Nógrád Megyei Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-25 / 46. szám
L 2010. FEBRUÁR 25., CSÜTÖRTÖK A szabadság vágya Egy nagyvárosból csöppentem ide, ahol már rengeteg mindent megtanultam, mind az élet apró részleteiről, mind az emberekről. Nagyon sok pozícionált barátom van, akik bármikor számíthatnak rám és fordítva is. Mindenkinek megmondom az őszinte véleményem, nem szeretek kertelni. A barátaim is ezért kedvelnek, mert nyílt, szókimondó és egyenes vagyok velük szemben is. Bármit meg tudnak velem osztani, mert reális tanácsokat adok, persze csak akinek szüksége van rá. Szeretek a társaság középpontjában lenni. Jó humorérzékemnek köszönhetően bárki arcára mosolyt tudok csalni. Bízok önmagámban, ami pozitív hatással van a körülöttem lévő emberekre is, mert feléjük is bizalommal fordulok, bármiről legyen is szó. Leginkább a szabadság és a függetlenség vágya jellemző rám. Mindig nagyon lelkes vagyok és túl optimista ahhoz, hogy bárminek teret engedjek, ami elronthatja az örömömet. Mindig az újra, az ismeretlenre, az izgalmas dolgokra, a kötelék nélküli életre vágyok. Érdeklődő természetem végtelen kalandokba sodor. Utazás, felfedezés, szokatlan célok vezérelnek. Szeretek elmélkedni az élet nagy dolgain, és a valóságot átfogóan szemlélni. Túl energikus vagyok, minden feladat egy kihívás számomra. Elég kritikus vagyok magammal szemben, ugyanis mindig törekszem arra, hogy amit kiadok a kezemből, az a legjobb legyen. Szabad időmben rengeteget sportolok. Nyolc éve hip-hopot és latint táncolok, amire sajnos már csak a hét végén tudok időt szakítani a koli miatt. („Ha táncolsz élsz, ha élsz táncolsz ”) A hétköznapok nem telhetnek el edzés nélkül. Néhány barátommal rendszeresen járunk esténként röplabdázni, focizni, valamint kosarazni a világ legjobb edzőjével, aki bizony nem piskóta. A hét végéket mindig a barátaimmal és a családommal töltöm. Jókat beszélgetünk, együtt bulizunk és nagyokat nevetünk. Kedvenc idézetem: „Légy azzá, ami még nem vagy, maradj meg annak, ami már vagy. ” Varga Boglárka Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium Jó tudni, hogy vannak barátok .A Nagyhársas tövében lévő Jobbágyiban élek, amit nem csak a Zagyva folyó szel ketté, hanem a 21-es út is. Családommal egy kertes házban élek - úgymond „a templom árnyékában”. Összetartó Ids közösség a maga módján, ám a háromnegyedét nem is és nem akarnak beszélni velem. Vannak viszont olyanok is, akik kedvesnek és segítőkésznek tartanak, s még ha én nem is gondolom így, azért jó tudni, pis megnyilvánulásaim, de ez még csak kezdetleges. Néha színes ruhákat viselek, de van, amikor totál sötét színű ruhákat - ez általában a kedvemtől függ. Sok haverom van, de az igazi barátaim száma csak három, akik elviselnek, megértenek és segítenek, ha gondom van. Bármit elidőm, ilyenkor csak ledőlök a tévé elé és lesek ki a fejemből, vagy a nagyszüleimet látogatom meg, ami segít kikapcsolódni, kitisztítani a fejem, elvonulni a szürke hétköznapoktól. Ha tehetem, találkozók a legjobb barátaimmal, velük sem a suliról beszélgetek. Kedvenc időtöltésem a piros pöttyös könyvek olvasása, régebben szalvétát, majd matri„Az öltözködésemből elengedhetetlen a sál, valamint a fonálból készült karkötő minden mennyiségben” A ismerem. Szeretem a falumat, a falunapokat, a farsangi bálokat, valamint most a Jobbágyiért Alapítvány által szervezett színházat, amit a művelődési házban tartanak. Úgy gondolná az ember, hogy nagyon barátságos és kedves ember vagyok, de szerintem nem, mert néha nagyon türelmetlen, akaratos, határozatlan és goromba tudok lenni. Ha kérnek tőlem valamit, segítek, adok (ha tudok) kölcsönbe tollat vagy papírlapot vagy