy is forgatjuk - mégiscsak egy szerelmi vallomás. Bár az | úgynevezett retro divatozik manapság, Isten | ments az ExperiDance új darabjától valamifé- í le olcsó, szirupos nosztalgiázást elvárni, de a 1 slágerek - Meskó Zsolt forgatókönyve szerinti - ironizált túlpolitizálása ugyancsak mesterkéltnek tűnik. Mindazonáltal a zene, a hangzás, a látvány - az egyedi fogalmazású koreográfián, a sodró lendületű táncokon túl a jelmez- és díszlettervezőknek, fény- és hangtechnikusoknak s más szakembereknek köszönhetően - megteszi a magáét és ezúttal is élményszerű produkciót eredményez. Csongrády Béla Az ExperiDance kifejező táncainak hatását a látványos színpadtechnikai elemek és a jelmezek is fokozzák A Toldi mint zenés játék A Forrás Színház Salgótarjánban, a Mikszáth Kálmán ifjúsági bérletsorozatban mutatta be Arany János örökbecsű művét fotó: p. töth László Nem tudni, hogy mit remélt a Toldi utóéletét illetően Arany János, amikor befejezte és útjára bocsátotta elbeszélő költeményét, de arra aligha gondolt, hogy bő másfél évszázad múltán zenés költői játék formájában kerül színre. Abban nincs, nem lehet vita, hogy Toldi Miklós fizikaüag is, erkölcsileg is roppant erő személyiségét, a vele megtörtént históriákat éppen a népi, nemzeti hős egyéniségében rejlő értékek megismertetése, elfogadtatása érdekében érdemes, sőt szükséges közel hozni a mai ifjúsághoz, amelyik hajlamos csupán iskolai tananyagként, elolvasandó s ezért kárhoztatott penzumként felfogni, értelmezni e klasszikus alkotást (is). A Forrás Színház társulata úgy találta, hogy a mű tartalmi, s minden korban aktuális morális üzenete - az igazság megalkuvás nélküli képviseletéről, becsületről, a haza- és szülői szeretetről, a barátságról, a bátorságról - akkor jut el jobban a fiatalokhoz, ha az eredeti szövegű, a XXI. századból nézve helyenként túlságosan naivnak, már-már megmosolyogtatónak tetsző események tanulságait korszerűbb formanyelv közbeiktatásával közvetítik számukra. Ezért a Wiegmann Alfréd rendező irányította szakmai stáb zenés, táncjátékos formában állította színpadra a Toldit E feldolgozásban nyilván fontos szerep jutott a dramaturg Németh Ervinnek, a koreográfus Demcsák Ottónak, a zeneszerző Szarka Gyulának, a díszlet- és jelmeztervező Pataki Andrásnak és mindenki másnak, aki a fény- és hangtechnikát kezeli. Szándékaikat, törekvéseiket maradéktalanul magáévá tette a színészgárda is, amelyik kulturált színpadi mozgással, kifejező gesztusokkal és nem utolsósorban szép szöveg- mondással járult hozzá a fentebb jelzett célok érvényre juttatásához. Rászolgáltak, hogy felsoroltassék a nevük: Acs Tamás, Jakab Ádám, Horváth László, Horváth Zsuzsa, Krizsik Alfonz, Molnár Anikó, Papp Attila, Pintér Gábor, Szitás Barbara. Cs. a „Humaniórák" határon innen és túl A közelmúlt publikációi, médiahíradásai révén ismert (lehet) a közvéleményben, hogy ezekben a hetekben egy jelentős európai uniós pályázaton dolgoznak Nógrád és a szomszédos Besztercebánya megye szakemberei. A „Nógrád-Novohrad kulturális örökségvédelmi hálózat kialakítása, értéktérkép készítése” című projektnek a Nógrádi Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft., a Társulás Dél- Szlovákia Fejlesztéséért - Régiófejlesztési Ügynökség és a Neogradiensis Eurorégió Egyesület a megvalósítója, az együttműködésben azonban további huszonkét szervezet, intézmény is szerepet vállalt. A humán témákat kidolgozók egy csoportja a minap Salgótarjánban, a Nógrád Megyei Történeti Múzeumban tartott úgynevezett projekttalálkozót, munka- megbeszélést. A levezető elnök a Nógrádi Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft. képviseletében Holles Miklós volt, a tanácskozás résztvevőit Aradiné Oravecz Éva, az ügynökség igazgatója köszöntötte, kiemelve a széleskörű partnerhálózat támogató hozzáállását a pályázat várhatóan sikeres megvalósításához. A házigazda intézmény nevében SzirácsikÉva igazgató üdvözölte a megjelenteket s bemutatta a múzeum szervezeti felépítését, kutatási profiljait. Ezt követően került sor a készülő tanulmányok rövid változatainak, mintegy bő vázlatainak ismertetésére. A helyi és a határon túli szerzők párban tartottak prezentációkat, ugyanannak a kérdéskörnek más-más oldalait mutatták be. Balogh Zoltán a nógrádi kávéház- kultúra múltjába avatta be a hallgatóságot, s ugyanezt tette losonci vonatkozásban Éva Adamová. Csongrády Béla a Madách Imre személye és életműve köré szerveződött irodalmi kultusz szakaszait jellemezte, különös tekintettel az 1964 óta - Madách halálának centenáriuma óta - tartó legújabb kori Nógrád megyei folyamatokra. Jambik Gabriella viszont arról adott áttekintést, hogy mi történt az utóbbi évtizedekben Alsósztregován, Madách Imre szülőfalujában a költő szellemi örökségének ápolása területén, hogyan alakult az egykori kastély, a mai emlékház sorsa. Praznovszky Mihály a nemzeti, helyi érték- és identitástudat összefüggésében beszélt Mikszáth Kálmánról, a száz évvel ezelőtt elhunyt nagy palóc íróról, Sipos Szilvia viszont elsősorban a szklabonyai emlékház felújítása kapcsán eredt Mikszáth nyomába. A népi kultúráról főként a vi- seletek, textíliák vonatkozásában esett szó Lengyel Agnes illetve Éva Hahn prezentálásában. A történelmi családok közül a Rádayak- ról beszélt Bódi Györgyné, az ő szlovákiai partnere, Andrea Moravcikova nem érkezett meg. A ferences rend szécsényi főbb emlékeit Galcsik Zsolt, a fülekieket Baucsek Attila elevenítette fel. Minden előadást követően mód nyílott kérdések feltevésére és vitára is, ami hozzájárult a dolgozatok véglegesítéséhez, összehangolásához is. Legközelebb, március 18-án újabb témák kidolgozói találkoznak Losoncon, a nyitókonferencia színhelyén, március végéig készülnek el a tanulmányok, majd megtörténik az elbírálás s megkezdődik a kiadvány szerkesztése. A zárókonferenciára a tervek szerint szeptemberben Szécsényben kerül sor. Praznovszky Mihály a száz éve elhunyt nógrádi klasszikusról, Mikszáth Kálmánról készülő tanulmányának téziseit ismertette JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Esküszöm uram, holnap végre elmegyek a szemorvoshoz!” Szerencsés nyertesünk: Dr. Kutész Jánosné Pásztó, Széchenyi út 1. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. március 18-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
