Nógrád Megyei Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-20 / 42. szám
4 2010. FEBRUÁR 20., SZOMBAT KULTÚRA Krisztusi korban kezdett „nyelvművészkedni” Szepesi József mar evekkel ezelőtt megjósolta, hogy nagy költő lesz Parti Nagy Lajosból. A sajnos már elhunyt salgótarjáni pályatárs nem tévedett: Parti Nagy Lajos ma a kortárs magyar irodalom kivételes képességű, emblematikus alakja, egyike a legtöbbet és legmagasabb szinten - 2004-ben Magyar irodalmi díjjal, 2007-ben Kossuth és Prima Primissima-díjjal is - elismert tollforgatók- nak. Mindezt a beszélgetőtárs, Kőrössi P. József is elmondta róla a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház minapi rendezvényen, a közönség azonban ból - és persze az elhangzott ismerhette a jeles vendéget. Parti Nagy Lajos ízig-vérig dunántúli: 1953-ban a szekszárdi kórházban született, gyermekkorát Tolnán, Kaposvárott és Székes- fehérváron töltötte. Utóbbi városban érettségizett, onnan került Pécsre, ahol magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett s dolgozott a megyei könyvtárban, majd hét éven át a Jelenkor című Jölyóirat egyik szerkesztője volt A Mecsek alján remek emberekkel volt körülvéve - különösen szoros kapcsolatok fűzték Szederkényi Ervinhez, a legendás főszerkesztőhöz, irodalomszervezőhöz - s bemutatkozó verseinek megjelenésével ott kezdődött alkotói pályafutása is. Pécs azóta is a szíve csücske, noha 1986-tól már Budapesten él, amelyet ugyancsak szinte azonnal megszeretett. Volt ugyan átmeneti megbízatása a József Attila Kör Irodalmi Egyesületben, a Magyar írószövetségben, a Magyar Napló szerkesztőségében, de harminchárom évesen - ahogyan mondta - mintegy krisztusi korban döntött úgy, hogy az írás lesz a főfoglalkozása. Ehhez 1987-ben a kérdésekre adott válaszok- műveiből - még jobban megnagy segítséget jelentett a Móricz Zsigmond-ösztöndíj is Bár első három könyve verseskötet volt, a későbbiekben prózai művek, drámák is fémjelezték munkásságát 1997-ben nagy figyelmet keltett és igencsak kelendőnek bizonyult a Sárbogárdi Jolánként (is) jegyzett különleges, játékos kisregénye, „A test angyala”. „Mauzóleum” című darabját több éven át tartotta műsoron s Szalonikibe is elvitte a Katona József Színház. Műfordításai sorában találni többek között Michel Tremblay „Sógomők”-jét, Eberhard Síréul „Kellékes”-ét és Moliére „Úrhatnám polgárját is, de Richard Alfieri Vári Éva és Kulka János által nagy sikerrel játszott „Hat hét, hat tánc”-ának magyar szövege is az ő nevéhez fűződik. Miközben fordít - mint erről a beszélgetésben is szó esett - egyszersmind átdolgoz, átír is, saját olvasatában, a mai magyar nyelv és közgondolkodás, szellemiség felől közelít az alapműhöz. Ez történt például Moliére „Tartuffe”-jével, vagy a román Caragiale „Karnevál” című darabjával is. Saját könyvei idegen nyelvű fordításainak müyenségét viszont nehezen tudja megítélni, az a tapasztalata, hogy akkor sikeres az átültetés, ha a fordító maga is író. Ez történt a „Hősöm tere" című regény német változata esetében. Németországot emlegetve ml sem természetesebb, hogy szóba került Berlrn, a harmadik kedvenc városa is, ahol az ottani akadémia ösztöndíjasaként 2000-ben egy évet tölthetett. Eredeti szándéka szerint e nyugalmi állapotban egy regényt akart megírni, de ebből nem lett semmi. Olyan hatással volt rá az európai metropolis