ilyesmit, de néha úgy vagyok vele, hogyha nem szólnak hozzám, én azt úgy veszem, hogy tökre utálnak, hogy vannak barátok, akik elfogadnak úgy, ahogy vagyok, és bármit megtennének értem. A szüleim és a testvéreim segítenek nekem, ha gondom van, megoszthatom velük a problémáimat, szeretek velük lenni és a közös programokat is. Az öltözködésemből elengedhetetlen a sál, valamint a fonálból készült karkötő minden mennyiségben. Gyakoriak a hipmondhatok nekik, ami annyira jó dolog és ettől totál feldobó- dom, akármilyen rossz napom is volt. Elviselik az elvont dolgaimat, például a zenei stílusomat, azt, hogyha egy csomó sületlenséggel traktálom őket. Mostanában nincs sok szabad cát gyűjtöttem, valamint kőkemény két éven keresztül zongoráztam, ami nem használt szinte semmit. Egy időben rendszeresen lovagoltam a papám lovain. Ugra Rebeka Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium, 10. a Bárhol és bármikor énekelni! Káplár Roxána vagyok, éppen most töltöttem be a tizenhetet. A pásztói Mikszáth gimnáziumba járok, de Piliscsabán lakok. Életem nagy részét a tanulás (legalábbis annak profi módon való szimulálása) és a zene teszi ki (ezt nem szimulálom). Az a típusú ember vagyok, aki tényleg bárhol és bármikor képes zenélni, énekelni. Lehet, hogy néha ez már idegesítő a környezetemben élőknek, de sajnos/nem sajnos ez van. Otthoni viszonylatokat tekintve két „szívem csücskével” is rendelkezem (értsd: van két húgom). Velük aztán tényleg meg vagyok áldva, hiszen nincs is jobb annál, mikor az ember szeretné magát kipihenni, de nem hagyják. A külsőségeket sem szabad elfelejteni, ha már rólam szól ez a cikk. A legbüszkébb a hajamra vagyok, ugyanis leér egészen a derekam alá és nagyon szép színe van. Legalábbis nekem tetszik. A többiről nem írok, mert sokkal viccesebb ha az olvasók csak elképzelik, hogy milyen is lehetek én. Szabad időmben a barátaimmal vagyok. Ebbe beleértendők a bulizások, a hosszú beszélgetések, séták a városban, esetleg egy csöndes kis kávéházban eltöltött délután (ami egészen addig volt csöndes, amíg mi be nem tettük oda a lábunkat). Szeretek boldog lenni, szórakozni és élvezni az élet apró örömeit. Persze ezek lehet, hogy elég általános dolgok egy kamaszlány életében, de azt hiszem, ezek hiányoznának a legjobban, ha most hirtelen elköltöznék egy lakatlan szigetre. Most már ennyi elég legyen rólam - végül is ez nem egy társkereső hirdetés, hanem egy újságcikk. Káplár Roxána Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium Egy kép a tükörben A tükörbe bámulok És egy arcot látok Egy fiatal lánykát, Vagy lázadó kamaszt Ki a Madách lépcsőit koptatja Már jó néhány hónapja. Nem vagyok rossz, se túl jó, Csak egy lányka ki mosolygó Szemmel néz a tükörbe S ki a kilenc dé tagjává vált A tantárgyakat nem mind kedveli De egyiket-másikat nagyon szereti: Rengeteget matekozik (és mellette sokat bulizik), Érdekli a biológia, Meg az irodalom és a fizika. Szeret verseket írni Önmagát másoknak megmutatni... Élem a piciny életem Amíg megtehetem, Almaim után eredek És az összest megvalósítom. Harcom közben el nem bukom És majd büszkén tekintek vissza Arra az álmodozó kamaszra KI VOLTAM! Molnár Tímea Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola Na, ez lennék én... Hívnak valahogy, 15 éves vagyok. Van egy állandó lakhelyem, meg egy pár ideiglenes, de szerintem majdnem mindenhol otthon vagyok. Nincs testvérem, ami azért jó, mert így nem kell rivalizálnom senkivel, s azért rossz, mert unalmas egyedül. Járok iskolába is, de a sulin kívül rengeteg helyen kell még megfelelnem. Több mint tizenegy éve táncolok a Nógrád tánc- együttesben és hegyibringázok három éve. így aztán rengeteg a