szellemi légköre, sajátos hangulata, hogy inkább annak megismerését, átélését választotta. Sok benyomást, élményt rögzített, azonban még egy évtized távlatából sem érez elég szervező erőt magában, hogy az impulzusokból könyv szülessék. Kőrössi P. József azt is megkérdezte, hogy mi a véleménye Parti Nagy Lajosnak a nyelvművész minősítésről, amely- lyel alkalmasint illetik. - Ez nem verseny, azt nemcsak a jelenben nehéz megállapítani, később is szinte lehetetlen eldönteni, hogy ki nyelvművész és ki nem. Egyébként meg mindenki az, aki ír, Mándy Ivántól, Mészöly Miklóson át Bodor Ádá- mig - válaszolta. Még a legszikárabb, nem ritkán tudatosan lecsupaszított szöveg is erről tanúskodik. Bár minden kor embere fél, hogy „kimegy” alóla az általa használt nyelv, egyelőre az a réteg, amelyik még olvas, van olyan okos és szíParti Nagy Lajos, a Magyar Szépírók Társaság tagjaként volt a salgótarjáni Szerdatársaság Irodalmi Kávéház vendége fotó: p. tóth Oszló Az egyik különös mű, a „két” szerzőjű regény címlapja vós, hogy utána nézzen a burjánzó szavak, kifejezések mögöttesének. Parti Nagy Lajos pályatársaihoz hasonlóan a huszadik század harmadik harmadából merítkezik formai tekintetben (is). Ő nemigen szokott másoktól nyelvi ötleteket kapni, egyébként se nagyon tudna mit kezdeni az általa használt rövidebb szövegtestekben. Kisfia „kutyakávé” szava azonban igencsak elgondolkodtatta. Történeteket viszont szívesen venne bárkitől, azzal a feltétellel, ha azt csinálhat velük, amit akar, ha dramatizálhatja azokat A családot, a személyes vonatkozásokat illetően Kőrössi P. József szerint Parti Nagy Lajos úriemberként viselkedik: nem teregeti ki a magánéletét Erről mások esetében is kevés konkrétum kerül a felszínre, némelyek ügyesen trükköznek s úgy tesznek mintha feltárnák ezt a szférát - mondta Parti Nagy Lajos és sietett hozzátenni: - Persze én is saját életemből dolgozom, legfeljebb a kódok, a hívószavak nem annyira direktek. Egyébként is versesköteteim többet tudnak rólam, mint én saját magam. A beszélgetést mintegy zárásaként vetette fel Kőrössi P. József, hogy Parti Nagy Lajost nemcsak elismerik, tisztelik, de szeretik is szakmai körökben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a mes- terszonett-koszorú, amellyel írótársai köszöntötték 2003-ban, ötvenedik születésnapján. Az ünnepelt természetesen örült e szép gesztusnak, de egyszersmind zavarba is hozta, mert kötelezettségekkel jár. Arra a kérdésre, hogy az eltávozottak közül kinek a véleményére lenne kíváncsi egy-egy új műve kapcsán, Parti Nagy Lajos elsőként Balassa Pétert, a rangos esztétát, irodalomtörténészt említette, aki azonban nem elsősorban kritikusként, hanem magánemberként volt fontos számára. De az is megfordul a fejében, hogy vajon mit szólna opusaihoz a már említett Szederkényi Ervin, Mészöly Miklós, vagy éppen Nemes Nagy Agnes. Az irodalmi esten Parti Nagy Lajos sajátos gondolkodásmódját, különös nyelvezetét illusztrálandó a Pódium Stúdió - ezúttal Demus Péter, P. KemerEdités Sándor Zoltán összetételben - működött közre. Csongrády Béla „A szerelmes hal” lavórban Anton Pavlovics Csehovot, a XIX. századi klasszikus orosz irodalom világszerte ismert képviselőjét négy legjelentősebb drámai műve - a Sirály, a Ványa bácsi, a Cseresznyéskert és a Három nővér - reprezentálja elsősorban magyar színpadokon