teendő, mert táncosként nagyon sok fellépésen és próbán veszek részt - egyébként nagy örömmel - bringásként pedig indulok pár versenyen, amire illik edzeni, ha nem akarok sereghajtó lenni. Nagyjából ennyi vagyok. Ha még tudni akarsz rólam valamit, akkor keress meg a Ma- dáchban! Hegyes Mátyás Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola, 9. d További írásokért (Endrész Evelin, Joó Dávid, Strehó Virgínia) katt ide: ív www.nport.hu 4 A legfontosabb a szeretet Egy átlagos, hétköznapi közéjv iskolás lány vagyok, aki egy vidéki városban éli a tizenhat évesek megszokott életét Vannak dolgok, amiket szeretek, vannak olyanok is, amiket nem. A nevemet (Veronika) a jelentése miatt - „győzelmet hozó” - kifejezetten szeretem. Azt hiszem, illik az egyéniségemhez. Nem szeretek veszíteni, ha ez mégis bekövetkezik, előfordul, hogy duzzogok, de inkább újra megpróbálom a dolgot Imádom a zenét, a táncot és a színházat. Mindhárom része az életemnek; zeneiskolába járok, a „Sunnyogó Dísztökökkel” pedig „Nem szeretem ha fázik a lábam” táncolhatok és játszhatok a színpadon. A szereplés mellett nézni is szeretem a színházat, nem szeretem ellenben, ha valaki nem tudja, hogyan kell ott viselkedni. Szeretem az iskolámat is, bár tudom, hogy ezt „ciki” kimondani, pedig tudom, hogy sokan vannak még így ezzel. Szeretem, ha a felnőttek meghallgatják a véleményemet Néha egyedül érzem magam, de szerencsére mindig van egy barát, aki segít, hogy ne legyek magányos. Szeretem az állatokat és nagyon nem szeretem, ha valaki bántja őket Ha nagy leszek, biztos, hogy lesz egy állatmenhelyem, ahová minden szerencsétlen sorsú állatot befogadok. Szerintem a legfontosabb dolog az életben a szeretet, mert aki szeretetben él, annak minden bajt könnyebb elviselni. Félek a durvaságtól és az erőszaktól. Nem szeretem, ha kiabálnak vagy csúnyán beszélnek egymással az emberek. Egy kedves szó, va^y mosoly többet képes megoldani, mint a durvaság. Azokkal az emberekkel érzem igazán jól magam, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, ám igyekszem elfogadni azt is, ha valaki másként látja a dolgokat Szeretem a sárga színű virágokat, a nyári záport, a meleg kakaót, a jó nevetést a barátokkal, a családomat, az érdekes könyveket, a jó kirándulásokat, a gyerekkori képeimet Nem szeretem a tökfőzeléket, ha fázik a lábam, ha ok nélkül bántanak, becsapnak, a cigifüstöt, és ha lekésem a buszt Szerintem ezek a dolgok mutatják meg, hogy ki is vagyok én. Müller Veronika Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola, 9. d Nem szoktam unatkozni Pásztón élek, a Mátra és a Cserhát völgyében. Céltudatos, vidám és kitartó lánynak tartom magam. MindenM bátran fordulhat hozzám a problémáival. Általában jól kijövök az emberekkel, bárkivel tudok beszélgetni. A barátnőim szerint az egyik legjobb tulajdonságom, hogy jól kezelem a stresszhelyzeteket, pedig és is ki tudnék borulni, de nem látom értelmét Szeretek divatosan öltözködni, az alakomnak és az ízlésemnek megfelelően. A színeket az évszaknak megfelelően válogatom össze. Az egyik kedvenc szabadidős elfoglaltságom a shoppingolás. Gyakran megyünk együtt a lányokkal a városba, mindig kikérjük egymás véleményét. Vásárlás után egy pizza és egy üdítő mellett megvitatjuk az elmúlt hét eseményeit. Itthon sem szoktam unatkozni, de nem csak a szobámban kuksolok, a konyhában is szeretek ténykedni. Mivel édesszájú vagyok, próbálgatom a sütés fortélyait. A sok édességet le is kell mozogni, ezért gyakran sétálok a kutyámmal. Szeretek romantikus könyveket olvasni, filmeket nézni, internetezni és zenét hallgatni. Ez vagyok én. Kertész Krisztina Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium, 10. a