is. Valamelyiket időről-időre előveszi szinte minden társulat, mert egyrészt e remekművek szinte garantálják a sikert, másrészt pedig mindig találni bennük valami figyelemre méltó, továbbgondolandó vonatkozást. Ehhez képest a budapesti Centrál Színház ezúttal merőben másként nyúlt ehhez az örökséghez: Kiss Csaba ugyanis „A szerelmes hal” című rövid Csehov-elbeszélésből hozott létre egy darabot úgy, hogy az író más műveit is felhasználta. Miután a címadó írás eleve paraboliszikus jellegű volt - egy tó egyetlen kárásza „fiiig beleszeretett az ott nyaraló Szonya Mamocskinába” és a viszonzatlanság miatt öngyilkos akart lenni, megtébolyo- dott és csókjával pesszimistává mételyezett egy költőt illetve általa valamennyi pétervári rímfaragót - az átdolgozás, összetűzés sem lehetett más karakterű mint az eredeti novella. A hal és a horgászat mint alapmotívum megmaradt, Szonya még név szerint is, viszont a költő más nevet kapott és megsokszorozódott a mérnök szerepe. A két férfi esedezik a hölgy kezeiért, nagyjából fele-fele idő jut nekik Szonya mellett. Az egymásra vetülő idősíkokban és helyszíneken - amelynek reális központja egy konyha, ahol éppen valóságos rétes készül s az előadás végére meg is sül - a szerelemi háromszög szereplői mindvégig jelen vannak és nemcsak a velük történteket, de érzelmeiket, gondolataikat is eljátsszák, mintegy bemutatják, szemléltetik. A tó helyett például lavórba lógatják a horgot, a szétszórt liszt a hulló havat, az egyik férfi négykézláb a szánkót imitálja. Mindezek ellenére az egymáshoz fűződő viszonyuk nem életidegen, a boldogságról és a csalódottságról, a perzselő vágyról és a kielégületlen szerelemről, a férfiak és nők örök egymás iránti vonzódásáról és szintén folyamatos konfliktusairól szól érdekesen, helyenként mulatságosan. Bár a szentimentális vergődésekben, az öncélúnak tetsző pótcselekvések sorozatában végig felsejlik a csehovi drámák hangulata, stílusa is, Kiss Csaba merőben új művet hozott létre. Jó, hogy ő maga vállalta a rendezés feladatát is, hiszen így burjánzó, a csehovi tempót „felgyorsító” szerzői ötleteivel maradéktalan összhangba tudott kerülni a színpadon is. Két remek színész - Györgyi Anna és Bán János - mint vendég személyesíti meg Szonyját illetve az ábrándos költőt, a harmadik szerepet, a jobban a földön járó, enni szerető mérnököt Mihályfi Balázs játszsza ugyancsak meggyőzően. Csaknem két órán át mindhárman színen vannak s szünet nélkül kell koncentrálniuk, a szöveghalmazzal megbirkózniuk. Sikerül nekik. Az előadás mélyebb hatása azonban valahogyan mégis elmarad, talán a sok elvonatkoztatás, a valóságtól messzire távolodó, túlzottan is kimódolt szituációk miatt. Az előadás egyik bizarr jelenete: Bán János hátán „szánkózik" Györgyi Anna és Mihályfi Balázs JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Hagyja abba hölgyem már jól vagyok!" Szerencsés nyertesünk: özv. Benkő Tiborné Salgótarján, Alkotmány út 9. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. február 25-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. ~T BÖRTÖN. TÖMLÖC N ÉNEKESMADÁR FEKVŐHELY KÉTKEREKŰ SZEKÉR ÉRZELEMDÚS tr tr ► r GÖRÖG BETŰ SZÁJAT NAGYRA NYIT KÖLTŐ VOLT (ZOLTÁN) L VIDÉKI SPORTKLUB LÁNDZSA, KOPJA L RÓMAI ÖTVEN CSÍNYTEVÉS KÁLMÁN, BECÉZVE CT TALLER FORMÁJÚ APRÓSÜTEMÉNY RÉGI IRÁNI URALKODÓ TETSZÉS JELE A BÓR VEGYJELE Cs. B.
